A magyar választók a lábukkal szavaznak: aki fiatal és jó szakmája van, az Nyugaton keresi a boldogulást, aki szegény vagy épp nyugdíjas, az sorban áll a diszkontban, amely orosznak indult, de szerb lett belőle Budapest tizennyolcadik kerületében. Az árak olcsók a sor hosszú.
Látlelet ez az Orbán kormány legutóbbi korszakáról: alacsony növekedés, magas infláció, csökkenő vagy stagnáló életszínvonal. “Magyarország vált az Európai Unió egyik legszegényebb és legkorruptabb államává” – fogalmazta meg a tényállást Magyar Péter, az ellenzék vezére.
Lopni úgy kell, hogy a választóknak is maradjon annyi, amennyiért ránk szavaznak
Ez Orbán Viktor választási filozófiája, amely 2010 óta fényesen bevált: négy kétharmados győzelem, amelynek végeredménye a politikai teljhatalom közeli állapot, mely lehetővé tette a miniszterelnök családjának és oligarcháinak a villámgyors meggazdagodást, de választók is kaptak valamit: rezsi csökkentést, tizenharmadik havi nyugdíjat stb. A költségvetés fel is borult egy időre az osztogatás miatt, de azután helyreállt az egyensúly a növekedés és az infláció miatt. Mostanra azonban elfogyott a növekedés, maradt az infláció, amely alapjaiban támadta meg az átlagos választópolgárok költségvetését. Már szinte mindenki kénytelen figyelni ezt, és a döntő többség nem lehet boldog: az átlagos fizetésből vagy az átlagos nyugdíjból alig lehet megélni 2025-ben! Ez a legsúlyosabb szegénységi bizonyítvány az Orbán kormány tizenöt éves teljesítményéről.
“Orbánék modellje kifutott”
Erről beszélt Madár István, a Portfolió elemzője a Heti válaszban:
”A rendszerváltás után nagyon elhibázták a munkaerő politikát, nagyon sokan maradtak munka nélkül. Ezt a munkaerő tartalékot kombinálta a külföldi tőkével az Orbán kormány, amely így elérte a csaknem teljes foglalkoztatottságot. Az elmúlt húsz évben a magyar gazdaság átlagosan évi 2%-ot nőtt, ebből egy százalék a termelékenység és a másik egy százalék a plusz munkaerő.”
Bod Péter Ákos, a Nemzeti Bank egykori alelnöke:
“A magyar elit gondolkodásába nem épült bele az, hogy a költségvetést rendbe kell tartani. Sajnos a jelenlegi kormányfőnek a fejében sincsen benne az óvatos polgári gondolkodás: legalább egyszer rendben legyen a költségvetés.”
Szinte sehol sincsen rendben a költségvetés a nyugati világban
Trump költségvetési hiánya és államadósság magasabb mint a magyar, Nagy Britanniában 40 nap alatt bukott bele a költségvetésbe Liz Truss konzervatív brit miniszterelnök. Macron elnök Franciaországban évek óta nem tud összerakni olyan költségvetést, melyet a parlament elfogadna. Németországban a hárompárti koalíciós kormány a költségvetésbe bukott bele.
Mindenütt a jóléti kiadások csökkentse került napirendre annak érdekében, hogy növekedjen vagy legalább ne csökkenjen a nyugati világ versenyképessége. Ebben a környezetben úszik együtt az árral Orbán Viktor, de azzal a különbséggel, hogy a lakosság többsége nálunk európai mércével mindig is szegénynek számított. A demokrácia kikiáltása és az uniós belépés azt a reményt jelentette, hogy Magyarország kilép ebből az ördögi körből, és belép a jóléti államok sorába. Pontosan az ellenkezője történt a globalizáció miatt: a jóléti államok kezdik csökkenteni az életszínvonalat, hogy megőrizzék a versenyképességüket Kínával és más feltörekvő államokkal szemben. A költséghatékonyság miatt ez reménytelen vállalkozás, de ezért erősödnek fel a globalizáció ellenes mozgalmak szinte mindenütt az Egyesült Államoktól Magyarországig. Közben Kína marad a globalizáció legelszántabb híve, ahogy ezt már Hszi Csin-ping elmondta a davosi világgazdasági fórumon.
Mit csinál Orbán? Segítségért kalapozik: Pekingben már közölték, hogy nem adnak, Putyin az energiaszállításon keresztül fizet. Minthogy az európai pénzek jórésze be van fagyasztva, ezért Orbán pénzhiánya permanens. A magyar miniszterelnök Trumptól is kért pénzt, és azt állította, hogy kapott is ígéretet, de az USA elnöke sietett megcáfolni “barátját”:
“Orbán kért pénzt, de nem kapott”
– nyilatkozta Trump a Politico című lapnak.
