Továbbra is kiapadhatatlan témaforrás az Origónak a bukott Vona és a Jobbik kongresszusa, Bayer Zsolt pedig az uniós Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság, azaz a „beteg idióták” jelentésén háborodott fel.
Az Origo élményszerű beszámolói a Jobbik kongresszusáról
„A bukott pártelnök kongresszusi leköszönő beszédével új klasszikussal ajándékozta meg a jobbikos küldötteket és a magyar nyilvánosságot. Először magával kezdett el vitatkozni, aztán pedig egy olyan gondolatmenetnek kezdett neki, amit kizárt, hogy bárki értene ezen a Földön. A politikus úgy látja, hogy „ezt a választást nem nyerték meg, vagyis jó úton járnak, csak még nem kellően erősek”. Ha Gyurcsány Ferenc hallotta a beszédet, valószínűleg még ő is elmosolyodott.” (Origo: A jobbikos pártháború elhozta a zavart Vona Gábor fejében)
„Úgy gondolja, mindent tud arról, hogyan kell megkörnyékezni főnökét? Azt hiszi, elsajátított minden apró kis praktikát arra, hogy bevágódjon felettesénél? Korai volt a magabiztossága, hiszen a semmiből berobbant Csongrád megye jobbikos elnöke, aki mindenféle tétovázás nélkül olyan nyalást kanyarított Vonának, hogy azzal átírta a beosztotti hízelgés örökérvényűnek gondolt szabályait. A kedveskedésre még a meghökkent expártelnök is csak annyit tudott kipréselni magából, hogy köszönöm. Végre valami igazán vicces a Jobbikban!” (Origo: A csongrád megyei jobbikos világbajnok módon hízelgett a bukott Vonának)
Bayer Zsolt levele a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság jelentését jegyző német Maria Noichlnak
„Amúgy senkit nem érdekel, hogy maguk ott, az egykori fal túloldalán nyilvánvalóan nem normálisak. Ez önmagában a maguk saját kis külön bejáratú problémája lenne, s mi valódi részvéttel figyelnénk, ahogy a nyálfolyató idiotizmus, a jólétben elhülyültek nihilizmusa, a gondolattalanság, a semmi apoteózisa elnyeli a maguk világát. Még segíteni is megpróbálnánk, természetesen teljesen reménytelenül. …
Ellenben az a helyzet, hogy nem adatik meg nekünk a szánakozó szemlélődés luxusa és bánata, ugyanis maga és a magához hasonló elmebetegek úgy döntöttek, hogy saját belső, súlyosan beteg és torz világukat kivetítik mindenre és mindenkire, és addig nem nyugszanak, ameddig nem változtatnak mindent és mindenkit önmagukhoz hasonlóvá.
Ebbéli tevékenységük egyik változata, hogy hülye jelentéseket írogatnak, aztán azt egymás között megbeszélik, igaznak tartják, majd elfogadják, és megfenyegetnek mindenkit, aki normális, hogy ha nem hülyül meg azonnal, akkor baj lesz, akkor jönnek a szankciók, akkor majd beindul a hetes cikkely.
Lássuk csak, hogyan is kellene magukhoz hülyülnünk, a lehető legrövidebb idő alatt:
- Át kellene írnunk a család fogalmát valami mássá, valami olyanná, ami maguknak, a beteg idiótáknak megfelel. …
És akkor most nagyon figyeljen: soha, de soha nem fogunk hozzáhülyülni magukhoz! Ezt vésse jól az eszébe! És pontosan így rohangáljon fűhöz-fához a kretén jelentésével együtt! Világos?” (Magyar Idők: Nyílt levél Maria Noichlnak*)
Levél a nagymamának Orbán Viktorról a 888-on
„A vég előtt pár nappal, amikor már alig-alig volt magánál, amikor a valóságot már csak egy lidércnyomásos rémálomnak látta, megkérdezte tőlem, mikor a kórházi ágya mellett ültem és imádkoztam: „Ugye, kisunokám, az Orbán Viktor a miniszterelnök?”
92 nehéz év, a fáradtság megtörte, de nem tudta kiölni a vágyat, a reményt.
„Igen, ő” – mondtam neki. És halkan, hogy ő már ne hallhassa hozzátettem: lesz!
„Akkor jó” – mondta nagymamám. És soha többé nem szólalt meg. Megnyugodott, kisimult az arca. 2 nappal később elaludt örökre.
2002 novembere volt… (…)
Nagymama, 16 évvel az utolsó, homlokodra adott csók után megígérem neked: a mi életünket nem adjuk oda, azt soha el nem veszik! Továbbadjuk a mi unokáinknak, ahogy ti is adtátok nekünk!
És búcsúzóul még egy mondat: újra Orbán Viktor a miniszterelnök!
Tudom, hogy mosolyogsz most. Mi is.” (888: Levél a nagymamához: újra Orbán Viktor a miniszterelnök)
