Pár ezerrel kevesebb a nem fizető jelzáloghiteles szerződés, de ezekből tízezer-számra kerülnek át behajtó cégekhez. Tavasszal felgyorsulhat 70 ezret meghaladó számú jelzálog-kölcsönös lakásból a kiköltöztetés, ami idén a háromezret is meghaladta. Összesen még mindig 1,7 millió nem fizető lakossági kölcsön van 1800 milliárdos összegben.
Jelenleg április végéig kilakoltatási moratórium van érvényben, ez persze nem akadálya a nem fizető adósok feje felett az árverezésnek. A jellemzően devizahiteles probléma mindenki előtt ismert, de a kormány alig akar tudomást venni ennek kiterjedtségéről, legalábbis hivatalos nyilatkozatokban szinte meg se jelenik ez a drámai helyzet.
Egy szinttel lejjebb, a Magyar Nemzeti Bank (MNB), amely a közelmúltban részletes adatokat közölt erről is,
„szociális vetületnek”
nevezi a változatlanul tömeges nem törlesztett lakáskölcsönök számát és következményeit.
„Bár az MNB folyamatosan figyelemmel kíséri e háztartások helyzetét, a probléma szociális vetülete elsősorban jogszabályi és költségvetési eszközökkel kezelhető” – fogalmaz pénzügyi stabilitási jelentésében, mindjárt a kormányzó többségre hárítva a megoldás felelősségét (egyébként joggal).
Az MNB adataiból is látszik, hogy változatlanul brutális mennyiségű és összegű a nem törlesztett lakossági hitel. A hivatalos nyelvezettel 90 napon túli késedelmes kölcsönök darabszáma a késő őszi összegzéskor 1,66 millió volt, a teljes tartozás 1837 milliárd forint (ez jóval több, mint amennyi a teljes egészségügyre jut évente).
Forrás: MNB
Az ábrán látszik, hogy a teljes összeg több, mint fele a bedőlt jelzáloghitel-szerződéseké, de 800 milliárdot meghaladó a többi kölcsönből fakadó banki követelés is. Ezek esetében a fedezet jobbadán erősen kétséges.
Az MNB közléséből kiderül, hogy az 1006 milliárdos jelzálog-hiteles tartozás 57 százaléka pénzügyi vállalkozásoknál van. Kevésbé szofisztikáltan ez a követeléskezelőket takarja,
vagyis a behajtócégeket.
A lakásukat elvesztőkre váró tortúra súlyosságába enged bepillantást az az ábrapár, amely azt mutatja meg, hogyan alakult a lakossági jelzáloghiteles ingatlanok állománya 2016 eleje és 2017 közepe között.
Forrás: MNB
Látható, hogy alig nyolcezerrel csökkent ezen szerződések száma. A bankok pedig óriási ütemben adják át a nem törlesztett szerződéseket a követeléskezelőknek, másfél év alatt 25 ezerrel lett több a behajtóknál lévő követelés.
Négy év alatt 44 ezer lakás „lett oda” a bedőlt szerződések miatt, ezt egy ideig enyhítette a „nemzeti eszközkezelő” (NET), amely lehetővé teszi a visszabérlést. Az idei év közepi 31 ezres NET-állományt kivonva tehát bő 12 ezer otthonból kerülhettek utcára honfitársaink. Azóta már 33 ezer fölött jár a megvett lakások száma.
A NET pénze közben fogy, jövőre pedig jelentősen csökkentett összeget, 11,8 milliárdot kap vásárlásra, sőt, egy törvényjavaslat alapján állománya egy részét átadná az állami vagyonkezelőnek. S ha – például a választások közeledtével – nem változtatnak a 36 ezres felső korláton, akkor az eddiginél is tömegesebben kerülhetnek kalapács alá a fizetni nem tudók lakóingatlanai.
Pedig már idén is rekordot döntött a kilakoltatások száma. Decemberig 3636 ízben került sor erre (azóta moratórium van), s ennek kevesebb, mint tizedében lépett be a NET. Egy éve még „csak” 3100 volt a kényszereladás.
A két számjegyű béremelkedéssel ezekben az években egyre rosszabbul járnak a nyugdíjasok, miközben a térségben még az inflációkövetésben is a sor vége felé kullogunk. Tőlünk keletre még rosszabb a helyzet: durva válaszfal magasodik a nyugati országok és a keleti végek között.
Noha egy hete a teljes ellenzék (a Jobbikkal együtt) aláírta a nyugdíjas parlamenttel a megállapodást az idősek ellátásának jövőbeni szándékáról, a pártok óvatosak az ígéretekben. A legbátrabb terv talán a tényleg gyalázatos nyugdíjminimum 28 500 forintjának jelentős emelése (vannak, akik dupláznának).
Az óvatosság érthető. A kötelező magánnyugdíjpénztárak 2011-es beszántása, és az államosított, csaknem 3 ezer milliárd forint eltűnése a későbbi nyugdíjak egynegyedét vette el a jogosultaktól, ennek beszámítása legfeljebb ígéret a kormánytól, teljesíthetősége erősen kétséges.
Mindezzel párhuzamosan Orbánék megszüntették a svájci indexálást, amivel az éves értéktartás fele, a versenyszféra jövedelememelkedési rátája kiesett. Ennek következtében a jelenlegi években – a két számjegyű bérnövekmény idején – az inflációkövetéssel a nyugellátások mindinkább elmaradnak az aktívak javadalmazási ütemétől. Ahogyan azt a Policy Agenda kiszámolta, 2008-ban az átlagnyugdíj 72 százaléka volt az átlagbérnek, 2014-re ez 76 százalékra nőtt.
Az arány jövőre 61 százalékra csökkenhet.
A korrektség jegyében tegyük hozzá, hogy recesszió idején viszont ez a szisztéma óvja a nyugdíjakat. Ezzel együtt sok idős fog kiborulni a jövő évi 3 százalékos emelés láttán. Főképpen azért, mert közben hallja a dübörgő és „saját lábon álló” gazdaságról ismételgetett kormányfői szólamokat.
Ha kipillantunk a közvetlen térségbe, azt láthatjuk, hogy a gazdasági válság kirobbanását követő nyolc évben a saját valutában mért átlagnyugdíj-emelkedés hazánkban a harmadik legnagyobb arányú volt, de az inflációkövetésben már csak a horvátok és a csehek maradtak mögöttünk. (A románok kiugró rátájáról még szó lesz.) Az euróra átszámolt érték legfeljebb azért érdekes, mert megmutatja, mennyire „sikeres” volt a Matolcsy György vezette jegybank folyamatos forintgyengítése.
Tágítsuk ki a horizontot, és nézzük meg a számokat a nyugat/kelet tengely mentén is. Ebből nem csak az derül ki, hogy az elöregedés mindenütt a korhatár emelkedését vonja maga után, hanem az is, hogy a több pilléres rendszer talán mégsem annyira rossz ötlet. És persze az is, hogy hogy a gazdaságok közti jókora teljesítménykülönbség az utolsó évtizedeken is nyomot hagy. A továbbiak csak elszántaknak ajánlottak.
Nagy-Britanniában a nők nyugdíjkorhatára éppen most nő 60-ról 65 évre, 2020-ra pedig mindenki számára 66 év lesz. Az egyéni állami alapnyugdíj havi 484 euró, ami 150 ezer forintnak felel meg. Franciaországban is jelenleg egységesen 62 évre növekszik a nyugdíjkorhatár, de ehhez 41 és fél év igazolt munkaviszony szükséges. Ha ez nincs meg, 67 éves korig csökkentett nyugellátás jár. A minimál-nyugdíj mértéke 616 euró, ami körülbelül 190 ezer forint, de az átlag eléri az 1640 eurót is,
ami félmillió forintnak felel meg.
Ez azonban az állami és a kötelező nyugdíjpénztári befizetésekből tevődik össze.
A holland nyugellátás az állam, a munkaadók, valamint az öngondosodás három pillérén alapszik. Ezzel együtt a jelenlegi 65 éves korhatárt a tervek szerint 67 évre emelnék, mert az öregedés minden országot egyaránt érint. Jelenleg egy egyedülálló minimális állami nyugdíja 1050 euró, mintegy 330 ezer forint. Ausztriában a férfiaknak 65, a nőknek 60 éves korukig kell dolgozniuk. Az átlagnyugdíj 1115 euró, ami 350 ezer forintnak felel meg.
Romániában, bár hivatalosan a nők 59, a férfiak 64 évesen mehetnének nyugdíjba, a valós nyugdíjazási kor 56 év. A teljes ellátás most átlagban 211 euró, azaz 65 ezer forint. Az elmúlt évek jelentős növekménye tehát igen alacsony kiindulási ponthoz mérendő.
Ukrajna maga a katasztrófa, ahol kizárólag azért nem emelik a férfiak 60 éves nyugdíjkorhatárát, mert az átlagéletkor 62 év. A nők 55 évesen jogosultak jelenleg az ellátásra, de fokozatos emeléssel itt is egységesítik a rendszert 60 évre. A minimális öregségi nyugdíj 65 euró, azaz 20 ezer forint, és az ellátásnak van felső plafonja: nem haladhatja meg a létminimum tízszeresét. Ezt látva aligha véletlen, hogy egymásra talál az ukrajnai nyomor és a magyar kormány „állampolgár-importja”.
Lengyelországban a nőknél 60, míg a férfiaknál 65 év a nyugdíjkorhatár, mely 2040-re mindkét nemnél kiegyenlítve 67 évre fog emelkedni, és ezzel együtt a kedvezmények köre is szűkül. Sajnos nem csak a ledolgozandó évek száma nő, a nyugdíjak reálértéke is egyre inkább csökken, az átlag-nyugdíj 504 euró, azaz 160 ezer forint.
Csehországban már most 65 év a nyugdíjkorhatár, ami 2041-től 70 évre emelkedik. Az átlag-nyugdíj 460 euró, azaz kábé 142 ezer forint. Szlovákiában is zajlik a korhatár emelése 62-ről 65 évre. Az átlag szlovák nyugdíj 408 euró, körülbelül 130 ezer forint.
Magyarországon a nyugdíjkorhatár egységes, fokozatos emelése zajlik 62-ről 65 évre. A korábbi kor- valamint egyéb kedvezmények köre az elmúlt években jelentősen csökkent, egyedül a nőket illeti meg továbbra is a 40 éves munkaviszony után járó korkedvezményes nyugdíjazás. Az átlagos nyugdíj 123 ezer forint, mellyel
hazánk az európai középmezőnyben helyezkedik el.
A magánnyugdíj eltüntetése után nem marad más, mint az adózott jövedelemből előtakarékoskodni. Évről évre egyre többen veszik igénybe például a nyugdíjbiztosítási szerződésre befizetett díjaik után járó adókedvezményt: 2015-ben 92 ezren, tavaly már közel 149 ezren éltek az adóvisszatérítés lehetőségével. Minden magánszemély a nyugdíjbiztosítási szerződésre befizetett rendszeres, illetve eseti díjak 20 százalékát, de legfeljebb 130 ezer forintot igényelhet vissza adójából. Az adókedvezmény plafonjának eléréséhez az kell, hogy a tárgyévben történő díjbefizetések összege legalább 650 ezer forint legyen, vagyis ez még minimálbérből is elérhető.
Bár már 65 ezer körül jár a befogadott csok-igénylések száma, a valóban komoly segítséggel, a 10+10 milliós támogatásból mindössze 11 ezer új lakás épült. A pénz eddig jórészt a használt lakásokban csapódott le, ami nem hoz növekedést a gazdaságban. A számok is azt igazolják, hogy a 10+10 milliós támogatás a kevés több gyerekes jómódú kiváltsága.
Nem tipikus csok-család (illusztráció)
Impozáns adatokról számolt be a Nemzetgazdasági Minisztérium a családi otthonteremtési kedvezmény (csok) eddigi eredményeit taglalva. Eszerint a csok bevezetése (2015) óta november végéig 63 500 igénylést fogadtak be a bankok – az év végéig ez alighanem elérheti a 65 ezret. E szerződések értéke 177 milliárd forint. Nem szűkmarkúskodik a kormány,
idén 211 milliárdot, jövőre már 236 milliárdot szán a csok finanszírozására.
Az „alap-csok” keretében 2,5 millió forint vehető fel használt lakás megszerzésére, ami a jelenlegi négyzetméterárakon nem eget verő összeg. A számok is azt tükrözik, hogy a fedelet váltók – nyilván inkább anyagi kényszerből – többségükben a használt lakásokat keresték eddig is. Két éve 84 százalék volt a használt lakásra pénzt igénylők aránya, 2016-17-ben is kétharmad.
Persze ehhez hozzátartozik, hogy az új társasházi lakások építése a jellemzően két év átfutási idő miatt csak mostanában kezd befejeződni, eddig jobbára családi házak, legfeljebb ikerházak készültek el. Akinek tehát sürgős volt – és látta, hogy nincs esélye a ma már akár 600-700 ezres négyzetméter-árú új lakásra, illetve az emelt összegű csokra -, az használtat vett.
Az NGM sikerként hirdeti, hogy a támogatás 68 százalékát ma már új építésű ingatlanra használják fel, vagyis fokozatosan növekszik a gazdaságot valóban serkentő új lakások iránti kereslet aránya. Ha azonban a használtak 2015-ös 84, illetve a 2016-17-es 66 százalékos arányát 70 százaléknak vesszük, akkor mindjárt kiderül, hogy eddig
körülbelül 45 ezer használt lakást tudtak venni
az ehhez korántsem olyan bőkezű csok segítségével.
Azt az NGM is elismeri, hogy a 10+10 milliós csok 2016. januári bevezetése óta regisztrált 53 190 csok-igénylésből mindössze 10 794-ben három vagy több gyereket nevelő vagy vállaló családok igényeltek támogatást új építésű lakás vásárlása vagy építése után november végéig.
Ehhez hozzáadva az ingatlanos szakmán belüli számítást (10-12 ezer új ingatlan kivitelezése zajlik jelenleg), máris kiderül, hogy 25 ezer körüli lesz azon családok száma, amelyek a tényleg nagy segítséget nyújtó sokmilliós támogatásban részesülhetnek. Vagyis a magas jövedelemből több gyereket nevelő-vállaló párok,
legfeljebb a szűkös két felső jövedelmi tized tagjai.
Pedig most már a kamatokkal sincs akkora probléma, mint nem is olyan régen. A Bankmonitor friss kimutatása szerint egy tízmilliós, 20 év futamidejű, 5 évre rögzített kamatozású kölcsönt tavaly januárban 5,7 százalékra adtak, kevesebb, mint egy év elteltével 3,58 százalékra lehet hozzájutni.
A csok eddig is legalábbis felemás sikerének is véget vethet, hogy semmi hír arról, mi lesz az új lakóingatlanok kedvezményes, 5 százalékos áfájának sorsa. Sokatmondóan nagy a csönd a kormányban, meghosszabbítják-e a 2019 végén lejáró ideiglenes időt, vagy 2020 elején egy csapásra visszaugrik az adó a 27 százalékos általános mértékre. Ebben az esetben szinte megfizethetetlenül drágák lesznek a jövedelmeket már most is próbára tevő lakások. Ahogyan erről nemrégiben írtunk, 2019 utáni befejezéssel lényegében nincsenek elkezdett építkezések, a kereslet visszazuhanhat a négy-öt évvel ezelőtti mélypontra, évi 7-8 ezer új lakásra.
A hozzá hasonló milliárdosokat jutalmazza Donald Trump adócsomagja. A közel negyven éve tartó elképesztő vagyoni egyenlőtlenség tovább fog nőni az Egyesült Államokban. A vesztesek azok lesznek, aki Trumpra szavaztak nagy számban.
Noha mindenki tud(hat)ta, mi várható, mégis nagy számban szavaztak tavaly Donald Trumpra azok az alsó középosztálybeli amerikaiak, akik már eddig is vesztesei voltak a 80-as évek eleje óta növekvő jövedelmi és vagyoni egyenlőtlenségnek. Trump első elnöki sikere, a nagy arányú adócsomag most rátesz egy lapáttal erre. A vállalati és a személyi jövedelem adójának megvágása ismét a felső jövedelmi ezreléknek kedvez.
Trump megígérte és megcsinálta.(Az adócsomag egyéb részei komoly vitákat gerjesztenek Európával is.) A becslések szerint másfélezer milliárd dollár költségvetési bevételkiesést eredményező adócsökkentés jövedelmekre vonatkozó részének főbb tételei:
a cégek nyeresége után 35 helyett 21 százalékot kell fizetni, az ottani szja legfelső kulcsa pedig 39,6-ról 37 százalékra csökken.
Előbbitől azt várják, hogy sok amerikai cég külföldön, alacsony adójú országokban tartott nyeresége hazavándorol. Ezt a sok elemző kétli, de idővel kiderül, kiknek lesz igazuk.
Az szja-kulcs változása pedig együtt jár a jövedelmi határ emelésével: a maximális ráta az eddigi 418 ezer helyett 500 ezer dollárnál lép be.
Számítások szerint a szűk legfelső jövedelmi réteg akár 200 ezer dollárt is nyerhet évente, az alsó 50 százalék ennek csak negyedét. Vagyis a megmaradó jövedelem eloszlása ismét a milliárdosok felé tereli a nagyobb tételt. Emellett az örökösödési adó mentességi küszöbét is megemelte a törvény duplájára. Ennek azért van jelentősége, mert az elmúlt évtizedekben egyre nagyobb a súlya az öröklésnek a vagyonok növekedésében, nem mindegy tehát, hogy 11 vagy 22 millió dollárig adómentes.
Az egyenlőtlenség eddig is az USA-ban volt a legnagyobb. A Ronald Reagan elnökké választása után elkezdődött folyamat oda vezetett, hogy 1980 és 2010 között
a nemzeti jövedelem 15 százaléka az alsó 90 százaléktól a felső tizedhez vándorolt,
a növekedés háromnegyede került a felső tízhez, ezen belül az egy ezrelékhez 60 százaléka – olvasható a világhírű közgazdász, Thomas Piketty A tőke a 21. században című bestsellerré vált könyvében. Az adatsorokat vizsgálva a francia tudós azt is kimutatta, hogy ebben a harminc évben az alsó 90 százalék jövedelme évente alig fél százalékkal, három évtized alatt kumuláltan mindössze 20 százalékkal nőtt.
Ennek következtében a felső 1 százalék és az alsó 50 százalék részesedése a jövedelmekből elképesztő mértékben távolodott el egymástól az Egyesült Államokban.
Forrás: http://wir2018.wid.world/
Ugyanez Nyugat-Európában nagyon másképpen alakult.
Forrás: http://wir2018.wid.world/
A látványos különbség magyarázata az lehet, hogy – Piketty következtetése szerint – a valódi középosztály létrejötte Nyugat-Európában a jövedelmi top 10 (és ezen belül a top 1) százalék vagyonának „újraosztásával” történt meg a második világháború után, ahol sok helyütt megmaradtak a viszonylag magas adókulcsok, ezzel szemben az USA-ban a korábban szintén nagy (80 százalék körüli!) elvonás a csúcsjövedelmekre és öröklésre fokozatosan esett. Vagyis ott a közép- és alsó réteg jövedelmét áramoltatták felfelé. (Ha valakinek ez nálunk ismerős mostanában, az nem téved.)
A komoly lecsúszást elszenvedő közép- és alsó középosztály elégedetlensége az elnökválasztás idején abban csúcsosodott ki, hogy a „hagyományos” elitet kiszavazva Trumpba helyezték bizalmukat. Aki eddig is a nagy nyertesek közé tartozott, és ez a jövőben is így lesz.
A Gránit Bank negyedét eddig is birtokló elnök-vezérigazgató vette meg az állam 36,5 százalékos részesedését az egyik legkisebb magyar pénzintézetben. A 4,5 milliárdos vételár éppen fedezi a korábban beletett állami tőkét.
Az állam értékesítette teljes tulajdonrészét a Gránit Bank Zrt.-ben, az erről szóló megállapodást pénteken írták alá a bank elnök-vezérigazgatójával, Hegedűs Évával – jelentette be Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter sajtótájékoztatón pénteken Budapesten.
A vevő az E.P.M. Kft, amely a bank elnök-vezérigazgatójának társasága. A cég 24,7 százalékban eddig is tulajdonosa volt a Gránitnak.
Forrás: Gránit Bank
Az állam júliusban írt ki nyílt tendert a teljes, 36,5 százalékos állami részvénycsomag értékesítésére, az eljárás kétfordulós volt, azon minden külföldi és belföldi szereplő indulhatott.
A részvénycsomag nyertese által ajánlott ár 4,5 milliárd forint.
Az állam eddig mintegy 4,3 milliárdot tett bele a Gránitba, s első lépésben 4,9 százaléka lett a kicsi pénzintézetben – olvasható a Portfolio mai ismertetésében.
A fiókhálózat nélküli Gránit Bank alapítója Demján Sándor volt, aki éppen Hegedűs Éva cégének adta el részét két évvel ezelőtt. Tőkeemelés után csökkent az eddigi hányadra az állam része.
Az erőteljes kormányzati szándék ellenére a feldolgozóipar a gazdaságon belül változatlanul egyötödnyi súlyú, ennél nagyobb baj, hogy óriási rés tátong a kisebb és a nagy cégek között – írja a GKI. Háromszorosára nőtt az egy munkahelyre jutó közpénz, de ez se a jövőt szolgálja.
A magyar ipar – ezen belül is főként a feldolgozóipar – a rendszerváltás utáni gazdasági átalakulás első évtizedének egyik sikertörténete. Az ezredfordulóra a nemzetgazdasági ág maga mögött hagyta az átalakulás idejének válságát és – elsősorban a külföldi működőtőke betelepülésének köszönhetően – a gazdaság motorjává vált. A lendület azonban a következő évtizedben elveszett, az ekkor megszerzett előnyös pozíció a következő időszakban erodálódott – olvasható a GKI Zrt. elemzésében.
A feldolgozóipar 2002-ben már a bruttó nemzeti termék 18,5 százalékát állította elő Magyarországon. A válság következtében ez az arány 2010-ben némileg mérséklődött, majd a kormányzati újraiparosítási kampány – elsősorban az ennek keretében folyósított támogatások – nyomán 2016-ban 19,9 százalékra emelkedett. A GKI
várakozásai szerint egyelőre így is marad.
2002-ben már a járműiparnak volt a legnagyobb szerepe a feldolgozóipari bruttó termelési érték előállításában (17,2 százalék), majd ez tovább növekedett 2010-ben 19,1 százalékra. Időközben azonban az elektronikai ipar dinamikája még magasabb volt, és 2010-re átvette a legnagyobb ipari alág rangját 22 százalékos súllyal. Az ekkor már folyamatban lévő, de csak ezután működébe lépő nagy autógyári beruházások nyomán 2016-ban ismét a járműgyártás volt a legnagyobb alág 30 százalékkal, az elektronikai ipar súlya pedig – a gyártás egy részének leépítése miatt is – csak 11,9 százalék lett.
Az autógyárak emisszió-hamisítási botránya viszont ekkor a járműipart rengette meg és felgyorsította a korábbi magas olajárak miatt beindult kutatás-fejlesztési tevékenységet az alternatív hajtások irányába.
A GKI kutatói úgy vélik, hogy az utóbbi két évben
a járműipar elvesztette húzóágazat jellegét
és alapvető átalakuláson megy át, aminek kimenete még nem látható. A magyarországi autógyárak és járműipari beszállítók most komoly alkalmazkodási kihívás elé néznek. Egyelőre a különféle bejelentésekből úgy tűnik, hogy az ágazat szereplőiben megvan a szándék és a képesség megfelelni az új kihívásoknak.
Közben a magyar iparban ismét lendületbe jött az elektronikai ipar, de a 2017-2018-as években az ipari növekedés szélesebb alapokon nyugszik (több ágazat vesz részt benne) és kiegyensúlyozottabb lesz, mint az előző hat évben.
Komoly gondot okoz azonban, hogy az iparvállalatok szférájában – más üzleti szektorokhoz hasonlóan – hasadék tátong a nagyvállalati szféra és a kisebb cégek világa között. A nagy cégek gyakran külföldi tulajdonban vannak, de az igazi különbség az a vállalatok között, hogy bekapcsolódtak-e a nemzetközi értékláncokba, vagy sem. Ez pedig méretgazdaságossági okok miatt elsősorban a nagyvállalatok előtt nyitva álló lehetőség.
A kisebb cégeknek lehetne fontos szerepük a hazai piac kiszolgálásában, de hatékonysági problémáik miatt gyakran nem képesek hely- és vevőismereteikből, méretükből adódó rugalmasságukból, gyors innováció-abszorpciós képességükből adódó versenyelőnyeiket kihasználni.
Ezek a cégek támogatásokra szorulnak (ez részben fejlesztéspolitikai eszközökkel, részben célzott piacvédelemmel valósul meg) és így persze a politika foglyaivá válnak, ami tovább rontja hatékonyságukat és versenyképességüket.
Forrás: GKI
A GKI számításai szerint háromszorosára nőtt az egy új munkahelyre jutó költségvetési támogatás: 2006 és 2010 között négymillió, 2015-16-ban már 12 millió forint volt. Sőt, a támogatások részaránya megnégyszereződött a vállalati beruházásokon belül. Ráadásul e téren is a járműipar áll az élen, míg az egyre nagyobb szerepet betöltő infokommunikáció a sor végén kullog pár százalék részesedéssel.
A GKI ebből azt a következtetést vonta le, hogy nem járt jó úton a 8+8 év iparpolitikája, amikor a nagyvállalatok munkahelyteremtését és a kisvállalatok exportját támogatta. Alapvető piaci szerepek, technológiai adottságokból fakadó üzleti modellek keveredtek össze bizonyos voluntarista elképzelésekkel. Ahhoz, hogy a magyar ipar kevésbé függjön néhány nemzetközi nagyvállalat helyzetétől és terveitől, elsősorban mozgási szabadságot, információs és képzési támogatást kell nyújtani a hazai cégeknek, nem pedig bizonyos tevékenységek és piacok felé terelni őket.
Különösen igaz ez a beköszöntő negyedik ipari forradalomnak nevezett átalakulás idején, ami lényegében az infokommunikációs technológiák értékláncokat és üzleti modelleket átformáló hatását hozza magával.
Négy kispártot sújtott büntetéssel a számvevőszék. Az Együtt, a Párbeszéd, a DK és az LMP kapott többmilliós büntetést irodabérlés állítólagos szabálytalansága miatt – írta merce.hu. Indoklás éppúgy nincs, mint a Jobbik 663 milliós elmarasztalásakor.
A Jobbik után újabb 4 párt, az LMP, a DK, az Együtt és a Párbeszéd kapott büntetést az Állami Számvevőszéktől (ÁSZ). Mind a négy párt esetében az irodabérlést találta tiltott támogatásnak az ÁSZ. A pártok szerint az ÁSZ döntései nevetségesek.
Az LMP, az Együtt, a Párbeszéd, és a DK is megerősítette a Mérce értesülését, hogy az Állami Számvevőszék a 2015-ös és a 2016-os évi gazdálkodás vizsgálatakor megbírságolta a pártokat, 5 és 10 millió forint közötti összegre. A bírságokban közös,
hogy a számvevőszék nem fűzött indoklást a bíráság összegéhez.
A Párbeszéd központi irodájának bérlése kapcsán állapította meg az ÁSZ, hogy tiltott állami támogatást vesznek igénybe. Az esetben az a furcsa, hogy ez ugyanaz a 2014-ben keletkezett irodabérlet, amit az az évi jelentésében már vizsgált az ÁSZ, de akkor nem talált benne kivetnivalót. Sőt, az irodát, mivel azt a képviselőknek járó irodabérlet terhére bérli a Párbeszéd, hivatalosan az Országgyűlés Hivatala is bérli egyharmad részben, és az sem talált hibát a szerződésben.
A Párbeszéd azt is elmondta a Mércének, hogy őket az Együttel és a MOMÁ-val közös, 2016-os plakátkampányuk miatt is megbüntették, mivel az ÁSZ szerint piaci ár alatt dolgoztattak. Ezt a párt azért tartja nevetségesnek, mert egy ismert piaci közvetítő szereplőn keresztül vásároltak plakátokat, teljesen a piaci ár alapján. A plakátcégekkel nem is kerültek kapcsolatba.
Tordai Bence, a Párbeszéd szóvivője elmondta, szerinte ez
politikai megrendelésre készült jelentéstervezet,
amelynek lényege, hogy a Jobbik illegális finanszírozási ügyével összekössék a többi ellenzéki pártot.
Szigetvári Viktor is önkényesnek nevezi az ÁSZ döntését, amit az Együtt szerdán kapott kézhez. Náluk is hasonló a helyzet, egy 2014 óta bérelt iroda, amit már ellenőrzött az ÁSZ, és részben az Országgyűlés Hivatala intézi a bérlést. Szigetvári szerint az ÁSZ döntése elfogadhatatlan és észrevételezni fogják, bár – mint hozzátette – ez egyszerűbb lenne, ha bármilyen konkrétumot írt volna az ÁSZ a jelentésében, miért és milyen alapon szabta ki ezt a büntetést.
Sebián-Petrovszki László, a DK pártigazgatója is hasonló problémákat vetetett fel. Náluk 25 vidéki és 2 központi irodát vizsgálhatott az ÁSZ, de a jelentéstervezet nem mondja meg még azt sem, mely irodákat és milyen alapon tartotta illegális támogatásnak a szervezet. Sebián szerint azért is nevetséges a büntetés, mert az ÁSZ nem vette figyelembe, hogy 2014 óta bérlik azok nagy részét, van, amelyikben felújítást is végeztek, így növekedett a bérlés óta az ingatlan értéke. Szerinte az ÁSZ-nak inkább örülnie kéne, hogy nem borzasztó drágán bérelnek a pártok ingatlanokat. Úgy gondolja, ez a mostani büntetés a Jobbikra kiszabott büntetés folytatása, az ellenzéki pártok ellehetetlenítéséről szól.
A merce úgy tudja, hogy az ÁSZ az LMP-t is megbüntette irodabérlés miatt, de mivel még nem kapták kézhez a jelentéstervezetet, nem kívántak nyilatkozni az ügyben.
A pártoknak 15 napjuk van észrevételezni a jelentéstervezetet, de fellebbezni nincs lehetőségük a büntetés után.
Az ÁSZ a Jobbik óriásbüntetése esetében is úgy járt el, hogy a jelentéstervezetben nem közölte, milyen számítással jutott arra a következtetésre, hogy 331 millió forint tiltott támogatást talált, amivel megegyező összeggel kell csökkenteni a következő évi költségvetési juttatást.
Két A319-es Airbust vásárol a Magyar Honvédség – jelentette be Simicskó István honvédelmi miniszter szerdán. Hetek óta tudható, hogy a csődbe ment Air Berlin gépparkjából vesz a kormány.
Két darab Airbus A-319-est vásárol a honvédség, a miniszter a pontos árat nem árulta el. Simicskó csak annyit mondott, hogy ez a géptípus újonnan 70-80 millió euróba kerül, de ezeket a 8-9 éves gépeket ennek az árnak kevesebb, mint feléért sikerült megvenni.
Benkő Tibor vezérkari főnök szerint kedvező ár-érték arányban sikerült beszerezni az Airbusokat. A beszerzési összeg nemcsak a gépeket, hanem a pilóták, valamint a technikai személyzet kiképzését, felkészítését és a kecskeméti repülőtér üzemeltetési feltételeinek megteremtését is fedezi.
A vezérkari főnök elmondta: ezek az Airbusok
többcélú katonai feladat ellátására alkalmas csapatszállító repülőgépek.
A közvélemény érdeklődő része már hetek óta tényként kezelte, hogy a nemrégiben csődbe ment német fapados légitársaság, az Air Berlin légiflottájából fog vásárolni a kormány.
A honvédségi beszerzés lehetővé teszi a közbeszerzés mellőzését.
Az később fog kiderülni, hogy tényleg katonai célra fogják-e használni az A-319-eseket. Az utóbbi időben ugyanis többször került szóba – például Lázár János kancelláriaminisztertől -, hogy meg kellene fontolni a kormány számára saját repülőgépet venni.
Az Airbus A319 az A-320-as család tagja, ennek rövidebb törzsű változata. Kis- és közepes távolságokra készült típus, 160 utas szállítására alkalmas, csapatszállítás esetében legalább részben kiszerelhetővé kell tenni az utasüléseket. Nem friss modellről van szó, mert először 1995-ben lépett szolgálatba.
Elismerő mondatokba csomagolt alapos bírálatot kapott a kormány vezető multicégek éves jelentésében. Elavult az oktatás tartalma, lexikális tudás helyett az együttműködést kéne tanítani, dupla ennyit költeni rá, az „újraiparosítás” és az összeszerelő-üzemek tévút. Az együttműködés, párbeszéd hiányát újra és újra felhozzák. A csak német vállalatokat tömörítő kamara viszont érezhetően tartózkodik a bírálatoktól.
Tíz-tizenöt évre szóló országstratégiát sürget megalkotni a Magyar Európai Üzleti Tanács (HEBC), amely idei, 19. éves jelentésének az Okos Magyarország címet adta. A pár napja bemutatott jelentésnek csak az állami hírügynökség által közreadott összefoglalója vált ismertté, amely azonban
szinte semmit se tartalmaz a megállapítások legfontosabbjaiból.
Az olyan óriásvállalatok, mint a Magyar Telekom, a Heineken, a Henkel, a Nokia, az Ericsson itteni vezetői – mint írják – elsők között szeretnék felhívni a figyelmet a digitális átalakulás hozta legfontosabb tényezőkre, amelyek új lehetőségeket nyújthatnak a gazdaság és az államigazgatás részére. „Okos országgá válni összetett folyamat, amelyben az iparágak különböző szintjeinek, az oktatási intézményeknek, a kormánynak, és a társadalom tagjainak együttműködésére van szükség.”
Az országjelentés több ízben igyekszik hízelgő megállapításokkal kedveskedni, ezek között kifejtve azonban – a nemzetközi diplomáciában és üzleti életben megszokott visszafogott megfogalmazásban – szinte minden fontos kérdésben éppen
annak ellenkezőjét javasolja, mint amit a magyar kormány 2010 óta tesz.
Mindenekelőtt az országstratégiát – amelyben kialakítható lenne, milyen legyen Magyarország 10-15 év múlva – társadalmi párbeszédben, az állampolgárok bevonásával kellene megalkotni.
Melyik jövőbeni irányt kellene az országnak választania, hogyan fejlesszük az oktatást és a gyorsan változó világunkban élni és dolgozni képes munkaerőt – ezek olyan kérdések, amelyek mindenkit foglalkoztatnak – írják a HEBC vállalatvezetői.
Egy szokásos toposz előhívásával megállapítják, hogy az innováció szempontjából a munkaerő olyan versenyelőnyökkel bír, mint „a magyar emberek találékonysága és az erős természettudományos oktatás”.
A földközelhez érve viszont arról beszél a HEBC, hogy amikor a döntéshozók, vállalkozások tulajdonosai, cégvezetők befektetési információkat gyűjtenek Magyarországról, vegyes képet kapnak. Az ország számos előnye, például központi fekvése, biztonságos környezete és kommunikációs infrastruktúrája vonzza a külföldi befektetéseket.
De ahhoz, hogy a jövőben magas hozzáadott értékű iparágakat tudjunk idevonzani,
„úgy gondoljuk, hogy nyitottabb, modernebb gazdasági megközelítésre van szükség, amely magában foglalja az összes érintettel való egyeztetéseket is”.
Az oktatás és innováció összefüggésében mindjárt leszögezi a HEBC, hogy elmúltak azok az idők, amikor csak a tudás mennyisége számított. Napjaink világa a minőségről és a sebességről szól. A modern gazdaság erre vonatkozó igényét az oktatásnak is tükröznie kell, és „nem a lexikális ismeretekre összpontosítania”. Nem az a fontos, hogy a diákok hány órát töltenek el a házi feladatok elkészítésével, hanem hogy milyen szerteágazó érdeklődési köröket tudnak kifejleszteni a különböző tantárgyak tanulásán keresztül.
A Shell itteni igazgatósági elnöke szerint ami még mindig hiányzik, az több gyakorlati és projekttel kapcsolatos tudás.
A lexikális tudás könnyen hozzáférhető, és csökken az értéke
– írja oldalszéli megjegyzésében Fábián Ágnes.
Valósággal mélyütés a porosz iskolarendszer híveinek, hogy ha megnézzük a különböző sikeres oktatási rendszereket, láthatjuk, hogy a hangsúly az önfejlesztésen van, ami a gyerekeket kísérletezésre, hibázásra és arra bátorítja, hogy tanuljanak az ismételt próbálkozásokból.
Másik bolygón képzelhetjük magunkat, amikor a nagyvállalati vezetők által ajánlott megoldás a
„projekt-alapú munka, együttműködés és csapatmunka, kritikus gondolkodás, a kulturális sokszínűség iránti nyitottság, kérdezési technikák és a változások megfelelő kezelésének képessége”.
Ezek azok a személyes jártasságok, amelyeket azonnal alkalmazniuk kell az oktatási intézményeket elhagyó diákoknak.
Az ítélet félreérthetetlen:
Magyarország oktatási rendszere „alapvetően változatlan maradt az elmúlt évtizedekben”.
A HEBC véleménye szerint a nemzeti kerettanterven belül is „lehetne az iskolákat arra ösztönözni”, hogy különböző módszereken keresztül közelítsék meg a tanítást, adjanak teret a fejlődésnek és vonzzanak több befektetést az oktatásba. A modern tanulási módszerek bevezetéséhez a közép- és általános iskolák részéről is hozzáállásuk megváltoztatására van szükség.
„Ismerjük a finn és a német iskolarendszer eredményeit, ahonnan a gyerekek magabiztosan, a mai munka világában elengedhetetlen személyes készségekkel felvértezve lépnek ki.” Aligha lehetséges, hogy a HEBC-ben ne tudnák, mennyire kevés az iskolák önállósága a kerettanterven belül.
A további bírálatok bevezetéseként helyes kezdeményezésnek tartják a pedagógusok életpálya modelljének bevezetését, amely „némi javulást már fel is tud mutatni” a tanári hivatás státuszának emelésében. Mindazonáltal úgy látják, hogy ez a modell rövid távon hozhat inkább átmeneti megoldást. Magyarországnak hosszú távú stratégiára van szüksége a tanári hivatás megítélésének megváltoztatásában.
Míg az általános és középiskolai tanárok fizetése összevethető a V4-országokban tapasztaltakkal, a magyarországi tanári fizetések vásárlóereje a legalacsonyabbak közé tartozik, lemaradva ezzel Csehország, Lengyelország és Ausztria mögött.
Ezért
az oktatási költségvetés legalább kétszeresére emelését
indítványozzák már nem először.
„Vállalataink üdvözlik a duális oktatás bevezetését, mivel az elengedhetetlenül szükséges a magyarországi szakmunkások számának növeléséhez” – így az újabb buksisimogatás. De: Németországban és Ausztriában például a duális képzés intézménye és a szakképzés nagy elismertségnek örvendő életpályákhoz vezet, mivel erre az oktatási formára
„nem a lassan, nehezen tanulóknak való képzésként tekintenek, hanem olyan munkaerőbe történő hosszú távú befektetésként, amely képes alkalmazkodni a jövő kihívásaihoz”.
A gimnáziumok megtizedelése és a szakképzés lecsontosításának tükrében különösen érdekes a HEBC javaslata, hogy mérlegelni kellene a duális oktatás rendszerének továbbfejlesztését és továbbvitelét a felsőoktatásba, hogy a szakembernek tanulók a szakmával együtt felsőfokú képesítést is szerezhessenek. Véleményük szerint ez nagymértékben hozzájárulna a duális képzés céljainak és presztízsének javításához.
Egyértelműen kedvező a multicégek körében a Digitális Jólét Program 2.0 fogadtatása, amely 2018 végéig nagy sebességű, széles sávú internet-hozzáférést ígér minden magyar háztartásnak, biztosítva ezzel a digitalizációhoz és az internet-használathoz elengedhetetlen fejlettebb infrastruktúrát. Az internet-áfa jelentős csökkentése (öt százalékra), valamint a közösségek számára a digitális jólét alapcsomag keretén belül biztosított ingyenes internet-hozzáférés olyan kezdeményezések, amelyeket egyöntetűen fontosnak tartanak.
De azt is írják, hogy a digitalizációt az oktatással együtt kell fejleszteni, mert a fejlett infrastruktúra hatékony kihasználásához elengedhetetlen az oktatás színvonalának emelése, csak így leszünk képesek új termékek létrehozására és piaci bevezetésükre.
A HEBC-ben idézik azt a becslést, amely szerint 2030-ban a napjainkban ismert foglalkozások 75 százaléka már nem lesz.
A jövőben több szakképzett, speciális tudással rendelkező mérnökre és technikusra lesz szükség, ezért olyan programok létrehozását javasolják, amelyek
megkönnyítik az átállást a termelői iparágakról a szolgáltató iparágakra.
Magyarország növekedési pályán halad, már látszanak azok az eredmények, amelyek a Made in Hungary (Magyarországon készült) koncepciótól az Invented in Hungary (magyarországi találmány) szemlélet irányába történt váltásnak és a kutatás-fejlesztési rendszer aktuális reformjainak köszönhetőek – szól a következő elismerés. De mindjárt hozzáteszik, annak érdekében, hogy Magyarország továbbra is ezen a pozitív fejlődési pályán maradjon, az Invented in Hungary további népszerűsítését, valamint a nagy értékteremtő beruházások előnyben részesítését javasolják.
És hogy senki előtt se legyen kétséges, mire gondolnak, a HEBC tagvállalati vezetői kifejtik, hogy a gazdasági portfólió diverzifikálására van szükség. Az egyre növekvő automatizálás következtében a technológia számos hagyományos szektorban, például
az összeszerelő-iparban csökkenti a dolgozók foglalkoztathatóságát.
Ennek kapcsán visszakanyarodnak a kályhához. Finnország és Dél-Korea figyelmet érdemlően korán felismerte a magas minőségű oktatásba történő befektetés szükségességét és nagy beruházásokat vonzottak a kutatás-fejlesztésbe.
A nyugati cégekben a rögtönzés és megbeszélés hiánya régi kifogás. Újból és újból felhozzák ezt a HEBC jelentésében is. A befektetésekhez kiszámíthatóságra, kalkulálható szabályozási környezetre és stabil adópolitikára van szükség, az adószabályok gyakori és az érintettekkel nem egyeztetett változtatása negatív hatással van az ország versenyképességére – figyelmeztetnek nem először. És mindjárt megtoldják azzal, hogy bár előrelépés az online pénztárgépek rendszere vagy az Elektronikus Közútiáruforgalom-ellenőrző Rendszer (EKÁER) bevezetése, de az érintettekkel történő előzetes egyeztetés pozitív hatással lenne az új szabályozások végrehajtására, mivel kiszámíthatóbbá válna az új szabályok betartásához szükséges felkészülési idő.
Általában nincs aggodalom a nyugati partnerek körében a mostani gazdasági mutatók megítélésében. Vállalatvezetők azonban, így a HEBC-ben is szeretnék csökkenteni Magyarország függőségét az európai uniós alapoktól. Mi több, utóbbiak arra bátorítják a magyar kormányt, hogy
„gyorsítsa fel az ország gazdaságának integrációját az európai gazdaságba és vezesse be az eurót”.
Kiemelt része a diagnózisnak és terápia-javaslatnak az energia. Az országstratégiát ebben is fontosnak tartanák, egyenesen a következő 100 évre. És megint a dicséretbe burkolt fenntartás. Általánosságban helyeslik Magyarország energiaforrásainak diverzifikációját, írják, noha nyilván pontosan ismerik Paks II következményét, az egyirányú kiszolgáltatottság súlyosbodását. És ha nem lenne untató, megint „széleskörű párbeszéden alapuló” stratégiai megközelítést ajánlanak az ország energiastratégiájának továbbgondolásához.
Érzékelhetően eltérő megközelítésű és hangütésű a Német-Magyar Ipari és Kereskedelmi Kamara (DUIHK) nemrégiben közzétett „villámfelmérése”, amelyet a Kimagasló befektetői hangulat címmel bocsátottak ki.
Eszerint a hazánkban működő német érdekeltségű vállalatok jelenleg kitűnőnek értékelik gazdasági helyzetüket. A vállalatvezetők válaszai szinte valamennyi kérdésben még derűlátóbbak voltak, mint áprilisban, amikor a kamara konjunktúra-felmérésének eredményei már igen derűlátó üzleti hangulatról tanúskodtak.
Figyelemre méltó, hogy a német érdekeltségű cégek – vagy a kérdést feltevők – mennyire nem tekintik (?) fontosnak az őket körülvevő jogbizonytalanságot és a gazdaság fejlődését gátló egyéb politikai tényezőket.
Forrás: DUIHK
A DUIHK által megkérdezett mintegy 100 vállalat 68 százaléka jónak tekinti saját üzleti helyzetét, mindössze három százalékuk értékelte azt rossznak. Ez az eredmény még a tavaszinál is érezhetően jobb (akkor 55 százaléknál állt a „jó”, és hét százaléknál a „rossz” válaszok aránya), egyúttal pedig ez a 2005 óta mért legjobb érték. Ugyanakkor nem csupán a jelenlegi helyzetet értékelik minden eddiginél jobbnak, hanem a következő 12 hónapra vonatkozó kilátásokat is: a válaszadók 52 százaléka számít saját helyzetének további javulására és csupán négy százaléka annak romlására. A DUIHK felmérései ebben a tekintetben sem mutattak soha ennél jobb arányt – írta jelentésében a kamara.
A DUIHK felmérésében a válaszadók 56 százaléka jelezte, hogy növelné beruházásait a következő tizenkét hónapban, 61 százalékuk pedig létszámbővítést tervez. A DUIHK eddigi felméréseiben soha nem mért még ilyen magas értéket ebben a két kérdésben.
Hangsúly az önkormányzatokon, a szociális területen, a zöld gazdaságon, a jogállami reparáción. Nagyarányú béremelés és kiadásnövekedés oktatásban-egészségügyben, luxus- és vagyonadó, konzervatív progresszív jövedelemadózás. Ez az LMP és a Gémesi-féle Új Kezdet programja.
Az LMP és a Gémesi György vezette Új Kezdet közös választási programja viszonylag sokat ígér, de az elképzelések jó része jövőorientált zöld gondolatok köré csoportosul. Fokozatos áttérés a megújuló energiára, belsőégésű motorú autók forgalomba helyezésének tilalma 2030-tól, az ország „végigszigetelése”. Helyi közösségek, közte önkormányzatok korábbi jogainak visszaállítása. A társadalmi esélyegyenlőtlenség csökkentése jogi és adóintézkedésekkel. Több kulcsos szja, vegyítve a szocdem progresszivitást a konzervatív felső mértékkel. Csak néhány kulcspont a Lányi András szerkesztette csomagból.
A fontosabb elképzelések súlyponti elemei, s azok főbb pontjai
A jogállam helyreállítása
a végrehajtó hatalom túlkapásainak megakadályozására vissza a fékek és ellensúlyok rendszerével
az Alkotmánybíróság eredeti hatáskörének helyreállítása
újra kétfordulós és arányos választási rendszer
a korábbi népszavazási szabályok, kiterjesztve a költségvetést és nemzetközi szerződést érintő területekre
korrupciós főügyészség
Külpolitika, nemzetpolitika
nyugati orientáció az EU-val és a NATO-val a középpontban
térségi kapcsolatok hangsúlyos kezelése
honvédség korszerűsítése, a kiadások GDP-arányosan 2 százalékra emelése
önálló nemzetpolitikai fejezet határokon kívül élő magyarok jogainak erősítésével, kiemelten a nyelvi jogokkal
a magyar nemzet egy, a nemzetrészek önállóak
támogatni az egyes szomszédos országok magyar kisebbségeinek autonómiáját
a nyelvi jogok érvényesülése a nemzetek létének alapja
a saját oktatási rendszer minden nemzetiség elidegeníthetetlen joga
Területfejlesztés, önkormányzatok
az egész ország érdeke helyreállítani a vidék népességmegtartó erejét
a vidékfejlesztés meghatározó szereplőivé a helyi közösségeket: a területi önkormányzatiság újragondolása
mobilitási garancia a vidékieknek: közlekedésfejlesztés
ésszerű megoldást Budapest és az agglomerációs települések viszonyának rendezésére
orvosolni a fejlesztési források elosztásának visszásságait
újjászervezni a rendőrséget: a helyi közbiztonság önkormányzatok alá rendelése
Oktatás
az oktatásügy részesedését a költségvetésben 20 százalékra emelni (ez mintegy ötszörözés)
véget vetni a közoktatás központosítására tett abszurd és kártékony kísérleteknek
helyreállítani az oktató-nevelő munka szabadságát, a diákoknak visszaadni a tanulás örömét: óraszámcsökkentés, az oktatásnak a kor kihívásaihoz igazítása, állami tankönyv-monopólium megszüntetése, tanárok kötelező óraszáma maximum heti 20 óra
az iskola egy-egy település életében a legfontosabb közösség-szervező erő, sorsáról a végső döntés a helyi társadalmat illeti
jelentősen emelni a köz- és felsőoktatásban dolgozók fizetését
az egyetemi képzés ingyenességének kiterjesztése a második és harmadik diplomára, valamint a doktori képzésekre
Kultúra
nem fecsérelnék a kultúra pénzét felesleges építkezésekre
a Magyar Művészeti Akadémia kiváltságainak eltörlése
a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal visszaállítása
Egészségügy
önálló egészségügyi minisztérium
azonnali, az ágazat egészét érintő béremelés: 50 százalékkal emelnék az egészségügyben foglalkoztatottak bérét, amit négy éven keresztül az országos átlagot garantáltan meghaladó jövedelem-emelkedés követ
a társadalombiztosítás önállóságának helyreállítása
az egységes társadalombiztosítási rendszeren belül differenciált szolgáltatásokat: magánszolgáltatások bővülésének elfogadása
az egész ellátórendszer átgondolása az alapszintre támaszkodva
nem hagyni magukra a tartós és gyógyíthatatlan betegeket: a hozzátartozók általi ápolás elismerése foglalkoztatási jogviszonyként, és a minimálbér színvonalára emelt ápolási díj bevezetése
Társadalompolitika
többkulcsos adórendszer, a minimálbér adómentes, az átlagbér két és félszereséig csökkentve a jövedelemadót, szakítani az olcsó munkaerő vonzerejére építő, elhibázott gazdasági szemlélettel, a közszférában a bértábla minimálbérhez kötése
munkanélküliségi segély helyett társadalmi beilleszkedési jövedelem
aktív lakáspolitika: szociális lakásügynökségek felállításával segíteni az üresen álló lakások bérbeadását, új albérleti szabályozás, amely egyszerűsíti az adózást, ugyanakkor megfelelő garanciákat nyújt bérlőnek és bérbeadónak egyaránt
a családpolitikában az esélyegyenlőség elve: kiemelt támogatás a különösen nagy terheket viselő családoknak, köztük az egyszülősöknek, a tartós betegséggel és fogyatékkal élő gyermekek szüleinek, a családi pótlék emelése; a családtámogatás fontos eszköze az adókedvezmény, ösztönözni az otthon is végezhető részmunkák körének bővítését, a 24 órás otthonápolás minimálbéres munkaviszonykénti elismerése
28 500 forintról 50 000 forintra emelni az öregségi nyugdíjminimumot, az éves emelés alapja a nyugdíjas-infláció
Gazdaság
az állam feladata a közszolgáltatások biztosítása és a közjó képviselete, nem a jövedelemtermelés: csökkenteni az állam gazdasági szerepét
általános béremelés progresszív jövedelemadóval: a minimálbérig adómentes a jövedelem, ez után pedig progresszívan emelkedik a terhelés; ehhez társul a munkavállalói járulékok csökkentése is, ezzel a minimálbér nettó értéke 30 százalékkal nőne, az átlagbéré pedig 20 százalékkal, de még annak kétszeresénél is érezhető reálérték-növekedés lenne; az adóteher csak a minimálbér hétszeresét elérő havi jövedelem felett (ez jövőre 966 ezer forint) növekedne
munka- és környezetbarát, egyszerűbb adózás: a munkajövedelmek terhelése csökken, a tőke és a környezethasználat hozzájárulása nő
egységes jövedelemadó, ami minden jövedelemre, származzon az munkából, vállalkozásból vagy egyébből, ugyanazt a (progresszív) terhelést érvényesíti
A fedezet az intézkedésekhez
ismét két kulcsos társasági adó: az alsó, kedvezményes sáv csak a kisvállalkozásoknak
a kedvezmények nagy részének, például a sportcélú tao eltörlése, csakúgy, mint a multiknak adott bőkezű adókedvezményeké és támogatásoké
a vagyonadózás területén luxusadó és nagybirtokadó
visszavenni a baráti oligarcháknak adott kedvezményeket, így emelkedne például a játékadó
a környezethasználat fokozottabb terhelése a termékdíjak, a bányajáradék, a környezethasználati díj és más zöld adók emelésével
emelni az MNB kötelező befizetéseit, amire az alapítványok felszámolása után jelentős fedezete lesz
automatikus vagyonosodási vizsgálat
megalomán kormányzati beruházások leállítása: Paks II, Liget Budapest projekt, Belgrád-Budapest vasút, kormányhivatalok Várba költöztetése, stadionprogram, Ludovika Campus stb
általános offshore-talanítás
tartósan kedvező viszonyokat a hazai kis- és közepes vállalkozások számára
a fejlesztési forrásoknak a jövőképes ágazatok felé terelése
körkörös gazdaság megteremtése: a gazdaság anyagáramai zárttá váljanak, azaz minden hulladék, minden melléktermék újra bekerüljön a gazdaság vérkeringésébe
Mezőgazdaság
a vidékfejlesztés fedezete elsősorban a nagyobb hozzáadott értéket előállító agrárgazdaság fejlesztésével
az előző korszak bűnös földbirtok-politikájának revíziója: a milliárdos pártklientúrák kezén felhalmozódott óriásbirtokok felszámolása jogi és támogatáspolitikai eszközökkel
ösztönözni a különféle szövetkezési formák és nonprofit fejlesztési együttműködések megerősödését
Környezetvédelem
középpontban a klímaváltozás elleni harc
vízkészlet, föld, erdők, ásványkincsek a nemzeti vagyon elidegeníthetetlen részei
új szemléletet a hulladékgazdálkodásban: arányos teherviseléssel (szemétdíj) ösztönözni a megelőzést, termék- és betétdíjas rendszer minél több területen
Közlekedés, telekommunikáció
közösségi közlekedéssel mobilitási garancia: a hálózatban országos integrált ütemes menetrend, a gerincvonalakon és a jelentősebb ráhordó szakaszokon lehetőleg óránkénti közlekedés, a szórványterületeken a ritka és lassú nagybuszos ellátás helyett kisebb járműveket
presztízsberuházások, mutyik helyett ésszerű hálózatfejlesztést, a meglevő infrastruktúra karbantartása
ésszerű, környezetbarát fejlesztéseket az árufuvarozásban: növelni a vasút versenyképességét az áruszállításban, a vasúti és folyami kombinált szállítás fejlesztése
önvezető járművek elterjesztése
2030-tól ne lehessen belső égésű motorokat forgalomba állítani
az autózást támogató torz rendszerek igazságossá tétele, kiemelt támogatás a kerékpáros közlekedésnek
Ügyfélkapu plusz: univerzális kapcsolattartási infrastruktúra nem csak az állam számára, az állami és önkormányzati szervek kapcsolattartását egymással és az ügyfelekkel teljes egészében az internetre terelni, ahol a nagy állami adatbázisok (földhivatal, gépjárművek) ingyenesen hozzáférhetők, a kormányzati gerinchálózat minden településre jusson el
Energiapolitika
optimális, korszerű energiamix: megújuló források fokozatos térnyerése, 2030-ra 50 százalékos részarány
Paks II helyett megújuló energiára és energiahatékonyságra alapozni a fejlesztést
a lakóépületek energiahatékonyságának nagymértékű javítása, célul tűzve ki az átlagosan 85 százalékos energiafogyasztás-csökkentést
napelemet minden tetőre
egyszerű és átlátható támogatási rendszert a lakossági energetikai beruházások számára
A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.
A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.
A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.
