Az utóbbi napokban ismét felerősödött azoknak az értelmiségieknek a hangja, akik a választások bojkottjára szólítják fel az ellenzéki pártokat, sőt még a szavazókat is, amennyiben racionális alternatíva nem lesz a Fidesszel szemben. A pártoknak, már amelyek megszólaltak az ügyben, nemigen fűlik hozzá a foga. A magyar politikai élet atombombájának az ötlete két és fél hónappal a választások előtt inkább tűnne kétségbeesett lépésnek, még akkor is, ha a nemzetközi színtéren alapot szolgálhatna az Orbán-kormány elleni komolyabb fellépésre.
Nem fontossági sorrendben vegyük lajstromba a véleményeket! Talán most Hont András kezdte a Hvg-ben (négy évvel ezelőtt Bartus László volt ennek a legkövetkezetesebb szószólója). Hont így érvel: „2014-ben csak az MSZP-Együtt-DK híveinek távolmaradásával 40 százalék közelébe zuhant volna a részvétel, ami azt is jelentette volna, hogy 1990 óta először nem éri el az 50 százalékot.
Most egy teljes ellenzéki bojkottal legföljebb 30 egynehány százaléknyi választó vihető el az urnákhoz. (…)
Amennyiben egy ilyen választást követően a Fidesz folytatni akarná a kormányzást, a társadalmi támogatottság hiányára hivatkozva lehetne, pontosabban kéne, ellene tüntetni, sztrájkot kezdeményezni, a polgári engedetlenség legváltozatosabb formáit igénybe venni.”
Vásárhelyi Mária sokat idézett facebook-bejegyzésében tovább megy: „Igen, kampányolni amellett, hogy sem a pártok, sem a választópolgárok ne vegyenek részt egy szervezett választási csalás legitimálásában és ezzel a diktatúra tovább építésében. A jelenlegi választási rendszernek egyetlen olyan eleme sincs, amely biztosítaná a választási rendszer politikai függetlenségét, a választások szabadságát a választópolgárok jogegyenlőségét és a választások során felmerülő viták pártatlan és igazságos elbírálását.
Magyarországon 2018-ban nem lesznek szabad választások, ezért azután a részvétel akarva-akaratlanul legitimálja a választások előre borítékolható eredményét és a NER-t.
Nincs olyan nap, amelyen ne történne valami égbekiáltó disznóság a hatalom részéről,
amely előrejelzi, hogy mire számíthat az ellenzék a választások során.”
Bruck András szintén facebook-bejegyzésben vízionált két elképzelhető kimenetelt: „Nekünk, halálraítélt szavazóknak két lehetőségünk maradt. Nyilvánvalóan létezik egy-két jobb és egy-két kevésbé jó, de még elfogadható választási modell, amelyekkel az ellenzéki pártok elegendő mandátumhoz juthatnak. Amennyiben végül valamennyien meghozzák a szükséges áldozatokat és kompromisszumokat, és esélyt teremtenek legalább a katasztrófa elkerülésére, úgy, nem megbocsátva, de feledve az elvesztegetett éveket, érdemes minél többen szavaznunk rájuk. Akkor menjünk el mindannyian. Ha viszont nem jutnak zöldágra egymással, és nem állítják elő az esélyes modellek egyikét sem, akkor
április 8-án, vasárnap délben bekapcsolom a rádiót, és közönyösen nyugtázom majd, ha azt hallom, hogy alacsony a szavazási részvétel,
érik a nagyarányú Fidesz győzelem. Nem fogok a szavazó helyiségbe rohanni.”
A megszólítottak, a komolyabbnak vehető ellenzéki pártok szemmel láthatólag nem veszik fontolóra a bojkott-felhívásokat. Nyilvánosan a Demokratikus Koalíció, amely maga is gyakorolta a részleges bojkottot a múló ciklus folyamán, utasította el az ötletet. Ezt Vágó István, a párt elnökségi tagja meg is indokolta. „Kezdenek elharapózni a bojkott-felhívások.
Szép gondolat, de félek, lesznek, akik nem fognak csatlakozni.”
Ezek után a médiaszakember fel is sorolja, ki mindenki bojkottálná a bojkottot: a jobbikosoktól, az LMP-sektől, a momentumosoktól kezdve egészen a határon túli, regisztrált kettős állampolgárokig és a 2 millió megingathatatlan Fidesz-hívőig. Vágó szerint ez csak a Fidesz négyötödös győzelméhez járulna hozzá, amihoz ő nem szívesen asszisztálna.
A világban, sőt Európában is megtörtént már, hogy egy ország egész politikai elitjének használati ideje lejárt. Gondoljunk csak a kilencvenes évek eleji Olaszországra, ahol a ’45 utáni hatalmi viszonyok egy csapásra bomlottak fel. Ilyenre a jelen Magyarországán nincs esély.
De nemcsak bojkottban, a csodában is lehet hinni.
