Kezdőlap Szerzők Írta FüHü

FüHü

9314 CIKKEK 0 HOZZÁSZÓLÁS

Nem találunk szavakat – megfejtés

0

Szombaton, ebéd után minden zárva, Bohunka austová kiugrott a villamosból, átszaladt a téren, és kifulladva berontott az üzletbe, épp hogy csak beengedték, s máris bezárták mögötte az ajtót és szüntelen kulcscsörgelés közben elédobták azt a megálmodott kis holmit : sebtében a vállához illesztette és megállapította, hogy két ujjnyival a vénuszdombja alatt végződik, Bohunka nyelt egyet, a kulcsok a pulthoz ütődtek, Bohunka sietve fizetett, és miután kituszkolták az üzletből, boldogan fellélegzett a hangos csattanással kulcsra csukódott ajtó előtt.

Vladimír Páral : Vihar a lombikban

A Csíki Sör és a Heineken közötti vitáról ír a New York Times

0

Még Orbán Viktor miniszterelnök is reagált az ügyre, és a gazdasági nacionalizmus fontosságára hívta fel a figyelmet.

A kis erdélyi sörgyártó szembeszállt az óriással, és túlélte címmel jelent meg helyszíni riport a New York Timesban a Csíkszentsimonban gyártott Tiltott Csíki Sörről. A riport kitér a manufaktúra jogi vitájára holland Heinekennel, valamint azt is körül járja, hogy milyen szerepe volt a magyar kormánynak a vitás helyzet elrendezésében.

A lap megemlíti, hogy a kis szentsimoni sörgyárat „a bátor vállalkozásairól” ismert Lénárd András alapította egy romokban álló, korábban szeszgyárként működő üzem udvarán. A New York Times riportjában arra is kitér, hogy a Heineken és a kis gyártó konfliktusának fő forrása az volt, hogy Lénárdék Igazi Csíki Sörnek nevezték terméküket úgy, hogy a helyiek évtizedek óta Csíkinek nevezték a holland gyártó Ciuc néven értékesített sörét.

Az amerikai lap azt is megemlíti, hogy miután a holland gyártó pert indított a csíkszentsimoni manufaktúra ellen, Lénárdék erőteljes gerilla marketing akcióval válaszoltak. Azt írják, hogy a marketingakció Magyarországon – ahová egyébként a gyártó termékeinek 60%-a értékesítésre kerül – is igencsak komoly reakciót váltott ki. Kiemelik, hogy még Orbán Viktor miniszterelnök is reagált az ügyre, és a gazdasági nacionalizmus fontosságára hívta fel a figyelmet.

Leírják, hogy miután tavasszal jogerősen a Heinekennek adott igazat a romániai legfelsőbb bíróság, és elrendelte az Igazi Csíki Sör néven futó termékek megsemmisítését,

váratlan jótevő lépett a képbe Lázár János miniszterelnökséget vezető miniszter személyében, aki több lépéssel is nyomást gyakorolt a Heinekenre, be akarta például tiltani a logóban szereplő vörös csillagot.

A New York Times azt írja viszont, hogy a Heineken és a szentsimoni gyártó ezt követő megállapodása nem biztos, hogy ennek következtében jött létre.

Transindex

Nem találunk szavakat – megfejtés

0

Derült, hideg áprilisi nap volt, az órák éppen tizenhármat ütöttek. Winston Smith, állát leszegve, gyorsan besurrant a Győzelem-tömb üvegajtaján, hogy megszabaduljon a gonosz széltől. De nem tudott olyan gyorsan besurranni, hogy ne törjön be vele együtt egy kavicsos porörvény. Az előcsarnokhoz vezető folyosó főtt kelkáposzta és öreg rongy lábtörlők szagát árasztotta. Egyik végén egy ­épületen belüli elhelyezés céljára túlságosan is nagymére­tű-plakát volt a falra szegezve. Csak egy hatalmas arc volt látható rajta, méternél is szélesebb arc: egy negyvenöt év körüli, sűrű fekete bajuszos, durva vonású férfi arca.

George Orwell: 1984

Elképzelt demokrácia

0

Költői a kérdés, de mégis nehéz elképzelni, hogy van épeszű ember aki, a felcsúti gázszerelőről elhiszi, hogy zseniális vállalkozó, a banki szféra, a médiák, a turizmus, az útépítéstől egészen a futball menedzsmentig, mindenhez ért: hiszik mert, hinni akarják (nem merik nem hinni), hiszik mert anyagi érdekük fűződik hozzá, hiszik, mert imádják a vezért, s ha tőle származik a balek vagyona és vélt tudása, akkor az elfogadható.

Csodával érne föl, ha a Silviu Brucan által, még a kilencvenes évek elején jósolt húsz év után Romániában, sőt – mint mára Magyarország és Lengyelország példáján kiderült – az egész régióban elterjedt, és uralkodóvá lett volna a demokratikus politikai kultúra. A rendszerváltás körül már a szivárvány alatt átlépett, kommunistából nyugatot megjárt és felfogott egykori politikus/politológus szavait harsány felháborodás követte a zöld románok körében, és nemcsak ott. Mi magyarok meg – azt hiszem, ha nem is saját jogon, hanem amolyan „pán-magyarként” – egyfajta felsőbbrendűség tudattal tekintettünk a kijelentésre, és a körülötte zajló vitára. Hiszen a mi „anyaországunk” ugye, a régió éltanulójának számított, ami a demokratikus átalakulást, a „nyugatosodást” illeti. És hát könnyen tudtunk azonosulni a „gulyás-kommunizmusból” szabadult, de már azt megelőzően is nyitottabb és toleránsabb, stb., Magyarországgal, és ezért reméltük, hogy a demokratikus politikai kultúra hiánya „román-ügy”, minket nem (vagy legalábbis kevésbé) érint.

Van a kisebbségi létnek, és különösen a kisebbségi politizálásnak, egy első látásra naivnak tűnő, de szociológiai értelemben nagyon is meghatározott dimenziója, amit jobb híján kisebbségi hiszékenységnek neveznék, vagy másik szempontból, olyan, a helyzetből fakadó csőlátásnak, melyet akár a komplexáltságból fakadó egydimenziós látásmódnak nevezhetnék. Arról van szó, hogy igencsak könnyen belesétálunk a nacionalizmus csapdájába, elfogadva, hogy van jó, meg rossz nacionalizmus, a kisebbségit mindenkor jónak és követendőnek tekintve, vagy legalábbis tolerálni valónak, miközben egyre kevésbé fogadjuk el a „mások”, nevezetesen a többségi nacionalizmus minden megnyilvánulását. Mondom nem hiszem, hogy itt csupán egyéni ízlésről, vagy monomániáról lenne szó, inkább a kisebbségi helyzet tehertételeivel szembehelyezett, azt kompenzálandó, jobb híján kialakított immunbetegségről. Miközben azt gondoljuk, hogy amit mi teszünk, sőt gondolunk, azután meg különösen, amit képviselőink a politikai porondon reprezentálnak, az kisebbségi létünkből következően legitim, és helyes, csakis a „jó oldalon” állhatunk, stb., mert minket ugye a többségiek elnyomnak, marginalizálnak, mi a kis Dávidok vagyunk a nagy Góliátok között, stb.

Arra, hogy ez nincs így a leginkább a magyar és nyomában a rommagyar politika populista fordulata jó példával szolgál, már ha tudomást akarnánk venni róla, ha az etnonacionalizmussal beojtott populista diskurzusokkal nem tudnánk, szinte száz százalékosan azonosulni. Azt hiszem, hogy Orbán and Co ezt rég fölfedezte, és populista/demagóg diskurzusai erre játszanak rá, a határon túli kisebbségek vonatkozásában, azt az immunbetegséget célozzák meg, mely megijed mindenféle „széthúzástól”; mely egyenesen retteg a pluralizmustól, hogy többféle vélemény, politikai álláspont van a palettán, gondolván, hogy akkor felaprózódik  a „nemzet”, különösen a kisebbség: az „egységben az erő”, (ezt sugallja a NER is a hatumáknak) jelszó pedig ezért lehet szinte örökérvényű nálunkfele, stb. Kicsit is közelebbről és kritikusan szemlélve, az elemző arra a következtetése juthat, hogy a kisebbségi helyzet maga nem kedvez a demokratikus politikai tudat (legalábbis gyors) kialakulásának (ennek a leképződései a kisebbségi „egységpártok”, a valódi politikai pluralizmus hiánya, régiónk kisebbségi társadalmaiban). De annál inkább kedvez a paternalista, tekintélyelvű vezéreknek, akiknek nacionalista/populista diskurzusaihoz érzelmileg azonosulni tud a többség, sőt minden más alternatívát kevésbé hatékonynak és egyenesen kártékonynak tekint a demokratikus politikai tudattal aligha rendelkező istenadta.

Ez vezet az elöljárók leválthatatlanságának elfogadásához (másik oldalról pedig ahhoz, hogy a képviselők könnyedén foglyul ejthetik a kisebbségi szavazókat, elég néhány érzelmes/nacionalista frázisba burkolni irracionális, sőt kontraproduktív gondolatot, hogy híveiket megtartsák, alternatíva pedig nincs[i]), ahhoz a tévképzethez, hogy a politikai elit egyfelől csakis „jobb” lehet, mint a többségi (erre a kisebbségi determinizmuson kívül semmiféle garancia nincs). Másfelől pedig az a belenyugvó (ez aztán igazán magyharossch), rezignált magatartás a jellemző, mely azt sugallja, hogy elöljáróink, olyanok amilyenek, de mégiscsak a mieink,  „magyar narancs” szindróma. Ennek a magatartásnak a következménye, hogy a rommagyar elöljárók en bloc feddhetetlenségét igen sokan, még értelmiségiek is, elhiszik, a korrupciót részükről nagyon jól tolerálják: lehet, hogy korrupt vagy saját zsebre dolgozik[ii], de „büszke magyar”, és ami a lényeg a miénk, ugye? (Mennyire ismerős ez a magatartás az anyaországi politikai vezérkar és klientúrájának vonatkozásában is, nemde? Költői a kérdés, de mégis nehéz elképzelni, hogy van épeszű ember aki, a felcsúti gázszerelőről elhiszi, hogy zseniális vállalkozó, a banki szféra, a médiák, a turizmus, az útépítéstől egészen a futball menedzsmentig, mindenhez ért: hiszik mert, hinni akarják (nem merik nem hinni), hiszik mert anyagi érdekük fűződik hozzá, hiszik, mert imádják a vezért, s ha tőle származik a balek vagyona és vélt tudása, akkor az elfogadható. Van-e ettől bizáncibb, paternalisztikusabb, és álságosabb politikai attitűd?)

Nem azt akarom mondani, hogy a politikai és közéleti (hangadó, véleményformáló) elit (ami már majdnem szitokszó, de akkor is megkerülhetetlen és szociológiai értelemben helytálló kifejezés), nem az oly sokat hivatkozott istenadta nép jó leképződése lenne, sőt  populizmusa éppen arra enged következtetni, hogy nagyon is az, és meglehetős hűséggel reprodukálja/reprezentálja a köznép hiedelmektől, érzelmektől és legendáktól átszőtt paternalista (Almond és Verba kifejezésével parokiális) politikai kultúráját. Csak azt konstatálom, hogy attól semmivel sem több. A mai rommagyar politikai és közéleti elit (nagyjából és mindenestől, a régióbeli-, a román-[iii], és mainstream magyarországihoz hasonlóan) – jószerével – a „nép fia”: mindenestől olyan, mint a nép, amiből vétetett. Így és ennyiben persze reprezentatív, csak éppen nem profi, esze ágában sincs a dolgok élére állni, a politikai tudat, a demokratikus politikai kultúra[iv], a társadalmi és kulturális modernizáció és innováció, stb.,stb., (mondjuk ki, a populista lózungok világán kívül, tisztelet a kevés kivételnek, inkompetens) ágensének, hordozójának lenni; nem példakép, és nem útmutató, hiszen a szavazók ignoranciájára, érzelmi elköteleződésére, irracionalitására, sőt a gyűlöletre épít, semmit nem vesz el, semmit nem tesz hozzá a „népi indulatok”, és „évszázados aranyköpések” politikájához, csupán fölerősíti és kommunikálja azt.

Az ultrakonzervatív passzivitás (a patópál urak köztünk élnek, sőt vezéreink ők) és múltba fordulás központi magja – pszichológiai, és szociálpszichológiai, valamint szociológiai értelemben – a demokratikus politikai kultúra hiánya, amit demagóg és érdekelt, korrupt és fantáziátlan, valamint inkompetens vezetők kihasználnak (ismét csak tisztelet a gyér kivételnek). A demokratikus politikai kultúra mentális dimenziója, a politikai tudat, a mezőny váltógazdálkodásának képzeletbeli leképződése[v] nélkül nem működhet: tudomásul kell venni, hogy nincs demokrácia demokraták nélkül. Ez a fajta paternalista, a demokratikus értékeket mellőző mentalitás konkrét kivetülése, annak a sulykolása, hogy a mai magyar kormány leválthatatlan, amit a székelyföldi, el- és lekötelezett kiskirályok időnap előtti választási propagandája közvetít, és amit nem véletlenül sem lenyelni, sem kiköpni nem tud a központi RMDSz vezérkar.

Ahhoz, hogy a demokratikus politikai kultúra elterjedjen, sőt uralkodóvá legyen nemcsak egyszerűen a szocializációs eljárások (a szocializációs szcénák) radikális átalakítására lenne szükség, hanem a dolgot reszocializációként kell fölfogni: egyszerre kellene az elévült, sőt mondjuk ki rossz politikai kultúrát lebontani, és egy újat kialakítani, ami szemmel láthatóan meghaladja a régió elitjeinek hozzáértését, és messze túlmutat közvetlen (anyagi és nemcsak) érdekein, kívül esik komfortzónáján[vi]. Ezért a mindent überelő kettős beszéd, a populista demagógia, a gyűlöletre apellálás. És talán ez magyarázza, hogy az uralkodó elitek ellene fordultak a politikai nyugatnak, letettek a fölzárkózásról. Úgy vélem, ez ma a helyzet, remélhetőleg még változhat, de sötétek a felhők fölöttünk, nem látni a morális világban eligazító csillagjárást.

[i] Ez magyarázza, hogy többszöri nekifutásból és nagyon erős Fidesz-KDNP hátszéllel, valamint anyagi/logisztikai támogatással sem jöttek létre igazi alternatívát kínáló, életképes rommagyar pártok. Igaz, hogy senki nem próbálkozott „más”, a nacionalista diskurzusokat mellőző formáció létrehozásával, mindenki a populista etnonacionalista választói massza és politikai tőkéből álló torta újrafelosztásán, a jobboldalon próbálkozott, innen a „megosztási kísérletek” bélyege és sikeres visszaverése. Mind az MPP, mind az EMNP csupán személyi változásokat ígért, azt, hogy majd ők és Tőkés, valamint a „nagy stratégiai partner” Orbán hatékonyabban, értsd időnként jól odamondva a „románoknak”, radikálisabban fogják képviselni ugyanazt, amit az RMDSz tesz. Nem csoda, hogy erre nem volt és nincs vevő (az MPP, mikor behúzódott az RMDSz-ernyő alá, felismerte ezt, az EMNP pedig pávatáncát járja: elmúlik magától).

[ii] Azt hiszem, létezik ezidő szerint egy hallgatólagos egyezség a román (szerb, szlovák, ukrán?) és  a magyar hatóságok részéről, miszerint az egymás területén zajló, magyar és kis mértékben román (szerb, szlovák, ukrán?), azaz a másik ország területén élő kisebbségeket célzó „támogatásokat”, legyenek azok államiak vagy civil eredetűek, nem vizsgálják, vagy legalábbis nem tüzetesen. Most majd a magyar kormány civil szervezetek megregulázására irányuló szabályozását követően ez (is) változhat, de eddig a dolog hallgatólagosan működött. Azt sem gondolom, hogy egy következő magyar kormánynak szándékában állna majd tüzetesen és szigorúan kivizsgálni, a határon túl elköltött költségvetési tételek sorsát, és mégis. Ha egyszer majd kivizsgálnák azokat az ügyleteket, amelyeket pártközeli alapítványok, klienteláris befektetők, sőt egyházak magyar költségvetési pénzen folytatnak, lenne nagy sivalkodás. Akkor talán radikálisan újra lehetne gondolni az előljárók feddhetetlenségének kérdését, csak egy példa. A székelyföldi kiskirályok már nem is pályáznak, illetve csak módjával, bukaresti fejlesztési alapok lehívására (aztán a házi sajtó ezt még diszkriminációnak is állítja be!). Viszont ők a magyarországi pénzek (és pénzmosások), lehívásának és elköltésének bajnokai, a magyar kormány elsőrendű kliensei, az egyházakkal együtt. (Senkit ne tévesszen meg, hogy a leginkább strómanok, és alibi civil szervezeteken keresztül folynak az ügyletek, miközben a sorosozás nagyzenekarában játszanak a kiskirályok is.) Ez az a szürke zóna, ahol – néhány eseti ügylettől eltekintve, mint amilyen a Nagy-Debreczeni féle vendéglőnyitás, amit az erdély.átlátszó.hu napvilágra hozott – nem látunk, nem láthatunk tisztán, és ahol az adományozónak (ne legyenek kétségeink, mindenekelőtt magyar költségvetési pénzekről beszélünk!) való visszajátszás, a saját zseb kitömése, a politikai és gazdasági klientúra fölhízlalása, stb., folyik, de ahol még az arányokról sincs fogalmunk. Inkább a rommagyar média teljes bedarálása, megszállása és kisajátítása folyik nálunk is – aprópénzért érdekelté tett és/vagy kiszolgáltatott újságírók (sőt újságíró szövetség) hathatós segítségével – minthogy a transzparencia fele haladnánk, nehogy tudomást szerezzünk a politikai manistream viselt dolgairól, és hátha így elhisszük a fedhetetlenség legendáját, nemde?

[iii] Szabadjon itt megjegyeznem, sokak nemtetszésére, hogy a régió és benne a román választók és politikai szóvívőik, akik a leginkább a civil társadalom reprezentánsai, egyre jelentősebb rétege látványosan szakított a passzivitással, a populizmussal és a nacionalizmussal is. Messze vezetne ennek kielemzése, de a februári bukaresti és más nagyvárosokban történt látványos és kiterjedt utcai megmozdulások jól mutatják ennek a rétegnek a jelentőségét, egyre nagyobb befolyását. Amiből a rommagyar kisebbség csak egy nagyon szűk értelmiségi szelete vette ki a részét. Úgy tűnik – még az egyes elöljárók modernizációs, megújító szándéka ellenére is (Porcsalmi Bálint egyes megnyilvánulásaira, vagy a „Nőszövetség” egyes fölszólamlásaira, stb., gondolva) – mi maradunk az Orbán-bűvölet és etnonacionalista populizmus bűvkörében!

[iv] A politikai kultúra talán legjobb definíciója: „a politikai magatartásformák, értékek, benyomások, a releváns információk és a politikai készségek meghatározott elosztásából” kialakuló kulturális vonás, illetve viszonylag stabil identitás (lásd. Almond – Powell, 2003). Mint ilyen változékony, és főként hosszú távon, megváltoztatható dolog, akár a kultúra egésze az.

[v] Hadd álljon itt az is, hogy a választások és az egész demokratikus folyamat, meg intézményrendszer egyensúlya, működőképessége, két alaptételen nyugszik, a kisebbség létének és eltérő véleménye legitimitásának elfogadásán, éppen úgy, mint a többségi vélemény és a rá épülő hatalom uralmának az elfogadásán (ezt nevezi t.k.Max Weber legitimitásnak). Az első esetben az önkorlátozás, a többség zsarnokságának elkerülése – ennek a biztosítékaként hozták létre, elsősorban az USA-ban az alapító atyák, a fékek és ellensúlyok rendszerét, és ennek a válságát jelzi, hogy Trump egyáltalán megválasztható volt – , másfelől a többségi akaratnak való többé-kevésbé önkéntes és érdekelt alárendelődés, a kulcsfogalmai.

[vi] Itt csak fölsorolására telik, azoknak a szcénáknak, szocializácós közegeknek, melyek a politikai kultúra kialakulásán és megváltoztatásán kellene, hogy fáradozzanak, és az olvasó fantáziájára bízom – egy-egy megjegyzésen túl – annak eldöntését, hogy mennyire teszik ilyen irányú dolgukat a megfelelő intézmények. Tankönyvszerűen a család, az iskola (az intézményes nevelés), a vallási intézmények, a kortárscsoportok (peer group), a munkahelyi közösségek, a médiák és a politikai pártok tartoznak azokhoz az intézményekhez, melyek ki-, és átalakítják a politikai kultúrát és amelyeknek, ha közös irányba tartanának esélyük lenne demokratikus politikai tudat kialakítására, demokraták kinevelésére, illetve az átnevelésre. Csakhogy nálunk a család a paternalista modell foglya, amit egyedül családnak tartunk az az apa mindenható uralma, sőt már-már a családon belüli erőszak legitim hordozójának akarnoksága (lásd az erről folyó vitákat); az iskola az autoritér, sőt a történelmi diktátor-vezérek példaképét terjeszti, gyanús múltú, szélsőséges vezéreket és irodalmi műveket propagál, emel be a nemzeti pantheonba és kanonizál, stb.; a vallási intézmények egymást túllicitálják a fundamentalista, ultramontán és intoleráns tudás-, és hitelemek propagálásában. Jellemző módon az erdélyi református egyház az ortodox fundamentalistákkal szövetkezik, kisebbségellenes, ásatag és avitt, diszkrimináló, kezdeményezések támogatásában; a kiszolgáltatott – akár gazdasági, akár politikai/ideológiai szempontból – elkötelezett médiák radikálisan jobbra csúsztak, nem beszélve a jobb híján közösséginek mondott (social media) nyilvánosságban terjedő gyűlöletbeszédről, úgy is, mint szocializációs szcénáról; és akkor mit szóljunk a populizmus bűvöletébe pottyant pártokról, melyek nem ideológiákra, a jó kormányzás megvalósítására, a közérdek szolgálatára, hanem sokkal inkább hatalmi vágyra, zsarnoki hajlamra, zsákmányszerzésre (party patronage system), a bennünk lakozó gyűlölet fölszítására, stb., épültek ki, illetve így működnek?

Magyari Nándor László (Systemcritic)

 

Elárverezik MM képeit

0

A fotók kikiáltási ára 8-24 ezer dollár között mozog. Nagy valószínűséggel ezek az utolsó felvételek, amelyek a halála előtt készültek a Marylin Monroe-ról.

A filmcsillag több mint 150, eddig nyilvánosságra nem került fotóját készülnek elárverezni az Egyesült Államokban.

A fotókat George Barris, profi művész készítette, a Cosmopolitan című magazin megrendelésére, s eddig egy magángyűjteményben őrizték őket.

A képek 1962. júniusában készültek, Los Angeles több helyszínén, köztük tengerparton, szobában, hegyvidéken is.

A Van, aki forrón szereti című film sztárja nem sokkal korábban töltötte be 36. születésnapját, és hetekkel később találták halva.

Az árverésről beszámoló RealClear magazin szerint nagyon nagy valószínűséggel ezek az utolsó felvételek, amelyek a halála előtt készültek a filmcsillagról.

A képeket egy magángyűjtő vásárolta meg közvetlenül George Barristól, még 1980-ban.

Az árverést a Paddle8 internetes aukciós ház tartja, licitálni is online lehet. A fotók kikiáltási ára 8-24 ezer dollár között mozog. Nem derült ki, hogy a befolyt összeget milyen célra fordítják majd.

Mérséklődik a kánikula, de a hőségriadó vasárnap hajnalig marad

0

Győr-Moson-Sopron, Komárom-Esztergom és Vas megyére viszont a heves zivatarok veszélye miatt is elsőfokú figyelmeztetést adott ki a meteorológiai szolgálat.

A tartós hőség veszélye miatt kilenc megyére és a fővárosra mára is a legmagasabb, harmadfokú, nyolc megyére másodfokú figyelmeztetést adott ki a meteorológiai szolgálat. Jellemzően továbbra is 40, de néhol már csak 31 Celsius-fok körüli maximumok lesznek.

A napi középhőmérséklet szombaton általában 28-29 fok felett, de északnyugaton már 27 fok alatt valószínű.

Budapesten és Pest, továbbá Baranya, Bács-Kiskun, Békés, Csongrád, Hajdú-Bihar, Jász-Nagykun-Szolnok, Szabolcs-Szatmár-Bereg és Tolna megyében továbbra is piros figyelmeztetés van érvényben.

Borsod-Abaúj-Zemplén, Fejér, Heves, Komárom-Esztergom, Nógrád, Somogy, Veszprém és Zala megyében is másodfokú a hőség miatti figyelmeztetés.

Győr-Moson-Sopron és Vas megyére már csak elsőfokú figyelmeztetést adott ki a meteorológiai szolgálat.

Az UV-B sugárzás átlaga is nagyon erős lesz, maximuma akár az extrém szintet is elérheti.

A legmagasabb nappali hőmérséklet jellemzően 35-40, az Északi-középhegységben, illetve a Dunántúl északi és nyugati részén 31-34 fok között alakul. Késő estére 26-32 fokra hűl le a levegő.    Az előrejelzés szerint az ország nagy részén többnyire napos, csapadékmentes idő várható. A nap első felében északon fordulhat elő záporeső, majd délután a Tisza vonalában, késő este az Alpokalján, a Kisalföldön alakulhatnak ki záporok, zivatarok. A Dunántúlon megerősödik, zivatarokban viharossá fokozódik a szél is.

Győr-Moson-Sopron, Komárom-Esztergom és Vas megyére a heves zivatarok veszélye miatt is elsőfokú figyelmeztetést adott ki a meteorológiai szolgálat.

Lapszem – 2017. augusztus 5.

0

Jó reggelt, mindenkinek! Itt a friss, ropogós lapszemle, olvassák el, hogy mit olvastunk az országos napilapokban!

Ötven-hatvan fokban várakoznak Röszkénél a menekültek

Ötven-hatvan fokra forrósodnak fel a tompai és a röszkei tranzitzóna műanyag konténerei, amelyekben öt-hat menekültet tart a magyar állam, sokukat hónapok óta – olvasható a mai Népszavában.

A hőség miatt immáron végsőkig elkeseredettek a tranzitzóna reménytelenségében élő, az Iszlám Állam elől idemenekült jezidiek. A Sirius.Help segélyszervezet közzétett fotója szerint többen családjukkal együtt a jezidi gyász fehér ruhájában ülnek a konténerük előtt. „Állítsátok meg a jezidi népirtást!” – olvasható a kezükben tartott táblákon. Míg Irakban és Szíriában szisztematikus irtóhadjáratot folytatott ellenük az Iszlám Állam, addig itt a magyar hatóságok lassú halálra ítélték őket.

A szíriai háború poklából érkezőknek hónapokig kell várniuk a tranzitzóna embertelen, egészségüket, akaratukat felőrlő viszonyai között, hogy elbírálják a kérelmüket, ráadásul úgy, hogy tudhatják: kicsi az esélyük van arra, hogy menedékjogot vagy oltalmazotti státuszt kapjanak.

Emberrablás Berlinben – vietnami módra

A vietnami titkosszolgálat emberei július 23-án, délelőtt 10 óra 40 perckor csaptak le a berlini Tiergarten parknál – írta meg a Magyar Nemzet.

Célpontjuk, az otthon költségvetési csalás miatt körözött Trinh Xuan Thanh éppen a park mellett található Sheraton hotel előtt álldogált. Szemtanúk beszámolói szerint a PetroVietnam állami olajvállalat egykori igazgatójának esélye sem volt az ellenállásra. A cseh rendszámos furgonból kipattanó fegyveres férfiak villámgyorsan dolgoztak, másodpercek alatt az autóba kényszerítették Thanht.

Ezután a vietnami férfi kámforrá vált, a német hatóságok semmi nyomát nem találták. Legközelebb július 31-én, hétfőn, a vietnami köztelevízió csatornáján bukkant fel. Thanh főműsoridőben bánta meg, hogy korábban népe ellen bűnt követett el.

Kálvin-szobrot avattak Halmajon

A kereszténység vállalása sokszor nagy kihívásokkal jár, erőt, kitartást igényel – idézi az Emberi Erőforrások Minisztériumának egyházi, nemzetiségi és civil társadalmi kapcsolatokért felelős államtitkárát a Magyar Gírlap. Soltész Miklós pénteken Halmajon,a reformáció 500. évfordulója alkalmából felavatta Kálvin János egészalakos szobrát, Varga Gábor dombóvári szobrász alkotását.

Soltész Miklós a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei település református templomának kertjében, az ünnepi istentiszteletet követően tartott eseményen azt mondta: Halmaj évszázadokon keresztül sok nehézségen, pusztításon ment át, szenvedett a huszitáktól, a török időkben, a pestisjárványtól, az árvíztől, 1640-re ki is halt a település. Ha még ennél is többet akar tudni a szoborról, Kálvinról, és arról, hogy a rekkenő melegben miről beszélt az államtitkár, itt elolvashatja.

Szárazság is sújtja a mezőgazdaságot

A szántóföldeken, valamint a gyümölcsösökben is nagy gondot okoz a hőség, valamint a csapadék hiánya – értesült a Magyar Idők. A kárfelmérést csak a következő hetekben tudják elvégezni a gazdák, azonban az már látszik: a kukorica egy része tönkremegy, emellett a nyári alma, a szilva, az őszibarack szedése is késhet, a gyümölcsök minősége gyengülhet.

– A napégés okozhat problémát a gyümölcsösökben, az alma színeződésében, emellett a forróság miatt a betakarítás is késhet – mondta a Magyar Időknek Ledó Ferenc, a Zöldség-Gyümölcs Szakmaközi Szervezet és Terméktanács (Fruitveb) elnöke. A szakember kitért arra is: a hőségben délelőtt 10 óra után már nem lehet szedni a gyümölcsöket, emellett a termés hűtése sem oldható meg. A nyári almafajták pirosságához arra lenne szükség, hogy éjszaka 16-17 fokra hűljön a levegő.

Nem indulhat a választáson Putyin legnagyobb ellenfele

0

Egy évvel meghosszabbította egy moszkvai bíróság Alekszej Navalnij felfüggesztett börtönbüntetésének próbaidejét, emiatt az orosz ellenzék egyik vezetője valószínűleg nem indulhat majd a választásokon.

A hatóság azzal érvelt, hogy Navalnij több ízben is megsértette a próbaidőre vonatkozó elírásokat, valamint kétszer is lecsukatta magát: először a rendőrséggel való szembeszegülés, másodszor a hatósággal nem egyeztetett tüntetés szervezése miatt.

A bloggerből lett korrupcióellenes aktivista a 2011-2012-es oroszországi hatalomellenes megmozdulások egyik fő szervezője volt,

a 2013-as moszkvai polgármester-választáson meglepetésre második lett,

és az idén két országos korrupcióellenes tüntetést kezdeményezett. A jövő évi elnökválasztáson indulni akart Putyin ellen. Választási csapatába több mint 60 városban mintegy 130 ezer önkéntes jelentkezett.

A bíróság most az úgynevezett Yves Rocher-ügyben határozott, amelyben a 41 éves Navalnijt és fivérét 2014 végén ítélték el csalás és pénzmosás vádjával. A politikusra három és fél év felfüggesztett, az öccsére, Olegre pedig ugyanennyi időtartamú, de letöltendő börtönt szabott ki a bíróság.

Alekszej Navalnij bilincsben a moszkvai városi bíróságon
Fotó: MTI/EPA/Szergej Ilnyickij

A vád szerint a fivérek 4 millió rubel (mintegy 20 millió forint) kárt okoztak az Yves Rocher cég oroszországi leányvállalatának. Az ítélet annak ellenére született, hogy a francia kozmetikai vállalat pénzügyi igazgatója közölte:

cége semmilyen kárt nem szenvedett

a Navalnijék szállítmányozási cégével folytatott együttműködés során.

Navalnijt emellett idén februárban egy megismételt eljáráson, az úgynevezett Kirovlesz sikkasztási ügyben, öt év felfüggesztett börtönre ítélték, egy év és öt hónap próbaidővel. A jogász végzettségű aktivista

politikai indíttatásúnak minősítette mindkét ellene meghozott ítéletet,

csakúgy, mint próbaidejének meghosszabbítását. Jogvédők is többször nevezték koncepciósnak az eljárásokat.

Az orosz Központi Választási Bizottság június végén bejelentette, hogy Navalnij büntetett előélete miatt

nem indulhat a 2018-as orosz elnökválasztáson.

Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy üzleti jó hírnevének megsértése címén beperelte Navalnijt a Szocgoszprojekt alapítvány, amelynek élén az orosz miniszterelnök egykori évfolyamtársa, Ilja Jeliszejev áll.

Navalnij ugyanis egy dokumentumfilmben azt állította, hogy orosz oligarchák jelentős adományokat juttattak el a Jeliszejev vezette, állami szociális programokat támogató alapnak. Navalnij az üggyel kapcsolatban

több mint egymilliárd dolláros korrupcióval vádolta meg Dmitrij Medvegyev miniszterelnököt. 

Navalnij május végén első fokon elvesztette az ellene Aliser Uszmanov milliárdos által, ugyancsak a Medvegyevről szóló dokumentumfilm miatt indított rágalmazási pert.

MTI/FüHü

Újra heves harcok vannak több szíriai tartományban

0

Hónapok óta nem látott erővel tört ki harc Szíria nyugati részén, Hama tartományban.

Az Emberi Jogok Szíriai Megfigyelőközpontja (OSDH) nevű szervezet szerint a Maán település körül zajló összecsapásokat intenzív ágyúzás és rakétatűz kísérte, többen meghaltak. A szervezet szerint a harcokat az váltotta ki, hogy

az oroszok és Irán által támogatott szíriai rezsim csapatai előrenyomultak az ellenzék területeire.

A szintén a szíriai kormányt támogató Hezbollah libanoni síita terrorszervezet szerint viszont a rezsim csapatai vertek vissza egy ellenzéki támadást.

A térségben a mérsékelt lázadók mellett több iszlámista csoport is tevékenykedik.

A korábbi harcok nyomai Hama tartományban
Fotó: MTI/EPA/SANA

Az OSDH harcokról számolt be Homsztól északra is, mindössze órákkal azt követően, hogy a térségben „feszültségcsökkentési övezet” létrehozásában állapodott meg orosz közvetítéssel a szíriai mérsékelt ellenzék és Bassár el-Aszad elnök kormánya.

Értesülések szerint

a kormányerők és a felkelők egymás állásait lőtték

a kelet-gútai tűzszüneti övezetben is. Az OSDH összesítése szerint július 22-e, vagyis a fegyvernyugvás bejelentése óta legalább 25 civil halt meg itt. Kelet-Gútában korábban a szíriai rezsim szaringázt is bevetett.

MTI/FüHü

Nézők nélkül meccselhet a Videoton

0

A Partizan Beograd labdarúgócsapatnak a következő két hazai nemzetközi mérkőzését zárt kapu mögött kell játszania. Az első a Videoton elleni Európa Liga-selejtező lesz.

Nacionalista nézőtéri feliratok, az ellenfelet sértegető bekiabálások, petárdázás és italos palackok pályára dobálása miatt az Európai Labdarúgó Szövetség (UEFA) 130 ezer euró pénzbüntetés mellett

pályabezárással sújtotta a Partizánt.

Eszerint a következő két hazai európai meccset zárt kapuk mögött kell játszania. Az első ilyen mérkőzés augusztus 17-én a Videoton ellen kezdődik az Európa Liga negyedik selejtező körében.

A klub fellebbez a büntetés ellen. A visszavágón, Felcsúton biztosan nem lesz akadálya a nézők belépésének.

MTI/FüHü

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!