Tagadhatatlanul bizarr és sok kérdést felvet, amikor hároméves kislányok kisminkelve és besütött hajjal vonulnak, miközben a szülők a háttérből igyekeznek rávenni őket arra, hogy mosolyogjanak a zsűriben ülő nénikre és bácsikra, de korántsem volt annyira rossz érzéseket keltő a Little Miss World Hungary gyerekszépségverseny, mint amire a műfaj amerikai példái alapján gondolna az ember. Az viszont biztos, hogy az ilyen versenyek inkább szólnak a felnőttek ambícióiról, mint a gyerekek igényeiről – legyen szó akár kislányokról, akár kisfiúkról.
Mikor az egyik tavalyi győztest, az idén a zsűriben helyet foglaló 10 éves Roxánát kérdeztem arról, hogy mi tetszik neki a versenyzésben, nem a szép ruhákat, a frizurát vagy a fotózást emlegette, hanem azt, hogy sok barátra tett szert, mióta egy éve belecsöppent ebbe a világba.
Roxána Bulgáriában már világversenyt is nyert, a Little Miss Planetet, melynek a szalagját gondosan rá is adták a zsűrizéshez. Miközben a hétfő délutáni program kezdésére vártunk, Roxána elmesélte, hogy már Londonban is járt versenyezni. Igaz, azt nem tudja, hogy ott hányadik lett, mert minden angolul volt, de kapott egy szép koronát, aminek nagyon örült – ahogy minden más ajándéknak is, amit ilyen helyeket nyerni lehet. Kiderült, hogy Roxána modellkedik is, és rengeteg fotózásra jár. Ezek általában hétvégén vannak, de volt már olyan, hogy az iskolából is hiányzott egy verseny miatt. Bevallotta, hogy nem mindig van kedve mindehhez, de azért összességében szereti a modellkedést és a szépségversenyeket. Ígéretes karrierje viszont lehet, hogy megszakad egy kis időre, hiszen hamarosan fogszabályozója lesz.
Roxánát, ahogy a verseny több más résztvevőjét is a Little Miss Hungary kitalálója, Bartalovics Ildikó fedezte fel, aki elsősorban azért szervez immár 15. éve szépségversenyeket, hogy megtalálja a legújabb tehetségeket a gyerekmodellügynökségébe. Valójában tehát a szépségversenyek szervezése csak egy része a munkájának, és magát a versenyt is egy hosszú kiválasztás és tréning előzi meg, ahol felkészítik a kisfiúkat és kislányokat erre a néhány napra. Januártól kezdve
összesen 450 gyereket néztek meg az ország különböző pontjain,
és közülük választották ki azt a 23-at, akik eljöttek a Tordasi Élményparkban rendezett döntőbe.
Mindezt úgy, hogy a felnőtteknek szóló szépségversenyekhez hasonlóan itt is nagy a konkurencia, hiszen több országos megmérettetés is létezik. Bartalovics Ildikó pont ezért volt kénytelen változtatni a verseny nevén is, mert valaki – szerinte személyes ellentétek miatt – levédette a korábban általa használt Little Miss Hungary brandet, ezért ő kénytelen volt a Little Miss World Hungary elnevezést használni idén.
Magáról a verseny menetéről elmondta, hogy ez igazából tehetségkutató is: az is nagyon fontos, hogy kinek milyen a kisugárzása, és mennyire „akarja”, élvezi a szereplést. Hangsúlyozta, hogy nem az „agyonsminkelt” amerikai vonulatot követik, külsejük pontozásakor semmilyen sminket nem viselhetnek a gyerekek, bár szerinte sokszor ők maguk ragaszkodnának hozzá.
Mindenesetre a verseny vége felé már úgy tűnt, a gyerekeket inkább vonzotta az, hogy az újdonsült barátaikkal játszanak, mint hogy kényelmetlen ruhákban járuljanak a hosszú asztalnál helyet foglaló zsűri színe elé. Az pedig sokaknál kifejezetten nehezen ment, hogy odatereljék őket a sminkeshez és a fodrászhoz, és olyan kislány is volt, akit azért hordott le az anyukája, mert leugrálta a szép haját.
Smink egyébként még a legkisebbeken, azaz a hároméves kislányokon is volt,
még ha csak szempillaspirál és pasztellszínű rúzs is, és a legtöbb szülő a besütött hajból sem engedett. Sőt, a program is azért csúszott, mert több kislánynak nem készült el időre a frizurája, és az anyukák hallani sem akartak róla, hogy akár csak a négyévesek is anélkül vonuljanak fel. Ami azért is volt furcsa, mert a verseny pontozásos szakasza addigra már rég lezárult: ottjártunkkor, az utolsó előtti napon csak az eredményhirdetés, és az azt felvezető show volt betervezve a programba. Ez utóbbi keretében újra felvonultak kisfiúk és kislányok az elvárt három öltözékben: a vadnyugati stílusú kockásing-farmer összeállításban, a magyarosnak kikiáltott kreációkban és az úgynevezett fantázia ruhákban. Ehhez témákat is megadtak a szervezők: a lányok virágok ihlette öltözékben, a fiúk matrózruhában vonultak.
Méghozzá elég egykedvűen: a legtöbben mosolytalan arccal, kötelességtudóan lépdeltek, gondosan bemutatva az előre kitalált pózolást a zsűri előtt. Bartalovics Ildikó egy kicsit mentegetőzött is ezért, elmondta, hogy
nem a legjobb passzban kaptam el a gyerekeket,
hiszen már kifáradtak a sok programban és a több napos versenyzésben. De volt olyan szülő, aki még az utolsó pillanatban is tréningezte a gyerekét. Egy anyuka arról magyarázott a hat év körüli kisfiának, hogyha nem adja elő a puszidobós-kacsintós kombót abban a stratégiai pillanatban, amikor a zsűri elé ér, nem kap ajándékot.
Erről egyébként kiderült, hogy nem igaz, hiszen a versengésből adódó esetleges rossz érzéseket azzal igyekeznek elkerülni a szervezők, hogy senki sem távozik üres kézzel. Bartalovics Ildikó elárulta, hogy több évbe telt, mire rájöttek, hogy mindenkinek kell koronát adni. „Az első tíz évben csak annyi volt, hogy első, második és harmadik, és annyira sírtak a gyerekek. Azt nagyon rossz volt látni” – mondta. Most már az a mottója, hogy a versenyről senki sem mehet el sírva, ezért ugyan vannak helyezések, de mindenki nyertesnek számít, és még a kiosztott királynői koronák is egyformák – a kisfiúk pedig kupát kapnak. Idén bébi kategóriától kezdődött a versenyzés, ami a hároméves gyerekeket jelenti, a legidősebb versenyző pedig egy 14 éves lány volt. Kiderült, hogy nemzetközi szinten sem vesznek részt nála idősebbek gyerekszépségversenyeken, és a tinik jóval kevesebben is jelentkeznek az elmúlt években.
Bartalovics Ildikó a díjátadó előtt külön hangsúlyozta a szülőknek, hogy akárhányadik helyen végez a gyermekük az adott kategóriában, mindenképpen örüljenek a sikerének, és kommunikálják azt, hogy számukra ő a legszebb.
„Ha látja a gyerek, hogy kudarcként éled meg a versenyt, sírva fog hazamenni”
– figyelmeztette a szülőket, hozzátéve, hogy ellenkező esetben viszont szívesen jön újra majd a gyerek. Minden ilyen irányú törekvés ellenére természetesen nem volt teljesen stresszmentes a díjátadó. Volt olyan kislány, akinek korántsem volt őszinte a mosolya a helyezése hallatán, illetve olyan korosztályos győztes is akadt, akiből percekig tartó sírásban tört ki – ahogy Bartalovics Ildikó fogalmazott – a meghatottság.
De helyezéstől függetlenül tényleg mindenki kapott ajándékcsomagot is, méghozzá egyformát, ami osztatlan lelkesedést aratott. A hároméves Nikolett, akinek korcsoportjában csak ketten indultak, kérésemre meg is mutatta, hogy mit rejt a rózsaszín kistáska: volt benne bizsugyűrű és fülbevaló is, illetve néhány sminknek látszó tárgy. Mikor értetlenkedve kérdeztem, hogy azok mik, hiszen versenyen kívül – meg persze úgy egyáltalán – miért kellene egy óvodáskorú gyereknek ilyesmi, Nikolett mutatta is, hogy azt bizony tényleg a szemére kell kenni. Anyukája pedig elmondta, hogy a kislánynak már nem ez az első versenye: két és fél éves korában indították először, mégpedig azért, mert szereti a „csajos” dolgokat, és királynőként viselkedni.
A lányoktól egyébként egyértelműen elvárt volt ez az úgynevezett „csajosság”, de azért fiúkra is egyre inkább gondolnak a szervezők. Mikor arról kérdeztem, hogy miben változott az elmúlt 15 évben a szépségversenyek világa, Bartalovics Ildikó elmondta, hogy egyre jobban felbátorodtak a fiús szülők is. Szerinte ez annak köszönhető, hogy
végre rájöttek, hogy „nem egy meleg fiút csinálunk a gyerekükből”.
Úgy fogalmazott, hogy a sok támadás után végre tisztázódott, hogy milyen is Magyarországon egy gyerekszépségverseny.
A fiúk közül a hat és fél éves Kevinnel próbáltam beszédbe elegyedni, bár anyukája előre figyelmeztetett, hogy elég zárkózott a kisfiú. Mint kiderült, ezért is vágtak bele a modellkedésbe és a szépségversenyekbe, meg persze azért is, mert mindenkitől azt hallották, hogy milyen szép kisfiú Kevin. Anyukája szerint jó hatással van rá a versenyzés, mert máris sokkal nyitottabb lett, ezért amíg úgy látják, hogy van kedve hozzá, addig csinálni fogják. Végül Kevin is mondott pár mondatot, és szégyenlősen el is mosolyodott, ekkor viszont az anyukája gyorsan figyelmeztette, hogy az előre megbeszéltek szerint mindezt inkább csukott szájjal tegye, hiszen még nem bújtak ki teljesen elől a fogai.
De volt olyan anyuka is, aki azért hozta el a négyéves gyerekét, mert szerinte jó szórakozás egy ilyen szépségverseny. Igaz, pár mondattal később kiderült, hogy a kislánya egyébként nem szeret szerepelni. A gyerekek amúgy, ha nem is tűntek mindig lelkesnek, és a legkisebbeknél néhány sírásra görbülő szájat is lehetett látni, összességében pozitív élményekről számoltak be a verseny és a tábor kapcsán. Azt persze nehéz megítélni, hogy mennyire a kimondott vagy kimondatlan szülői elvárásoknak feleltek meg ezek a válaszok.
Azért a sok kezdő között már rutinosnak számító 12 éves Alexa a sokadik kérdésemre elárulta, hogy eleinte nem szerette annyira a versenyeket, mert
lámpalázas volt, és attól is félt, hogy esetleg valamit rosszul csinál.
Az egyetlen olyan versenyző, aki az első pillanattól az utolsóig lelkes volt, az a hétéves Váradi Évike, aki az egész rendezvény legnagyobb sztárja lett, és egyébként is afféle gyerekcelebnek számít már. Bartalovics Ildikó is előre felhívta rá a figyelmemet, de a szülői kar is egyetértett abban, hogy nagyon tehetségesen mozog a kislány. Mikor megkérdeztem, hogy készíthetek-e róla egy fotót a gálavacsorára szánt fehér ruhájában, egyből pózba vágta magát, és csak annyit kért, hogy az anyukájának is küldjem majd át. Mint a büszke anyától és apától megtudtam, Évike nem véletlenül tűnt ki a mezőnyből: évek óta szerepel már különböző tehetségkutatókon saját koreográfiájú táncaival. Azt mondták, a kislány imádja a rá irányuló figyelmet, és a kamerák előtt érzi a legjobban magát. Gyakran megkeresik őket a kereskedelmi tévécsatornák is, Évike pedig a jövőjét is ebben a világban képzeli el: műsorvezető szeretne lenni.
A gyerekek és a szülők többségének azonban úgy tűnt, nincsenek ilyen nagyszabású tervei. Az általa legtehetségesebbnek/legszebbnek tartott gyerekeket világversenyekre is elviszi Bartalovics Ildikó, másokat pedig fotózásra vagy filmezésre bátorít. Referenciából nincs hiány: büszkén emelte ki, hogy két későbbi magyar szépségkirálynő, Koroknyai Virág és Szunai Linda is nyert korábban Little Miss Hungary-t.
Például ez volt az egyik: amikor az ember már a miniszterelnök úrnak kénytelen levelet írni. Nem akarok balhézni, megoldást szeretnék. A levél publikálásának is az volt az egyik oka, hogy elkerüljük ezt. Itt, ezen a területen vannak olyanok is, akik szeretnek balhézni, de mi nem szeretnénk.
