Az unió eddigi legkomolyabb reformjának ígérkezik a Merkel-Macron-páros által ismertetett terv. Költségvetésileg saját lábára állna az eurózóna és a konvergenciából esetleg kikerülnének az eurón kívüli országok. Úgy tűnik, megpróbálják kiiktatni a „kekeckedőket”, így a magyarokat a külpolitikai döntésekben. Átszabnák a bevándorlási intézményrendszert is.
Az Európai Unió talán eddigi legnagyobb átalakítási terve lehet abból, amit Angela Merkel német kancellár és Emmanuel Macron francia elnök ismertetett kedden késő este – értékelte az erről megjelent beszámolókat Feledy Botond. A külpolitikai szakértő, egyetemi tanár ehhez hozzáteszi, hogy – miként azt maga Macron is hangsúlyozta – a részleteket előbb a tagországokkal akarják ismertetni és megbeszélni, ezért most még sok a kérdőjel.
Alapvető változásnak ígérkezik, az euróövezet (19 tag) saját költségvetése. Ebben eddig ismert volt a német és francia felfogás közti különbség: előbbi csak néhány tízmilliárdos alapot szeretne, utóbbi viszont sok százmilliárd eurós valódi büdzsét. Feledy Botond szerint ennek megemlítése azért áttörés, mert így már nem az a kérdés, hogy legyen vagy ne legyen ilyen intézmény.
Ez az euróövezet saját lábára állását jelentheti
– tette hozzá.
Például Magyarország számára ez a reform mindenekelőtt azzal járhat, hogy nem eurót használó országként kimaradnánk belőle. De azt is, hogy a jelek szerint fontosabbá vált az eurótagok közül a lemaradottak (portugálok, görögök) felzárkóztatása, mint az övezeten kívüliek konvergenciája – hangsúlyozta a szakértő. Ez része lehetne a kétsebességes Európaként ismert belső szétválásnak:
az unió az eurózónára koncentrálna.
Egyelőre kérdés, hogy a saját költségvetést (vagy ahhoz hasonló intézményt) hogyan hoznák létre. Egyik megoldás a kormányok közti megállapodás, a másik lehetőség (például egyesek ellenkezése esetén) a jelenlegi szerződéses renden kívül, önálló megállapodás lehetne.
Ez esetben
ezt nem tudnák blokkolni azok, akik nem részei a megegyezésnek
– mondta Feledy Botond. Ehhez hasonló fajsúlyú változás lenne a külpolitikai döntéshozatal megváltoztatása, ami szintén a magyar kormánynak „dedikált” átalakulásként értelmezhető.
Eszerint megszüntetnék a teljes egyhangúságot megkövetelő döntéshozatalt, amely alapján a magyar kormány két fontos megállapodást torpedózott meg az elmúlt időben. Az afrikai országokkal tető alá hozott menekültügyi szerződést és a kínai kormány politikáját elítélő nyilatkozatot.
Ennek politikai lehetősége most fényévekre van a szakértő szerint. Azért, mert ehhez magához is konszenzusos döntés kellene.
Az úgynevezett Mesebergi Nyilatkozatban a két vezető javasolja létrehozni a szintén az euróövezetnek szóló egységes válságkezelő alapot és mechanizmust (ESM). Ez a Nemzetközi Valutaalap mintájára
megteremtené a tagországi költségvetések – eddig elmulasztott – ellenőrzését,
és anyagi segítséget nyújtana a bajba került tagállamoknak. Az ördög a részletekben rejlik, nem tudjuk, hogy például hogyan alakulna a felhatalmazás ezekben a döntésekben – mondta Feledy Botond.
Átszabnák a menekültügyi eljárásokat és intézményeket a javaslat értelmében. Közös menekültügyi döntéshozatali rend jönne létre a kérelmek elbírálására. Ez az a további pont, amelyben jelenleg teljesen merev a magyar kormány elutasító álláspontja. Ennél is komolyabbnak ígérkezik a lényegét tekintve
teljesen önálló, a tagországi döntésektől független határ- és partvédelmi ügynökség
megalapítása.
Ez elképesztően bonyolult reform lenne: közös parancsnokság és fegyveres erő – mondta Feledy. Hozzátette: talán a legsúlyosabb szuverenitási kérdést veti fel az, ha ennek az ügynökségnek fegyveresei bármely tagállamban megjelenhetnek, ahol külső uniós határ húzódik.
Külpolitikai szakemberek között nem teljes az egyetértés abban, vajon használ vagy sem Orbánnak, hogy az Európai Unió több más tagállama, de különösen Ausztria is elkezdi keresni Putyin kegyeit. Van, aki szerint ez kifejezetten jó, mert önigazolást jelent Orbán számára az eddigi oroszbarát politikáját illetően, mások szerint gyengíti pozícióját az orosz elnökkel szemben.
Idehaza percnyi hír volt csupán, hogy Vlagyimir Putyin ellátogatott Bécsbe, ahol az új jobboldali osztrák kancellárral, Sebastian Kurzzal tárgyalt, akit – a the Wall Street Journal értesülései szerint – arra kért, hogy próbáljon számára megszervezni nyárra egy bécsi találkozót Donald Trump amerikai elnökkel. Hírek szerint Kurz elfogadta a felkérést, és ígéretet tett rá, hogy megkeresi vele Trumpot. A tárgyalások jó hangulatát, a két ország kapcsolatainak milyenségét nem csak ez jelzi, hanem az is, hogy több megállapodás is született az államfői vizit alatt – a legfontosabb talán a Gazprom és az ÖMV 2040-ig érvényes gázszerződése, továbbá a kettős adóztatás elkerüléséről és befektetésekről szülü megállapodás. Ez összefüggésben lehet azzal, hogy Kurz ellenzi a Krím-félsziget annektálása miatt Oroszországra kivetett uniós szankciókat, melyek visszavonásáért lobbizik Brüsszelben.
Kérdés, ez a fajta közeledés Ausztria és Oroszország között kihat-e, s ha igen, hogyan Orbán és Putyin kapcsolatára.
„Habár ez a közeledés gyengíti Orbán tárgyalási pozícióját Putyinnal szemben, a magyar kormányfő továbbra is sakkfigura marad az orosz elnök számára, még ha ma már vannak újabbak is, akiket lehet tologatni a táblán”
Fotó: Facebook
– válaszolta megkeresésünkre Szent-Iványi István külpolitikai tanácsadó. Emlékeztetett arra, hogy 2014, a Krim elfoglalása és a maláj repülőgép lelövése óta az Európai Uniós tagállamok vezetői közül egészen a közelmúltig csak Orbán fogadta Putyint, illetve tett hivatalos látogatást az orosz elnöknél Moszkvában. Mostanra ez megszűnt, miután április közepén Angela Merkel német kancellár telefonon beszélt Putyinnal, akinek meghívására május végén Emmanuel Macron francia elnök hivatalos látogatást tett az orosz fővárosban, majd pár héttel később Kurz fogadta Putyint Bécsben. Ugyanakkor ebben van valamifajta kettősség – véli Szent-Iványi:
Orbán számára egyben jó is a közeledés egy uniós tagország és Oroszország között.
Igaz, ugyanez már nem mondható el az ország érdekéről: Magyarország az EU és a NATO tagjaként ezek erejében és egységében lenne inkább érdekelt, s nem azok megosztásában, amire Putyin játszik. Ám – hívta fe la figyelmet még egy szempontra: Orbánnal ellentétben Kurz azért finoman elhatárolódó kijelentéseket is tett a Krím-félsziget, a kelet-ukrajnai válság ügyében. A magyar vezetőnek legalább ezt a mintát kellene követnie – szögezte le.
Külpolitikai elemzőként Szent-Iványi úgy látja, hogy rossz folyamatok indultak el a világban az EU szempontjából,
Európa egyre inkább magára marad, s gyengül az euro-atlanti közösség. Ebbe beleillik, hogy Putyin szalonképesebbé válik, anélkül, hogy bármit is változtatott volna a politikájában. Üdvözlendő lenne, ha javulna a helyzet Oroszország és az EU között, ám ennek feltételeként Moszkvának be kellene tartania a Minszki megállapodást.
„Orbán számára minden olyan kapcsolatbővítés fontos, amely az oroszok és valamely uniós tagállam között megy végbe, hiszen ebben az esetben hivatkozhat mások példájára, amikor felróják neki a Putyin-barátságát”
– véli Ara-Kovács Attila külpolitikai szakértő, a Demokratikus Koalíció politikusa. Éppen ezért – tette hozzá: a Kurz-Putyin találkozó nem hogy konkurenciát jelent a számára, inkább egyfajta önigazolást. Szerinte az sem kizárt, hogy a magyar miniszterelnök kicsit távolodik Putyintól, miközben némileg közeledik az Egyesült Államokhoz és az Európai Unióhoz – már csak azért is, mert nyomás alatt van annak érdekben, hogy eddiginél együttműködőbb arcát mutassa.
Habár Kurz számára is a belpolitika dominálja a külpolitikáját, de azért ő megerősítette uniós elkötelezettségét – mutatott rá Ara-Kovács. Mint ahogy az is látszik, hogy az új olasz kormány pártjai – különösen az 5 Csillag Mozgalom – kormányra kerülése előtt még látványosan udvaroltak Putyinnak, ám ahogy hatalomra kerültek már jóval kevésbé tapasztalható ez a részükről.
Viselkedjetek rendesen, Ti nők! – ellenkező esetben kioszt benneteket a 888.hu. Ha már kivívtátok magatoknak a jogokat, ne követeljetek megkülönböztetően kedves fogadtatást – szól az üzenet. Ez nem túl gyakran taglalt téma az alternatív valóság médiájában, nem úgy, mint a Jobbik és néppártosodásának az ócsárlása, a simicskázás vagy éppen a sorosozás.
888.hu – Nő vagy? Ha politizálsz, felejtsd el!
Ezzel a címmel írt cikket Szentesi Zöldi László, aki szerint miért is várja el egy nő, aki önként belépett a közélet mocsarába, hogy majd száraz lábbal kerül ki onnan? Kezdetben a nők otthon dolgoztak, vezették a háztartást, nevelték a gyerekeket, összetartották a családot – idézi fel a régmúltat a cikk szerzője, aki szerint azzal nincs baj, hogy később az európai nő kilépett a babaházból, önálló életre kelt, dolgozott, diplomát szerzett, birtokba vette polgári jogait. Ma már a nők közéleti részvétele valóság vannak politizáló nők, ami tényleg jó.
„Ha Thatcherre és Kéthly Annára gondolok, még a tenyeremet is összeverem, ha Szél Bernadettre és Angela Merkelre, akkor nem annyira”…
Ám az már nem – derül ki az írás szerzőjének az álláspontja –, hogy a nők a kivívott egyenlőség ellenére is megkövetelik maguknak, hogy velük senki ne gyalázkodjon, őket ne minősítgesse, nekik be ne szólogasanak.
Erre játszik rá Kálmán Olga, Lukácsi Katalin, meg a többi roppant önérzetes politizáló nő.
Nincs különbség, nincsenek előjogok. Ugyanaz jár neki, mint egy férfinak, se több, se kevesebb. Ugyanúgy kell vele beszélni, ugyanolyan partnernek vagy ellenfélnek kell tekinteni. Hiszen ez volt az eredendő elgondolás.
Ezt akarták.
Echo TV – Simicska Lajos kérésére likvidálták Novák Elődöt
Simicska Lajosnak erőteljes ráhatása volt a Jobbik működösére. Elvitathatatlan a szerepe a Jobbik széthullásában – írja az Echotv.hu, az ő kérésére likvidálták Novák Elődöt. Dúró Dóra az Echo-mérleg című műsorban azt is mondta, hogy nem feltétlenül a néppártosodás elképzelése miatt jutott oda a Jobbik, ahol most van. Ugyanakkor a párt letért arról az útról, az értékrend alapú politizálásról, amiért létrejött. Ebben a Jobbik előző vezetésének felelőssége van.
Szerinte elvitathatatlan, hogy Simicska Lajos látványos Jobbik mögé állása is befolyásolta, hogy a párt hova jutott.
Dúró közölte, soha nem hitt Simicska Lajosban, csak elvekben és értékrendben.
Nincsenek bizonyítékai arra nézve, hogy Simicska Lajos a párttal tartotta-e a kapcsolatot és ha igen, akkor kivel. Ugyanakkor többen is jelezték, hogy Novák Előd eltávolítása Simicska kérése volt.
Figyelő – Így kerülhetett be a parlametbe Kocsis-Cake Olivio
„Karácsony Gergely, az MSZP-Párbeszéd bukott miniszterelnök-jelöltje lemondott a mandátumáról, így a zuglóiak nyakán maradt. Helyét a parlamentben, a Párbeszéd frakciójában Kocsis-Cake Olivio vette át, miután ma letette esküjét az Országházban. Érdemes megvizsgálni, hogyan is eshetett a választás a Párbeszéd pártigazgatói tisztségét betöltő Kocsis-Cakere” – írja az egykori gazdasági hetilap online kiadása.
Az MSZP és a Párbeszéd közös listáján összesen 220 képviselőjelölt kapott helyet, közülük viszont csak 17-en képviselték a törpepártot. A biztos befutó helyek közül csak kettőt birtokoltak: az elsőt Karácsony Gergely, a tizenegyediket Tordai Bence. Ám nem a következő, 19. Helyre sorolt Váradiné Naszály Márta, hanem a 99. helyen álló Kocsis-Cake Olivio kapta Kaárcsony mandátumát, úgy, hogy még hat politikus állt sorban a mandátumért.
A cikkíró szerint valami igazán nagy dolog állhatott a furcsa megoldás mögött. A pártigazgató 2010 előtt „civilként” ténykedett, többek közt a Soros Alapítványnál. Ezután pedig az LMP-hez csatlakozott, ahonnan Karácsonnyal együtt távozott 2013-ban, hogy megalapítsák a Párbeszédet.
Azért előzhetett be Kocsis-Cake Olivio másik hét párbeszédes politikust, mert nem meglepő módon a Párbeszédben is előnyökkel jár, ha valaki jó beágyazottsággal rendelkezik a Soros-hálózatban.
A V4 országait vizsgálta egy felmérés. Magyarországon is ő a legkedveltebb, Emmanuel Macronról meg sokan azt sem tudják, hogy kicsoda.
A pozsonyi Globsec biztonságpolitikai intézet készítette a felmérést. Összesen négy külföldi politikus: Vlagyimir Putyin, Angela Merkel, Donald Trump és Emmanuel Macron népszerűségét mérték a visegrádi országokban.
Szlovákiában és Magyarországon Vlagyimir Putyin a legnépszerűbb külföldi vezető,
előbbinél 41, nálunk 33 százalékos a népszerűségi indexe, míg Csehországban 32, Lengyelországban pedig, a történelmi oroszellenesség miatt mindössze 13 százalékos.
Donald Trump népszerűsége viszont Lengyelországban a legmagasabb, 46 százalékos, Szlovákiában viszont mindössze 13 százalékos. Emmanuel Macron Csehországban a legnépszerűbb, 49 százalékot mértek neki, Magyarországon pedig a legnépszerűtlenebb, 25 százalékkal. Igaz, a felmérésből az is kiderült, hogy
a magyarok 28 százaléka azt sem tudja, hogy ő a francia elnök.
Angela Merkel Szlovákiában és Magyarországon a legnépszerűtlenebb, 27-27 százalékot mértek neki, Lengyelországban viszont ő lett a legnépszerűbb külföldi politikus a vizsgált négyből 50 százalékos indexszel.
A felmérésben azt is megnézték, hogy a V4-országokban mennyire ismerik egymás vezetőit. Orbán Viktorról a szlovákoknak csak 9 százaléka nem tudta, kicsoda, a lengyeleknél 30, a cseheknél 38 százalékos volt ez az arány.
Emmanuel Macron francia elnök egységes költségvetést és közös pénzügyminisztert szeretne az eurozónában, de Németország ezt egyelőre nem támogatja. Ez derült ki Angela Merkel kancellár parlamenti beszédéből.
Ebben Merkel támogatásáról biztosította Olaf Scholz német pénzügyminiszter sokkal óvatosabb reformtervét, mely az Európai Stabilitási Mechanizmus rendszerének átalakítását célozza. A németek elképzelése szerint ez a rendszer, amelyet eredetileg a görög adósságválság miatt hoztak létre, úgy változna meg, hogy a nehézségekkel küzdő bankok adósságproblémáit próbálná meg rendezni.
„Ez egy lépés lehet az Európai Valutaalap felé”
– mondta Angela Merkel, utalva Emmanuel Macron ötletére, miszerint Európának függetleníteni kellene magát az IMF-től, és helyette az Európai Stabilitási Mechanizmust kellene átalakítani úgy, hogy az európaiaknak saját valutaalapja legyen.
A vita tétje az, hogy ki vállaljon garanciát az eurozóna súlyosan eladósodott államainak pénzügyi stabilitására. Macron azt szeretné, hogyha Németország felvállalná ezt a szerepet. Csakhogy
az eurozónának túlságosan sok rossz adósa van:
maga Franciaország is ilyen, de Görögország és Olaszország jelenti az igazán súlyos problémát. Ezért Németország nem akar felelősséget vállalni. Ezt beszédében Angela Merkel is megerősítette, mondván: minden tagállamnak előbb rendbe kell hoznia a saját pénzügyeit.
Ugyanakkor mind Merkel, mind pedig Macron megígérte, hogy az Európai Unió következő csúcstalálkozóján előállnak egy közös javaslattal. Már a tavaszi csúcsra ígértek egy ilyet, de a németek kérésére ezt lemondták. Berlinben arra hivatkoztak, hogy túlságosan elhúzódott a kormányalakítási folyamat, ezért még nincsenek készen.
A következő uniós csúcs június végén lesz, addigra el kellene készülnie a közös javaslatnak.
Német támogatás híján viszont Franciaország nem képes reformot véghezvinni.
Nehezíti a helyzetet, hogy az eurozóna harmadik nagyhatalma, Olaszország, valóságos adósságbombán üldögél, és továbbra sem tud megalakulni a kormány. A választások nyertesének tekinthető protesztpártok bírálatai elsősorban Brüsszel és az eurozóna ellen irányulnak. Ilyen körülmények között az esetleges közös francia-német tervnek kevés esélye van a sikerre.
Az elmúlt évek segítettek neki megérteni, hogyan következhetett be a holokauszt idején a gettósítás, a deportálás – ezt mondta a Független Hírügynökségnek Laczó Ferenc történész, a Maastrichti Egyetem adjunktusa. Ő egyike volt annak a több tucat tudósnak, írónak, akik aláírták a múlt heti, Angela Merkelnek szóló nyílt levelet, amely az Orbán-rendszer demokrácia elleni támadásait részletezte. Laczó Ferenc szerint a magyarok mellett a németeket és az EU-t is felelősség terheli az Orbán-rezsim megszilárdulásáért, a Soros György elleni kampány pedig egy az egyben reprodukálta a holokauszt előtt és alatt bejáratott antiszemita összeesküvés-elméleteket.
Laczó Ferenc
Fotó: Maastrichti Egyetem
Miért döntöttél úgy, hogy te is aláírod a nyílt levelet?
Alapvetően két tényező késztetett erre. Egyrészt a közelmúltban csaknem öt éven át a Német Oktatási és Kutatási Minisztérium által létrehozott kutatói állásban voltam a Jénai Egyetemen. A minisztérium általam is képviselt nagyprojektjének célja a német bölcsészettudomány nemzetköziesítése volt, én ezen belül a kelet-európai huszadik századi történelem kutatásával és annak németországi megjelenítésével foglalkozhattam.
Németországi éveim alatt megbizonyosodtam arról, hogy a jelenkori német társadalom jelentős többségét a demokrácia iránti mély elkötelezettség jellemzi. Az etnikai homogenitás orbáni víziója e társadalomban, melynek tagjai nagyon is tisztában vannak e vízió közelmúltbeli – és mondhatni elkerülhetetlenül – véres következményeivel, kifejezetten rémisztőnek hat. Számukra
ez a szélsőjobboldali eszmék magyarországi uralmát jelzi,
mégpedig jogosan.
Eközben az elmúlt években egyes német üzleti érdekek, továbbá az Európai Parlament-beli erőviszonyok következtében Németország a magyar demokrácia lebontásához asszisztált – számos más európai állammal egyetemben, de kiemelt módon. Úgy vélem, hogy
az Orbán-rezsim megszilárdulásáért a magyar felelősség egyértelmű elsőbbsége mellett az Uniót és németeket is jelentős felelősség terheli.
Ez részben utóbbiak ignoranciájából következett, részben tehetetlenségük hamis tudatában történt. Merkel és Orbán továbbra is fennálló pragmatikus szövetségét, Orbán hallgatólagos támogatását tehát számos német botrányosnak tartja, ahogy azt a nyílt levél írója, Yascha Mounk is megfogalmazta.
Másik személyes okom első hallásra mondhatni némileg banális, de valójában nagyon is súlyos. A CEU egykori doktoranduszaként elfogadhatatlannak tartom, hogy a kormány önkényesen megváltoztatott törvényekkel vegzálja az ország nemzetközileg legelismertebb és alighanem legnívósabb egyetemét.
Nem zsidóként, aki kutatóként mélyen ismeri a magyar antiszemitizmus történetét, felháborítónak tartom a Soros György elleni gyűlöletkampányt. Hivatásos történész vagyok. Nem vagyok politikai aktivista, a politikai fejleményeket pedig próbálom összetetten és kimérten szemlélni. Ezzel együtt is úgy éreztem, hogy
az ország demokráciájának felszámolása ellen, a közszellem drasztikus megrontása ellen morális kötelességem felszólalni.
Ez volt az első nyílt levél, amit az elmúlt nyolc évben aláírtam. Márpedig azért ezt írtam alá, mert az EU-nak, ami a liberális demokráciák klubja és Németországnak, e legbefolyásosabb és szilárdan demokratikus tagállamnak, megvannak a lehetőségeik, hogy az antidemokratikus fordulattal szembeszálljanak és a magyar demokráciát megerősítsék. Csakhogy szemlátomást felelősségükkel és lehetőségeikkel sincsenek még igazán tisztában.
Hogyan szereztél tudomást arról, hogy készül egy ilyen levél, hogy találtak meg az írói?
Régebb óta figyelemmel kísérem Yascha Mounknak, a Harvard Egyetem oktatójának, a nyílt levél kezdeményezőjének munkásságát. Mounk épp az idén adott ki The People vs. Democracy címen könyvet a kortárs politikai válságokról, melynek lapjain Magyarországot is kiemelten tárgyalja. A neten is követem írásait, és így akadtam rá a magyar választások jelentőségét tárgyaló Hungary’s Election was a Milestone in the Decline of Democracy című, a Slate-ben megjelent élesszemű írására.
Mounk ezek után írta meg nyílt levelét, amiről én személy szerint a Twitteren keresztül értesültem. Úgy vélem, hogy lényegre törő, jellemzően pontos és igen hatásos írás. Én egyes helyeken talán némileg máshogy fogalmaztam volna, ami alighanem szakmai ártalom, de a levél legfőbb állításai megállják a helyüket, célja pedig – a magyar demokrácia kiüresítésének további tudatosítása és Merkel felelősségérzetének felkeltése – nagyon is támogatandó.
Miért pont Angela Merkel a levél címzettje?
Bár ez természetesen nem az én választásom volt, úgy vélem, hogy Merkel a legjelentősebb európai politikus, jelenleg pedig – Trump megválasztása óta – a liberális demokratikus Nyugat intézményeinek, a nyílt társadalom eszméjének legszilárdabb védelmezője. 2015 óta egyúttal nemzetközileg elismert morális autoritás is. Úgy gondolom, hogy
a levelet többeknek is lehetett volna még címezni,
éppenséggel Juncker vagy akár Macron neve is ott szerepelhetett volna az elején. Ugyanakkor Merkel megszólítását – azon túl, hogy Mounk épp Németországban született – az imént említett érvek, továbbá a demokratikus alapértékek iránti elkötelezettsége, de helyenként túlzott pragmatizmusa igazolhatják. A levél épp Merkel pragmatizmusának alapértékek általi korlátozását követeli. Úgy vélem, ez rá különös meggyőzőerővel hathat.
Ehhez jön még a német társadalom demokratikus többségének antiszemitizmussal szembeni szilárd elkötelezettsége. A magyar antiszemitizmusra való határozott utalással Merkelre morálisan lehet hatni, hiszen az antiszemitizmus pártolása – vagy annak akár csak látszata is – a holokauszt rémtetteivel érdemben szembenéző Németországban morális öngyilkossággal ér fel.
A levél, ahogy említed is, többek között antiszemitizmus terjesztésével vádolja a kormányt, elsősorban a Soros György elleni hadjárat és Orbán március 15-ei beszéde miatt. Történészként a holokauszt időszakát kutatod, ilyen szemmel mennyire látod antiszemitának a Soros-ellenes kampányt?
Úgy gondolom, hogy
a Soros elleni állami kampány teljesen egyértelműen antiszemita ihletésű volt.
Sőt, legfőbb toposzai az antiszemitizmus radikális hagyományához tartoznak. A kormánypárt híveinek felkínált narratíva nem más, mint hogy a dúsgazdag és liberális spekuláns illegitim eszközökkel próbálja aláásni a magyar kormányt és nemzetet. Nagy nemzetközi terve van és ennek megvalósításáért leleplezendő hálózatot épít és titkon lobbizik, ráadásul csal is – utóbbi az antiszemiták szokásos hamis moralizálása.
A modern európai antiszemitizmus radikális hagyományát valamennyire is ismerők e – reményeim szerint pontos és adekvát – összefoglalóból könnyűszerrel kikövetkeztetik, hogy
a hivatalosan sulykolt történet egy az egyben reprodukálja a holokauszt előtt és alatt bejáratott antiszemita összeesküvés-elméleteket.
A kampány nem antiszemita jellegének vélelmét tudtommal eddig két fő érvvel támogatták meg. Egyrészt azt szokás felhozni, hogy ha nyíltan nem említik, hogy Soros zsidó, akkor a kampányt nem lehet a nyílt antiszemitizmus példájául hozni, illetve, ha Izrael nem ítéli el, akkor hogyan is lehetne az.
Az első érv komolytalan, hiszen a Fidesz által alkalmazott narratívában Soros szimbolikus figura, a zsidó összeesküvő szimbóluma, ráadásul a holokauszt utáni antiszemitizmus egyik gyakori jellemzője épp a kódolt beszéd, mondhatni a nyílt színi antiszemiták nélküli antiszemitizmus. Ez a magyar jobboldal jelentős részére tökéletesen áll, amit már csak az is mutat, hogy számos jobboldali az antiszemitizmus kritikáját hamarabb és erősebben ítéli el, mint az antiszemitizmus jelenségét.
Attól tartok, hogy a morális perverzió iskolapéldája lehetne, ahogy a holokauszt utáni burkoltnak vélt antiszemitizmus itt radikális állami kampányban ölt testet és közvetlenül a holokauszt egyik túlélője ellen fordul.
Az izraeli nagykövet ugyanerről azt mondta: ő óvatosan használná az antiszemitizmus kifejezést, mert szerinte lehet egyes embereket bírálni, amíg ezt nem kísérik antiszemita hangok. Mit gondolsz erről?
Úgy gondolom, hogy Izrael is útban van az illiberális állam kiépítése felé. A liberális demokrácia szempontjából a helyzet bizonyos tekintetben jobb Izraelben, mint Magyarországon, mivel alapvetően jóval plurálisabb az ottani politikai közeg – az izraeli eleve sokkal összetettebb társadalom. Más tekintetben viszont alighanem rosszabb az ottani helyzet, ami elsősorban a mindennapi erőszak romboló hatásával függ össze. Soros Izrael jobboldalán is ellenségnek lett kikiáltva, mert az egyetemes emberi jogok érdekében lép fel és ily módon támogatja a megszállt és elnyomott palesztinok sérelmeinek orvoslását is – e súlyos sérelmekért pedig köztudomásúlag nagy részben épp Izrael állama a felelős.
Izrael és Magyarország viszonyában manapság azt látjuk, hogy az antiliberalizmus felülírja az antiszemitizmus kérdését.
A Likud és a Fidesz közös antiliberalizmusa magyarázza, hogy Orbán politikája egyidejűleg lehet muszlim- és arabellenes és mozgósíthat zsidóellenes érzelmeket, miközben el tud mélyíteni egy – első pillantásra mindkét oldal számára elvtelen – szövetséget Izrael államával. Ahogy Izraelben a baloldaliak fogalmaznak, két nemzetközileg egyre inkább elszigetelődő antiliberális etnokrácia egymás karjaiba omlik. Nem éppen ízléses látvány, de van benne politikai ráció.
A bevándorlók elleni kampány hangvételéről mit gondolsz?
Messziről kezdem: antropológiai tény, egyúttal vallásos civilizációnk alapgondolata, hogy az ember jóra és rosszra egyaránt képes, cselekedeteit pedig gyakran az önzés és az altruizmus sajátos keveréke motiválja. A magyar állam és kormány által az elmúlt években űzött domináns diskurzusban tudtommal fel sem merült, hogy a segítségnyújtás is lehetne prioritás. Nemigen lehetett olyat hallani, hogy a szerencsétlenebb embertársainknak nyújtott segítségnyújtás önmagában helyes cselekedet.
A bevándorlók elleni kampány egyértelműen az emberi természet árnyoldalaira épít,
az emberek gondolattalanságára és érzéketlenségére, sőt egyenesen az ellenségeskedésre. Ezek hátterében pedig a félelem mesterségesen felkeltett és évek óta folyamatosan táplált érzése munkál. Nagyon úgy tűnik, hogy a kampánynak eközben a szíriai polgárháború okozta kolosszális tragédia iránti empátia kifejlődését is sikerült elfojtania.
A kampány számomra az állami propagandagépezet erejét bizonyította, továbbá azt, hogy e gépezetnek már nincs is szüksége tényekre. A társadalomtudósok körében közhelynek számít, hogy a bevándorlás intenzív tematizálása nincs összefüggésben az ország migrációs trendjeivel, attraktivitásával, demográfiai kilátásaival – az ország lakossága csökken, sok képzett fiatal kivándorol, miközben kevesen szeretnének Magyarországra költözni. A kormány e tények nyílt tárgyalása és kezelési kísérlete helyett évek óta
egy öncélú fikciót erőltet, cinikus nézőpontból meglehetősen sikeresen.
E propaganda társadalmi hatása szemlátomást a morális elérzéketlenedés, ami a morális összeomlás közeljövőbeli veszélyével fenyeget.
Többek szerint a hangnem sokszor a 30-as évek antiszemita kampányait idézte fel. Egyetértesz?
Valóban igaz, hogy mindkét esetben mások tömeges dehumanizációját eszközül használó, önkényes és öncélú állami propagandahadjáratról van szó. Bár a következmények jelenlegi tudásunk szerint napjainkban azért – hála Istennek – kevésbé végzetesek. Ez alighanem a két kampány közti legalapvetőbb különbségnek köszönhető. Az antiszemita kampányok és politikák magyar állampolgárok százezrei ellen irányultak, jelenleg viszont a területcsökkenés, valamint népirtások és etnikai tisztogatások – azaz mérhetetlen emberi szenvedés – által létrehozott, etnikailag nagyrészt homogén társadalom őrzése zajlik, mégpedig a magyar állampolgársággal nem rendelkezőkkel, mondhatni az ismeretlen idegenekkel szemben.
Eközben úgy gondolom, hogy szoros összefüggések vannak a két kampány között és e tény mostanáig nem kellően tudatosított. A holokauszt kutatójaként – bár én konkrétabban elsősorban az áldozati perspektívákkal foglalkoztam – azt vagyok kénytelen mondani, hogy
a 2015 óta látott társadalmi reakciók segítettek felfognom, hogy miként következhetett be az 1944-es mélypont, miként lehetett végrehajtani a gettósításokat és a deportálásokat.
A zsidók üldöztetésében való széleskörű állami és társadalmi részvétel, továbbá a tömeges semlegesség és érzéketlenség fiatalkoromban – szerencsés korban nőttem fel – távolinak és rejtélyesnek tűnt. A 2015 óta látott reakciók azonban elborzasztó bepillantást engedtek a propaganda erejébe és az emberi szolidaritáshiány mély bugyraiba. Roppant tanulságos volt, bár természetesen szívesebben spóroltam volna meg az élményt.
Érdemes talán hozzátennem, hogy az antiszemitizmusnak sajátos logikája van. Az antiszemiták ugyanis az elismertségnek örvendő és sokak által tehetségesnek és szorgalmasnak gondolt zsidókat a zsidó uralmi törekvések képviselőiként festik le. Azaz a zsidók sikereit hamis moralizálás által negatív fényben tüntetik fel – a zsidó eszerint nem is szorgalmas, hanem csak törtető, nem is igazán tehetséges, csak utánzásra képes stb. Ezek az antiszemiták morális közhelyei, az antiszemitizmusban tehát a kisebbrendűségi komplexus keveredik a morális felsőbbrendűség sulykolásával. Úgy gondolom, hogy az antiszemitizmust épp e kettősség teszi robbanásveszélyessé.
A bevándorlás elleni kampány kétségkívül a bevándorlók közeljövőbeli hatalomátvételével riogatott. Erre azonban az elesett és megvetett bevándorlók önmagukban nem lehetnek képesek. E ponton került ismét csak elő – mondhatni kiszámítható módon – az antiszemita paranoia és mobilizáció: a hatalmat nem is a szerencsétlen bevándorlók, hanem a hatalmas, elismert és megvetendő Soros György akarja átvenni.
Lesz szerinted bármilyen következménye a Merkelnek címzett levélnek?
Liberális demokrataként azt gondolom, hogy meg kell változtatnunk a jelenlegi rendszert, melyben az Unió vezető politikai tényezői az Orbán-rezsim antidemokratikus lépéssorozatát és radikalizálódását ellenzik, de érdemben nem akadályozzák, sőt helyenként – ignoranciájukból vagy puszta nemtörődömségükből adódóan – egyenesen elősegítik azt. E szomorú tényállásra kell az európai döntéshozók figyelmét felhívni. Én levelünket ezirányba tett kis lépésként értékelem. Nem számítok rövidtávú hatásra. Ugyanakkor meggyőződésem, hogy
a magyar demokrácia ügye, illetve az ország uniós jogai és kötelezettségei a következő években kiemelkedően fontos európai témává növik majd ki magukat.
A liberális demokrácia magyarországi alapvető működését újfent lehetővé kell tenni, ami korántsem lesz egyszerű vagy rövidtávú folyamat. Ebben személy szerint számítani szeretnék az Unió támogatására, elvégre részben azért lettünk tagok, hogy a demokrácia leépítésére tett kísérleteket jobban ki tudjuk majd védeni. Meglepő és szomorú, hogy az Unió e téren mostanáig kevéssé igazolta vissza a hozzá fűzött reményeket.
A magyar liberális demokrácia híveként a jelenlegi helyzetben kulcsfontosságúnak gondolom, hogy az Unió a demokrácia leépülését megfelelő eszközökkel szankcionálja és a magyar demokrácia erősítését érdemben elősegítse. Először is
létfontosságú, hogy Magyarország az Unió tagja maradjon.
Ez egyszerre kell jelentsen uniós anyagi támogatásokat a szolidaritás nevében – Magyarország elvégre a legszegényebb tagállamok közé tartozik – ugyanakkor a pénzek felhasználásának európai szintű ellenőrzését is.
A hollandiai tudományos életben egyébként mennyire téma a magyarországi helyzet?
Egyre inkább. A holland-magyar gazdasági és kulturális kapcsolatok továbbra is kifejezetten élénkek. A holland társadalom számos tagjának széles nemzetközi a látóköre és ők jellemzően aggodalommal és bevallottan nem kevés értetlenséggel figyelik a magyarországi fejleményeket. A választások idején az egyik holland csatornán színvonalas dokumentumfilmet vetítettek, mely elsősorban a CEU meghurcoltatásáról szólt – Kovács Zoltán és Michael Ignatieff egyaránt hangot adhatott ugyancsak eltérő véleményének. A választások óta Cas Mudde, a populizmus egyik legelismertebb, holland származású kutatója Yascha Mounkéhoz hasonló tartalmú nyílt levelet írt a CDA-nak, a holland kereszténydemokratáknak: a Fidesztől való egyértelmű elhatárolódást sürgette. Luuk van Middelaar, az EU-s ügyek egyik legelismertebb holland kommentátora – akinek Európával kapcsolatos fő műve magyarul is megjelent –az NRC napilapban múlt héten vezércikkben foglalkozott Magyarország tekintélyelvű fordulatával.
Az európai politika tárgyalásakor Magyarország és Lengyelország ellentmondásos fejlődése legkésőbb tavaly óta immár Hollandiában is a legfontosabb ügyek közé tartozik. Bár az Európai Unióval kapcsolatban egyre többen kritikus hangokat ütnek meg, a liberális demokrácia iránti elkötelezettség egyértelműen mérvadó az országban. Az Orbán-rezsim megítélését is ebből érdemes levezetnünk.
Az uniós vezetők várják a vizsgálati eredményeket Szergej Szkripal egykori orosz-brit kettős ügynök és lánya angliai mérgezésével kapcsolatban, és utána döntenek a továbbiakról.
Erről Angela Merkel német kancellár beszélt Brüsszelben, az uniós állam-, illetve kormányfők csúcstalálkozója első ülésnapja után, péntek hajnalban.
Merkel szerint az Európai Unió teljes egységet mutatott az angliai mérgezés ügyében, és az uniós vezetők álláspontja az, hogy
„nagyon valószínű”, hogy Oroszország a felelős a támadásért.
Jelképes gesztusként az uniós nagykövetet is visszarendelték konzultációra Moszkvából. Theresa May brit miniszterelnök megköszönte az uniós tagországok támogatását.
Szergej Szkripal egykori orosz-brit kettős ügynököt és lányát, Julija Szkripalt eszméletlen állapotban találták meg március elején Salisburyben. A britek szerint Szkripalt és lányát idegméreggel próbálták meggyilkolni, amiért Oroszország felelős. Moszkva felajánlotta együttműködését az ügy kivizsgálásában, de tagadja a felelősséget.
Orbán Viktor is beszámolt a csúcstalálkozó első napjáról „egy nehéz nap éjszakája” című Facebook-videójában.
„Súlyos és nehéz kérdésekkel foglalkoztak ma a miniszterelnökök”
– mondta Orbán, nem említve a Szkripal-ügyet. Ehelyett azt hangsúlyozta, hogy a tanácskozás elején „a számunkra legfontosabb kérdés”, a migráció is napirendre került. Beszámolója szerint világossá tette, hogy amíg ő a miniszterelnök, Magyarország nem fogad el semmiféle kvótát.
Az ügyet elnapolták, a „döntő ütközet” júniusban lesz a kérdésben – mondta Orbán.
Alig alakult meg az új német kormány, Angela Merkel azonnal Párizsba sietett, hogy Macron elnökkel együtt végre megindítsa az euróövezet tervezett reformját. Jelenleg a bank unió szerepel az első helyen. A francia és a német álláspont még nincs szinkronban, és akkor még nem beszéltünk az eurozóna másik 17 tagállamáról.
Macron elnök azt javasolja: legyen egységes költségvetés az eurozónán belül. Vagyis Németország vállalja fel a többiek államadósságát! Erről Merkel kancellár egyelőre hallani sem akar: nyíltan megmondta ezt első televíziós nyilatkozatában. Mindenki vállalja a felelősséget a saját adósságáért! A berlini kormánykoalíció két tagja sziklaszilárdan kitart emellett míg a harmadik, a szociáldemokraták lelkesednek Macron elképzeléseiért. A pénzügyminiszter Olaf Scholz szociáldemokrata a német kormányban. A francia-német vitának különösen nagy aktualitást ad Itália, a maga csillagászati államadósságával – több mint 1300 milliárd euró!
Az eurozóna harmadik legnagyobb gazdasága nincs épp irigylésre méltó helyzetben : az államadósság óriási és folyamatosan növekszik. A gazdasági szakértők megszorító csomagot javasolnak, de erről a lakosság hallani sem akar. Kiderült ez a hónap elején megtartott választásokon, ahol arattak a proteszt pártok: az Öt csillag és az Északi Liga. A felelősen gondolkodó baloldal és Silvio Berlusconi veszített. Kormányképes többség nincs a láthatáron.
Ilyen körülmények között kellene elindítani az eurozóna reformját, mely természetesen kihat azokra az EU tagállamokra is, melyek nem tagjai az eurozónának. Macron elnök terve, melyet Merkel kancellár is elvben támogat, a gyakorlatban valósítaná meg a kétsebességes Európa tervét. Eszerint versenyképessé kell tenni az eurozónát a globális piacon. Az EU többi tagállamának fel kell ajánlani a belépést az eurózónába. Aki nem lép be, azzal jóval kevesebbet kap majd az uniós alapokból. Az is lehet, hogy semmit sem…
Erről tárgyal a reform ebéden az Élysée palotában Merkel kancellár és Macron francia elnök, akik politikai pályafutásukat kötik hozzá ehhez a reformhoz. Ettől várják az eurozóna fellendülését. Az idő sürget: Franciaországban a vasutasok épp most jelentettek be sztrájkot áprilisra, Németországban pedig egyre jobban erősödik az euroszkeptikus szélsőjobboldali Alternative für Deutschland párt, mely jelenleg a második helyen áll a közvélemény-kutatások szerint. Merkelnek és Macronnak életszínvonal emelést kell produkálnia, ha azt akarják: a választók is támogassák az eurozóna reformját.
Egyelőre nem terjesztik elő a közös francia-német tervet az eurozóna reformjára.
Ezt a hírt a Spiegel közölte meg nem nevezett brüsszeli forrásokra hivatkozva. Decemberben Angela Merkel német kancellár és Emmanuel Macron francia elnök még azt jelezte: a márciusi uniós csúcson bemutatják a tervet, amely
alapjaiban megváltoztatná az eurozóna működését.
Hatással lenne azokra a tagállamokra is, amelyek nem akarnak vagy nem tudnak bekerülni az eurózónába. Kezdetben ez Macron elképzelése volt, amelyhez csatlakozott Merkel is. Most viszont a németek kérték a halasztást a Spiegel szerint, arra hivatkozva, hogy túlságosan elhúzódtak a kormányalakítási tárgyalások, és az új kormánynak még nem volt ideje arra, hogy egy ilyen nagy jelentőségű tervet komolyan kidolgozzon.
Németországban sokan kételkednek Macron javaslatainak keresztülvihetőségében,
különösen az olasz választások után, ahol az EU-ellenes erők győztek, ráadásul hosszú bizonytalanságra lehet készülni.
A márciusi utáni következő uniós csúcstalálkozó júniusban lesz. Akkorra talán kialakul a közös francia-német terv az eurozóna reformjára, és lesz valamiféle politikai megoldás Olaszország válságára. És az is kiderülhet, mennyire kerülnek előtérbe más országokban a nemzeti érdekek.
Angela Merkel német kancellár és Mateusz Morawiecki lengyel miniszterelnök alapvetően eltérően ítéli meg az Északi áramlat 2 orosz földgázvezeték jelentőségét, valamint a lengyel jgi reformokat. Ezzel együtt Morawiecki meghívta Merkelt, hogy vegyen részt a Lengyelország függetlenségének századik évfordulója alkalmából rendezendő ünnepségeken.
A németek szerint az Északi áramlat 2 gazdasági vállalkozás, amelynek semmilyen politikai vagy diplomáciai jelentősége nincs, Morawiecki szerint viszont a Balti tenger alatt húzódó orosz földgázvezeték egyoldalú függést jelent Oroszországtól.
Korábban Jaroslaw Kaczynski, a kormányzó párt elnöke, Lengyelország tényleges vezetője a Molotov-Ribbentrop paktumhoz hasonlította az Északi áramlatot. Mint ismeretes, 1939-ben a náci Németország és a kommunista Szovjetunió paktumot kötött Lengyelország és általában Kelet Európa felosztásáról. Ennek eredményeképp Németország és a Szovjetunió megszállta Lengyelországot, mely akkor eltűnt a térképről.
Varsó pedig napjainkban orosz földgáz helyett cseppfolyósított amerikai földgázt vásárol. Morawiecki lengyel kormányfő sürgette is Németországot: növelje katonai költségvetését, hogy elérje a NATO által megkövetelt GDP-arányos 2%-ot. Lengyelország szerint erre az orosz fenyegetés miatt szükség van. Merkel szerint azonban távolról sem oly nagy az orosz fenyegetés mint ahogy azt az USA és Lengyelország állítja.
A német kancellár ugyanakkor bírálta Lengyelország jogi reformjait, melyek miatt az EU kötelességszegéssel vádolta meg Varsót.
A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.
A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.
A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.
– véli Ara-Kovács Attila külpolitikai szakértő, a Demokratikus Koalíció politikusa. Éppen ezért – tette hozzá: a Kurz-Putyin találkozó nem hogy konkurenciát jelent a számára, inkább egyfajta önigazolást. Szerinte az sem kizárt, hogy a magyar miniszterelnök kicsit távolodik Putyintól, miközben némileg közeledik az Egyesült Államokhoz és az Európai Unióhoz – már csak azért is, mert nyomás alatt van annak érdekben, hogy eddiginél együttműködőbb arcát mutassa.
