Rájár a rúd Donald Trump amerikai elnökre: Észak-Korea után Irán is ráncigálja a nem létező bajuszát: miközben Phenjan minden eddiginél nagyobb erejű nukleáris kísérlettel fenyegetőzik, Teherán sikeresen tesztelte középhatótávolságú nukleáris rakétáját, amelyet – mint jelezte – hamarosan hadrendbe tudnak majd állítani.
Sikeres középhatótávolságú rakétakísérletet hajtott végre Irán – jelentette be Teherán. A 2000 kilométer hatósugarú rakétával végzett kísérlet – legalábbis a CNN egy helyi televízióra, a Press TV-re hivatkozva azt írta – pénteken volt. Az amerikai hírtelevízió arról is beszámolt, hogy a közeli jövőben már hadrendbe lehet állítani a rakétát.
A kilövés helye egyelőre ismeretlen.
A most kilőtt rakétát pénteken felvonultatták Teheránban, egy katonai parádén. Mint a BBC megjegyzi: a rakéta több robbanófejet is képes szállítani, legalábbis iráni sajtótudósítások szerint
Szócsata előzte meg a kísérletet
Külön bukét ad a rakétákísérletnek, hogy Donald Trump amerikai elnök kedden, az ENSZ-ben bírálta az iráni rakétaprogramot és a 2015-ös nukleáris egyezményt. Az iráni elnök Hasszán Rohani pénteken ugyanakkor azt mondta, hogy elrettentésképpen erősítik katonai potenciáljukat.
Időről-időre előkerül az élelmiszerpazarlás témája – mint most is, amikor az egyik, Magyarországon is népszerű globális áruházlánc saját megelőző gyakorlatára hívja fel a figyelmet –, ám valójában keveset, s inkább csak kampányszerűen beszélünk a témáról. Pedig globális problémáról van szó, olyanról, amelynek megoldása milliók életét tehetné könnyebbé.
Kezdjük talán néhány sokkoló adattal: globálisan az élelmiszertermelésnek durván a harmada, évi 1,3 milliárd tonna megy veszendőbe, s meglepő módon – olvasható az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Világszervezetének (FAO) adataiban – a fejlett és a fejlődő országok közel fele-fele arányban tehetők ezért felelőssé. Európában – az Európai Parlament által közzétettek szerint – fejenként 173 kilogramm élelmiszert dobunk ki, Magyarországon pedig – az Élelmiszerbank egyik jelentése értelmében – minden esztendőben 1,8 millió tonna élelmiszer megy veszendőbe. A fenti adatok sokkolók, hát még, ha azt mondjuk, hogy csak az Európában kidobott élelmiszer mennyiége elegendő lenne 200 millió ember táplálására. S ami még meglepőbb – hogy folytassuk a furcsa tények sorát –, hogy az afrikai kontinensen és Latin-Amerikában ilyen módon elpazarolt étel 300-300 millió ember számára szüntetné meg az éhezést.
Az ételhulladékok – a morális kérdések felvetése mellett – nemcsak az olyan értékes erőforrások pazarlásához vezetnek, mint a víz, vagy a napenergia. Káros hatással van a környezetre is: a hulladékok keletkezése és ártalmatlanítása 170 millió tonna CO2 termelődésével jár. Ami egyben azt is jelenti, hogy aki hozzájárul az élelmiszerpazarlás visszaszorításához, az egyben hozzájárul a környezet védelméhez is.
Lépések minden szinten
Nem véletlen, hogy szinte minden szinten történnek lépések a probléma kezelésére. Néhány hónapja az Európai Parlament fogadott el állásfoglalást a kérdésben, s ebben felszólította az Európai Bizottságot, hogy tegyen konkrét lépéseket az élelmiszerpazarlás visszaszorítására. Azt akarják elérni, hogy a 2014-es szinthez képest
2025-re 30, 2030-ra pedig 50 százalékkal csökkenjen a jelenleg 88 millió tonna kidobott élelmiszer mennyisége az Unióban.
Az egyes államok közül is több lép: például Franciaországban törvény tiltja a négyszáz négyzetméternél nagyobb alapterületű boltok számára a megmaradt élelmiszer kidobását, azt kötelezően jótékonysági célra kell felajánlaniuk.
S vannak – egyre nagyobb számban – olyan cégek, láncok, amelyek saját hatáskörben lépnek: ilyen például a Tesco Európa, amely – a régióban a szektor képviselői közül elsőként – közzétette a 2016/2017-es pénzügyi évre vonatkozó jelentését a működése során keletkező élelmiszer-felesleg és -hulladék mennyiségéről. Az áruházlánc egyébként 2014-ben indította el áruházi élelmiszermentő programját idehaza, amelynek eredményeként
2017. augusztus végéig összesen több mint 7841 tonna adományt adtak át, ami mintegy 19,6 millió adag ételnek felel meg.
Ebben fontos partnere a Magyar Élelmiszerbank Egyesület, amelynek küldetése, hogy visszaszorítsa az élelmiszerpazarlást, és csökkentse a nélkülözők számát. Az Élelmiszerbank több mint 12 éves fennállása óta gyártóktól, kereskedelmi hálózatoktól gyűjti be a feleslegessé vált élelmiszereket, melyek között vannak közeli lejáratú vagy csomagolás hibás termékek, de akár szezonálisan már nem eladható, kiváló minőségű élelmiszerek is. Az idén mentett 5000 tonna élelmiszer közel 2/3-át ezek alkotják.
Ha ezt a mennyiségű mentett élelmiszert kamionokra tennénk, 3 km hosszan állna a sor – olvasható az egyesület honlapján
S azután vannak még ennél is civilebb kezdeményezések, amilyen például a Budapest Bike Maffiáé, amely 2014 nyara óta foglalkozik ételmentéssel. Fontosnak tartják, hogy a megmaradt, de nem felhasznált friss ételek/étel-alapanyagok ne a kukában végezzék.
Ők a vendéglátó helyekkel, mutikkal, rendezvényszervezőkkel, s civil felajánlókkal dolgoznak együtt.
Az esetek többségében maguk mennek el az ételekért, dobozokat biztosítanak a csomagoláshoz, majd az ételeket frissen kiosztják az utcán élő rászorulóknak, vagy elszállítják egy-egy intézménybe, hidat képezve felajánló és rászoruló között.
A Tesco számai. A cseh, lengyel, szlovák és magyar áruházakat tömörítő Tesco Európa a 2016/2017-es pénzügyi évben összesen 3 325 675 tonna élelmiszert értékesített, működése során pedig 60 918 tonna élelmiszer-felesleg és -hulladék keletkezett. A feleslegből régiós szinten 8143 tonna élelmiszert adományozott rászorulóknak, s ajánlott fel állatmenhelyek számára, illetve takarmányozásra. A magyar áruházlánc ezen időszak alatt 944 556 tonna élelmiszert adott el, miközben 19 233 tonna a boltokban maradt. Utóbbiból 3421 tonna el nem adható, de emberi fogyasztásra alkalmas élelmiszert rászorulóknak adományozott, míg 5755 tonna – részben emberi fogyasztásra alkalmas, részben sérült – élelmiszerrel állatmenhelyeknek segített. Magyarország így az áruházakban keletkező élelmiszer-felesleg 29 százalékát ajánlotta fel jótékony célra.
A határrégiók mentén élő mintegy 150 millió uniós polgár mindennapi életét hivatott könnyíteni egy új brüsszeli program. A jövő januártól működő határügyi kapcsolattartó pont három konkrét, a közszolgáltatásokhoz és a munkához jutás, valamint a könnyebb vállalkozás területén kíván segíteni. A magyarok is sokat nyerhetnek az ügyön.
Egy magyar-szlovák példával illusztrálja Brüsszel a határrégiók eddiginél kiterjedtebb és mélyebb integrációjának, együttműködésének a szükségességét a sürgősségi betegellátásban, ahol máig állnak a határok: így fordulhatnak elő olyan esetek, mint 2011-ben, amikor a magyar területen bekövetkezett súlyos gépjárműbalesetben megsérült 13 embert nem lehetett átszállítani a közel fekvő szlovákiai kórházakba. De visszafelé is igaz ez, ha például Štúrovo-ban szorul valaki sürgősségi betegellátásra, nem fogadhatja őt az esztergomi kórház, a mentőnek sokkal távolabbi, ámde szlovákiai egészségügyi intézménybe kell őt szállítania.
Magyar-szlovák határrégiós problémák (sürgősségi betegellátásban)
A mentőautók nem léphetik át oda-vissza a határt a legközelebbi kórházig sem,
Nyelvi akadályok gátolják sokszor a beteg állapotának megfelelő kommunikációját,
Az egészségügyi biztosítási rendszer eltérése miatt a határokat átszelő betegmobilitás akadályokba ütközik.
A brüsszeli válasz
Ezen a rossz, emberéletekre is veszélyes gyakorlaton kíván változtatni Brüsszel: Jean-Claude Juncker múlt heti, az Unió helyzetéről szóló programadó beszédében jelentette be a konkrét tervet: szakértői fórum, úgynevezett határügyi kapcsolattartó pont létrehozását. Ez nem csak a magyar-szlovák példával illusztrált egészségügyi együttműködésre terjedne ki, a cél könnyíteni a hozzáférést az egészségügyi mellett a közlekedési szolgáltatásokhoz, a munkahelyhez jutáshoz, s támogatni a határokon átnyúló üzleti tevékenységek fejlődését.
Nagyon sokakat érint
Nagyon sokakat érint a határrégiók együttműködésének a jobbítása:
a határrégiók az Európai Unió területének a 40 százalékát adják, a lakosságnak pedig mintegy harmadát,
azaz 150 millió ember él ezeken a területeken. Közülük naponta mintegy 2 millióan ingáznak a szomszédos országba, akik közül 1,3 millióan a szomszédos országban dolgoznak, az EU-ban foglalkoztatottak 0,6 százalékát adva. E régiókban állítják elő az EU GDP-jének a harmadát.
Magyarországnak öt uniós határrégiója van – ezek közül az Ausztria mentén elterülő kivételével mind szegénynek számít, amelyen a népsűrűség is ritka, s a lakosok száma általában csökkenő – mint ahogy egy tavalyi tanulmány arra rámutat
A terv
Az Európai Bizottság két évvel ezelőtt egy felülvizsgálat kertében 239 adminisztratív és jogi akadályt nevesített, amelyek nehezítik a határrégiókban élő 150 millió uniós állampolgár mindennapi életét. Ezeket kategorizálták, mint kiderült, három területen lépnek fel főként: a határon túli munkához jutás, a közszolgáltatások használata és az üzleti életben való részvétel.
Kifejezetten a határrégiókra szabott támogatást és segítséget fog nyújtani az akadályok lebontása érdekében a határügyi kapcsolattartó pont, amelynek felállításáról Juncker is beszélt, s amely 2018 januárjától kezdi meg tényleges működését. A Brüsszelben kiadott közlemény a többi között leszögezi,
a határügyi kapcsolattartó ponton keresztül a bizottsági szakértők szaktanácsot nyújtanak a nemzeti és regionális hatóságoknak, és egy új, az egész Unióra kiterjedő online hálózaton keresztül összegyűjtik és megosztják a bevált gyakorlatokat.
A kapcsolattartó pont létrehozásán kívül a Bizottság kiválaszt legfeljebb 20, olyan innovatív megoldásokat felsorakoztató projektet, amely a határokon átnyúló akadályokkal foglalkozik. A pályázati felhívást még az idén kiírják.
Teendők
A munkahelyhez jutás megkönnyítése.A szakmai képesítések kölcsönös elismerése, a közös tanulmányi vagy vállalkozóknak szóló coaching programok, tanácsadás; a határokon átnyúló foglalkoztatási szolgálatok által alkalmazott bevált gyakorlatokra vonatkozó információk összegyűjtése; az Európai Munkaügyi Hatóság létrehozásának támogatása.
A közszolgáltatásokhoz való megfelelőbb hozzáférés. Feltérképezi a már létező határokon átnyúló egészségügyi szolgáltatásokat. Tanulmányozza a belső határok mentén hiányzó vasúti összeköttetéseket, a határokon átnyúló tömegközlekedési szolgáltatások hatékonyabbá tétele érdekében.
Határokon átnyúló üzleti tevékenység. Ösztönzi a határokkal kapcsolatos kérdésekre vonatkozó, az online hálózaton keresztül folytatott párbeszédet; szakértői igény esetén támogatást nyújt a vállalkozások létrehozásához szükséges szabályok megfelelőbb összehangolásához; megosztja a más határrégiókban alkalmazott bevált gyakorlatokat és népszerűsíti az online eljárások fokozottabb használatát.
Az uniós csatlakozás igazi nyertesei az Orbán által támogatott nagygazdák, mintegy 25 ezer család, akik valóban hihetetlenül meggazdagodtak az elmúlt években, az ő jövedelmük sokszáz százalékkal nőtt. Közben persze elvben többszázezer ember él mezőgazdaságból. A statisztikai adatok egy dolog, de mi van mögöttük?
„A 200-300 hektárral rendelkező gazdák évente nettóban – adómentesen – 2530 millió forint (mintegy 100 ezer euró) jövedelemhez jutnak, de a nagygazdáknak mondható legkisebbek, az 50 hektárosok is zsebre tehetnek havi 600 ezer forintot, ami egy egymillió forint feletti alkalmazotti fizetésnek felel meg. Ilyen nagygazdából Magyarországon mintegy 25 ezer van, ők ténylegesen felfelé húzzák a mezőgazdasági átlagjövedelmeket” – mondta a FüHü-nek Raskó György, agrárközgazdász, gazdálkodó, volt agrárállamtitkár. Mint portálunk is beszámolt róla, a Parlament őszi ülésszakának nyitó napján Orbán Viktor kormányfő a magyar gazdaságról vont gyorsmérlegében büszkélkedett azzal, hogy a mezőgazdaságban foglalkoztatottak száma hét év alatt 25 százalékkal nőtt, ma már 217 ezer ember keresi az ágazatban a kenyerét, a bruttó bérek az elmúlt éveben 42 százalékkal emelkedtek.
Mint azonban Raskó mondja:
„Az uniós csatlakozás igazi nyertesei az Orbán által támogatott nagygazdák, az az említett mintegy 25 ezer család, amelyik valóban hihetetlenül meggazdagodott az elmúlt években, az ő jövedelmük sokszáz százalékkal nőtt.”
Számok-feketén-fehéren
Ha a fekete-fehér adatokra vagyok kíváncsiak, akkor a Központi Statisztikai Hivatal által a közelmúltban kiadott, „A mezőgazdaság szerepe a nemzetgazdaságban, 2016” című kiadványában érdemes lapozgatni. A többi között ebből kiderül, hogy a mezőgazdaság a bruttó hazai termék (GDP) termeléséhez 3,8%-os aránnyal járult hozzá 2016-ban. A hazai bruttó hozzáadott értékből 4,5%-ot adott az agrárium, a beruházásokban 5,5, a foglalkoztatásban 5,0% volt az aránya. Külkereskedelme többletet eredményez, de 2012 óta évről évre csökkenőt, az import erőteljesebb emelkedése miatt. A teljes bruttó kibocsátásban a növényi termékek aránya 60, az állatok és állati termékeké 33, a mezőgazdasági szolgáltatások és másodlagos tevékenységeké 7,0% volt.
9 ezer gazdasági szervezet és 416 ezer egyéni gazdaság végzett mezőgazdasági tevékenységet tavaly, előbbiek száma 11%-kal emelkedett, utóbbiaké 12%-kal csökkent az előző, 2013-as összeíráshoz képest.
A regisztrált társas vállalkozások megoszlása létszám-kategóriák szerint (2016)
A 2015-ös adatok szerint a mezőgazdasági termőföld évek óta tartó drágulása tovább folytatódott, az átlagár 14%-kal magasabb volt az előző évhez képest. A szántó 13%-kal többe került, 1 hektár átlagára 2015-ben több mint 1 millió forint volt.
És mi a számok mögött van
„Ma a magyar mezőgazdaságban 8000 társas vállalkozás és körülbelül 40-45 ezer családi vállalkozás viszi el a mezőgazdasági terület 90 százalékát. Ez azt jelenti, hogy többszázezer embernek, aki papíron mezőgazdasági termelőnek számít az összterület kevesebb, mint tíz százaléka jut ” – mutat a számok mögé Raskó György.
A gazdasági szervezetek és az egyéni gazdaságok által használt mezőgazdasági terület nagysága nagyságkategóriák szerint (2016)
Azért lehet mégis többszázezer mezőgazdasági termelőről beszélni Magyarországon, mert egy hektárnyi terület felett már be lehet jelentkezni uniós támogatásért, s a bejelentkezők a statisztikák és besorolások szerint már regisztrált termelőnek számítanak, olyannak, aki ebből a tevékenységből él.
„Ami persze nem igaz, hiszen ők azok, akik kénytelenek kiegészíteni a jövedelmüket, hogy meg tudjanak élni”
– mondja Raskó. A föld alapú támogatás tehát nagyon sokakat érint, tíz hektár után már 690 ezer forint adómentes, nettó uniós támogatás jár, mellé alkalmi munkákból megkeresnek annyit, hogy vidéken el tudnak belőle éldegélni.
„A mezőgazdaság ma nagyon kevés ember tart el valójában”
– mondja a szakértő, hozzátéve: Magyarország nagyon elment a gabona és az olajosmag ipari növénytermelés irányban, ami száz százalékban gépesített, miközben az élőmunka-igényes kertészeti termékek vetésterülete a rendszerváltás idejéhez képest a felére zsugorodott. Egyre kevesebb a kézi munkát is igénylő gyümölcs- és zöldségtermelés, ám talán még ennél is nagyobb problémát jelent, hogy brutálisan visszaszorult az állattenyésztés.
Magyarország és az első három legnagyobb kibocsátó ország részesedése az EU mezőgazdasági kibocsátásából
(folyó alapáron, 2016+, %)
„Ugyanakkor látszik, hogy ez nem is fog megváltozni „
Megkezdte a tavasszal beharangozott országjáró konzultációsorozatát a szakképzett munkaerő hiánya okozta problémák kezelésének módjairól a Munkaadók és Gyáriparosok Országos Szövetsége (MGYOSZ). Több tízezer, piacképes tudással rendelkező szakmunkás hiányzik a magyar munkaerőpiacról.
Több felmérés és sok, a reálgazdaság szereplőitől származó nyilatkozat, megállapítás igazolja, hogy a magyar gazdaság egyik legnagyobb problémáját ma a megfelelő szakképzett munkaerő hiánya okozza. Erre világított rá – az ipar, a kereskedelem és a szolgáltatás valamennyi területéről többezer, összesen több mint 1,2 millió munkavállalót foglalkoztató vállalkozást képviselő – MGYOSZ és a PWC közös, az idén sorrendben hatodszor elkészített vezérigazgatói felmérése éppen úgy, mint a Német-Magyar Ipari és Kereskedelmi Kamara (DUIHK) idei konjunktúrafelmérése.
Az előbbi eredménye azt mutatja, hogy a vállalatvezetők 92 százaléka a szakemberhiányt jelöli meg a növekedés legnagyobb korlátjának – mint az ábra is mutatja: öt évvel ezelőtt még csak 46 százalék nyilatkozott így.
A felmérés összes megállapításáról készült egy kisfilm is:
A 900 tagot – s nem csak német vállalatokat – tömörítő vegyeskamara felméréséből is az derül ki, hogy lényegesen romlott a munkaerőpiaci helyzet az elmúlt időszakban Magyarországon, ezen belül kiemelkedően a képzett munkaerő rendelkezésre állása. Négy válaszadó közül három elégedetlen a helyzettel.
Ez a vállalatoknál már fennakadásokat okoz a folyó termelésben illetve szolgáltatásban, hosszabb távon pedig veszélyeztetheti a beruházási terveket is.
Igaz, ez nem csak nálunk jellemző, a térség egészén is élesen merül fel a probléma.
Az országos kampány
Az átalakuló szakképzés felelőse ugyan a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara, de az MGYOSZ úgy gondolta, hogy a kezébe veszi a dolgokat. Már csak azért is, mert úgy látják: bár a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) adatai szerint negyven-ötvenezer szakképzett munkaerő hiányzik a hazai munkaerőpiacról, de ez a szám valójában eléri a százötven-kétszázezret. Jelenleg is százezres nagyságrendű betöltetlen, illetve a munkaerőhiány miatt eleve meg sem valósuló álláshely van az országban – állítják a szövetség vezetői.
Ennek jegyében fogott bele egy országjáró rendezvénysorozatba az MGYOSZ: a tervek szerint minden megyébe ellátogatnak, hogy a szakképzést érintő általuk összegyűjtött szempontokat a helyi szakképzési intézmények és vállalatok, vállalkozások tapasztalataival kiegészítve egy javaslatcsomagot állítsanak össze, amit először a társ szakmai szervezeteknek juttatnak el, később a kormány elé terjesztik. Az országjárás első állomása volt a Győr-Moson-Sopron megyei megyeszékhely.
Az okok
Wimmer István főtitkár szerint a szakemberhiánynak demográfiai okai is vannak, csökkent a születésszám, gyorsult az elvándorlás, ugyanakkor bővült a gazdaság. Az MTI tudósítása szerint Győrött is megjegyezte (amiről már korábban más fórumon is beszélt), hogy alacsony a technológiai színvonal és a munkaerő-szervezés, emiatt pedig a munkaerő igény túlzott.
Gablini Gábor, az MGYOSZ alelnöke, a projekt felelőse egy rendezvényen azt fejtegette, hogy a magasabb képzettségűek iránti kereslet folyamatosan nő, egy felmérés szerint ugyanakkor
a szakmájában OKJ-s bizonyítvánnyal rendelkező száz emberből mindössze 18-an tudnak elhelyezkedni, és az sem biztos, hogy a megszerzett tudása megfelel a munkaadójának.
Ráadásul van további probléma is: például, hogy az elmúlt évtizedben a szakmunkák feladatkörei jelentősen megváltoztak, a szakmunka sok esetben már nem csak fizikai feladatok elvégzését jelenti, speciális képzettséggel rendelkező szakembereket igényel –
„ezért is kell átalakítani a gondolkodást a szakképzésről, és ezért is tartom létfontosságúnak, hogy elindítsuk a párbeszéd egy új formáját az érintettekkel”
Újabb hat „név” írta alá a Hitvallás Európa mellett kiáltványt, s biztosította támogatásáról a Polgári Világ Pártja által az idén augusztus 14-én az euró bevezetéséért indított népszavazási kezdeményezést.
A kezdeményezők a kiáltvánnyal társadalmi mozgalmat szeretnének elindítani, hogy Magyarország megragadja az utolsó esélyt arra, hogy visszatérjen a még szorosabban egységesülő Európai Unióhoz. Várják a további csatlakozókat is. A párt sorsdöntő jelentőségűnek tartja az európai fősodorhoz való visszatérést, aminek ma az euró mielőbbi bevezetése az eszköze és a szimbóluma.
Ők mondták
„A kérdés nem úgy merül fel, hogy akarunk-e, mivel nincs ebben választási lehetőségünk. A kérdés az, hogy mikor: korán, később vagy még később csatlakozunk?”- nyilatkozta portálunknak Bod Péter Ákos.
Surányi György pedig azt mondta, hogy „A szakmai fenntartásaim ellenére, indokoltnak tartom az ERM II-be lépéssel a Monetáris Unióhoz való csatlakozás előkészítését Magyarország számára.” Ő ma kevesebb kisebb kockázatot lát a csatlakozásban, mint a kívül maradásban, „ugyanis ha kimaradunk az új, formálódó, magasabb szintű európai együttműködésből, akkor könnyen a perifériára, de akár az EU-n kívülre is szorulunk, ami beláthatatlan lenne az ország számára.”
A magyarok is az euro mellett
Ha lenne népszavazás, az akár sikeres is lehetne, legalábbis kiindulva az Eurobarometer 2017. tavaszi felmérésének az eredményeiből. A magyarok 57 százaléka ugyanis teljes mellszélességgel támogatja a közös valuta bevezetését, miközben csak 39 százaléka ellenzi, s 4 százalék nem tud véleményt formálni a kérdésben. Megjegyzendő, hogy az EU egészében a támogatók aránya 10 százalékponttal alacsonyabb, mint nálunk.
Az újonnan csatlakozók
Béndek Péter, konzervatív politikai filozófus, korábban az MTA Politikai Tudományok Intézetének munkatársa, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem oktatója, aki több cikluson keresztül volt a Polgári Konzervatív Párt elnöke;
Kaltenbach Jenő, jogtudós, egyetemi oktató, az állam- és jogtudományok kandidátusa, a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési volt biztosa, a Fővárosi Közgyűlés képviselője;
Mellár Tamás, közgazdász, statisztikus, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia doktora, a Központi Statisztikai Hivatal volt elnöke, volt pécsi önkormányzati képviselő;
Raskó György, agrárközgazdász, agrárvállalkozó, a Földművelésügyi Minisztérium volt közigazgatási államtitkára, volt országgyűlési képviselő;
Solymosi Frigyes, kémikus, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja, a Professzorok Batthyány Körének alapítója, a Nemzeti Kör tagja, az első Fidesz-kormány idején Orbán Viktor miniszterelnök tanácsadója;
Vámos Miklós, író, forgatókönyvíró, dramaturg, kiadóigazgató, műsorvezető.
Az eredeti csatlakozók
Balázs Péter, közgazdász, Magyarország által delegált európai bizottsági biztos, magyar külügyminiszter;
Bod Péter Ákos, közgazdász, politikus, egyetemi tanár, az MTA doktora, ipari miniszter, jegybankelnök;
Jeszenszky Géza, történész, egyetemi tanár, politikus, diplomata, külügyminiszter;
Kolosi Tamás, szociológus, a szociológiai tudományok doktora, a Tárki alapítója és elnöke, több miniszterelnök tanácsadója:
Mizsei Kálmán, közgazdász, volt ENSZ főtitkár-helyettes, EU különmegbízott;
Surányi György, közgazdász, a közgazdaságtudományok kandidátusa, egyetemi tanár, jegybankelnök, volt miniszterelnöki tanácsadó.
Immár eldöntött tény, hogy a jövő évi választásokon együttműködik a Gyurcsány Ferenc vezette Demokratikus Koalíció (DK) és a Bokros Lajos fémjelezte Modern Magyarország Mozgalom (MoMa). Éppen az a két párt, amelynek kidolgozott választási programja van. Érdemes megnézni, mennyire fésülhető össze a két párt programja. Mit gondolnak az adó- és a nyugdíjrendszerről, az egészségügyről, az oktatásról?
A DK „Sokak Magyarországa” program-vitaanyaga már konkrét intézkedésekre bontja le az elképzeléseket, a MoMa „A felemelkedés programja” pedig ezen is túlmenve az államnak a bevételeivel is foglalkozik. Békesi László volt pénzügyminiszter, gazdasági szakértő a FüHü-nek adott interjújában azt mondta, hogy „igazán koherens, modern, az ország számára valóban hasznos gazdaságpolitikai programja” lényegében csak a MOMA-nak van. Viszont arról is beszélt, hogy
ha valamit, akkor a DK és a MoMa programját össze lehetne fésülni.
Akkor lássuk, mit mond a két párt a kiemelkedően jelentős – messzemenő társadalmi hatásokat gyakorló – gazdasági kérdésekről.
ADÓZÁS
DK
A havi egymillió forint fölötti jövedelmekre magasabb adókulcs, a hárommillió forint feletti havi keresetek esetén magas összegű különadó; a sok százmilliós vagyonok öröklésének megadóztatása. A személyi jövedelemadó-bevallás megszüntetése, az adók kiszámítása és befizetése az állam feladatává válik.
Családi adókedvezmény átalakítása az alacsony és átlagos jövedelmű családok javára. A családi adókedvezmény igénybevételének fokozatosan megszüntetése az átlagbér kétszerese fölött
Az alapvető élelmiszerek, az internetszolgáltatás, a megújuló energia és az ehhez kapcsolódó eszközök áfa-kulcsának a csökkentése.
Az adóhatóságon belül a nagyvállalatok és a különösen nagy jövedelmű magánszemélyek adózását kiemelten figyelő akciócsoport létrehozása.
Az adófajták és kedvezmények számának radikálisan csökkentése.
A szociális hozzájárulási adó megszüntetése, munkáltatói társadalombiztosítási járulék bevezetése.
A társasági és az iparűzési adót egységes értéktöbblet-típusú adó váltja fel. Társasági adó csökkentése csak a kkv-knál.
A kiemelt látványsportok TAO támogatásának megszüntetése.
MoMa
Többkulcsos, progresszív személyi jövedelemadó. A minimálbér kétszereséig maximum10%-os, jelképes adó, mellette egy 20%-os és az igazán magas jövedelmekre egy 30 %-os adósáv. Minden kedvezmény és mentességmegszüntetése. A központilag beszedett szja-ból származó bevétel felét az önkormányzatok közvetlenül megkapják szabadon felhasználható forrásként. Az szja-bevétel másik fele kötelező feladatok célzott finanszírozását szolgálófejkvóták formájában (pl. közoktatási tanulólétszám) kerül vissza hozzájuk.
A legjobb helyi adófajta azingatlanadó. A tárgyiasult jövedelmeket be kell vonni a társadalmi közteherviselésbe.
Az adórendszer semlegességének a megteremtése, a vállalkozói nyereségek adója 10%-tól indulna és a kulcs a méret arányában emelkedne.
Az összes, ágazati jellegű, büntető célzatú, versenytorzító adófajta megszüntetése.
Kevés legyen az általános forgalmi adó-kulcs, fokozatosan csökkenteni és a kulcsokat közelíteni kell egymáshoz.
A társadalombiztosítási járulék minden dolgozóra egységesen érvényesnek és stabil mértékűnek kell lennie. Az érdemi reform lényege az, hogy a járulékfizetés és a járadékélvezet közötti kapcsolatot a legszorosabban helyre kell állítani egyéni szinten.
EGÉSZSÉGÜGY
DK
A szolidaritás elvén működő egészségügy. Alanyi és biztosítotti jogon alapuló juttatások, mellé tb-extra, önkéntes csomag. Az OEP feladatainak, működésének helyreállítása. Előtérben a megelőzés. Sporthoz való jog biztosítása az egészségért.
MoMa
Reformok kritikus tömegére van szükség. A szolgáltatásban az államosítás, központosítás megszüntetése, az önkormányzati tulajdon visszaállítása, a magántulajdon térnyerése, szabályozott verseny feltételeinek megteremtése.
A háziorvosi és szakrendelői rendszer önálló vállalkozói formájának megerősítése, csoportpraxisok támogatása; a magánbiztosítás jó szabályozása, fokozatosan kötelezővé tétele; a gyógyító személyzet közalkalmazotti jogállásának megszüntetésével a bérek felszabadítása.
Napra kész elektronikus betegségbiztosítási kártya bevezetése, s ezzel a potyautasok hatékony kiszűrése és a fizetési fegyelem komoly mértékű megerősítése.
NYUGDÍJRENDSZER
DK
A társadalombiztosításhoz való alkotmányos jog helyreállítása, a társadalombiztosítási befizetések szolgálják a nyugdíjak fedezetét és az egészségügy finanszírozását. Kétpillérű állami nyugdíjrendszer: az alanyi jogon járó alapnyugdíj és az egyéni nyugdíjszámlához kötődő, járulékalapú munkanyugdíj.
A nyugdíjak vásárlóérték-megőrzésének a garanciája törvénnyel.
Nyugdíj extra bevezetése: megfelelő gazdasági növekedés estén a nyugdíjasok az inflációt követő nyugdíjemelésen felül is részesedjenek a gazdasági gyarapodásából.
Mindenkit megillető alapnyugdíj.
Kétpillérű nyugdíjrendszer rugalmas nyugdíjba vonulási korhatárral. Meghatározott szolgálati idő esetén, a nyugdíj arányos csökkentése mellett, a nyugdíjkorhatár elérése előtt 3–5 évvel lehessen nyugdíjjogosultságot szerezni
A rokkantnyugdíjak méltánytalan átalakításának a felülvizsgálata.
A korábban nyugállományba vonult fegyveres és rendvédelmi dolgozók és a hasonló helyzetű más csoportok elorzott nyugdíjas státuszának helyreállítása, az őket sarcoló járulék eltörlése.
A nyugdíj- és járulékplafon helytelen szabályozásából fakadó irritálóan magas, akár milliós nyugdíjak megszüntetése.
Az önkéntes nyugdíj-előtakarékossági formák ösztönzése adókedvezményekkel. A magánnyugdíj-pénztári tagok megtakarításának átviteli lehetősége az önkéntes nyugdíjpénztárakba.
MoMa
A nyugdíjrendszer reformja a svéd modell irányába: a nemzedékek közötti, szolidaritási jellegű jövedelemelosztást megtestesítő, felosztó-kirovó állami nyugdíjrendszer, amelyen belül a nyugdíjkorhatár a várható élettartammal párhuzamosan emelkedik; annyi nyugdíjat osztanak ki, amennyi a dolgozók befizetése; az egyes nyugdíjas viszonylagos értelemben annyi nyugdíjat kap, amennyit élete során relatíve befizetett az összes többi polgárhoz képest.
A kötelező magánnyugdíj-pénztári rendszer újraindítása, a cafeteria rendszerbe bevonása.
OKTATÁS
DK
Korszerű, mindenki számára elérhető tudást biztosító oktatás, szektorsemleges finanszírozással, esélyteremtő szociális infrastruktúra, a szaktudás megújítását lehetővé tevő közismereti oktatást is ellátó szakképzés, mindenki számára elérhető felsőoktatás az első két szemeszterben tandíjmentességgel, egész életen át tartó tanulás feltételeinek a megteremtése.
MoMa
Oktatási reform, első lépéseként az általános iskolákat vissza kell adni az újonnan létrehozandó járási és városi önkormányzatoknak.
A tankötelezettség 18 éves korig tartson. Nagyobb, jobban felszerelt, bőkezűbben finanszírozott egész napos általános iskolák.
A közoktatási intézmények finanszírozását nem szétaprózott normatívák, hanem egyetlen megemelt fejkvóta szerint kell biztosítani.
A pedagógus bérek emelése, az igényekhez igazodó képzés.
Minden járásban egy kiemelten támogatott, társadalmi figyelem középpontjában álló szakközépiskola.
A felsőoktatás nem állampolgári jogon járó és mindenki számára hozzáférhető ingyenes közszolgáltatás. A változó költségek jelentős hányadát – legalábbis az alapképzésben – a tanulmányok eredményességéhez is kapcsolt éstandíjnak nevezett tandíj kell, hogy fedezze. Ennek fizetése alól csak a leginkább rászoruló diákok kaphatnak felmentést.
Nem kis szaktekintélyekkel erősítettek a magyar eurócsatlakozást népszavazással nyomatékosítani szándékozók a mozgalmukat: hat volt miniszter, jegybankelnök, tudós és közgazdász állt ki a Polgári Világ Párt kezdeményezése mellett. Indokaik egy irányba mutatnak. A magyaroknak sincs ellenére az euró bevezetése – ahogy azt egy európai felmérés megmutatta.
„A szakmai fenntartásaim ellenére, indokoltnak tartom az ERM II-be lépéssel a Monetáris Unióhoz való csatlakozás előkészítését Magyarország számára” – szögezte le Surányi György volt jegybankelnök. A FüHü által megkeresett nemzetközi hírű bankszakemberről köztudott, hogy soha nem volt lelkes híve a korai, erőltetett ütemű csatlakozásnak az euróövezethez, amit szakmai indokokkal, s azzal magyarázott, hogy nincsenek illúziói a monetáris unióval kapcsolatban. Kiderült, hogy most is vannak fenntartásai, ám úgy látja, hogy kevesebb kockázat van a csatlakozásban, mint a kívül maradásban, ugyanis ha kimaradunk az új, formálódó, magasabb szintű európai együttműködésből, akkor könnyen a perifériára, de akár az EU-n kívülre is szorulunk, ami beláthatatlan lenne az ország számára. A szorosabb együttműködésre a nemzetközi fejlemények sora kényszeríti az EU-t – véli. A pénzügyi,/gazdasági/euróválság mellett a menekültválság, a Brexit, s Donald Trump amerikai elnök megválasztása is ennek szükségességét erősíti. Surányi György határozott meggyőződése, hogy Magyarországnak az érdeke, hogy részese legyen az uniós integráció elmélyítésének, s tagja legyen a belső körnek, ami ahhoz is hozzásegítené, hogy maga is formáló erőként játszhasson szerepet. Ennek fényben az euró későbbi bevezetése érdekében a csatlakozás megfontolt előkészítése, az előszobába (az ERM II-be) történő belépés megnyithatja az utat az EU-integráció első vagy belső köre felé – ez az álláspontja.
A kezdeményzés
Surányi György egyike annak a hat „névnek”, akik a népszavazási kezdeményezés mellé álltak. A lista: Balázs Péter, közgazdász, Magyarország által delegált európai bizottsági biztos, magyar külügyminiszter; Bod Péter Ákos, közgazdász, politikus, egyetemi tanár, az MTA doktora, ipari miniszter, jegybankelnök; Jeszenszky Géza, történész, egyetemi tanár, politikus, diplomata, külügyminiszter; Kolosi Tamás, szociológus, a szociológiai tudományok doktora, a Tárki alapítója és elnöke, több miniszterelnök tanácsadója: Mizsei Kálmán, közgazdász, volt ENSZ főtitkár-helyettes, EU különmegbízott; Surányi György, közgazdász, a közgazdaságtudományok kandidátusa, egyetemi tanár, jegybankelnök, volt miniszterelnöki tanácsadó.
A nemrég alakult új párt, a Polgári Világ közleménye leszögezi: a neves szakemberek az augusztus közepén kiadott Hitvallás Európa mellett című kiáltványt aláírva hitet tettek amellett,
„hogy Magyarország számára sorsfordító jelentőségű az euró bevezetésével a mag-Európához való tartozás deklarálása.”
A Polgári Világ Pártja augusztus 14-én kezdeményezett országos népszavazást az ERM II rendszerbe való belépésről (ami gyakorlatilag az euró bevezetését jelenti). A kiáltvánnyal társadalmi mozgalmat szeretnének elindítani, hogy Magyarország megragadja az utolsó esélyt arra, hogy visszatérjen a még szorosabban egységesülő Európai Unióhoz. Várják a további csatlakozókat is. A párt sorsdöntő jelentőségűnek tartja az európai fősodorhoz való visszatérést, aminek ma az euró mielőbbi bevezetése az eszköze és a szimbóluma.
Népszerű az euró Magyarországon
Ha lenne népszavazás, az akár sikeres is lehetne, legalábbis kiindulva az Eurobarometer 2017. tavaszi felmérésének
az eredményeiből. A magyarok 57 százaléka ugyanis teljes mellszélességgel támogatja a közös valuta bevezetését, miközben csak 39 százaléka ellenzi, s 4 százalék nem tud véleményt formálni a kérdésben. Megjegyzendő, hogy az EU egészében a támogatók aránya 10 százalékponttal alacsonyabb, mint nálunk.
Arra a kérdésre, hogy az ország számára előnnyel járna-e a csatlakozás már kevesebben, de még mindig a megkérdezettek viszonylagos többsége válaszolt igennel (48, 44, illetve 8 százalék volt az igen, nem, nem tudom válaszok megoszlása).
Ezzel együtt is a megkérdezettek 22 százaléka szeretné, ha minél előbb fizethetne euróval Magyarországon, 40 százalék óvatosabb, s bizonyos idő elteltével látná ezt megfelelően, míg 22 százalék minél később, 13 százalék pedig soha.
Készen állunk
De a magyarok itt is pesszimisták: a válaszadóknak ugyanis csak a 22 százaléka véli úgy, hogy az ország készen áll a közös valuta bevezetésére, s elsöprő többség (74 százalék) szerint nem.
Pedig szakemberek sora állítja, hogy igenis készen állunk. Köztük Békesi László volt pénzügyminiszter, aki a FüHü-nek adott interjújában leszögezte:
„A feltételeket már most teljesíteni tudnánk, akár most beléphetnénk az ERM II-be, a csatlakozás előszobájába, a kérdés inkább úgy merül fel, hogy mikor lenne előnyös számunkra a csatlakozás.”
A válasz: csakis megfelelő gazdaságpolitika esetén, de Orbánék bezárkózó, diszkriminatív, a belső tőkeelosztásra támaszkodó gazdaságpolitikája közepette semmi értelme nem lenne, hiszen csakis a teljesítőképességet akadályozná, nem csökkenne a leszakadásunk, nem tudnának nálunk hatni az euróövezet előnyei. Aki nem csatlakozik a többséghez, az marginalizálódni fog, hiszen vége az Orbánék által hirdetett „nemzetek Európájának” – mondta.
Kedvező jelek
A pesszimizmus azért is érdekes, mert a megkérdezettek négyötöde igennel válaszolt arra a kérdésre, hogy személy szerint képes lesz-e igazodni a nemzeti fizetőeszköz euróval való felváltásához.
Az Eurobrometer felmérése azt is egyértelművé tette, hogy a magyaroknak csak egy részén hatnak a nacionalizmust, sovinizmust, túlzó magyar nemzeti büszkeséget sulykoló szlogenek, frázispuffogtatások: a válaszadóknak csak a 38 százaléka véli úgy, hogy az euró bevezetésével a hazája elveszíti identitásának egy részét. Büszkék lehetünk erre az arányra, ugyanis az EU-28-ban 49 százalék válaszolt igennel a kérdésre.
Eurókilátások a régióban
A térség eurót még nem használó országai közül Romániában a legnagyobb az euró bevezetésének a támogatása, a kapott 64 százalékos eredmény 7 százalékponttal magasabb, mint a magyar. Horvátországban a lakosok 52, Bulgáriában 50, Lengyelországban pedig 43 százalék szeretne közös európai valutát használni hazájában is. A cseheknél a legalacsonyabb a támogatók aránya, mindösszesen 29 százalékos.
Ennek fényében nem csoda, hogy a románok már jelezték, hogy már most készen állnak, s öt éven belül szeretnének is csatlakozni az euróövezethez.
Ám, hogy mennyire bonyolult „lelki” kérdés is a gazdasági mellett a nemzeti valuta elvesztése: a csehek lehetnének a legkiválóbb példák arra, amikor egy ország politikai érdeke felülírja a lakossági álláspontját. A Macron francia elnök színre lépése óta történtek eredményeként a legfrissebb fejlemények szerint Prága is hajlik az euró bevezetésére. Igaz, politikai szinten, nem a lakosság nyilvánított ki ilyen véleményt.
Miként Magyarországon sem a lakosság ragaszkodik a Forinthoz, hanem a kormány.
Mérlegkészítésre is alkalmat kínál az elkövetkező napok egyik legvonzóbb fővárosi rendezvénye, a Budapest Borfesztivál. Csütörtöktől vasárnapig várja a látogatókat, akik mintegy 200 termelő boraival ismerkedhetnek meg. De mit is jelent a bor a magyar gazdaság számára?
Az idén – az előrejelzések szerint – 410 ezer tonna szőlőt szüretelnek le a termelők, s ebből körülbelül 2,9 millió hektoliter seprős bor kerülhet a pincékbe, 0,2 millióval több, mint egy évvel korábban. A többi között ezek a számok hangzottak el az idei – sorrendben 26., átkeresztelt, s így már – Budapest Borfesztiválnak nevezett rendezvénysorozat beharangozó tájékoztatóján.
Európa egyik legnépszerűbb borfesztiválja 7.-én, csütörtökön nyit, s négy napon át várja az ország borvidékeinek, a határon túli és külföldi pincészeteknek a bemutatkozása iránt érdeklődő látogatókat. Közel 200 hazai és külföldi kiállító több ezer borával lehet ismerkedni a fesztiválon, amelynek ezúttal a világ 5. legnagyobb borexportőrre és 7. legjelentősebb bortermelője, Chile a díszvendége. A hazai borvidékek legjobb pincészetei mellett Horvátország, Erdély, Franciaország, Ausztria és Olaszország is képviselteti magát. A fesztivál – mint azt már megszokhattuk – gazdag gasztronómiai kínálatot vonultat fel, színes kulturális program társul mellé, és szép számmal lesznek kísérő programok is, egyebek között boregyetem, borárverés, borkvíz.
A bor nem csak élvezeti cikk
A bor nem csak élvezeti cikk – bár ennek persze messze nem utolsó –, az adott gazdaság számára fontos termék, amely sokak megélhetését is biztosítja. Közvetve és közvetlenül: hiszen nem csak azoknak kínál munkát, akik közvetlenül a szőlő termesztésében és a bor előállításában játszanak szerepet, hanem azoknak is, akik közvetetten részesei a termény, termék célpontba jutásának. Számos példát lehet erre hozni, kezdve a speciális mezőgazdasági, szőlészeti, borászati gépek gyártóitól, az üvegek és a dugók készítőin át a fuvarozókig és kereskedőkig. De ha csak a szűken vett szőlészetekben, borászatokban foglalkoztatottakat nézzük, akkor is jelentős a gazdasági szerepe az ágazatnak.
A Hegyközségek Nemzeti Tanácsa által tavaly, az akkor még készülőben lévő ágazati stratégiához összeállított háttéranyagban olvasható az adat:
41 798 db gazdasági akta aktív, vagyis ennyi vállalkozás foglalkozik szőlőtermeléssel vagy borkészítéssel, 83%-uk pedig olyan őstermelő vagy természetes személy, aki csak szőlőtermeléssel foglalkozik.
Érdekesség egyébként, hogy a borászattal (is) foglalkozó aktív termelők 49%-a az általuk megtermelt bort teljes egészében más borászat részére értékesítik. Nem véletlen, hogy a 25 legnagyobb borászat az összes bor mintegy 70%-át hozta forgalomba a tanulmány által lefedett időszakban.
A magyarországi szőlő-bor ágazat a világ bortermelésének töredékét, mintegy 1%-át adja, s a termék jelentős része is a magyar piacon kel el. A magyarok évente mintegy 20- 25 liter bort fogyasztanak.
A nemzetközi piacon
Habár a készült bor zömét magyarok isszák meg, kerül belőle exportra is. A Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint tavaly a bor-külkereskedelmi egyenlege (gyöngyöző bor és pezsgő nélkül) mind mennyiségben, mind értékben pozitív volt, mennyiségben 5, értékben 9 százalékkal nőtt 2015-höz képest.
Mennyiségben a növekedés 4 százalékos volt (650 ezer hektoliterre bővült), értékben 7 százalékkal 23 milliárd forintra emelkedett 2016-ban az előző évihez viszonyítva.
A nemzetközi piacon a magyar fehérborok voltak a keresettebbek, 75 százalékot tett ki részarányuk a kivitelen belül – jegyzi meg egy korábbi cikkében az agrotrend.hu
Helyünk Európában
Nem magyar jelenség, hogy sok kis szőlészet, borászat, gazdaság a bortermelés szereplője. Az Európai Unió borágazatát is ez jellemzi: mintegy 2,4 millió bortermelőt tartanak nyilván, 3 millió közvetlen munkahellyel. Nekik köszönhetők azok az eredmények, amelyekről az idén az Európai Unió statisztikai hivatala, az Eurostat adott számot.
A 2015-ös és 2016-os adatokkal operáló jelentés szerint az EU-ban több mint 3 millió hektáron termesztenek borszőlőt, 80 százalékban egyébként minőségi borhoz valót. Spanyolországban található közel a harmada ennek a területnek (941 ezer hektárnyi). A második Franciaország 803 ezer hektárral, a harmadik pedig Olaszország 610 ezer hektáros területével. Portugália (199 ezer hektár), Románia (184 ezer hektár), majd Görögország és Németország következik a sorban (egyenként 103 ezer hektárral),
Magyarország a mintegy 65 ezer hektárral a következő a sorban,
megelőzve Bulgáriát a maga 60 ezer hektárnyi területével.
A Borászati Vállalkozások Európai Bizottságának (CEEV) egy jelentése is érdekes tényeket és adatokat sorol.
2015-ben az EU borágazata több mint 30 milliárd eurós forgalmat bonyolított, 17,3 milliárd üveg bort állítva elő.
Exportja 2,2 milliárd liter volt, 9,8 milliárd euró értékben.
Az Unióban 11 milliárd liter bort fogyasztottak az emberek, azaz 22,5 milliárd euró folyt le a torkukon.
Nem kis szaktekintélyekkel erősítették a magyar eurócsatlakozást népszavazással nyomatékosítani szándékozók a mozgalmukat: hat volt miniszter, jegybankelnök, szociológus és közgazdász állt ki a Polgári Világ Párt kezdeményezése mellett. Indokaik egy irányba mutatnak. A magyaroknak sincs ellenére az euró bevezetése – ahogy azt egy európai felmérés megmutatta. A fuhu.hu-nak Surányi György és Bod Péter Ákos is elmondta, miért támogatja a kezdeményezést.
„A szakmai fenntartásaim ellenére, indokoltnak tartom az ERM II-be lépéssel a Monetáris Unióhoz való csatlakozás előkészítését Magyarország számára” – szögezte le Surányi György volt jegybankelnök. A FüHü által megkeresett nemzetközi hírű bankszakemberről köztudott, hogy soha nem volt lelkes híve a korai, erőltetett ütemű csatlakozásnak az euróövezethez, amit szakmai indokokkal és azzal magyarázott, hogy nincsenek illúziói a monetáris unióval kapcsolatban.
Kiderült, hogy most is vannak fenntartásai, ám úgy látja, hogy kevesebb kockázat van a csatlakozásban, mint a kívül maradásban,
ugyanis, ha kimaradunk az új, formálódó, magasabb szintű európai együttműködésből, akkor könnyen a perifériára, de akár az EU-n kívülre is szorulunk, ami beláthatatlan lenne az ország számára.
A szorosabb együttműködésre a nemzetközi fejlemények sora kényszeríti az EU-t – véli.
A pénzügyi (gazdasági) euróválság mellett a menekültválság, a Brexit és Donald Trump amerikai elnök megválasztása is ennek szükségességét erősíti.
Surányi György határozott meggyőződése, hogy
Magyarországnak az érdeke, hogy részese legyen az uniós integráció elmélyítésének,
és tagja legyen a belső körnek, ami ahhoz is hozzásegítené, hogy maga is formáló erőként játszhasson szerepet. Ennek fényében az euró későbbi bevezetése érdekében a csatlakozás megfontolt előkészítése, az előszobába (az ERM II-be) történő belépés szerinte megnyithatja az utat az EU-integráció első vagy belső köre felé.
A kezdeményezés
Surányi György egyike annak a hat „névnek”, akik a népszavazási kezdeményezés mellé álltak. A lista:
Balázs Péter, közgazdász, Magyarország által delegált európai bizottsági biztos, magyar külügyminiszter;
Bod Péter Ákos, közgazdász, politikus, egyetemi tanár, az MTA doktora, ipari miniszter, jegybankelnök;
Jeszenszky Géza, történész, egyetemi tanár, politikus, diplomata, külügyminiszter;
Kolosi Tamás, szociológus, a szociológiai tudományok doktora, a Tárki alapítója és elnöke, több miniszterelnök tanácsadója:
Mizsei Kálmán, közgazdász, volt ENSZ főtitkár-helyettes, EU különmegbízott;
Surányi György, közgazdász, a közgazdaságtudomány kandidátusa, egyetemi tanár, jegybankelnök, volt miniszterelnöki tanácsadó.
A nemrég alakult új párt, a Polgári Világ közleménye leszögezi: a neves szakemberek az augusztus közepén kiadott Hitvallás Európa mellett című kiáltványt aláírva hitet tettek amellett,
„hogy Magyarország számára sorsfordító jelentőségű az euró bevezetésével a mag-Európához való tartozás deklarálása.”
A Polgári Világ Pártja augusztus 14-én kezdeményezett országos népszavazást az ERM II rendszerbe való belépésről (ami gyakorlatilag az euró bevezetését jelenti). A kiáltvánnyal társadalmi mozgalmat szeretnének elindítani, hogy Magyarország megragadja az utolsó esélyt arra, hogy visszatérjen a még szorosabban egységesülő Európai Unióhoz. Várják a további csatlakozókat is. A párt sorsdöntő jelentőségűnek tartja az európai fősodorhoz való visszatérést, aminek ma az euró mielőbbi bevezetése az eszköze és a szimbóluma.
Bod Péter Ákos: Korán, később vagy még később?
„A mozgalmat nem ismerem különösebben, a vezetőivel nem találkoztam, és nem is vagyok meggyőződve arról, hogy a népszavazás lenne a legjobb eszköz ebben a kérdésben. Nem elemeztem a politikai, taktikai részét, viszont alaposan górcső alá vettem a mögöttes kérdést” – fejtette ki Bod Péter Ákos volt jegybankelnök a FüHünek a népszavazási kezdeményezés támogatásáról.
„A kérdés nem úgy merül fel, hogy akarunk-e, mivel nincs ebben választási lehetőségünk. A kérdés az, hogy mikor: korán, később vagy még később csatlakozunk?”
Ám korán már nem tudunk, mert a hozzánk hasonló helyzetben lévők már beléptek, pedig, ha mi is megtettük volna, igen sok gondot megelőztünk volna magunknak. A feltételek tiszták: ne legyen magas a költségvetési hiány, az államadósság, az infláció és a kamatláb, s ha mindezt betartottuk volna, nem itt tartanánk, ahol – mondta.
Hozzátette: hiába illethető akár jogos bírálatokkal is az euróövezet-beli tagság, nincs alternatívája egy olyan támadható, spekulációnak kitett, ingatag és kockázatot viselő fizetőeszköznek, mint a mi nemzeti valutánk.
„Ma már a feltételek is adottak, tehát innen kezdve már csak politikai döntés kérdése a csatlakozás.”
Bod Péter Ákos azt mondta: „Mi, az aláírók, abban kívánunk segíteni a döntéshozóknak és a lakosságnak, hogy vegyék fontolóra a csatlakozást, fogalmazzák meg a szándékot és hozzák meg a döntést. Lehet, hogy három hét múlva az élet már drámai erővel teszi fel ezt a kérdést. Mert, ha elindul egy olyan vonat…”
Népszerű az euró Magyarországon
Ha lenne népszavazás, az akár sikeres is lehetne, legalábbis kiindulva az Eurobarometer 2017. tavaszi felmérésének az eredményeiből.
A magyarok 57 százaléka ugyanis teljes mellszélességgel támogatja a közös valuta bevezetését, miközben csak 39 százaléka ellenzi,
és 4 százalék nem tud véleményt formálni a kérdésben. Megjegyzendő, hogy az EU egészében a támogatók aránya 10 százalékponttal alacsonyabb, mint nálunk.
Arra a kérdésre, hogy az ország számára előnnyel járna-e a csatlakozás, már kevesebben, de még mindig a megkérdezettek viszonylagos többsége válaszolt igennel (48, 44, illetve 8 százalék volt az igen, nem, nem tudom válaszok megoszlása).
Ezzel együtt is a megkérdezettek 22 százaléka szeretné, ha minél előbb fizethetne euróval Magyarországon, 40 százalék óvatosabb, és bizonyos idő elteltével látná ezt megfelelőnek, míg 22 százalék minél később, 13 százalék pedig soha.
Készen állunk
De a magyarok itt is pesszimisták: a válaszadóknak ugyanis csak a 22 százaléka véli úgy, hogy az ország készen áll a közös valuta bevezetésére, elsöprő többség (74 százalék) szerint nem.
Pedig szakemberek sora állítja, hogy igenis készen állunk. Köztük Békesi László volt pénzügyminiszter, aki a FüHü-nek adott interjújában leszögezte:
„A feltételeket már most teljesíteni tudnánk,
akár most beléphetnénk az ERM II-be, a csatlakozás előszobájába, a kérdés inkább úgy merül fel, hogy mikor lenne előnyös számunkra a csatlakozás.” A válasz: csakis megfelelő gazdaságpolitika esetén.
De Orbánék bezárkózó, diszkriminatív, a belső tőkeelosztásra támaszkodó gazdaságpolitikája közepette semmi értelme nem lenne, hiszen csakis a teljesítőképességet akadályozná, nem csökkenne a leszakadásunk, nem tudnának nálunk hatni az euróövezet előnyei. Aki nem csatlakozik a többséghez, az marginalizálódni fog, hiszen vége az Orbánék által hirdetett „nemzetek Európájának” – mondta.
Kedvező jelek
A pesszimizmus azért is érdekes, mert a megkérdezettek négyötöde igennel válaszolt arra a kérdésre, hogy személy szerint képes lesz-e igazodni a nemzeti fizetőeszköz euróval való felváltásához.
Az Eurobarometer felmérése azt is egyértelművé tette, hogy a magyaroknak csak egy részére hatnak a nacionalizmust, sovinizmust, túlzó magyar nemzeti büszkeséget sulykoló szlogenek, frázispuffogtatások:
a válaszadóknak csak a 38 százaléka véli úgy, hogy az euró bevezetésével a hazája elveszíti identitásának egy részét.
Büszkék lehetünk erre az arányra, ugyanis az EU-28-ban 49 százalék válaszolt igennel a kérdésre.
Eurókilátások a régióban
A térség eurót még nem használó országai közül Romániában a legnagyobb az euró bevezetésének támogatása, a kapott 64 százalékos eredmény 7 százalékponttal magasabb, mint a magyar. Horvátországban a lakosok 52, Bulgáriában 50, Lengyelországban pedig 43 százalék szeretne közös európai valutát használni hazájában is. A cseheknél a legalacsonyabb a támogatók aránya, mindösszesen 29 százalékos.
Ennek fényében nem csoda, hogy a románok jelezték, hogy már most készen állnak, s öt éven belül szeretnének is csatlakozni az euróövezethez.
Ám, hogy mennyire bonyolult „lelki” kérdés is a gazdasági mellett a nemzeti valuta elvesztése: a csehek lehetnének a legkiválóbb példa arra, amikor egy ország politikai érdeke felülírja a lakosság álláspontját. Az Emmanuel Macron francia elnök színre lépése óta történtek eredményeként a legfrissebb fejlemények szerint Csehország is hajlik az euró bevezetésére. Igaz, politikai szinten, nem a lakosság nyilvánított ki ilyen véleményt.
Miként Magyarországon sem a lakosság ragaszkodik a forinthoz, hanem a kormány.
A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.
A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.
A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.