Minden országnak megvan a maga véleményvezére. Van, ahol kutatóintézetek adják a nemzetközi elemzést milliókért, máshol egy-egy megvilágosult guru. Nálunk nincs szükség se CIA-ra, se Stratforra, se think tankre. Nekünk van Bélánk — aki reggel fél kilenckor kilép a harminc éve elhagyott rozsdás húsüzem kerítésén, és megmásíthatatlan hangnemben elmagyarázza a világ trendjét és rendjét, valamint hogy kinek, mikor és miért van „kaki a gatyájában”.
Béla, a hajléktalan, aki egyszerre Nostradamus, Gorcsev Iván és egy megfáradt atyaúristen
A kerítés megnyílik, mint a vörös tenger. Előlép Béla, aki NEM csöves — ezt minden reggel háromszor is kinyilatkoztatja, hogy a társadalmi rangsorban megfelelő helyre tehesse magát. Hajléktalan, igen, de ez nála már-már művészi identitás.
Pipó kutya tiszteleg, én alázatosan hallgatok, mert tudom: Béla kezdi a napi geopolitikai eligazítást.
A háttérben az elhagyott húsüzem úgy zúg, mintha egy másik dimenzióban még mindig termelné a párizsit.
Béla külpolitikát értelmez — atombombával, Nobel-békedíjjal és makaóval
Ma a világpolitika kicsit félrebiccent. Béla szerint egy bizonyos „második gyerekkorán is túl lévő idióta” — ez Trump — Iránnal tárgyalt.
„Ha ennek lenne egy szemernyi esze, nem várna jövő hétig, hanem odacsapna úgy, hogy még a perzsaszőnyeg is feltekeredik magától…”
Béla már látja is a eredményt: 93 millió ember Allah helyett hozzá fohászkodik, és követeli az illetékes oslói Bizottságtól a szent embereknek járó Nobel-békedíjat, Harald, norvég király szívélyes gratulációja mellett. A korona sajnos még nem a HŐS fejét díszíti, de hát azt majd elnyeri amikor egy Rangoon nevű teherszállító hajón, makaó nevű tiltott kártyajátékon elnyeri tőle, ahogy azt a nagy előd – Gorcsev Iván – tette Noah Bertinus professzorral.
Orbán Viktor mint Herkules… vagy inkább mint a Herkules-jelmezben rekedt krumpliszsák
A világ után jön a belföld. Orbán Viktor nevével egy mondatban az „úr” szót nem hajlandó még gondolatban sem együtt megfogalmazni.
„Az úr szó Torgyán Józsefet illette. Olyan hordószónokot még nem látott ez az ország… Viktor maximum a hordót tudná cipelni mögötte.”
A nosztalgia könnycsíkot húz Béla arcán. Torgyán József szónoklatai válóperek sokaságán csiszolódtak a tökélyig, aki még a dél-amerikai cseresznyemaffiát is majdnem behálózta… azok voltak igazi nagy idők.
Orbán kapcsán azonban Béla végül egyetlen mondatba sűríti a teljes magyar politikai valóságot:
„Kaki van a gatyában. Másik gatya nincs. A mosógép meg elromlott.”
Nevess, ha mersz — sírni mégis jobb lenne.
A magyar politikai valóság: örökös mosógép-hiba üzemmód
Béla szerint Orbán minden mozdulata ugyanaz a koreográfia, itthon üvölt az EU-ra, Ukrajnára, a világra. Aztán látja, hogy fogy a levegő, a kassza, a türelem és a kaja, ezért gyorsan visszaoson Brüsszelbe olyan arccal, mintha mi tehetnénk arról, hogy ő szembeszállt a bolygóval. Szavai sem az igazsággal, sem a valósággal nincsenek köszönő viszonyban, ettől a magyar politika olyan, mint egy elromlott automata mosógép: mindig mosunk, de sosem tisztulunk, és mindenki azt hiszi, hogy ez így normális.
pedig A világ csak addig bonyolult, amíg nem kérdezzük meg Bélát.
