Azonnali

Kanász-Nagy Máté (LMP), aki frakciótársával, Csárdi Antallal közösen nyújtotta be az azonnali kérdést. Azt kifogásolta, nem lehet tisztán látni a Budapest-Belgrád-vasútvonal kapcsán, mert a „kínai beruházás” minden részletét titkosították. Sem az érintett önkormányzatok, sem az illetékes vasúti főosztályok nem rendelkeznek gyakorlatilag semmilyen információval. Azt kérdezte, mikor lesznek nyilvánosak a projekttel kapcsolatos információk. Kitért arra, hogy az elmúlt időszakban mintha visszafejlődött volna a vasút, Lázár János miniszter vezetése alatt sokkal lassabbak és pontatlanabbak a vonatok, 72 százalékról 33 százalékra zuhant a pontos vonatok aránya.

Orbán válasza tankönyvbe illő. Bemutatja mindazt a negatívumot, ami egy ilyen válaszba belezsúfolható, pláne, hogy a válasz nem is válasz, mert a kérdést illetően nem tudunk meg a miniszterelnöki hablatyból semmit, na, maximum azt, hogy ne piszkáld az alvó Lázár Jánost, mert baj lesz!

„Orbán Viktor miniszterelnök felszólalását azzal kezdte: Mégis csak jobb lett volna, ha arról beszélünk, hol van Csárdi képviselőtársunk és kilépett-e már az LMP-ből”

Vajon mi köze hozzá? És ez vajon mennyiben közügy?

„Orbán szerint a kérdést a képviselő inkább Lázár Jánosnak szánta, tegye fel inkább neki. Jóval kötözködik, nem javaslom – jegyezte meg.”

Hát igen. A miniszterelnök olyan apróságokkal, mint például az ország teljes lakosságát érintő tömegközlekedés, nem foglalkozik. Egyébként az a véleménye, ha a képviselők kérdeznek tőle vagy a minisztereitől valamit a Parlamentben, az kötözködés. Kb. így fogja föl a demokráciát.

„A kormányfő úgy folytatta, ha valaha volt esély arra, hogy a Magyar Államvasutakból korszerű, modern, nyugati típusú, a magyar igényeket kielégíteni tudó állami vállalat legyen, akkor az Lázár János minisztersége alatt fog megtörténni.”

Tehát, ha nincs esély, akkor sajnos Lázár minisztersége alatt sincs. Menjen mindenki helikopterrel, mint ő meg a haverjai. Neki az olcsó (mi fizetjük), és nem ráz. Annyira.

Arról sajnos nem hallottunk semmit, hogy mitől függ az az esély, számszerűleg egyáltalán mekkora, és melyek azok a vasútra vonatkozó „magyar igények” amelyeket a MÁV-nak ki kell tudni elégíteni. Még fogasabb kérdés, és arra sincs válasz, hogy mennyiben térnek el ezek az olasz, kanadai és ír igényektől, melyeket az ottani, szintén modern és nyugati típusú vasúttársaság elégít ki.

Orbán hozzátette: már most sokkal többen használják a vasutat, mint bármikor korábban. Elmondta, nem elégedettek a szolgáltatás színvonalával, a tempóval, a pontossággal, sok baj van még, amit ki akarnak javítani. Komoly eredmény, hogy olyan változásokat tudtak végrehajtani, amelynek eredményeként ezzel a színvonallal, ezzel a pontatlansággal is sokkal több ember veszi igénybe a vasutat, mint korábban. Ez a miniszternek is köszönhető.

Valóban. A miniszternek is köszönhető. Az ő áldásos tevékenysége révén született meg ugyanis az ország és vármegye bérlet.

Mint azt utazásainkból tudjuk, egy darab jegy az egyenlő egy darab utas és egy darab utazás, ezzel ellentétben egy darab bérlet az szintén egy darab utas, viszont nem egy, hanem egynél több utazás. Így minden arról függ, hogy a statisztikát illetően egy bérlethez hány utazást rendelünk. Az meg (ki hitte volna?) a miniszter privilégiuma.

Lázár János minisztériuma azt írta elő a vállalatoknak, hogy a vármegye- és országbérleteket havi 56 utazásnak, azaz havi 28 oda-vissza útnak kell számolni (hogy miért, azt tőle tessék megkérdezni – lehet, hogy egy hónapban csak két vasárnap van, mikor otthon marad a bérletes?).

Ebből következően a KSH által közzétett adatokhoz a Hivatal gondosan odaírt egy „a” indexet (lásd a táblázat legalsó sora), melyben jelzi, hogy 2023-tól a bérlet miatt új számítási módszert alkalmaz, ezért a 2023-as és az utáni adatok a korábbi adatokkal csak korlátozottan hasonlíthatók össze. De leginkább sehogy.

Ha tehát valaki a statisztikai táblázat alapján lelkendezik, hogy milyen jól megszervezte Lázár a MÁV-ot, hiszen most lényegesen többen utaznak vonaton, az vagy nem tud olvasni, vagy csak mondták neki, és ő elhitte, mert a témát illetően finoman fogalmazva is dilettáns, vagy pedig pofátlanul hazudik (nem kívánt törlendő). Valószínűleg mind a három, mindig az alkalomhoz illő kombinációban.

Egyébként azokkal a képességekkel, amelyek Orbánnak vannak, én sokkal kevésbé lennék határozott. Pláne a Parlamentben. Igaz, mindig bízhat az övéiben, mert mind a NER sajtó, mind a fideszes választói tömeg, bármit is mond, a javára fogja interpretálni, sőt még dicsőíti is.

Az persze fantasztikus, hogy valaki, például Lázár miniszter úr csak szervezéssel ilyen ugrásszerű növekményt érjen el, ugyanis fejlesztés az nem volt (csak folyamatos lerohadás van), mert többek között a MÁV-ra sincs pénz egy vas se. Vagy csak ravasz számolás kérdése az egész?

Orbán Viktor azt mondta, mindig vannak „sunyi kínai megjegyzések”, és kétségkívül kínai hitelből finanszírozzák a beruházást, de ez egy magyar beruházás. Evidens nemzetgazdasági érdek a beruházás, mert annak révén a görög kikötőkből Magyarországon keresztül jut el az áru Európába – rögzítette, hozzátéve, minden egyes forint, amit a Budapest-Belgrád-beruházásra elköltenek, benne van a költségvetésben.

Rendkívül kínos a miniszterelnök úrra nézvést, de a kérdés az volt, mikor lesznek nyilvánosak a projekttel kapcsolatos információk? Erre (már megint) nem kaptunk választ, pedig mi, magyar állampolgárok adjuk rá a pénzt, és az, hogy megtagadják tőlünk a választ, mire költik az általunk megkeresett, de tőlünk elvett adónkat, elég szomorú képet fest a magyar demokráciáról. Hogy gyanús is, az már csak a korona.

Arról, hogy a kérdés „sunyi kínai megjegyzés” volt-e, kissé eltér a véleményünk. A titkolózás miatt a sunyiskodás egyértelműen a kormányoldal viselkedése (miniszterelnök úr inkluzíve), és a kérdés nem azonos a megjegyzéssel.

Egyébként, ha a kínaiak nem finanszírozzák, hanem csak hitelt adnak hozzá, akkor persze, hogy magyar beruházás, hiszen a mi pénzünkből építik. Jól járnak: Mészáros Lőrinc (gazdasági haszon, azaz megrendelés és pénz), Orbán Viktor (politikai haszon, azaz a kínaiak jóindulata) és a kínaiak (minden haszon, ami csak elképzelhető, még a hitelezés kamatbevétele is az övék). Rosszul jár: a magyar nép (sok-sok adóforint elköltése mások haszna érdekében).

A „nemzetgazdasági érdek”-et tekintve érdemes elolvasni a telex írását.

Főleg a megtérülési idő érdekes, főleg annak ismeretében, hogy Orbán szerint ez a felújítás/bővítés hasznos nekünk. A kivitelezés sokba kerül, Mészáros miatt még többe kerül, haszna alig van, a kínaiak meg röhögnek a markukba, hát, mit mondjak? Mintha mást értenénk nemzetgazdasági érdek alatt, mint a miniszterelnök úr. Szerinte az ő saját érdeke a nemzetgazdasági érdek, szerintem meg nem. Az pedig, hogy a titkosítás a mi átverésünkön kívül még milyen „magyar” érdeket szolgál, sohasem fogjuk megtudni.

Sajnos egyre inkább az az érzésem, hogy ha létezne valamilyen fölső hatalom, és az nagyon akarna Magyarországnak ártani, még ő sem tudott volna az ország számára Orbánnál károsabb személyt előkaparni valahonnan, pláne nem kétharmadot biztosítani neki, amivel még diktátorrá is kinevezi.

Ha valaki még egyszer azzal jön nekem, hogy a magyarok okosak, mert ugye a Nobel díjasok, meg minden, akkor elég csak arra gondolnom, hogy ezt a szerencsétlent mi, magyarok tartjuk immár 14 éve hatalomban, mégpedig végig kétharmaddal, és úgy kiröhögöm az illetőt, hogy a Hold túlsó oldaláig meg sem áll.

Ha ugyan.