Egyetlen országot se akar semmire se kényszeríteni az ENSZ a menekültügyi megállapodás tervezetében, noha ezt állítja a magyar kormány. Éppen hogy minden állam szuverén joga saját migrációs politikát gyakorolni – áll egyebek mellett a tervezetben.
Az ENSZ azt akarja, hogy folyamatosan fogadjunk be migránsokat. Magyarország dönt, nem az ENSZ: ez a felirata az új kormányzati kampányplakátnak, amely a sorosozó hadjáratot váltja fel.
A kormány Facebook-oldalán azt írják, hogy „a kormány tájékoztató kampányt indít az ENSZ migrációs csomagjáról. A szervezet azt akarja, hogy bontsuk le a bevándorlás útjában álló kerítést, folyamatosan fogadjunk be migránsokat, és fizessük a migránsok letelepedését és munkavállalását. A magyar kormány elutasítja ezt. Ragaszkodunk ahhoz, hogy mi dönthessünk a saját jövőnkről. Magyarország dönt, nem az ENSZ!”.
A nemzetközi egyezmény február elején kibocsátott tervezete már címében is biztonságos, rendezett és szabályozott migrációról (bevándorlásól) szól.
Leszögezi egyebek mellett, hogy ez a megállapodás
jogilag nem kötelező erejű dokumentum.
Hatálya (hatásköre) a konszenzusra, a hitelességre, a kollektív tulajdonra és a közös végrehajtásra támaszkodik. Ez az együttműködési keret elismeri, hogy egyetlen állam sem képes önállóan kezelni a migrációt a jelenség természeténél fogva transznacionális jellege miatt – olvasható.
És, ami a lényeg: az egyezmény megerősíti az államok azon jogát, hogy szuverén joghatóságot gyakoroljanak a nemzeti migrációs politika felett.
Vagyis minden ország maga alakítja ezzel kapcsolatos jogát.
Az igaz, hogy bizonyos kötelezettségeket vállalniuk kellene a kormányoknak. Például az emberi jogok terén, amelyek a megállapodás alapját képezik. „Az itt tárgyalt cselekvési kötelezettségvállalások végrehajtásával biztosítjuk az összes bevándorló emberi jogainak tényleges tiszteletét, védelmét és teljesítését státuszuktól függetlenül, a migrációs ciklus minden szakaszában”.
A továbbiakban szó van még arról, hogy a menekülteknek folyamatos tájékoztatást kell nyújtani, iratokkal ellátni őket, megszüntetni a megkülönböztetést, tényekre támaszkodó vitát folytatni a problémáról és a valóságra támaszkodó menekültpolitikát folytatni.
Az csak sejthető, hogy mi a „felháborodás” igazi oka. Az eddigiek – és más hasonló, jogilag nem kötelező vállalások -, vagy azok a mondatok, amelyek azt részletezik, kiknek kellene részt venniük a menekültprobléma megoldásában.
Eszerint az egyezmény széleskörű, több érdekelt fél közötti partnerséget támogat. Ezek között ott találjuk magukat a menekülteket, a diaszpórákat, a helyi közösségeket, egyetemeket, a magánszektort, a parlamenti képviselőket, szakszervezeteket, az országok emberi jogi szervezeteit, a médiát és más releváns szereplőket. No meg a civil szervezeteket. Amelyekkel éppen törvénybe foglalni tervezett háborúban áll a kormány.
