Somfai Peter, Author at Független Hírügynökség

Kezdőlap Szerzők Írta Somfai Peter

159 CIKKEK 0 HOZZÁSZÓLÁS

Paks2 már nem az energiáról szól

2018-09-19

Magyarország gazdasági jelentősége talán nem indokolná azt a figyelmet, amelyet az orosz sajtó Orbán Viktor moszkvai látogatásának szentelt. Szinte valamennyi tekintélyes orgánum első helyen említi az energetikai együttműködést a két ország között, amelynek – Putyin megfogalmazása szerint – két fontos pólusa van: egyrészt a paksi atomerőmű bővítése, másrészt az orosz olaj és földgáz szerepének növelése az európai térségben. Mit gondol minderről Jávor Benedek, a Párbeszéd EP képviselője?

Paks2 nem az energiáról szól
Négy év – három év csúszás
Beláthatatlanul nőnek a költségek
Hová kerüljön a hulladék?
Mit szólnak a pécsiek?

Orbán Viktor moszkvai tárgyalásairól szólva mintegy mellékesként azt mondta: minden jól halad Pakson, legfeljebb „némi csúszással”. Mit jelent mindez?

Nyilvánvalóan kiderült a paksi bővítéssel kapcsolatos egyeztetésekről, és az a különféle kijelentésekről, hogy a háttérben valami zavar lehet. Amit a nyilvánosságnak minderről elmondtak, engem szomorúsággal tölt el, mert egyre inkább úgy látom, a paksi bővítés Magyarország érdekeivel ellentétes projekt. Orbán Viktor feketén-fehéren azt nyilatkozta: se nem igazán energetikai, se nem tisztán gazdasági vállalkozásnak tekinti. Valójában egy harmadik: színtisztán politikai lépés, amelynek egyetlen célja Oroszország barátságának megőrzése és megerősítése.

Sarkosan fogalmaz. Ezt miből gondolja?

A miniszterelnök azt mondta ki, hogy az a paksi bővítés, amely a magyar adófizetőknek legalább 4000 milliárd forintjába kerül majd, pusztán egy „ár”, amit Orbán Viktor európai politikai ambícióinak megvalósításért cserébe fizet a Putyin-rezsimnek. Említette, hogy csúszásban van a beruházás, s mintegy legyintve erre, azt mondta: sokféle technikai kérdést, engedélyt, szabályozást, bürokratikus akadályt kell leküzdeni, de ezek másodlagosak…

Úgy érzi, ez egy újabb pávatánc? Ön szerint mi az elsődleges?

Mint mondtam, a politikai célok beteljesüléséhez egyáltalán nem fontos egy-egy építkezés befejezési határidejének betartása. A magyar kormány sajátosan áll hozzá a beruházáshoz. Négy év alatt, amióta életbe lépett a szerződés, a vállalkozás három év csúszást szenvedett már. A 2020-as eredeti határidő helyett a 30-as évek eleje előtt Paks2 biztosan nem fog áramot termelni.

Ha az országnak nincs égető szüksége a paksi villamos energiatöbbletre, akkor talán nem is olyan fontos az egész.

Ezzel ezt is kimondta a kormányfő. A szerződés szerint a felvett orosz hitelt 2026-tól törleszteni kell, ezzel pedig egy hihetetlenül súlyos adósságcsapdába kormányozta az országot a miniszterelnök.

Nem gondolja, hogy az építkezés megkezdésének halogatásával éppen e fizetési terhek kitolását igyekszik elérni a magyar kormány?

Biztosan nem. Ha úgy gondolta volna, hogy a terhek túl nagyok, akkor arra kellett volna kísérletet tennie, hogy addig hátráljunk ki a megállapodásból, amíg azt viszonylag kis ráfizetéssel megtehetjük. Erről kellett volna Moszkvában tárgyalnia.

Mert ha nem?

Csak tovább nőnek a terhek. Egy atomerőmű építésében a csúszás súlyos költségnövekedést jelent. A 4000 milliárdos keret biztosan nem lesz tartható, ha 6-8 év késéssel készül a beruházás. A költségnövekedés ezer milliárdokban lesz mérhető, amit megint csak a magyar adófizetőknek kell előteremteniük.

Paks 2 szerintem egy csapás Magyarország függetlenségére.

Sokkal jobb helye lett volna ezeknek a milliárdoknak a megújuló energiás projektekben.

Mintha ez sem állna már annyira távol a kormánytól, mint néhány évvel ezelőtt még gondolták. De a mostani tárgyalásokon a hulladéklerakás problémája mintha szóba sem került volna.

A Paks2 hulladékainak elhelyezése valóban kritikus pontja ennek a szerződésnek. Az eredeti orosz-magyar megállapodásban még szó volt erről. Szóba jött annak a lehetősége, hogy Magyarország további feldolgozásra visszaszállíthassa Oroszországba az elhasznált fűtőanyagokat, de a szerződésből végül ez is kimaradt. A végleges lerakást idehaza kell megoldanunk. jelen pillanatban mind az ideiglenes, mind a végleges elhelyezést is Magyarországon kell megoldani.

Ez mit jelent?

Két dolgot. Egyrészt a beruházás költségeihez hozzá kell adni egy ideiglenes tároló megépítésének költségeit is, ami szintén ezer milliárdos nagyságrendű kiadás. Ennek a kialakítására, a helyszínére még tervek sem készültek.

Gyakorlatilag az engedélyezett tervcsomag nem tartalmaz olyan dokumentációkat, amelyek alapján rá lehetett volna ütni az engedélyezés pecsétjét.

Várhatóan a két erőmű között fogják ezt a tárolót is kiépíteni, ami újabb biztonsági problémát is felvet. A második: a végleges lerakás ügye. Régóta a Mecsek térségében keresik az alkalmas helyszínt, úgy tudom, ezt valahol Pécs környékén fogják kialakítani. A kormányzat által erre betervezett költségkeretet súlyosan alulbecsülték, a nemzetközi tapasztalatok alapján legalább a tervezett kiadás kétszeresével kell valójában számolni. A környezeti és biztonsági kockázatok ebben az esetben is nagyon terhelik a térséget, hiszen csupán néhány kilométerre lesz a megyeszékhelytől. A Fidesz mindent megtett azért, hogy e döntés véleményezéséből kiszorítsa a pécsieket.

A moszkvai sajtótájékoztatóból arra lehet következtetni, hogy egy komplex energetikai megállapodás körvonalazódik a két ország között. Moszkva, úgy tűnik, támogatná, hogy hazánk az energetikai elosztó központjuk legyen.

Erről nem sok információ látott még napvilágot, de szakmailag erősen kétségbe vonnám a realitását. Magyarországnak nincs szüksége újabb gáztárolókra, jelenleg mintegy 7 milliárd köbméternyi kapacitásunk van, miközben az ország fogyasztása 5-6 milliárd évente. Amikor állami kézbe vették a tárolókat megrongálták a kapacitásukat a párnagáz kiszivattyúzásával. Ha most újra növelni akarnánk a befogadóképességet, nagyon sok pénzt kellene ráfordítani.

Ha valóban az a cél, hogy mi legyünk az orosz energiaszállítások elosztó helye, akkor azt a kérdést is fel kell tenni: ebben milyen autonómiát kapunk?

Meglátásom szerint ezzel is csak orosz ellenőrzést engedünk be a magyar tárolókapacitások fölött.

Hírek szerint ebbe a hálózatba kapcsolódna be a Törökország felől majd Európába érkező gázvezeték, és Krk szigetéről az amerikai cseppfolyós gáz is hozzánk „futna be”.

Nem tudom, milyen szemmel néznék majd az Európai Unió országai, hogy az amerikai cseppfolyós gázszállítmányok felett is valamilyen orosz ellenőrzés jöjjön létre. Az európai energiabiztonsági stratégia éppen az oroszoktól való gázfüggőség csökkentését célozza, semmilyen érv nem szól amellett, hogy elfogadják ezt a helyzetet.

Nem minden út vezet Brüsszelbe

Somfai Peter

2018-09-18

Orbán Viktor miniszterelnök szeptember 18-ai moszkvai látogatása előtt a tekintélyes orosz napilap, a Kommersant terjedelmes cikkben foglalkozott a magyar-orosz kapcsolatok alakulásával, illetve Magyarország gazdasági és politikai helyzetével, az Európai Unióhoz fűződő kapcsolataival. Mint azt bevezetőben megjegyzik: Orbán látogatására az Orosz Föderációban annak ellenére sor került, hogy Budapest és Brüsszel kapcsolatai nem éppen mentesek a konfliktusoktól.

A cikk elején megjegyzik: a magyar vezető két hónapon belül második alkalommal látogatott az orosz fővárosba: július 15-én Putyin fogadta őt a Kremlben, és másnap Orbán részt vett a labdarúgó vb döntőjén. Akkor azt nyilatkozta: az oroszellenes szankciók hátrányosak a Moszkva és Budapest közötti kapcsolatokra. Ezt a kijelentést sokan azzal magyarázták, hogy Orbán Viktor és az európai vezetők között feszültek a kapcsolatok, ezért is igyekszik a magyar kormányfő másutt támogatókat találni. A cikkben megszólaltatott, politológus, nemzetközi szakértő, Vadim Trukhachev úgy véli, „az EU-n kívül Oroszország lehet Magyarország első számú támogatója, hiszen a magyar gazdaság innen kapja a modernizációhoz elengedhetetlen legtöbb energiaforrást, ugyanakkor Oroszország lehet a magyar mezőgazdasági termékek legnagyobb felvevő piaca.”

A politológus emlékeztet arra is, hogy a magyarok – egyetlen uniós tagországként – következetesen támogatják a Moszkva elleni korlátozó intézkedések eltörlését, Oroszország mellett Kínával, és Törökországgal is jó kapcsolatokat ápolnak. Ez Oroszország szemében jelentősen felértékeli Orbán Viktor szerepét. Putyin számára Magyarország az Európai Unió kapuja, fogalmaz az elemző.

Trukhachev úgy látja, Magyarország célja, hogy Közép-Európa egyik legnagyobb gázelosztó és gáztároló helyévé váljon, ezért az orosz gázon kívül Budapest cseppfolyósított gázt is szeretne kapni, amelyet a horvát Krk szigetéről szállítanának haza. Az amerikai vezetés pozitívan értékelte Magyarország, Románia, Bulgária, Ausztria és Szlovákia kezdeményezését, hogy országaik energiaellátását több lábra kívánják állítani, ami egyben azt is jelentheti, hogy ezek az országok mérsékelni szeretnék az orosz energiaimportot. Ezeknek a terveknek a fényében a Budapest és Moszkva közötti energetikai kapcsolatok feltehetően „kiigazításokat” igényelnek majd, mondják a szakértők. A gáz mellett a nukleáris energia fontos szerepet játszik az Oroszország és Magyarország közötti energetikai együttműködés fejlesztésében. A 2014-ben megkötött paksi bővítési szerződés azonban csak tavaly kapott zöld utat az EU-tól.

Orbán Viktor mostani Moszkvai látogatására a Magyarország és az EU közötti kapcsolatok újabb konfliktusának árnyékában került sor. A cikk utal a Sargentini-jelentésre, amelyet az Európai Parlament képviselőinek kétharmada elfogadott, s amelyben Budapestet azzal vádolják, hogy megsértik az Európai Unió alapvető értékeit. Ez azt jelenti, hogy a Lisszaboni Szerződés Magyarország elleni 7. cikkével összhangban szankciókat lehet alkalmazni.

A magyar miniszterelnök a Putyinnal folytatott találkozójának különös nyomatékot ad az is, hogy másnap az EU tagországok vezetőinek csúcstalálkozóján kell megjelennie, ahol alighanem kínos kérdésekre is válaszolnia kell majd előző napi tárgyalásaival kapcsolatban, hiszen a Putyin-vizittel azt is jelezte a magyar vezető, szerinte nem minden út vezet Brüsszelbe – írja többek között cikkében a Kommersant.

Orbán dilemmája a CEU-ról: megtűrni, vagy megtiltani?

Somfai Peter

2018-09-18

Orbán dilemmája a CEU-ról: megtűrni, vagy megtiltani?

„Az az egyetem vagyunk, amelynek a küldetése a nyitott társadalom újragondolása. Az elmúlt 25 évben soha sem haboztunk, ha az új körülmények fényében újra kellett fogalmaznunk a feladatunkat. A legutóbbi világesemények nyomán a CEU küldetése most fontosabb, mint valaha. Amikor a düh, a kirekesztés és a bezárkózás politikai erői felemelkednek, sokkal inkább nyitott szemmel kell járnunk a világban, mint valaha.” (Michael Ignatieff az egyetem rektora, a nyitott társadalomról)

Ami a CEU működése körüli vitát jellemzi, tökéletes példája a süketek politikai párbeszédének. A magyar kormány nem hajlandó se meghallani, se megérteni azokat a kifogásokat, amelyeket az Európai Unió a tanszabadság súlyos sérelmének minősít; az európai politikusok pedig egyszerűen nem is értik, azokat az átlátszó kifogásokat, amelyekkel Orbán Viktor a bírálatokat próbálja visszaverni, és a magyar álláspontot igyekszik velük elfogadtatni.

Európa a demokrácia deficitjéről beszél az egyetemet ellehetetleníteni próbáló intézkedések kapcsán, a magyar kormány migránsozik, Sorosozik válaszul.

Emlékezetes, hogy a CEU elleni támadások a felsőoktatási törvény módosításával kezdődtek, amikor a nemzetközi diploma kiadásának jogát ahhoz kötötték, hogy az illető egyetemnek az anyaországban is legyen működő kampusza. Nevezetesen ehhez egy amerikai társat kellett találnia a Soros György által alapított intézménynek. A kormány ebben az esetben pontosan tudta, olyan akadályt emel, amelynek teljesítése nehéz és körülményes feladat. A CEU-nak azonban ez sikerült: aláírtak egy megállapodást a New York-i Bard College-dzsal.

Ez viszont még nem elég: ahhoz, hogy egy nemzetközi egyetem tovább működhessen Magyarországon, kormányközi megállapodásra is szükség van. A CEU máris csapdába került: a magyar kormány az Egyesült Államoktól kormányzati szintű aláíró partnert kért a működési engedély fejében, ezzel szemben az USA-ban az oktatás a helyi szövetségi államok hatáskörébe tartozik. Most New York állam szerződési ajánlatát kellene Magyarországnak másik félként elfogadnia. Ezzel máris olyan helyzetet sikerült teremteni, ami

okot – ürügyet – szolgáltathat a megállapodás aláírásának halogatására. Az idő pedig rohamosan fogy, a törvény türelme december 31-én lejár.

A Sargentini-jelentés elfogadása kapcsán ismét előkerült a CEU-megállapodás ügye, amelyet a minap az egyik kereskedelmi tévé kért számon Szijjártó Péteren. A külügyminiszter úgy beszélt erről, mintha a magyar kormány nyitott volna a megállapodásra, csak szerinte az intézmény nem hajlandó teljesíteni az előírt követelményeket. Ha pedig ez még sokáig így marad, akkor a CEU csak abban az esetben adhatna ki továbbra is diplomát Magyarországon, ha a kormányzat speciális privilégiumokat adna neki.

A műsorvezető hiába kérdezte, hogy a magyar kormány miért nem írta még alá azt a megállapodást, amelyben New York Állam Oktatási Hivatala már igazolta, hogy az egyetem a hivatal által regisztrált oktatási tevékenységet folytat New York államban. 2018 áprilisában az akkori oktatási kormányzat vezetői meg is látogatták a CEU New York állambeli oktatási helyszínét, és azt nyilatkozták, hogy a magyar fél részéről a CEU-ról szóló megállapodás-tervezet véglegesnek tekinthető, és erről tájékoztatták New York-i tárgyalópartnereiket is.

Szijjártó fél évvel később még mindig a süketek párbeszédét választva egyre azt hajtogatja: az egyetemnek nincs külföldön campusa, csak megállapodott két amerikai intézménnyel egy-egy közös képzés indításáról.

A CEU ezzel kapcsolatban vissza is szólt a külügyminiszternek: szerintük szó sincs arról, hogy különleges privilégiumokat kérnének, mindig is betartották a magyar törvényeket.

Strasburgban, az Európa Parlament előtt Orbán Viktor azt mondta: a CEU-val minden rendben, aki nem hiszi, nézze meg az egyetem honlapját, ahol azt írják, hogy minden hallgató ezek után is a szokásos diplomát kapja majd, és újabb évfolyamok felvételére készülnek. A hír igaz, csak nem egészen így. Az egyetem kuratóriuma tavasszal valóban jóváhagyta, hogy az intézmény a megszokott felvételi határidők szerint megkezdje a toborzást a 2019-20-as tanévre Budapestre, ám az új tanévre való jelentkezést annak figyelembevételével hirdették meg, hogy

a kormány belátja-e végre, az egyetem teljesítette a magyar törvények által megszabott kötelezettségeit.

A CEU vezetői nyitottak egy kiskaput. Amennyiben a megállapodást nem sikerül a törvényes határidőig mind a két félnek aláírnia, és ezzel az egyetemük működési jogalapja megszűnik, a korábbi nemzetközi gyakorlatnak megfelelően, a kuratóriumuk idén márciusban egy bécsi kampusz létesítéséről is döntött. Helyszínt béreltek az osztrák fővárosban egy, a célra alkalmas helyen.

A CEU épülete Budapesten. Forrás: Wikimedia Commons

Most úgy tűnik, a Titánok harca folyik. A CEU és Orbán Viktor kölcsönösen elmennek a falig.

Előbbi arra játszott, hogy a Fidesz kellemetlen helyzetbe kerüljön az Európai Néppártban, utóbbi arra apellálhat, hogy a CEU feladja a várakozást és maga KÖLTÖZIK.

Lapinformációk szerint még tavaly ősszel eldőlt, hogy ha elmarad az áprilisi kormányváltás, vagy nem áll be teljes fordulat a Fidesz politikájában, akkor a következő két év során a CEU az osztrák fővárosba teszi át központját. Michael Ignatieff, a CEU rektora korábban mintegy „ultimátumként” közölte: ha június végéig a kormány nem írja alá azt a New York állammal megkötendő szerződést, amely a CEU sorsát rendezné, akkor Bécsben folytatják oktatói tevékenységüket. Később némileg enyhült az egyetem álláspontja, nem beszélnek szakításról, azt kommunikálják, hogy Budapesten maradnak.

Ezzel alighanem nehéz helyzetbe hozhatják Orbán Viktort: brüsszeli hírek szerint esetleg az egyetem további budapesti sorsa lehet az a kérdés, amely alapján az Európai Néppárt (EPP) dönthet a Fidesz tagságának esetleges megvonásáról. Egy, a néppárti tárgyalások részleteit ismerő, befolyásos fideszes politikustól származó információ szerint Orbán szűk körben ígéretet tett az EPP vezetőinek, hogy nem üldözi el Budapestről a CEU-t, arra azonban nem vállalt garanciát, hogy az intézmény magától sem hagyja itt a magyar fővárost. Ezek szerint

a miniszterelnök arra játszik, hogy a CEU saját maga szedje a sátorfáját.

Ugyanakkor nem csak az Európai Néppártból érkezik a nyomás a magyar kormányra. David Cornstein amerikai nagykövet első hivatalos látogatása az egyetemre vezetett, majd ki is mondta, hogy a két ország kapcsolata a CEU sorsán múlik. Amerikai szenátorok és képviselők nemrég levélben biztosították a nagykövetet, hogy az egyetem erős kétpárti támogatást élvez a Kongresszusban.

És a CEU-nak vannak más „lapjai” is. Bécs városa a Közép-európai Egyetemmel tavasszal egyetértési nyilatkozatot írt alá egy fiókintézmény létesítéséről, ami szerint az osztrák főváros még az idén, szeptember végéig megkötné a bérleti szerződést a CEU-val, amely a 2022-23-as tanévben kezdené meg működését az osztrák fővárosban. Az egyetem kivár: a 2017 októberi törvénymódosítás elég időt biztosít, hogy akár már a 2019/2020-as tanév kezdetére Bécsben megvethessék a lábukat. Az egyetem fiókintézményének költöztetésén hírek szerint hónapok óta dolgoznak. Már megtaláltak megfelelő helyszínt az osztrák fővárosban, hamarosan erről a szerződést is megköthetik.

A CEU viszonylagos biztonságban figyelheti Orbán dilemmáját: megtűrni vagy megtiltani?

Időzítés, hitelesség, támogatás

Somfai Peter

2018-09-17

Pulai András, a Publicus Intézet vezetője szerint néhány nap vagy hét múlva fog kiderülni, hogy megérett-e az idő arra, hogy egy olyan kezdeményezés eredményre vezessen, amilyet Gyurcsány indított vasárnap. Az időzítésen, a tartalmon és a konkrét személyeken múlik minden – szögezte le a Független Hírügynökségnek nyilatkozva.

A Bem téren, a Párbeszéd, az MSZP és a Demokratikus koalíció által szervezett Európa-párti tüntetésen Gyurcsány Ferenc bejelentette: pártja „permanens” tüntetésre készül, már kedden ott lesznek a Kossuth tér környékén, és addig nem is távoznak onnan, amíg a kormány le nem mond. A DK elnöke, frakcióvezetője, egykori miniszterelnök az elhatározást azzal indokolta, hogy a Fidesz „uralmát” demokratikus úton, a parlamentben nem lehet megdönteni, csak egyetlen esélyt lát erre, ha a nép az utcán harcolja ki Orbán Viktor és társai menesztését.

Lát-e realitást a DK elnökének kezdeményezésében?

Néhány nap vagy hét múlva ki fog derülni, hogy megérett-e az idő arra, hogy egy ilyen kezdeményezés eredményre vezessen. Az időzítésen, a tartalmon és a konkrét személyeken múlik minden. Minden ilyen akció sikere attól függ, hogy a választók kellően hitelesnek tartanak-e egy pártot, egy politikust arra, hogy az általa megjelölt cél érdekében mögé álljanak. Ennek a három feltételnek a teljesülése kell ahhoz, hogy a „permanens tüntetés” kezdeményezése eredményre is vezessen.

Mit ért időzítésen?

Természetesen azt, hogy megérett-e már az ellenzéki választókban az elhatározás egy ilyen komoly lépésre. Úgy gondolják-e, hogy egy ilyen javaslattal lehet vagy sem valamit kezdeni. Talán ez utóbbi a legfontosabb kérdés. Már elindítottunk ebben a témában egy kutatást, amelynek az eredményét a hét utolsó napjaiban szeretnénk nyilvánosságra hozni.

És ami a másik két szempontot illeti?

Még nem tisztázódtak az álláspontok, hogy a többi ellenzéki párt mit gondol erről a kezdeményezésről. Meglátásom szerint a szavazók is bizonytalanok, hogy érdemes-e csatlakozni a volt miniszterelnökhöz, és látnak-e elég erőt és hitelességet a DK-ban ahhoz, hogy egy ilyen kezdeményezésnek sikeresen az élére állhasson.

Ez a bejelentés rögtönzés volt, vagy lehetett e mögött valamilyen előre egyeztetett szándék?

Erről nincsenek megbízható információim. Elvileg kellett volna tudniuk legalább a bejelentés szándékáról azoknak a politikus társaknak is, akik közösen ott álltak a színpadon. Amit a beszédekből elemzőként ki lehetett hallani, ilyen egyeztetés valószínűleg nem volt.

Nekem úgy tűnt, hogy Gyurcsány Ferenc ezzel megpróbálta magához ragadni a kezdeményezést, és a vasárnapi tüntetést mintegy „DK-ás bulinak” feltüntetni.

Ezt is mérlegelni fogják a választók, és felteszik majd maguknak azt a kérdést: akik a választások után most az ellenzéki erők összefogását szeretnék látni, hajlandóak lesznek-e beállni a Demokratikus Koalíció zászlaja mögé?

Nem sok esélyt látok erre.

Indulatok hálójában

Somfai Peter

2018-09-11

A legkisebb konfliktus is elég ahhoz, hogy ebben az országban egymásnak essenek az emberek.

A napokban Badacsonyban agyonvertek egy fiatal borászt. Mindössze egyetlen bűne volt: figyelmeztette egy autó vezetőjét, hogy a parkolóba a rossz oldalról hajtott be, biztosan nem vette észre a tiltó táblát. Az autóban ülő két nagydarab férfi kiszállt, majd a békésen beszélgető társaság egyik tagját nagyon durván ütni kezdték. A szemtanúk elmondása szerint akkor is rugdosták, amikor már a földön volt és nem mozdult.

A Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Olaszliszkán történt brutális gyilkosság mintha lassan feledésbe merülne. Az áldozat, Szögi Lajos tanár, kocsijával a falun áthajtva egy elé lépő helyi roma kislányt majdnem elsodort. Ekkor autójával megállt, hogy meggyőződjön róla, a gyereknek nem esett-e baja. Bár a kislány nem szenvedett sérülést, annak hozzátartozói rátámadtak az autót vezető tanárra, kirángatták a már indulni készülő autó volánja mögül és gyermekei szeme láttára halálra verték.

Ott voltam, amikor az egyik március 15-i ünnepségen a tömegben valaki fütyülni kezdett a miniszterelnök beszéde közben. A körülötte állók azonnal ütni-verni kezdték, alig tudták kimenekíteni a tömegből a biztonsági emberek, hogy nagyobb baja ne essen. Tavaly a tusványosi találkozón egy fiatal lányt tépett meg a hallgatóság, mert kifütyülte Orbán Viktor a Bálványosi Szabadegyetem egyik beszélgetése alatt. Megrángatták, a haját tépték, földre teperték. „A fogait kellene kiverni!” – üvöltötte az egyik mellette álló ember, pusztán azért, mert a lánynak kétségei voltak Paks2 szükségessége iránt. Hogy nem lett nagyobb baja, a rendezőknek köszönhető, akik „keményen” kikísérték a helyszínről.

Emlékszünk még az őcsényi esetre? Egy panziós felajánlotta, hogy néhány napra befogadna egy-két, sokat szenvedett, legálisan Magyarországon tartózkodó családot, hadd pihenjék a megpróbáltatásaikat. A helyiek esélyt sem adták meg erre a menekülteknek. Nem mondták azt, hogy oké, jöjjön ide egy család megszállni pár napra, és nézzük meg mi történik. Lesz-e egyáltalán bármiféle probléma. Legfeljebb ott áll majd egy rendőrautó a panzió előtt mindenki nyugalma, biztonságérzete érdekében… De nem. Megfenyegették a panzióst, kiszúrták az autója kerekeit, jó, hogy meg nem lincselték.

„Ki kell herélni! Kivágni ebből az országból, mint a kutyát szarni! De előtte jól megverni!” – ilyen és ehhez hasonló véleményeket gyűjtött be a sajtó arról a 18 éves afgán férfiről, aki menekültként, jogosan él Magyarországon. A kiszivárgott hírek szerint egy V. kerületi gíroszos volt a helyszín, ahol a napokban hajnali 3-kor a mosdóban megerőszakolt egy fiatal lányt. A kormányközeli média azt is tudni vélte, hogy a bűncselekményt „Tibi atya” éttermében követte el a férfi, akit amúgy két korábbi budapesti szeméremsértés miatt is keresnek. Tibi atya viszont közölte, hogy semmi köze az adott gyorsétteremhez. Az Index megpróbált a helyszínen tájékozódni, de a jelzett gyorsbüfének nincs vécéje, az utcán állva lehet rendelni. Azóta a feltételezett elkövetőt elfogták egy Frankfurtba tartó vonaton, hamarosan visszahozzák Magyarországra.

A minap a villamoson voltam a tanúja két pofonnak. A tömött jármű hirtelen fékezett, az utasok meglódultak, azok is csak nehezen tudtak a lábukon maradni, akik kapaszkodtak. Az egyik egyensúlyából kibillent asszony meglökte a mellette álló férfit, akinek ettől kiesett a kezéből a telefonja. Lehajolt felvette, és ugyanazzal a lendülettel két hatalmas pofont lekevert az asszonynak. Senki nem szólt egyetlen szót sem. Az utasok csak bámultak ki az ablakon, mintha mi sem történt volna.

Amerre lakom, szinte minden utca jobbkezes. A minap az egyik ilyen kereszteződésben elém vágódott egy SUV, mindketten fékeztünk, hogy elkerüljük a balesetet. A másik autóból kipattant egy nagydarab férfi és vörös fejjel nekem támadt, mondván, majdnem összetörtem az autóját. És üvöltött. Jobbkezes utca – feleltem csendesen -, önnek kellett volna elsőbbséget adnia. Az ember már az autó bezárt ajtaját rángatta. Gázt adtam, elmentem. Nem voltunk egy súlycsoportban.

Ha nem állok odébb, ki tudja, mivé fajul a vitánk, egy ilyen kardinális kérdésben, hogy kinek kell elsőbbséget adnia egy jobbkezes utcánál. Ma már nem lehet tudni, képes lenne-e valaki vérre menni akár egy ilyen ügyben is. Pattanásig feszülő indulatok hálójában élünk.

Egészséges egészségügyi változások kellenének

Somfai Peter

2018-09-11

Egészséges egészségügyi változások kellenének

Az egészségügy is napirendre került a kötcsei találkozón. Hírek szerint Orbán Viktor ott azt mondta: a kórházak állapota rendben van, de az egészségügyben változtatni kell. Első lépés az állami és magántulajdon szétválasztása lesz. Kásler Miklós már a májusi parlamenti meghallgatásán is többek között azt mondta: napirenden van a magán- és állami egészségügyi ellátás viszony kezelése.

Kérdés, hogy pontosan mit is értenek ez alatt a kormány szereplői. Korábban a cafeteria átalakításával kapcsolatban úgy nyilatkoztak: „egyes érdekcsoportok olyan biztosítási és magán-egészségügyi szolgáltatásokat próbálnak a cafeteria körében tartani, amiknek nincs ott a helyük”.

Amikor egy jó évtizeddel ezelőtt a szocialista-szabaddemokrata kormány felvetette, hogy be kellene engedni a magán-biztosítótársaságokat az egészségügybe, s ezzel egy csapásra meg lehetne szüntetni mind a hálapénz-rendszert, és új forrásokhoz jutnának az ellátási intézmények is,

a Fidesz az emlékezetes „szociális népszavazás” során elutasította ezt.

Közben egyre késik a közfinanszírozott ellátás rendbetétele, mára az orvosok alkalmazkodtak a kialakult helyzethez. Terjednek a magánrendelők, sőt, Székesfehérváron, Budapesten, és talán másutt is az országban magánkórházak épülnek.

Természetes igény, hogy mind a betegek, mind az orvosok megpróbálják ebben a helyzetben megtalálni a boldogulásukat, állítja Kovácsy Zsombor egészségügyi szakjogász, az Egészségbiztosítási Felügyelet korábbi elnöke. Véleménye szerint természetes, ha egy ilyen fontos kérdésben, mint amilyen az egészségünk is, biztosítani lehessen a betegeknek a választás szabadságát. Ez magyarázza, hogy

ha az állami ellátás túlterhelt, szűkebbek a kapacitásai a kelleténél, a háttérben kiépülnek a magánszolgáltatások.

A szakember ugyanakkor fontosnak tartja, hogy az állami és a magánszolgáltatások „békében”, szabályozott keretek között élhessenek egymás mellett, egyik se károsítsa a másik működési lehetőségeit.

Ilyen helyzetben természetesen előfordulnak anomáliák is. A témában megszólaló egészségpolitkusok úgy látják, óriási problémát okozna, ha például a labor- és a képalkotó diagnosztika meghatározó magánszereplői, vagy akár a vesedializálást, a mesterséges megtermékenyítést végző cégek egyik napról a másikra kivonulnának a közfinanszírozott ellátásból.

A közfinanszírozott, köztulajdonban lévő rendelőkben és kórházakban is virágzik a „magánpiac”, hiszen mi más lenne a paraszolvencia, vagy az a helyzet, amikor az orvos a magánbetegét valamelyik kórházban operálja meg – állami finanszírozás mellett, az ottani gépeket, műszereket veszi igénybe -, közben a NEAK is megfinanszírozza az ápolást, és az orvos is benyújtja a betegnek a számlát.

Kovácsy Zsombor úgy véli

az ilyen esetek a mai magyar társadalom rendjéből fakadnak.

Úgy fogalmaz: vannak, akik a boltban is kénytelenek a szikkadt zsemlével beérni, mások a legdrágább kenyeret keresik. Ha nem is örülünk ennek, de nem lehet elfedni ezeket a különbségeket az egészségügyben sem. Sokkal jobbnak tartja, ha a betegnek nem hálapénzért kell megvásárolnia egy jobbnak remélt állami ellátást, hanem rendezett körülmények között, számla ellenében juthat hozzá egy magánrendelésen. Az orvos is megtalálja ezzel a számítását és nem kell eltűrnie a zsebbe dugdosott borítékok megaláztatását. Heti egy-két magánrendeléssel normális jövedelemre tud szert tenni. Egészségügyi jogászként úgy látja, minden rendben volna, ha megoldanák a két rendszer ellenőrzött, szabályozott együttműködését.

A napi gyakorlatban megesik, hogy az orvosok az állami ellátásban „toboroznak” magánbetegeket. Kovácsy szerint az rendjén van, ha az orvos tájékoztatja a paciensét, hogy valamilyen szükséges beavatkozásra mennyi a hivatalos várakozási idő, és az ellen sem lehet kifogás, ha egyben felvilágosítja, van-e mód valamelyik magánszolgáltatónál a gyorsabb ellátás igénybe vételére. Ám

arra ösztönözni, vagy olyan látszatot kelteni, mintha a főorvos úr jobban szeretné, ha magánbetegeként kezelhetné – ez már kétségtelenül etikátlan volna.

Az egészségügyi ellátás helyzetéről szóló vitákban, gyakran felvetődik, miért nem lehet átjárást, adott esetben átfedést teremteni a közfinanszírozott és a magánellátás között. A rendszeres munkajövedelemmel rendelkező betegek többsége fizet társadalombiztosítást, amelynek a szolgáltatásait vagy igénybe veszi, vagy nem. Egészen más szintre lehetne emelni a két fél együttműködését, ha például a hosszú várólistával küszködő ortopédiában, vagy a képalkotó diagnosztikában a közfinanszírozó akár a magánszektortól is vásárolhatna kapacitást. Vagy,

ha egy beteg a magánszolgáltatóhoz akarna menni, magával „vihetné” az adott kezelésre, beavatkozásra jutó tb-finanszírozás meghatározott százalékát,

az érintett magánrendelő pedig megkaphatná ezt az összeget, amennyiben vállalja a minőségbiztosítást és az adatszolgáltatást.

Ez az elképzelés nem új keletű, mondta Kovácsy Zsombor is. Emlékeztetett rá, hogy valami ilyesmit már az első Fidesz-kormány is fontolgatott. Óvatosan, kísérleti jelleggel be lehetne vezetni, főleg azokon a területeken, ahol nem kell a mesterségesen generált kereslettől tartani. Példával is szolgált: ebben

az a veszély, hogy az orvosok megteremthetnek egy olyan helyzetet, amikor a beteg újabb szolgáltatásokat akar vásárolni, további, felesleges laboratóriumi vizsgálatokat szeretne elvégeztetni.

A másik oldalra a terhesgondozás lehetne a példa, már csak azért is, mert mára a szülészet-nőgyógyászat erősen hálapénz alapon működik, de nem valószínű, hogy a terhesgondozás állami finanszírozása felborítaná a társadalombiztosítás költségvetését. Ha a társadalombiztosítási támogatást a beteg „magával vihetné” a magánellátásba is, ez akár egészséges versenyt generálhatna a két szektor között.

A Kötcséről kiszivárgott hírek nyomán most csak találgatni lehet, merre igyekszik fordítani az „egészségügy szekerét” a kormányzat. Több pénzt szánnának a kórházak építésére és felszerelésére? Kevesebbet magára az ellátásra, és ezzel a magánellátás felé orientálnák a betegtársadalom nagyobbik hányadát? Vagy a háttérben a magánbiztosítóknak készítik elő egy újabb üzlet lehetőségét? Alighanem hamarosan ki fog derülni.

A „téglabontás” évfordulóján

Somfai Peter

2018-09-11

1989. szeptember 10-én Horn Gyula, akkori magyar külügyminiszter, az MTV „A Hét” című műsorában jelentette be a magyar kormány döntését: aznap, 24 órakor, megnyitják a magyar határokat az eltávozni kívánó NDK állampolgárok előtt. Szabadon távozhatnak minden olyan államba, amely hajlandó számukra a be- vagy átutazást engedélyezni. Néhány órán belül több tízezer keletnémet turista lépte át az osztrák-magyar határt. 29 éve ez a bejelentés volt az, amelyről Hans-Dietrich Genscher, a Német Szövetségi Köztársaság akkori külügyminisztere és alkancellárja azt mondta:

kiverte az első téglát hírhedt berlini falból.

Az 1989-es döntés miatt az Európai Unió tagországaiban őszinte tisztelettel emlékeznek Horn Gyulára. A magyar politikus egyike azon kevés európai személyiségnek, akinek a brüsszeli uniós központban szobra van, akiről tárgyalótermet neveztek el, s akiről azt tartják, személyesen is sokat tett azért, hogy Európa országai egymásra találjanak.

Történészek, politológusok mind a mai napig vitatkoznak azon, önmagában az 1990-es rendszerváltás volt-e az az „indikátor”, amely az Unió nyugat-európai országait arra bírta, hogy a kelet-európai bővítési folyamat első lépésében Magyarországgal is felvegyék a kapcsolatokat. Vannak, akik úgy vélik, már jóval előbb „kiszemeltek” minket egy későbbi, lehetséges tagságra. A Kádár-korszak utolsó évtizedében megannyi demonstratív lépést tett a magyar külpolitika, hogy jelezze, Európa felé tart, képes és hajlandó olyan önálló döntésekre, amelyektől a többi szocialista ország pártvezetése talán idegenkedik. Az MSZMP egyre jobb kapcsolatokat épített ki a nyugat-európai szociáldemokrata pártokkal, amiben Horn Gyulának nagyon fontos szerepe volt. Érdemei közé sorolják, hogy

Magyarország bizalmat ébresztett maga iránt: elhitetette a nyugat-európai demokratikus államokkal, hogy képesek leszünk a diktatúrát lebontani, és elindulni a többpárti demokrácia útján.

A történelem – ha más hangsúllyal is –, de gyakran ismétli önmagát. 1989-ben az ország nyugati határán évtizedek óta magasodó drótkerítés, a „vasfüggöny”, lebontásával kerültünk az európai vezető lapok címoldalára, majd három évtizeddel később ismét egy kerítés, ám most a déli határszakaszon felhúzott vasakadály, és az ezzel kapcsolatos nemzetközi vita kapcsán történik velünk ugyanez. Látszólag. Mert valójában sokkal súlyosabb probléma foglalkoztatja az Unió tagországait: a déli kerítés csupán a látszat, amely mögé „elbújva” a mai magyar kormány már a demokrácia kerítéseit bontogatja.

Orbán Viktor beállításában úgy tűnik,

mintha a migrációs és menekült probléma eltérő kezelése volna a forrása annak a mind kritikusabbra forduló konfliktusnak, amely ezekben az órákban kulminál.

Valójában a Sargentini jelentés azokat az uniós „alapszabállyal” ellentétes magyarországi változásokat állítja pellengérre, amelyek egy tekintélyuralmi rendszer kialakulása, a magyarországi demokratikus rendszer megnyirbálása felé mutatnak, a fékek és ellensúlyok utolsó elemeinek felszámolásáról árulkodnak.

Huszonkilenc évvel ezelőtt a magyar kormányzat egy bátor döntésével valóban kiütötte az első téglát a két Berlint – és ezzel együtt a két Németországot – elválasztó falból. Kiütött egy másik téglát is, nevezetesen a szocialista tábort körbekerítő falból, amelynek későbbi leomlása elvezetett a mai határok nélküli Európa kialakulásához.

Úgy tűnik, a magyar kormány most ismét falbontásra törekszik.

Az illiberális demokráciát állítja szembe a demokráciával, Kelet-Közép-Európát Nyugat Európával, az euró tagországait a kívül maradottakkal, a befogadásra hajlókat a bezárkózókkal.

Ha valaki mindezt Brüsszelben egy vállrándítással elintézné, az nem veszi észre, hogy egy tégla komolyan meglazulni készül az Európai Unió falában.

Marad a csillag, még ha vörös is

Somfai Peter

2018-09-07

Biztosan nemzetközi hír lesz abból, hogy a Győri Ítélőtábla jogerősen is kimondta: a fideszes Menczer Erzsébetnek semmi köze ahhoz, hogy a világszerte forgalmazott holland sör, a Heineken címkéjén ott van-e a vörös csillag, vagy sem. Alighanem megmosolyogtak volna minket Indiától Argentínáig, ha más ítélet születik az ügyben.

Ez komoly? – kérdezte a per hírének hallatán néhány évvel ezelőtt holland ismerősöm, aki korábban a sörgyár magyarországi képviseletén is dolgozott. Más politikai légkörben nevelkedvén nem is értette, mi kifogása lehet egy fideszes politikusnak egy sörös címkén a csillag ellen, amely a gyár felfogása szerint pusztán a négy elemet – földet, a levegőt, a tűzet és a vizet, valamint a „mágikus elemet” jelképezi.

A cég már 1889 óta használja, és semmi köze nincs a kommunizmushoz.

Mint emlékszünk, az egész hercehurca tipikusan a hazai politikai élet arroganciájára vezethető vissza. A kormány hadjárata a Heinekennel szemben 2017 elején indult, miután egy romániai bíróság a holland világcégnek adott igazat a fele-fele arányban egy Hollandiában bejegyzett cég és Lénárd András székelyföldi vállalkozó tulajdonában lévő sörgyárral szemben.

A Heineken tíz évvel korábban megvett egy román sörgyárat, amelynek egyik terméke a Ciuc Premium. Ezt a sört románul mindenki bere (de) Ciuc néven említi, ami magyarul annyit tesz, hogy Csíki sör. A Heineken levédette a Ciuc Premium és a Csíki Prémium elnevezést Romániában. Lénárd Andrásék 2014-ben indultak a maguk sörgyárával, amelynek egyik termékét Igazi Csíki Sörre keresztelték. Ezzel elsősorban az erdélyi magyar sörfogyasztókat akarhatták átcsábítani a Heineken leányvállalatának eredeti Csíki sörétől.

A történetnek ez a része nem több, mint egy szokásos gazdasági konfliktus. A holland cég 2014 decemberében bírósághoz fordult márkanévbitorlás és tisztességtelen piaci verseny miatt. Mind első, mind másodfokon pert vesztett a Csíki Sör Manufaktúra tulajdonosa. A Maros Megyei Táblabíróság megtiltotta az Igazi Csíki Sör név használatát.

A döntést a Csíki Sör Manufaktúra igyekezett magyarellenes lépésként feltüntetni,

miszerint a román hatóságok a holland multival karöltve akarnak tönkretenni egy székely–magyar vállalkozást. Az üzleti vitába itt beleszólt a magyar politika: előbb a Jobbik, majd a Fidesz igyekezett politikai tőkét kovácsolni az esetből. Lázár János egyszer látványosan arra kérte a hódmezővásárhelyieket, bojkottálják a Heineken termékeit, és helyette igyák inkább a Tiltott Csiki Sör néven árult „magyar terméket”. A miniszter ellátogatott a Csíki Sör Manufaktúra csíkszentsimoni üzemébe is, ahol emlékezetes fotó készült: a sört kifejezetten nem kedvelő Lázár ünnepélyesen megivott belőle egy pohárkával.

Lázár János a Csíki Sör Manufaktúrában, balra Lénárd András.
MTI Fotó: Veres Nándor

Ha a „főminiszter” teljes mellszélességgel beleállt az ügybe, akkor több fideszes politikus is csatlakozott. A magyar kormány igyekezett a Heineken elleni fellépésével érzékeltetni: megvédik az erdélyi – mi több -, a teljes határon túli magyarságot. Lázár János és Semjén Zsolttal közösen benyújtott egy törvényjavaslatot az önkényuralmi jelképek kereskedelmi célú hasznosításának tilalmáról. (Később mind Lázár, mind Semjén úgy igyekezett kisebbíteni az ügyben a saját szerepét, hogy elmondták, a törvényjavaslatot valójában Borboly Csabának, a Hargita Megyei Tanács elnökének javaslatára nyújtották be.) Rögtön ezután a Heineken és az erdélyi–holland vállalkozás bejelentette: szóban megegyeztek:

„a Ciuc és a Csíki Sör márkanevek egymás mellett békében meg fognak férni a piacon”.

Az erről szóló megállapodást írásban is rögzítették.

Persze egy ilyen meghurcoltatást a hollandok sem néztek jó szemmel. Sokan felkapták a fejüket, amikor a Heineken Hungária Sörgyárak Zrt. bejelentette martfűi gyárának leépítését, továbbá azt, hogy a teljes magyarországi termelést átcsoportosítja a vállalat soproni központjába. Hogy e lépés mennyire függ össze a világcég elleni kormányzati hadjárattal, azt csak a menedzsment tudná megmondani.

2017-ben Martfűn az önkormányzat kezdeményezésére aláírásgyűjtést indítottak annak érdekében, hogy az állam tegyen értük valamit. Jellemző, a település ahhoz a kormányhoz fordult segítségért, amelynek főminisztere arra szólította fel a választókat, hogy bojkottálják a Heineken termékeit, és azok helyett inkább az azóta már Tiltott Csíki Sör névre átkeresztelt erdélyi italt fogyasszák. A helyiek közül sokan máig meg vannak győződve arról, hogy Lázár János szájkaratéja miatt került a 6-6,5 ezer lakosú város nehéz helyzetbe.

Újabb fordulatot vett az ügy, amikor kiderült, hogy embercsempészet miatt keresik az Egyesült Államokban Lénárd Andrást, magyar kormány által támogatott erdélyi sörgyárost. Az iratok szerint 2001. január 21-én Champlain település közelében fogta el a rendőrség, a Kanada és az Egyesült Államok közötti zöldhatáron, két mérföldre a hivatalos határátkelőhelytől. A kocsijában talált külföldi nők állampolgársága nem derült ki a periratból, de nevük alapján vélhetően magyarok voltak.

Az Erdélyi Átlátszó újságírójának az egyikük elmondta, egy amerikai sztriptízbárban táncoltak volna, de nem kaptak vízumot, így Kanadába utaztak, ahol Lénárd várta őket autóval, hogy a zöldhatáron csempéssze át őket az Egyesült Államokba. A tettenérés után Lénárdot letartóztatták, a lányok tanúk lettek, ugyanakkor gyanúsítottak is tiltott határátlépés vétségéért.

Lénárd ügye súlyosabb bűncselekménynek számít,

mivel külföldiek becsempészésével és utaztatásával vádolták meg. Lénárd amerikai állampolgárságú menyasszonya kifizette az ötvenezer dollárnyi (13 millió forint) óvadékot, így a vádlott szabadlábon védekezhetett, de többé nem jelent meg a bíróság előtt. Elfogató parancsot adtak ki ellene.

A Magyar Nemzet járt utána annak is, hogy Lénárd amerikai feleségével Csíkszeredára költözött, ahol az erdélyi református egyház nyugdíjpénztárának tőkéjét felhasználva fogott vállalkozásba. Törpe vízierőmű-rendszereket szándékozott telepíteni az Úz völgyébe és máshová. A céget 2015 elején – sajtóhírek szerint harmincmillió euróért – felvásárolta a Magyar Villamos Művek Zrt. Az üzlet cseppet sem nevezhető sikeresnek: a romániai cégnyilvántartás szerint a magyar állam tulajdonában lévő MVM ottani leányvállalatai azóta komoly veszteséget termeltek, és jelentős adósságot halmoztak fel.

A később megalapított

Csíki Sör Manufaktúra szintén nem a gazdasági sikereiről lett híres.

A vállalkozás 2016-ban 4,5 millió eurós forgalom mellett 1,6 milliós veszteséget termelt. A cég szinte teljes vagyonára – köztük az egyik csíkszentsimoni gyárterületére és a rajta lévő épületekre –, minden berendezésre, az alapanyagokra, az autóparkra és a folyószámlákra jelzálogjogot jegyeztek be. Az állami hátszél ellenére magyarországi terjeszkedésük sem sikerült túl fényesre: a Csíki Sör Magyarország Kft. felkerült a Nemzeti Adó- és Vámhivatal honlapjára, a végrehajtási eljárás alatt álló adózók közé.

Az ügy kezdett ellaposodni. 2017-ben a kormánynak már kevésbé volt fontos frontot nyitni sörügyben, de nagyon nehéz volt kihátrálni az első lelkesedésben benyújtott „Lex-Heineken” elfogadása elől is. 2017 szeptemberére az Unió sem emelt kifogást egy ilyen törvény ellen, de a honatyák kezdték belátni, a vörös csillag száműzése a termékek csomagolásáról így nem csak a Heinekennek fájna. Bekerült a törvény szövegébe egy passzus, miszerint

egyes cégek termékei esetében a kormány felmentést adhat a törvény szigorának alkalmazása alól.

Rájöttek ugyanis, hogy meg kellene változtatni miatta más népszerű márkák – a Milky Way, a San Pellegrino, a Redstar Jeans és a Converse – egyes termékeinek címkéit is. Felvetődött az is, hogy például Puskás-mezt sem lehetne a korábbi magyar címerrel árulni, vagy például mi lesz az UEFA-meccsek közvetítésével, ahol a pálya mellett futó fénycsíkokon ott szerepel a Heineken csillaga.

Voltak persze, akik ebbe nem nyugodtak bele. Ilyen volt például Keszegné Menczer Erzsébet, a Szovjetunióban volt Magyar Politikai Rabok és Kényszermunkások Szervezete (Szorakész) elnöke (2010 és 14 között a Fidesz parlamenti, később önkormányzati képviselője) és Pálfalvi Milán, a Szabadságvédő Alapítvány (Szava) elnöke, mellesleg az Ifjúsági Kereszténydemokrata Szövetség alelnöke. 2017 márciusában beperelték a holland sörgyárat, mert meggyőződésük, hogy a vörös csillag tiltott önkényuralmi jelkép akkor is, ha terméken jelenítik meg, és használata sérti a kommunista diktatúra áldozatainak emlékét, nem méltó a magyar nemzethez.

A 2017 tavasza óta tartó eljárás végére tett most jogerősen pontot a Győri Ítélőtábla: maradhat a vörös csillag a Heinekenen.

Második „sárga lap” Orbán Viktornak?

Somfai Peter

2018-09-07

„Judith Sargentini, az Európai Zöld Párt képviselője Soros György megbízható szövetségesének számít, munkássága tipikus példája annak, hogy egyes politikusok az amerikai milliárdos érdekeit érvényesítik az Európai Parlamentben. Soros György emberei a legnagyobb frakciót alkotják a testületben.” Néhány nappal az EP keddi plenáris ülése előtt a magyar kormány ezzel a „felütéssel” indította el védekező kampányát.

Nem ez lesz az első olyan bíráló jelentés az elmúlt nyolc esztendőben, amely kifogásokat emel a magyarországi demokrácia torzulásaival kapcsolatban. Korábban a Tavares-jelentés már számos visszásságot tárt fel, akkor a jelentéstevő portugál politikus azt nyilatkozta, hogy az EU kötelessége betartani azt ígéretét, amit a ’90-es években tett a magyaroknak:

soha többé nem fogják megengedni, hogy az alapvető jogaik és a demokrácia veszélybe kerüljön hazájukban!”

Azzal, hogy 2013-ban a aportugál politikus jelentését elfogadták, gyakorlatilag „sárga lapot” kapott a magyar kormány. Egy ilyen átfogó jelentés a korai figyelmeztetés eszköze lett, amely lehetővé tette a Bizottság számára, hogy hasonló esetekben párbeszédet kezdjen bármelyik tagállammal, ha a jogállamiságot érő, rendszerszintű fenyegetést tapasztal elejét vegye a folyamatok súlyosbodásának. Ha ezek után sem születik megoldás, végső eszközként a 7. cikk továbbra is minden esetben alkalmazható a válság megoldására, és az Európai Unió értékeivel való összhang biztosítására.

A jövő héten az EP elé kerülő

Sargentini-jelentés már az a bizonyos „második figyelmeztetés”.

Ha a képviselők kétharmada igennel szavaz, vagyis egyetért azzal, hogy Magyarországon szűkülnek a szabadságjogok, akkor megindulhat az uniós 7. cikkely szerinti eljárás, amely végső esetben az ország szavazati jogának megvonásával is járhat.

Fontos válaszúthoz érkezett a magyar kormány. A kiszivárgott hírek szerint a Fidesz-frakció következő ülésén egy országgyűlési határozat megszövegezésével szeretnék majd kihúzni a várható brüsszeli lépés belpolitikai méregfogát: a magyar parlament alighanem kétharmados többséggel ki fogja mondani, hogy a jelentés minden szava hazugság, mindazok, akik elfogadják azt, Soros szekértolói.

A Fidesz-frakcióban már arról vitatkoznak, hogyan lehet az újabb brüsszeli támadást a közelgő EP-választási kampány javára fordítani, mondta a nevét nem vállaló informátorunk. Minden képviselőnek

feladták a „leckét”, hogy tegyen javaslatot arra, a körzetében milyen akciókkal lehet ismét felébreszteni a választókban egy újabb migrációs hullám iránti félelmet.

Várhatóan hamarosan elkészül egy „nyilatkozat-gyűjtemény”, amelynek fordulatait minden kampányrendezvényen változtatás nélkül fel kell idézni.

Szombaton ismét Kötcse lesz a fideszes támogatók találkozóhelye. Informátorunk szerint Orbán most a szokásosnál szűkebb körben állította össze a vendégnévsort, elsősorban a közelgő strasbourgi határozat következtében beálló politikai helyzet feldolgozásához szeretne muníciót kapni híveitől. A jövő májusi európai parlamenti választást helyezi a fókuszba, az előzetes hírek szerint a politikai helyzetértékelése során a bevándorlás-migráció témakörben az EP-választási stratégiáé lesz a főszerep.

Orbán Viktornak most keményebb csatára kell felkészülnie a brüsszeli „ellenséggel” szemben, hiszen a napokban megszólalt Manfred Weber is, az Európai Néppárt (EPP) európai parlamenti frakcióvezetője, aki az osztrák köztévének adott interjúban keményen fogalmazott:

„Ki fognak állni az európai uniós alapjogokért, és ebben a tekintetben „semmilyen engedményt” nem fognak tenni Orbán Viktor magyar kormányfő pártjának, a Fidesznek.”

Brüsszeli hírek szerint a jelentést alighanem a képviselők többsége el fogja fogadni, de ez önmagában még kevés ahhoz, hogy ne kerüljön le napirendről az Orbán-kormányt elitélő jelentés. Ha kétharmados többséggel szavazzák meg, akkor a 7. cikk szerinti eljárás folytatódik, és a következő fázisába lép. Ha a zöldek, a szocialisták és a liberálisok, meg a többi baloldali párt képviselői egységesen is szavaznak, akkor sem lenne meg a kétharmados többségük. A néppárti képviselők azonban fele-fele arányban támogatják a javaslatot, és ha így is szavaznak majd, akkor meglehet a kétharmados támogatottsága Sargentini előterjesztésének. Ebben az esetben a jelentés az Unió Tanácsa elé kerül, ahol egy újabb hosszadalmas és bonyolult eljárás veszi kezdetét.

Fideszes informátorunk úgy tudja, erre is készül kampány-forgatókönyv, amely azt sugallja majd a választóknak, hogy

a liberális európai baloldal a magyar népet, a magyar embereket akarja megbüntetni,

amiért nem támogatja a kormány Soros betelepítési terveit.

Hogy a Sargentini jelentés nem a magyar embereket, hanem csak a magyar kormányt ítéli el? Pontosan azokért az intézkedéseiért bírálja Orbán Viktort, amelyekkel a szabadságjogokat szűkítette, a sajtó- és véleményszabadságot korlátozta és az igazságszolgáltatás függetlenségét is kétessé tette? Aligha ezek térnek majd vissza a Fidesz uniós választási kampányában.

Felcsút kísértete

Somfai Peter

2018-09-06

Minden elismerésem a felcsútiaké. Van egy felcsúti (alcsúti) ember, aki gondolt egy nagyot és teleszórta az országot stadionokkal. Előbb persze kipróbálta, hogyan működik a háza tövében a prototípus, benne fűtött pályával, amiből időnként kihal a gyep (de ez nem az ő, hanem a pályagondnok hibája), tágas szotyolaköpködővel, egyszóval minden széppel és jóval felszerelve, ami a szurkoláshoz kell. Aztán jött a többi stadion, mert úgy gondolta, az erős és büszke Magyarország nem engedheti meg magának, hogy holmi libalegelőről nézzék az emberek, hogyan birkózik egymással két falu futballnépe.

Mindez rendben is volna, csak hát az ördög mindig a részletekben bújik meg. Szóval ott van az a temérdek pálya, valamennyinek több ezres nézőtere, ahová annyi drukker férne be, amennyi az egész megyében sincsen. Már pedig milyen ciki látvány egy üresen kongó lelátó, ahol néhány tíz szurkoló szidja oda-vissza hol a másik, hol a bíró jó édesanyját?

És ezen a ponton megint le kell borulnom felcsúti (alcsúti) emberek találékonysága előtt. Lassan legendássá válnak, mint azok a székelyek, akik mindenre tudnak valami okos megoldást. Tudják, olyanokat, hogy amikor valaki elkövet valami csúnya dolgot a szobában, a kutyára fogják. Ha az nincs is bent, sebaj, majd bejön. Szóval ezek a leleményes drukkerek megelégelték, hogy minden jöttment, akinek nem tetszik az a teméntelen sok stadion az országban, nem átallja az ő földijüket okolni az üres lelátók miatt, megtalálták a megoldást.

Ha jól olvastam, akkor a minap a Mezőkövesd-Felcsút rangadóra a vendégcsapattól csak néhányan érkeztek, de a lelátón mégis sokan ültek a nekik fenntartott helyeken. Készítettek ugyanis jó pár papírmasé felcsútit, akiket (?) felöltöztettek a falubelijük által gyártott sportmezbe. És így már tekintélyes tábort képviseltek a vendégek szektorában. Igaz, a „kétdimenziós” atyafiak meglehetősen kókadtan nézték a pályán történteket, de legalább egyiket sem vádolhatták sem rasszista, sem trágár bekiabálásokkal.

Az egyik kereskedelmi rádió riporterének is szemet szúrt ez a leleményesség, és arról faggatta a csapat vezérszurkolóját, hogy mit várnak ettől a mezőkövesdi akciótól? Hát mit is? – gondolkodott el a felcsúti ember –, ezentúl egyetlen meccsen se legyenek üres lelátók. Arra gondolhatott, hogy Kisvárdától Kozármislenyig minden csapat annyi szurkolót készíthet majd magának, amennyit csak akar, beöltöztetheti őket az ő Lőrincük által gyártott sportszerelésbe. És akkor bátrán bejelentkezhet majd a közszolgálati tévé bármelyik tizedosztályú megyei bajnokság meccsére, sehol nem kell majd szégyenkezniük a házigazdáknak az üres lelátók miatt.

Aztán az sem utolsó szempont, hogy a foci ilyen népszerűségének láttán a többi település vezetői is reménykedhetnek majd, ha náluk még nincs, egyszer a stadionépítési láz elérheti akár őket is.

Ha Marx és Engels ezt megélhette volna! Alighanem a Kiáltványt így kezdték volna: Kísértet járja be Magyarországot, a stadionépítés felcsúti kísértete.

1...456...16 5. oldal a 16-ból

FRISS HÍREK

Továbbiak

A hír igaz!

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

Somfai Peter

okot – ürügyet – szolgáltathat a megállapodás aláírásának halogatására. Az idő pedig rohamosan fogy, a törvény türelme december 31-én lejár.

a kormány belátja-e végre, az egyetem teljesítette a magyar törvények által megszabott kötelezettségeit.

a miniszterelnök arra játszik, hogy a CEU saját maga szedje a sátorfáját.

Nekem úgy tűnt, hogy Gyurcsány Ferenc ezzel megpróbálta magához ragadni a kezdeményezést, és a vasárnapi tüntetést mintegy „DK-ás bulinak” feltüntetni.

a Fidesz az emlékezetes „szociális népszavazás” során elutasította ezt.

az ilyen esetek a mai magyar társadalom rendjéből fakadnak.

ha egy beteg a magánszolgáltatóhoz akarna menni, magával „vihetné” az adott kezelésre, beavatkozásra jutó tb-finanszírozás meghatározott százalékát,

Magyarország bizalmat ébresztett maga iránt: elhitetette a nyugat-európai demokratikus államokkal, hogy képesek leszünk a diktatúrát lebontani, és elindulni a többpárti demokrácia útján.

mintha a migrációs és menekült probléma eltérő kezelése volna a forrása annak a mind kritikusabbra forduló konfliktusnak, amely ezekben az órákban kulminál.

A cég már 1889 óta használja, és semmi köze nincs a kommunizmushoz.

A döntést a Csíki Sör Manufaktúra igyekezett magyarellenes lépésként feltüntetni,

Lénárd ügye súlyosabb bűncselekménynek számít,

Csíki Sör Manufaktúra szintén nem a gazdasági sikereiről lett híres.

egyes cégek termékei esetében a kormány felmentést adhat a törvény szigorának alkalmazása alól.

soha többé nem fogják megengedni, hogy az alapvető jogaik és a demokrácia veszélybe kerüljön hazájukban!”

a liberális európai baloldal a magyar népet, a magyar embereket akarja megbüntetni,

FRISS HÍREK

NÉPSZERŰ HÍREK

LEGOLVASOTTABB HÍREK

SZERKESZTŐ VÁLASZTÁSA