A számvevőszéki beadvány alapján az ügyészség nyomozást indított a Jobbik ellen, mert szerintük a párt megakadályozta gazdálkodásának ellenőrzését. A Jobbik diktatórikus módszerről beszél.
Nyomozást rendelt el az ügyészség a Jobbik számvevőszéki ellenőrzésével összefüggésben az Állami Számvevőszék (ÁSZ) beadványa alapján – közölte a Fővárosi Főügyészség szóvivője.
Az ÁSZ jelzését az abban foglaltak alapján a Budapesti XI. és XXII. Kerületi Ügyészség feljelentésként értékelte és
„számvevőszéki ellenőrzéssel kapcsolatos kötelezettségszegés vétségének gyanúja miatt”
pénteken nyomozást rendelt el ismeretlen tettes ellen.
Az ÁSZ kedden jelentette be, hogy az ügyészséghez fordult, mert álláspontja szerint a Jobbik akadályozza a párt gazdálkodásának ellenőrzését. Közleményük szerint a szervezet a július 10-én nyilvánosságra hozott, második félévi ellenőrzési terve alapján augusztus 10-én kezdte meg a Jobbik gazdálkodása törvényességének ellenőrzését, ám a párt a számvevőszék többszöri megkeresése ellenére sem tett eleget adatszolgáltatási kötelezettségének.
A Jobbik visszautasította, hogy ne működött volna együtt a számvevőszékkel. Volner János, a párt frakcióvezetője azt mondta:
csak „büdös”, harmadik világbeli diktatúrákban kényszerítenek arra közintézményeket, hogy megpróbáljanak leszámolni az ellenzék vezető erejével.
A frakcióvezető azt mondta, pártja mindig eleget tett beszámolási kötelezettségének, és törekedett arra, hogy mindenben együttműködő legyen az ÁSZ ellenőreivel. Az azonban nem normális – tette hozzá -, hogy a hatóság akkor akar ellenőrizni, amikor a gazdasági igazgató szabadságon van, miközben a törvény ötnapos határidőt biztosít a kért iratok rendelkezésre bocsátására. Megpróbálták átadni a kért dokumentációt az ÁSZ székházában, de Volner János közlése szerint a számvevőszék megtagadta az iratok átvételét, arra hivatkozva, hogy az törvényellenes lenne.
A második legnagyobb katalán bank, a Banco Sabadell igazgatósága csütörtökön székhelyük Alicantéba költözéséről döntött. Nem engedhetik meg maguknak, hogy Katalónia függetlensége miatt kikerüljenek az eurózónából és az európai bankrendszerből – hozták fel indokként.
Katalónia második legnagyobb pénzügyi szolgáltatója, a Banco Sabadell (BS) átköltözteti székhelyét Alicante tartományba – így döntött a BS igazgatósága csütörtökön a spanyol El País napilap online kiadásának esti tudósítása szerint. A döntést azután hozták, hogy múlt vasárnap Katalóniában népszavazást tartottak a tartományban, majd általános sztrájk tört ki, és Carles Puigdemontkatalán elnök bejelentette: napokon belül kinyilvánítják függetlenségüket.
Bár a BS vezetése ragaszkodott ahhoz, hogy nem avatkoznak be a politikai folyamatokba, a székhelyváltás lehetősége időszerűvé vált. Tisztségviselői több fórumon figyelmeztettek arra, hogy válaszolniuk kell az aggasztó spanyolországi politikai helyzetre, és annak veszélyére, hogy az egyoldalú függetlenségi nyilatkozat következtében stabil jogi környezet nélkül maradhatnak.
A távozás melletti legfőbb érv az volt, hogy – amiként az Európai Bizottság ismételten rámutatott – a függetlenséggel Katalónia kikerül az Európai Unióból.
A BS nem engedheti meg magának, hogy
kívül rekedjen az eurózónán, elveszítse az Európai Központi Bank és az Európai Bankfelügyeleti Hatóság védőernyőjét,
amelyek lehetővé teszik a hozzáférést az euróhoz és a betétbiztosítási alaphoz, amelyek elveszhetnek Katalónia esetleges függetlensége esetén. A székhelyváltás másik oka az, hogy csak így tudnak egyenlő feltételekkel versenyben maradni a többi spanyol pénzügyi szolgáltatóval.
A bejelentést a piac jól fogadta a BS részvényei emelkedni kezdtek.
A költözésre szóba került Madrid és Oviedo, de a BS vezetése végül Alicantét választotta. A cégnek már van ott egy operatív központja.
Az El País egyik forrása szerint a katalán hatóságok megpróbáltak nyomást gyakorolni a BS-re a költözésről szóló döntés kapcsán. A bank vezetése mindenesetre tájékoztatta döntéséről a központi spanyol kormányt. A BS nem zárja ki, hogy ha valamikor megszűnnek a politikai feszültségek, visszatérnek Katalóniába, de rövid távon ez nincs napirenden.
„A BS távozása Katalóniából üzleti döntés, nem politikai”,
magyarázták a vezetők. Nem értelmezhető úgy, hogy az támadás lenne a tartományi vezetés ellen. Céljuk az ügyfelek megnyugtatása a tőzsdén, és azoké is, akik kivonták befektetéseiket, bár a cég minimalizálta a kivehető összeget. „Több a kérdés és a híresztelés, mint a készpénzkivét” – mutatott rá egy forrás.
A BS-nek Katalónián kívül Alicante mellett van bázisa Las Tablasban (Madrid) is. A BS vagyona 217 millió euró, 11 millió ügyfele van, és az utóbbi években globális szereplővé vált, különösen a brit TSB bank megvásárlása után. Üzleti tevékenységének már csak 15 százaléka származik Katalóniából, 55 százalék Spanyolország többi részéből, a maradék 30 százalék pedig az Egyesült Királyságból, az Egyesült Államokból és Mexikóból.
A hírek szerint Katalónia legnagyobb bankja, a CaixaBank is a költözést fontolgatja, Madridban a kormány pedig jogszabályt készít elő, amely megkönnyíti az „emigrációt” Katalóniából. A költözés mellett döntő bankok és cégek ugyanúgy működnek tovább mint eddig, csak a székhelyüket viszik át hivatalosan Spanyolország egy másik részére.
Nyolcvan éves korában csütörtökön elhunyt Giorgio Pressburger (Pressburger György) magyar származású olasz író, újságíró, műfordító, dramaturg, rendező, a budapesti Olasz Kulturális Intézet egykori igazgatója – jelentette az ANSA olasz hírügynökség.
Az évtizedek óta Triesztben élő író halálát Cividale del Friuliban (Udine megye) jelentették be a Mittelfest nevű kelet-közép-európai művészeti fesztiválon, amelynek alapítója és művészeti vezetője volt.
Giorgio Pressburger Pressburger György néven 1937. április 21-én született Budapesten szlovákiai zsidó szülők gyermekeként, 1956-ban a szovjet megszállás elől menekült Magyarországról Olaszországba. A római Accademia d’Arte Drammatica rendezői szakán szerzett diplomát. 1968 és 76 között a Római Nemzeti Színiakadémián tanított.
Elbeszéléseiért, regényeiért, publicisztikáiért számtalan irodalmi díjban részesült.
Színdarabokat rendezett, írt és fordított. Olaszországban ő vitte színre Bartók Béla Kékszakállú herceg vára című operáját a milánói Scalában, valamint Ligeti György Le Grande Macabre-ját a bolognai színházban. Rádiós, televíziós tevékenysége is jelentős volt, akárcsak az opera, az operett és a filmművészet terén végzett munkája.
1991-ben alapította meg a Mittelfestet, amelynek művészeti vezetője volt. A fesztivál első díszvendégének Magyarországot választotta Göncz Árpád Magyar Médeia című darabjának bemutatásával. Tagja volt a 2010-es pécsi Európa Kulturális Fővárosa-program művészeti tanácsának.
Giorgio Pressburger 2002 októberében megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje kitüntetést, az indoklás szerint azért, mert a budapesti Olasz Kulturális Intézet vezetőjeként 1998 és 2000 között
„elmélyítette és folyamatosan ápolta a magyar-olasz kulturális kapcsolatokat”.
Műfordítóként mások mellett Esterházy Péter és Kertész Imre műveinek olaszra átültetésében működött közre, tavaly ő írt nekrológot mindkettőjükről a legrangosabb olasz napilapban, a Corriere della Serában.
Korábbi véleményét megváltoztatva, egyéni képviselőként elindul a Fidesszel szemben Pécsett Mellár Tamás. Az ismert konzervatív közgazdászprofesszor szerint Magyarországnak nagyon káros lenne még négy év Fidesz-regnálás. Lelkiismereti kérdésnek tekinti, hogy cselekedjen mindenki, máskülönben cinkossá válik a jelenlegi helyzet fennmaradásában. Mellárt már támogatja Bokros Lajos pártja, és ígérete van Hadházy Ákostól (LMP). Színvallásra akarja késztetni a többi ellenzéki pártot is, hogy széles körű együttműködés jöjjön létre. A Jobbikkal is tárgyalna, mert „nagy a baj”. A MoMa 500 napos programját vállalná legszívesebben.
Valóban, megváltoztatta korábbi véleményét, amikor bejelentette, hogy elvállalja a képviselőjelöltséget – válaszolta FüHü kérdésére az országosan ismert közgazdász, ismert konzervatív közéleti személyiség, a KSH egykori elnöke.
A nyáron fogalmazódott meg benne a döntés, mert olyan folyamatok zajlanak, amelyek felbecsülhetetlen károkat okoznak az országnak.
Nagyon nem lenne jó, ha még négy évig regnálna a Fidesz
– mondta. Szerinte gazdaságilag és politikailag egyaránt rossz úton jár a kormány, amikor elutasítja a pénzügyi és költségvetési uniót az EU-n belül, ahol az illiberális politika nem kívánatos irány.
Kizárni nem fognak minket az Európai Unióból, de a franciák és németek eltökéltek abban, hogy komoly reformokat hajtsanak végre a közösségben, és látják, hogy vannak olyan kerékkötői ennek, mint Magyarország – mondta Mellár Tamás. Az EU szerinte létre fogja hozni a szorosabb együttműködést,
a külső körbe szorult országoknál pedig visszaáll a társult tagság: elbúcsúzhatunk a további támogatásoktól is.
A szlovákok és a csehek felismerték ezt, látják a bolgárok és a horvátok is, csak Orbánnak nincs szeme erre – fogalmazott a pécsi egyetemi tanár.
Minden irányból keresték őt, hogy vállaljon szerepet, még balról is – mondta Mellár Tamás. Szerinte legitimációs probléma állt elő a pártoknál, ezért igyekeznek olyan embereket keresni, akik segíteni tudnak nekik a hitelesség helyreállításában.
Úgy véli, hogy neki viszonylag széles körű elfogadottsága van, és csak teljes összefogással van esély leváltani a Fideszt jövőre. Azt is látja azonban, hogy a pártok nem igen hajlanak erre az együttműködésre, ezért indul független jelöltként. Ezután kiderül, mi a fontos a pártoknak, és mellé állnak-e. Ha nem, akkor nem az ő személyével van gondjuk, hanem csak saját pecsenyéjüket akarják sütögetni.
Nem tudja, hogy lesznek-e konzervatív követői. MTI Fotó: Beliczay László
Lakmuszpapírnak tekinti magát Mellár, ezért nem vár, hanem sorban fölkeresi a Fideszt leváltani akaró pártokat. Kétféle támogatást kaphat: egyáltalán nem indítanak vele szemben jelöltet, vagy, ha mégis – a választási rendszer miatt 27 helyen kötelező egyéni jelöltet állítani –, akkor is csak névlegesen, és nem kampányolnak neki.
„Ha ezt a támogatást megkapom, akkor van esély legyőzni a Fideszt” – állítja a professzor. Mint mondta, az előző választásokon a pécsi kerületekben a Fidesz 30-35 százalékos eredménnyel tudott nyerni, mert elaprózódott volt a vele szembeni mezőny.
„Kényszerhelyzetbe akarom hozni a pártokat”,
hogy ne ismétlődjön meg a 2014-es helyzet, és ne fent, Pesten döntsék el, ki legyen a jelölt, és aztán nyerjen ismét a Fidesz – mondta Mellár Tamás. A győzelemnek csak széles összefogással van esélye, ha a pártok nem képesek erre, akkor a civileknek kell színvallásra kényszeríteni őket – indokolja újra döntését.
Azt viszont határozottan leszögezi, hogy pártjellegű politizálásban ezután se vesz részt, biztos befutó listás helyet visszautasítana, bárkitől érkezzen is. Szíve szerint az ő támogatását már bejelentő Modern Magyarország, Bokros Lajos pártja programjában venne részt, amely szerint 500 napra vállalják a képviselőséget. Ez idő alatt helyreállítják a demokratikus rendszert, a fékeket és ellensúlyokat, aztán az ismét kétfordulós és arányossá tett rendszerben új választáson méretnék meg magukat. A programok vitájának is ekkor jönne el az ideje. Ezután ő boldogan visszatérne szakmájához – mondja Mellár Tamás.
A MoMa tehát már melléállt, és Hadházy Ákos, az LMP társelnöke (szintén pécsi politikus) is azt mondta, támogatni fogják. Az LMP se húzhatja ki magát a koordinált jelölésből – fogalmazott Mellár Tamás. A Jobbikkal is szándékában áll tárgyalni, mert „nagy a baj”.
Mellár
nem ördögtől való gondolatnak tartja ismét bevezetni a képviselők visszahívását,
ha a választók azt látják, hogy az csak a pártját szolgálja.
A professzor nem meri megítélni, mennyi követője lesz konzervatív oldalon. Arra viszont emlékszik, hogy hónapokkal ezelőtt a konzervatív Eötvös Körben szóba került az aktívabb szerep kérdése, s akkor a túlnyomó többség úgy vélte, maradjanak vitafórum, szakmai alapon állva.
Ez lelkiismereti kérdés: ha valaki felismeri, nem mehet így tovább, akkor cinkossá válik, ha nem cselekszik – szögezte le Mellár Tamás. Mint mondja, ő
nem akar az unokája kérdésére úgy válaszolni majdan, hogy „lapítottam”.
Felkészült arra, hogy kormányoldalról személyiségromboló kampány indul ellen, hogy gyerekkorában mi minden történt vele. Nagy áldozat, amit hoz, de olyan idő van, amikor tenni kell – mondta Mellár Tamás.
Nem tárgyal Katalóniával a spanyol kormány a függetlenségről, a párbeszédhez vissza kell térni a törvényességhez – mondta a spanyol miniszterelnök. Azután, hogy a katalánok napokon belül kinyilvánítani tervezik kiszakadásukat a népszavazás után.
A spanyol központi kormány nem fog az általa törvénytelennek tartott katalán függetlenségi népszavazás eredményéről tárgyalni – közölte szerda este Mariano Rajoy kormányfő hivatala. Ezelőtt a katalán vezetés bejelentette, hogy hétfőn kinyilváníthatják a tartomány elszakadását.
A kormány nem fog semmi illegálisról tárgyalni és nem hagyja magát zsarolni sem
– hangzott el a nyilatkozatban. Eszerint tárgyalásokra akkor lesz lehetőség, amikor Carles Puigdemont katalán elnök feladja függetlenségi törekvéseit.
Rajoy kiemelte: ha Puigdemont közvetítést vagy párbeszédet szeretne folytatni a központi kormánnyal a régió jövőjéről, úgy először
vissza kell térnie a törvényesség útjára.
A spanyol alkotmánybíróság által felfüggesztett, ezért törvénytelen népszavazásnak egyelőre eddig csak előzetes eredményeit közölték, eszerint a választásra jogosultak 42,3 százaléka vett részt a referendumon, összesen 2,26 millióan, akiknek 90 százaléka, 2,02 millió ember támogatta az elszakadást Spanyolországtól.
A spanyol király, VI. Fülöp a népszavazás után törvénytelennek minősítette a katalán referendumot, és a katalán vezetésre hárította a felelősséget a kialakult helyzetért. Mindeközben sztrájkokkal teli tüntetések kezdődtek Katalóniában.
A katalán függetlenség kockázatai továbbra is fennállnak. Nem beszélve a feléledő szeparatista kezdeményezésekről.
Rendkívüli tévébeszédben szólalt meg VI. Fülöp spanyol király kedd este, és arról beszélt, hogy a katalán függetlenségi népszavazás illegális volt – írta a BBC.
Trónra lépése óta első televíziós üzenetében a spanyol néphez forduló király szerint a helyzet Spanyolországban „rendkívül komoly”, és az egység helyreállítására szólított fel.
Fülöp a referendumot megszervező katalán vezetést tette felelőssé a helyzetért, akik tiszteletlenséget mutattak az államhatalom iránt.
Megsértették a demokrácia alapelvét, a jog uralmát
– mondta a király.
A katalán társadalom megosztottságáról beszélt VI. Fülöp, arra figyelmeztetve, hogy a népszavazás veszélybe sodorja az autonóm tartomány és egész Spanyolország gazdaságát.
Mindazonáltal a spanyol király reméli, hogy Spanyolország legyőzi a nehéz időket.
A hét elején százezrek voltak az utcákon, megbénítva az életet Katalóniában.
A népszavazás szinte bizonyosan nem hoz eredményt: ha megtartják és kikiáltják is az önállóságot, az alkotmánybíróság nem fogja jóváhagyni, és nem látszik a nemzetközi elismerés esélye sem. Ami megbecsülhető: kihullás az EU-ból, az euró elvesztése, a vámok visszaállítása, a vállalatok menekülése, finanszírozhatatlan katalán államadósság, a végén gazdasági csőd. És ami sokaknak a legfontosabb arrafelé: mi lesz a Barcával?
A függetlenségpárti katalánokon kívül kevesen hiszik, hogy az autonóm tartomány jól kijöhet ebből a referendumból. Sem spanyolföldön, sem a határokon túl alig akad szavasúlyú politikus, alkotmányjogász, aki szerint ne ütközne a spanyol és a nemzetközi jogba a függetlenségi népszavazás kierőszakolása és az egyoldalú kiszakadás Spanyolországból.
A vita két tételmondata:
a katalánok önálló népnek tartják magukat,
ezért küzdenek több, mint tíz éve, a spanyol kormány viszont csak a nemzetiségi státuszt ismeri el. Az elszakadást zászlajukra tűző politikai erők – bár a bruttó hazai termék (GDP) legnagyobb szeletét állítják elő – a továbbiakban
nem akarnak részt venni a belső szolidaritásban,
a szegény tartományok javára többet befizetni a közös kasszába, mint amennyit visszakapnak abból.
Az út idáig
Tizenkét éves folyamat torkollhat a vasárnapi népszavazásba.
2005: a katalán parlament kimondja a katalán nemzet létét.
2010: a spanyol alkotmánybíróság (AB) elkaszálja az önálló nemzet meghatározását.
2012: megalakul az elszakadáspárti-többségű katalán parlament és népszavazást ír ki.
2014: népszavazás, amolyan „nemzeti konzultációként”, mert az AB eltörli a népszavazást. Az AB ezt is felfüggeszti, de ennek ellenére megtartják alig 35 százalékos részvétellel, 80 százalékos támogatási aránnyal.
2015: ismét függetlenségpárti többségű parlament alakul, innen egyenes út vezet a mába.
2017. szeptember 6.: a katalán parlament megszavazza a népszavazást és az elszakadás szabályait rögzítő törvényt, kihirdetik az október 1-jei dátumot. Az AB a spanyol kormány beavatkozása nyomán azonnal felfüggeszti, majd megsemmisíti a törvényt.
A jogi helyzet
A spanyol alkotmány alapján
a központi kormány kizárólagos joga népszavazást kiírni.
Az alkotmánybíróság erre alapozva akadályozta meg az eddigi referendumot. Madrid felajánlotta a szabályos lehetőséget, de – mert az egész országra kiterjedő népszavazás eredménye borítékolható – az elszakadáspárti katalán törvényhozási-kormányzati többség elutasította ezt.
A nemzetközi jog nem támogatja az efféle kiválásokat. Az ex-gyarmati országok önállóvá válásának lezárulásával csak akkor ismernek el új államot (területet) függetlenként, ha annak lakóit
nemzetiségi, vallási, nyelvi megkülönböztetés ér, folyamatos üldözésnek vannak kitéve.
Ezen az alapon válhatott függetlenné Koszovó és Dél-Szudán a közelmúltban. Katalóniának erre esélye sincs – erre hívta fel a figyelmet négyszáz (!) spanyol, közte sok katalán jogtudós is.
A legutóbbi napok külföldi megnyilatkozásaiból arra lehet következtetni, hogy nem várható külső támogatás a katalán függetlenséghez. Például Antonio Tajani, az Európai Parlament elnöke és Frans Timmermans, az Európai Bizottság első alelnöke is arról beszélt, hogy az alkotmányt mindenkinek be kell tartania, és az EU a spanyol kormányt támogatja a kötélhúzásban.
Ketten szemben a pallón: a chicken game
Miután egyértelművé vált, hogy szinte semmi esély a katalán elszakadás jogszerű megvívására, a kérdés az volt, lesz-e belátás a felek közt a normalitás medrében tartani a vitát. A jelek szerint nem. Milliók az utcákon, büntetőeljárások több száz katalán tisztségviselő ellen, lefoglalt-bezúzott szavazólapok milliói, más spanyol területekről átvezényelt rendőri és csendőrségi alakulatok, a katalán rendvédelmi szervezetek önállóságának felfüggesztése, a szavazó-helyiségek elfoglalása katalán részről és hatósági oldalról egyaránt, egyetemisták sztrájkja, a szavazatszámláló-rendszer és egyes telekommunikációs megoldások lezárása-kiiktatása a központi kormány alapján.
Órákkal a referendum előtt a feszültség egyre nőtt.
A helyzet tarthatatlan, mert a spanyol hatóságok nem engedték kiadni a hivatalos névjegyzék alapján a szavazói értesítéseket, emiatt azok postázása se történt meg szabályosan. Ezzel aztán semmi garancia sincs arra, hogy kizárható volna a többszörös szavazás. S egyáltalán:
mindkét oldal olyan messzire ment el, hogy ebből már aligha lehet megnyugvással kikerülni.
Hivatalos felmérésben utoljára júliusban kérdezték meg a katalán közvéleményt az elszakadásról: 41 százalék volt mellette, 49 ellene, leszámítva a bizonytalanokat és nem válaszolókat. A felmérés nemcsak a maradni vágyók többségét mutatta, hanem arra is felhívta a figyelmet, hogy jelentős méretű a tábor, amely függetlenné válna. A most utcára vonulók között számosan vannak azok, akik a szavazás jogát követelik maguknak, de nem feltétlenül pártolják az elszakadást.
Identitások csapnak össze
Különös fénytörésbe helyezi a felek közti szembenállást néhány szembeszökő szocio-statisztikai adat. Az első ábra azt mutatja, hogy a katalán parlamentben az elszakadást megszavazó Junts pel Sí (Együtt az Igenért) és CUP (Népi Egység) hívei vallják magukat legnagyobb arányban katalánnak, a bennmaradás hívei még az „inkább katalán” választásával is elsöprő többségben a spanyol közösség részének tartják magukat.
Forrás: Politico/Centre d’Estudis d’Opinió (CEO) June 2017
Ha azt vizsgáljuk meg, mely nyelvet használják (beszélik) elsősorban, még inkább elmélyül Katalónia népének önazonosságbeli kétarcúsága.
Forrás: Politico/Centre d’Estudis d’Opinió (CEO) June 2017
Aminek magyarázatát a saját és a szülők születési helye meg is adja: a spanyol egység híveinek relatív, illetve abszolút többsége (a pártokban) más tartományban született, s mindkét szülője Katalónián kívülről származik.
Forrás: Politico/Centre d’Estudis d’Opinió (CEO) June 2017
Gazdag tartomány, de az önállóság realitása kétséges
Katalónia Spanyolország területének 6,3 százalékát alkotja (egyharmad-magyarországnyit), népessége 16 százalék. A spanyol GDP ötödét Katalónia termeli meg (a legnagyobb rész az országon belül), 25 százalékkal a legjelentősebb exportőr, a munkanélküliség az országos átlagnál lényegesen kisebb, 13 százalék – derül ki felmérési adatokból.
Vezető nagyvállalatok központja Barcelona, a tartományban van gyára a Volswagennek és a Nissannak is. A Spanyolországba látogató turisták egynegyede, évi 18 millió Katalóniát választja úticélul. Ezek elköltözése, illetve elbizonytalanodása óriási csapást mérne a tartomány gazdaságára.
A gazdagsági sikerek árnyoldala a relatíve magas eladósodottság. A 75 milliárd euróra rúgó tartozás a bruttó hazai termék több, mint 35 százaléka, a legnagyobb teher az összes tartomány között. A nemzetközi hitelminősítők spekulatív befektetésnek sorolják a katalán adósságot, ami azt jelenti, hogy Barcelona nem tud közvetlen hitelt felvenni a pénzpiacon, hanem a spanyol államtól függ.
Kereskedelmének háromnegyedét Spanyolországgal bonyolítja a tartomány, ezért sokak szemében eleve kétséges, mire menne az önálló új állam, ha egyik napról a másikra vámok terhelnék a kétirányú forgalmat, ráadásul saját valutát kellene bevezetni, aminek azonnali értékvesztését tetemes mértékűnek becsülik.
Merthogy az elszakadást ellenzők legfőbb érve az, hogy a függetlenedőket
átverik, amikor azt ígérik, hogy az önálló Katalónia automatikusan tagja lesz (marad) az uniónak, és megtarthatja az eurót.
Mérvadó uniós tisztségviselők szerint jogsértő önállósággal eleve nem lehet taggá válni, de az autonóm államnak az EU-csatlakozást egyébként is elölről kellene kezdenie, amit minden tagnak, így Spanyolországnak is meg kellene szavaznia.
A kilépés egyedüli nyereségének ígérkezik az, hogy megszűnne a jelenlegi állapot, amelyben Katalónia évente 15 milliárd euró körüli összeggel többet fizet be a közös kasszába – a szegény tartományok felzárkóztatása érdekében -, mint amennyit onnan kap. Ez a szűkkeblűség a függetlenség egyik indoka a saját nemzetté válás mellett.
Kérdés, hogy megéri-e a próba: egyes vélemények szerint nem. Josep Bou, a Katalán Vállalkozók Szövetségének elnöke arra figyelmeztet:
a katalán gazdaság összeomlana,
ha a tartományi kormány egyoldalúan kikiáltaná a függetlenséget.
És ahogyan azt várni lehetett, a katalánok „mozgolódását” látva máris bejelentkeztek a nemrégi időig több évtizedes véres belháborúban elmerült Baszkok. A korábban sikertelenül önállóvá válni akaró tartomány elnöke a minap azt mondta, hogy Spanyolországnak el kellene ismernie a katalán és a baszk nemzet létezését és hogy dönteni akarnak jövőjükről.
A végére hagyjuk a látszólag sport- és szórakoztatóipari problémát. Ha önálló lesz Katalónia,
mi történik a Barcelonával?
Az egymagában eurómilliárdos vállalkozás, a bordó-kék mezt viselő, milliomos játékosok csapata szinte bizonyosan kiesik a spanyol bajnokságból, és – nemzetközileg elismert önállóság híján – értelemszerűen az UEFA-ból is.
„Nagyon helyes, hogy határozottan, hangosan és érthetően fejezték ki a véleményüket”, „semmi kivetnivaló sincs” abban, hogy az őcsényiek tiltakoznak a menekült gyerekek pihentetése ellen. Ezt mondta a magyar miniszterelnök.
Azután, hogy – a 444.hu megismételhetetlenül tömör megfogalmazása szerint – egy magyar ember, az általa tulajdonolt, vendéglátásra alkalmas és engedélyekkel rendelkező ingatlanban saját döntése alapján vendégül akart látni Magyarországra törvényesen érkezett, Magyarországon jogszerűen befogadott, a magyar állam oltalma alatt álló, és az országban szabadon mozgó menekülteket.
Megismétlem: gyerekeket.
A történet ezután ismert.
Lincshangulat a falugyűlésen,
ha odatévedt volna néhány „migráncs” (gyerek), tán fel is koncolják őket. Tudom, erős szavak ezek, de az ezután történtek miatt talán mégse vetettem el a sulykot: a panziós autóit összezúzták, ő félt kimenni az éj sötétjébe, mert féltette saját és családja testi épségét.
Föld S. Péter barátunk és kollégánk már leírta véleményét a történtekről. Nem állítom, hogy mindenben osztom mondandóját, de indulatában egy vagyok vele.
az utóbbi két év kormányzati kommunikációjának bármi köze volna a történtekhez.
Szerinte eleve ilyen a magyar társadalom. Erre még térjünk vissza később.
(E sorok írója nem elfogulatlan a kérdésben. Két éve az egyik hot spoton a Migration Aid önkénteseként igyekezett embernek maradni. Ettől függetlenül megpróbál tárgyszerűségre törekedni.)
Napjaink legtisztességesebb embereiből kettő – akik hasztalanul küzdenek hazánk hírnevének megóvásáért – éli át „övéik” gyomorforgató embertelenségét.
Fabiny Tamás evangélikus püspök írta. „Átszakadt a gát. Egészen mélyről feltörő gyűlöletcunami borított el minket, Beer Miklós püspök testvéremmel a menekültek világnapjára kiadott videónk nyomán. Csak úgy áradtak az olyan jelzők, mint hazaáruló, szabadkőműves, migránssimogató… Néhány kommentet ki is emelnék: „Olyan szép akasztani való pofátok van.” „Még eggyel több a hányingerkeltő, végtelenül undorító, liberális, Európa-ellenes propagandaanyagokból. Ez a mostani pedig különösen undorító, mert jóságos, ájtatos mezbe van burkolva a pusztítás.” „Nem papok vagytok, hanem utolsó mocskos g..i áruló férgek!” „Felőlem bármilyen csuhás hirdetheti itt az igét, nem akarunk menekülteket.” „Rohadna le a bőr a sunyi, álszent, mocskos pofátokról!” „Ritka undorító egy fajzat ez a Fabiny! látszik rajta, hogy alig várja, hogy befogadhasson pár finom kis muszlim fiút.” „Azt kívánom hogy ti legyetek azok akik először felrobbannak az ártatlan »menekültek« keze által.” „Szégyenei vagytok a püspöki karnak, ti hazaáruló, retardált barmok! Saját népetek elpusztításában vállaltok szerepet, nyomorultak!” Az idézetek sorát a végtelenségig lehetne folytatni.
Nyilván nem csak én érzek hányingert ezek olvastán. Azon pedig már meg se lepődök, hogy Fabinyt gyakran még a hívek és lelkésztársai is számon kérik, nekiszegezve a kérdést, hogy miért osztja meg az egyházat, ahogyan az elhangzott egy nyilvános eseményen.
És akkor a Ferenc pápát érő gyalázkodásokról szó se essék.
Nézzünk hát néhány számot, hogy ne csak a levegőbe beszéljünk. S idézzük fel Lázár szavait arról, hogy mi „eleve ilyenek” lennénk.
Az éppen két évvel ezelőtti menekülthullám lecsengése után készítette el felmérését a Tárki. Az első ábra azt mutatja, hogy néhány hónap alatt (a krízis képeit látva) a menekültek iránt szimpátiát érzők aránya ugyan megfeleződött (a csöppnyi hányad önmagában arcpirító), és az elgondolkodók (akik feltételekkel fogadnának be menekülteket) is lényegesen többen lettek, de az idegengyűlölők száma szignifikánsan csökkent.
Forrás: Tárki
A második diagram azt ábrázolja, hogy a menekülteket elutasítók hányada majdnem háromszor nagyobb volt azok körében, akik egyetlen menekülttel se találkoztak.
Forrás: Tárki
Most pedig ott tartunk, hogy a sokadik kormánykampány még el se kezdődött, de
a mikroközösségekben már fenik a késeket,
s, ne legyen kétségünk, ugrásra készen állnak olyan csoportok, amelyek készségesen „besegítenek”, ha erre szükség lenne. Megvernek embereket, mert azok „migráncsnak” látszanak, vagy emezek védelmére kelnek, a szokásos, fogak közt átszűrt-kiokádott szitkok bevett része az idegengyűlölő kirohanás.
Évtizedek óta tart a vita történészek, szociálpszichológusok és más tudósok körében, hogy egy olyan „kultúrnemzet”, „Schiller és Goethe népe” hogyan vált képessé annyi iszonyatra nyolcvan éve. Az eredményt nem tudom/ismerem, de egyvalami jól ismert. 1933 nyarán a hatalomba éppen csak belezöttyenő nácik bojkottot hirdettek a zsidó kisboltok ellen. A német lakosság szinte teljes elutasítása kísérte, sőt, némelyik derék német polgár még büszkén ki is húzta magát a híradó kamerája előtt, amikor egyenes testtartással – a bejárat előtt toporgó SA-keretlegényre ügyet se vetve – besietett „Schwarz bácsi” üzletébe.
Bő öt évvel később pedig – amikor a könyvégetésen már rég túl voltak, és a nem kívánatos emberek egy részét is elhurcolták –
felcsaptak a lángok a zsinagógákban.
A csöndes együttérzés helyét először felváltotta a szenvtelen, rideg közöny, majd a buzgó közreműködés a rémségekben. A Der Stürmer és társai, az utcákat és a közbeszédet elárasztó nyomasztóan szörnyű barna propaganda nyomán.
Októbertől bankoknak, ügyvédeknek, könyvelőknek, ingatlanosoknak és több szolgáltatónak pénzmosás és terrorizmus-finanszírozás elleni belső szabályzatot kell készíteniük, ezután ügyfeleiket átvilágítaniuk. A legalább tucatnyi felvett adatot pedig egy központi nyilvántartásba kell továbbítaniuk. Ugyanezen szolgáltatói körnek nyilatkoztatniuk kell ügyfeleiket arról, kik a végső tulajdonosok.
A nyáron lépett életbe a pénzmosás és terrorizmus-finanszírozás elleni új törvény, amely a professzionális szolgáltatók meglehetősen széles körére ró új, igen bonyolultnak tűnő feladatokat, amelyek végrehajtása az eddigieken felüli adminisztrációs teher lesz – derül ki a Vállalkozók Fóruma jogi ismertetőjéből.
Bankok, más pénzügyi szolgáltatók (például lízingcégek, biztosítók), nemzetközi postautalványt felvevők és kézbesítők, ingatlanügyletekkel hivatásszerűen foglalkozók, könyvelők, ügyvédek, közjegyzők – csak egy szelete az érintetteknek.
Az ő új feladatuk lesz októbertől belső szabályzatot készíteniük a törvény előírásainak megfelelően. Az ilyen szolgáltatást folytatók
kötelesek lesznek átvilágítani ügyfeleiket,
amelynek során a személyes adatok rögzítése mellett
kockázatértékelést is készíteniük kell
az ügyféllel kapcsolatban. A felveendő adatok köre rendkívül széles, a lista hosszú.
Ráadásul ezeket a személyes és vállalati azonosítási adatokat a szolgáltatóknak haladéktalanul
továbbítaniuk kell az erre a célra létrehozott központi nyilvántartásba.
Persze nem mindenkire vonatkozik az ügyfél-átvilágítás kötelezettsége, ha üzleti kapcsolatba kerül a szolgáltatókkal, de azért jó sokan lesznek, akik bizonyára elcsodálkoznak a nekik feltett kérdések hallatán.
Például a 3,6 millió forintot elérő értékű ügylet már beleesik ebbe a körbe. Ugyanígy jár, aki vagy akinek cége 300 ezer forintnál nagyobb összeget utal át másnak.
Nem ennyire pontosan megfogalmazott feltételek esetén is így kell eljárnia például egy ügyvédnek, ha pénzmosás vagy terrorizmus finanszírozására utaló adat, tény, körülmény merül fel, és a kliens még nem esett át az átvilágításon.
A szolgáltatást nyújtó magánszemély (például ügyvéd, könyvelő) vagy vállalkozás (például bank) mindezek mellett ki kell, hogy jelöljön egy olyan személyt, aki megkapja az értesítést arról, ha gyanúra okot adó körülményt észlelt valamely ügyfelénél. Ez a kijelölt személy csak a szolgáltatást nyújtó vezetője, alkalmazottja és segítő családtagja lehet. Őt pedig az adóhatóságnál meg is kell nevezni, majd az ő feladata lesz megtenni a bejelentést a NAV-nál minden gyanús eseményről.
S ha még ez se lenne elegendő, ugyancsak októbertől – s szintén a pénzmosási törvény alapján – nagyobb részt az előbb említett szolgáltatói kör (ügyvédek, bankok, könyvelők) dolga azzal is bővül, hogy
nyilatkozatot kérjenek céges klienseiktől
arról, kik a tényleges tulajdonosok, és ezt feltöltsék egy központi nyilvántartásba. A cél egy olyan uniós adatbázis készítése, amely felfedi a rejtett cégtulajdonosok kilétét. A nyilatkozattételi kötelezettségről és feltételeiről bővebben a Jalsovszky ügyvédi iroda írt ismertetőt.
Napokon belül feloldják a cukortermelés és -előállítás kvótáit az EU-ban, s mindenki annyit termel és gyárt, amennyit akar. Jelenleg bizonytalanság jellemzi a piacot. A répatermesztők szövetségének elnöke lakonikusan annyit mond: 2020-ig, az uniós támogatás végéig látják a hazai cukorrépa helyzetét. Addig bizonyára marad a magyar mokka a kávéba.
Októbertől megszűnik a cukorkvóta az Európai Unióban. Nem lesz termelési, gyártási szabályozás, de a répatermesztők a költségvetési ciklus végéig, 2021-ig megkaphatják a támogatást, ami Magyarország esetében 8 millió euró (árfolyamtól függően 2,4-2,5 milliárd forint) esztendőnként.
Eddig lát előre a Cukorrépa-termesztők Országos Szövetségének (CTOSZ) elnöke. Berki Gyula a fuhu.hu-nak elmondta, hogy jelenleg annyi többlet van az unióban (18 millió tonna gyártás, 16,5 millió tonna fogyasztás), ami most
nem azt vetíti előre, hogy rövidesen felfordulna a cukorpiac.
A CTOSZ-elnök szerint egyelőre tudják tartani megszerzett állásaikat, de azt elismeri, hogy a kvótarendszer eltűnésével megnyílhat, illetve még szabadabbá válhat az út a gazdaságosabban termelhető délszaki (például közép- és dél-amerikai) nádcukor és a kukoricából készült folyékony izocukor előtt.
Magyarország éves cukorfogyasztása nagyjából 300 ezer tonna, amelynek közel harmadát a tíz éve egyetlen üzem, a Magyar Cukor Zrt. kaposvári gyára 130 ezer tonnával kielégíti, a maradékot behozatalból fedezi az ország. Magyarországnak jelenleg 105 ezer tonna répacukorra van még pár napig érvényes uniós kvótája, ez fog felszabadulni korlát nélkül. A kaposváriak a maguk termelési kapacitását idén 930 ezer tonna cukorrépa betakarításával le is fedik, amelyet a körülbelül 16 ezer hektár vetésterületből vásárolják fel.
Amikor négy éve az unió eltörölte a kvótát, felvetődött, hogy érdemes lenne ismét cukorgyárat építeni, de a minimum 60 milliárd, esetleg 100 milliárd forint bekerülési költség elriasztotta az érdekelteket. Részben azért, mert becslések szerint újabb százezer tonna répát kellene megtermelni, ehhez azonban nincs elegendő szakember – nyilatkozta a CTOSZ főtitkára, Kelemen István. Másrészt lefojtott kapacitások bőven lehetnek Európa-szerte, amelyek birtokosai (például nagy német cégek) jellemzően hatékonyabb gyártással
ugrásra készen várják a korlátok leomlását.
Nehezen kiszámítható tényező az izocukor, amelyet kukoricából állítanak elő folyékony végtermék formában, bár ma még szinte elhanyagolható a részaránya, a 18 millió tonnás európai cukortermelésen belül mindössze 720 ezer tonna. Igaz, ennek bő harmadát a magyar Hungrana Kft. állítja elő, s a kontinens legnagyobb kukorica-feldolgozó üzemével kész nagyobb szeletet kihasítani a teljes cukorpiacból. Magyarországon termelik az unió kukoricájának körülbelül 14 százalékát, ezért a Hungranánál lezajlott nagy összegű beruházással elvi akadálya nincs annak, hogy a még érvényes 250 ezer tonna magyar izocukor-kvóta eltűnése után akár a sokszorosára emelkedjék a folyékony édesítő elterjedtsége.
HOGYAN DÖNT A VÁSÁRLÓ?
A döntő tényező lehet az ár, azaz hogy mennyiért előállítható elő a kristálycukor, a folyékony cukor és mennyibe kerül a távoli termesztésű nádcukor importja. Itt nem kedvezőek a körülmények a honi termelésre nézve. Az EU ugyan az első számú répacukor-előállító a Földön, de az összes cukorban csupán 20 százalék a részaránya, a többi zöme a nád eredetű termék. Ez a 20 százalék mozdulhat el valamely irányba, ha a teljes 13 millió tonna uniós kvóta-határ eltűnik. Ezt a védett piacot dúlhatja fel a liberalizáció, amellyel párhuzamosan egyes preferált térségekből vám se nehezíti az importot.
Az árat befolyásolhatja az időjárás, például a karibi térségen egyre gyakrabban végigpusztító hurrikánok hatása, illetve az izocukor alapanyagának költsége, de az is, hogy szakemberek szerint
az éghajlatváltozás egyre kevésbé kedvez a répacukornak a mi térségünkben.
A cukortermesztéssel kapcsolatos statisztikai adatok azt is megmutatják, hogy a kvóta bevezetése után óriási visszaesés következett be például a vetésterületben, amelyet nem egyszerű visszatornászni.
Az Agrárgazdasági Kutatóintézet ábráján mindenesetre az látszik, hogy a kvóta megszűnéséhez közeledve erőteljesen csökkentek a nemzetközi árutőzsdei jegyzésárak, a legutóbbi kismértékű korrekció egyelőre nem látszik megtörni ezt a tendenciát. Tehát megnövekvő árukészlettel számolnak a világon.
Forrás: AKI
A közeljövő bizonytalanságát emeli, hogy becslések szerint a cukorrépa-termelőknek adott, jelenleg 160 ezer forintnyi hektáronkénti támogatás megszűnése, vagy nagy mérvű csökkenése gazdaságtalanná teheti a termelést. A cukortermesztők abban bíznak, hogy a kormány saját tárcából 2020 után is folyósítja a támogatás. Azt persze Berki elnök is elismeri, hogy ez esetben az országnak valószínűleg szembe kell néznie a Kereskedelmi Világszövetség (WTO) keretein belül induló nemzetközi eljárásnak (ugyancsak WTO-vita előzte meg a kvóta létrejöttét).
Azt Berki Gyula is tudja saját gyakorlatukból, hogy a vásárlók rendkívül árérzékenyek, tehát akár „jóárasított” folyékony cukor is teret tudna nyerni, de szerinte a fogyasztási szokásokba nagyon mélyen bevésődött a „fehér” kristálycukor látványa és használata, és eddig se látták semmi jelét a folyékony izocukor közkedveltségének. Vagyis szerinte
mi, vásárlók, ezután is inkább a hagyományos kristálycukrot fogjuk leemelni a bolt polcáról.
Azt viszont nem lehet kizárni, hogy az élelmiszer-feldolgozók az édességipartól az üdítőital-gyártókig rákapnak az esetleg olcsóbb nád- vagy izocukorra – ismerte el a cukortelmelői szövetség vezetője.
A hazai piac két nagy, jelenleg monopol-előállítói szereplője, a Magyar Cukor Zrt. és a Hungrana Kft. voltaképpen egy cégcsoport, az osztrák Agrana érdekeltsége. Kerestük őket, de elutasították a megszólalás lehetőségét.
Az EU elődje 1968-ban kezdte kiépíteni a belső piac védelmében a cukoripari szabályozói rendszert, amelyet 15 éve néhány nádcukor-termelő ország nemzetközi fórumon megtámadott. Kompromisszumként az EU 2006-ban elkezdte csökkenteni a cukor szubvencióját, és pénzt fizetett a termeléssel felhagyó gyártóknak és gazdáknak. Ennek nyomán az EU-ban harmadával csökkent a termőterület, a gazdák száma közel felére esett, a gyárak bő harmada bezárt, a dolgozók csaknem felét elküldték. Magyarországon ekkor húzták le a rolót Kabán, Szerencsen, Petőházán és Szolnokon, egyedül az osztrák érdekeltségű kaposvári gyár maradt meg. Ezért 2013-ig 627 millió eurót (kábé 180 milliárd forintot) kapott az ország, kétharmadát a termelők. Öt tagállamban teljesen beszántották a cukoripart. A kvóta országonként volt megállapítva a gyártó cégek közötti elosztással. Ez szűnik meg most.
A kvótaszabályozás felszámolásával az unió elméletileg ismét nettó cukorexportőrré válhat, mint a szabályozás bevezetése előtti időben. Azt azonban most még senki se tudja, valóban így lesz-e, mekkora kapacitások maradtak meg az elmúlt tíz évbeli termelői-gyártói felszámolások után. Mindazonáltal a magyar cukoripar visszatérésére a „békeidőkéhez” most kicsi remény fűzhető.
A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.
A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.
A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.
