Kezdőlap Szerzők Írta Bak Mihály

Bak Mihály

740 CIKKEK 0 HOZZÁSZÓLÁS

Nagyot bukott az építőipar augusztusban

Tíz százalékot zuhant egy hónap alatt az építőipar teljesítménye augusztusban és az éves adat is töredéke a korábban mérteknek. Ami a növekedés lassulását jelzi, az a szerződésállomány jelentős mérséklődése. Az ipar egésze lényegében már stagnál.

Bár egy adat nem adat, az kiolvasható a KSH legfrissebb jelentéséből, hogy karnyújtásnyira van a korábbinál érezhetően kisebb gazdasági növekedés. Ennek egyik mozgatórugója a belső kereslet: ezzel még nincs baj, a bérek változatlanul tolják felfelé a kiskereskedelmet. Másik ága az építőipari boom, amely felett azonban gyülekeznek a felhők.

A KSH mérése szerint 2019 augusztusában az építőipari

termelés értéke 5,9 százalékkal meghaladta az egy évvel korábbit. Ez negyede ötöde a korábbi időszakokban regisztrált számoknak.

A két építményfőcsoport termelése ellentétesen alakult: az épületeké 14,1 százalékkal emelkedett, az egyéb építményeké 3,5-del mérséklődött; az épületeknél lakó-, kulturális és ipari épületek építése eredményezte a növekedést.

Ami igazán figyelemre méltó, az az, hogy

az építőipar termelése 10,5 százalékkal csökkent a júliusihoz mérten.

Éves alapon augusztusban az épületek építésében 17,7 százalékkal nőtt, az egyéb építmények építésében 0,2-del csökkent, a speciális szaképítés termelése 2,7 százalékkal emelkedett. Az év első nyolc hónapjában az előző év azonos időszakához viszonyítva az építőipari termelés 29,6 százalékkal emelkedett.

Az adatokból az rajzolódik ki, hogy a változatlanul száguldó – és az árak növekedésében és testet öltő – lakásépítések, illetve a még töretlennek tűnő ipari beruházások cipelik magukkal az ágazatot. A lakások esetében azonban az árak sok helyen, például a fővárosban felette vannak a fizetőképes keresletnek, a lassulásra már nem sokat kell várni.

Erre utalhat a szerződésállomány alakulása.

A megkötött új szerződések volumene már csak 3,2 százalékkal nőtt, ezen belül az épületek építésére kötött szerződéseké 2,5 százalékkal egyenesen kisebb,

az egyéb építmények építésére vonatkozóké 10,1-del nagyobb volt az egy évvel korábbinál. Az építőipari vállalkozások augusztus végi szerződésállománya 12,1 százalékkal elmaradt a 2018. augusztus végitől. Az épületek építésére vonatkozó szerződések volumene 49,8 százalékkal nőtt, az egyéb építményeké 25,6-del csökkent.

A másik friss adat az ipar egészéről tudósít. Az ágazati termelés volumene alig 0,3 százalékkal nőtt az előző év azonos időszakához mérten, az előző hónaphoz képest 1,2 százalékkal csökkent. Utóbbi adat a nyári leállások miatt önmagában nem tragédia, de a megelőző hónapban is csupán 1,7 százalék volt a növekedés, júniusban pedig csaknem két százalék a csökkenés.

Az ipari termelés trendvonala március óta stagnálást mutat.

Vagyis az erőteljes költségvetési pénzinjekciókkal stimulált lakásépítések és egyre nagyobb támogatásokkal indított külföldi beruházások még nyomják felfelé a termelést, az erőteljes keresleti oldali béremelések pedig fenntartják a belső fogyasztás magas szintjét. A külvilágban egyre markánsabb növekedési visszaesés (Németországban egyenesen csökkenés) azonban már az év végére éreztetheti hatását.

Tovább mélyült a szakadék az országon belül

Mind inkább kisvidék-nagyváros metszi ketté az országot. Egyre több nagy népességű település utasította el a Fideszt. Ennek csúcsán Budapesten sok kerületben földcsuszamlásként vitték el a körzeteket is az ellenzék indulói. Az elemző szerint kimerült a migránskampány ereje, és a továbbiakban inkább keménykedés várható a Fidesztől.

Ha a választási eredmények mélyére nézünk, azt látjuk, hogy a látványos ellenzéki előretörés árnyékában tovább szélesedett a szakadék a nagy és kisebb települések lakosainak preferenciáiban. Mind a 19 megyei közgyűlésben megerősítette többségi pozícióját a Fidesz-KDNP. Sőt, képviselőinek száma 20-szal nőtt (225-ről 245-re). Mivel megyei listákra Budapesten és a megyei jogú városokban nem szavaznak, ez az eredmény elsősorban azt jelzi, hogy a kormányoldal továbbra is a kisebb településeken jóval erősebb, míg az ellenzék épp ellenkezőleg – írja elemzésében a Political Capital (PC).

Alig többségben a nagyvárosokban a Fidesz

A 23 megyei jogú város közül tízben az összellenzéki polgármesterjelölt tudott nyerni (Dunaújváros, Eger, Érd, Hódmezővásárhely, Miskolc, Pécs, Salgótarján, Szeged, Szombathely, Tatabánya). Ez jelentős javulás az öt évvel ezelőtti eredményhez képest, amikor csak háromban (Békéscsaba, Salgótarján, Szeged) győzött ellenzéki jelölt. Ehhez zárkózott fel negyedikként Hódmezővásárhely a 2018. februári időközi választáson.

A Fidesz a következő ciklusban 12 megyei jogú városnak ad polgármestert (Debrecen, Győr, Kaposvár, Kecskemét, Nagykanizsa, Nyíregyháza, Sopron, Székesfehérvár, Szekszárd, Szolnok, Veszprém, Zalaegerszeg), ami

éppen csak a többségüket fedi le, de jelentős visszaesés a korábbi 19-hez képest.

Sőt, Nagykanizsán, Szekszárdon és Szolnokon a polgármester mögött nincs fideszes többség.

Budapesten sorra taroltak a közgyűlésekben

Azt már megírtuk, hogy az egyesített ellenzék sokkal nagyobb győzelmet aratott, mint azt a számok elsőre mutatták. Budapesten a főpolgármesteri széken túl a 23 kerületből 14-ben az összellenzéki jelölt győzött, akik mindegyike mögött stabil, sőt, általában kényelmes többségű képviselő-testület állhat.

A Fidesz jelöltjei közül csak heten nyertek, és, ami a legfigyelemreméltóbb, alig négy mögött van közgyűlési többség.

Még további két független, általuk (is) támogatott kerületi polgármester szerzett mandátumot.

A fővárosban az ellenzék ahol nyert, ott szinte mindent vitt.

A „rendszerváltó” kerületek egyikében, az I. kerületben tízből nyolc körzetet az ellenzék nyert meg, Óbudán viszont felfordult a világ: nem csak, hogy 1990 után szintén először választottak baloldali polgármestert, a tizenhat körzet mindegyikét elvitték az összefogás jelöltjei. Újpesten az alig ismert momentumos Déri Tibor vezetheti a kerületet, az összes körzetben az ellenzék győzött.

Ugyanez történt a VI. és a VII. kerületben. Józsefvárosban az ellenzék a tizenkettőből tíz kerületben nyert, Ferencvárosban a tizenkettőből egy híján az összesben. A XI. kerületben a Fidesz a 17 körzetből csak egyet tudott megnyerni, Zuglóban pedig mind a 15 egyéni választókerületet besöpörte a baloldali induló, ahogyan a XV. kerületben. A XVIII. kerületben a győztes összellenzéki jelölt mellett a kerületekben is 12:2 arányban nyert a baloldal. A XIX. kerületben egy kivétellel az összes baloldali jelölt befutott.

Az se örülhet a Fideszben, aki nyert

Ahogyan írtuk, Kőbányán a fideszes polgármesternek nincs többsége a közgyűlésben. A XX. kerületben a színt váltott Szabados Ákos ugyan nyert a Fidesz támogatásával, de nem csak kisebbségben van a testületben, hanem

az összes körzetben az ellenzéki szövetség győzött.

Budafokon is kisebbségbe került a fideszes Karsay Ferenc, de a tizenkét választókerületből tízben az ellenzéki jelölt nyert.

Felborult a centrális erőtér logikája

A PC úgy látja, az eredményben fontos szerepe van annak, hogy most először valósult meg az átfogó ellenzéki együttműködés, legalábbis a politikailag legjelentősebb településeken. Az „egy az egy elleni” küzdelem eredményeképp felborult a centrális erőtér logikája, a kormányellenes szavazatok nem aprózódtak szét, ami a korábbiaknál jóval több győzelmet hozott az ellenzéknek. Ezt a kamujelöltek sem tudták megakadályozni.

Országos hatása volt a Borkai-botránynak, amely kihúzta a kormánypárt kereszténységre és hagyományos családi értékekre építő kampánya alól a talajt.

Az sem mellékes, hogy az ügy korrupciós szála a szexbotrány keltette hatalmas közérdeklődés révén olyan emberekhez is eljutott, akik egyébként nem foglalkoznak politikával. Bár Borkai szűken nyert Győrben, az ő és a legtöbb fideszes jelölt korábbiaknál lényegesen gyengébb eredményéből látható, hogy a kormánypárti szavazókat sem hagyta hidegen a botrány. A választók megbüntették a Fideszt.

Kiüresedett a kormánykampány

Részben csődöt mondott a brüsszelezésre, Soros Györgyre és migránsokkal való riogatásra építő kormánypárti ellenségképzés, illetve dezinformációs kampány.

Hatalmas szakadék alakult ki a nem fideszes közvélemény és a kormánypárti média tematikája között.

Utóbbi elsősorban a fideszes tábor mobilizálására volt alkalmas, az ellenzéki, független szavazók pedig éppen ezzel szemben aktivizálódtak.

(Dez)információs szakadék

Minél nagyobb egy település, annál kevésbé működött a kormánypárti dezinformációs kampány, és fordítva – vonja le a következtetést az elemzőcég.

A kisebb településeken továbbra is jelentős az elköteleződés a kormányoldal irányában,

aminek részben az értékválasztás, részben a kiszolgáltatottság, részben az ellenzéki beágyazottság hiánya az oka. A kormánypárti fenyegetésekre ezeken a településeken jobban rezonálnak, a városokban viszont ez visszaütött.

A kampányban hiába fogalmazta meg maga a miniszterelnök is, hogy csak azok a települések járnak jól, amelyek kormánypárti politikust választanak, ez inkább kontraproduktívnak bizonyult. Sem Gödöllőn, sem Miskolcon nem volt elég a fordulathoz a miniszterelnöki látogatás.

Fontos megállapítás, hogy az önkormányzati választáson

érvényesülhetett a városok és a falvak közötti egyre nagyobb különbség.

Míg egy országgyűlési választókerület eredményét alapvetően meghatározzák azok a kisebb települések, ahol a kormánypárt rendre fölényben van, addig az önkormányzati választáson megmutatkozott, hogy a városokban jóval kiegyenlítettebbek az erőviszonyok. Budapesten pedig most egyértelműen érvényesült az ellenzéki többség, ami már az 2018-as országgyűlési és a 2019-es EP-választáson is látható volt az adatokból.

De mi lesz ezután?

Első reakciójában Orbán együttműködést ajánlott a győztes ellenzéki önkormányzatoknak, elsősorban Budapestnek, mondván tudomásul veszik a választók döntését. A PC elemzői szerint azonban

a Fidesz aligha lesz képes felülírni saját offenzív politikai logikáját.

A másnapi fideszes nyilatkozatok már arról szóltak, hogy a fővárosban a főpolgármester-választást a Budapesten élő külföldiek döntötték el. Ez azt mutatja, hogy a Fidesz nem értette meg, hogy épp ez a valóságtól való teljes elrugaszkodás, ez a stílus az, amit büntettek a választók vasárnap. Az előttünk álló két és fél éves választásmentes időszakban a valószínűbb, hogy még keményebb fokozatba kapcsol a kormány, ami a saját holdudvarában is felerősítheti a rivalizációt.

A fél országot nem tudja a kormány büntetni, a most záruló ciklusban négy megyei jogú várost még tudott.

Egert elvitte az ellenzék

Mirkóczki Ádám (Egységben a Városért Egyesület) lett Eger polgármestere a Nemzeti Választási Iroda adatai szerint, a szavazatok 100 százalékának összesítése után. A teljes ellenzék őt támogatta.

A jelöltek sorrendje:
1. Mirkóczki Ádám (Egységben a Városért Egyesület) – 47,60 százalék (9842 szavazat)
2. Habis László (FIDESZ-KDNP) – 43,77 százalék (9049 szavazat)
3. Dr. Pócs Alfréd (Egri Városvédők Egyesülete) – 5,75 százalék (1189 szavazat)
4. Somodi Sándor (Független) – 1,67 százalék (346 szavazat)
5. Bódás Bianka (Független) – 1,20 százalék (249 szavazat)

Mirkóczki parlamenti képviselő, de listán jutott be. Emiatt nem kell időközi választást tartani.

 

Miskolc, Hódmezővásárhely, Pécs: ellenzéki győzelem

Az eddigi adatok szerint Miskolcon, Hódmezővásárhelyen és Pécsett is ellenzéki polgármester lesz.

Miskolcon Veres Pál ellenzéki jelölt 54,91 százalékkal vezet a fideszes Alakszai Zoltán előtt. Hódmezővásárhelyen Márki-Zay Péter ellenzéki jelölt 57,35 százalékkal áll nyerésre a fideszes Grezsa Istvánnal szemben. Tetemes előnnyel 53,12 százalékkal vezet Pécsett Péterffy Attila ellenzéki jelölt a fideszes Vári Attilával szemben.

Hódmezővásárhelyen már biztosnak látszik, hogy a képviselő-testület is a Márki-Zay-féle Mindenki Magyarországért Mozgalomé lesz. Ahogyan a pécsi Mindenki Pécsért Egyesület is elviszi a testület többségét.

Úgy néz ki, Karácsony Gergely a főpolgármester

A jelek szerint Karácsony Gergely megnyerte a főpolgármesteri címet. A 24.hu információja szerint a 49-45 százalékos részeredménynél Tarlós István telefonon gratulált az ellenzéki jelöltnek.

44,53 százalékos feldolgozottságnál az eredmény:

1. Karácsony Gergely (MOMENTUM-DK-MSZP-PÁRBESZÉD-LMP) – 49,87 százalék (139 895 szavazat)
2. Tarlós István (FIDESZ-KDNP) – 45,01 százalék (126 251 szavazat)
3. Puzsér Róbert (ÁLLAMPOLGÁROK A CENTRUMBANEGYE) – 4,48 százalék (12 560 szavazat)
4. Berki Krisztián (Független) – 0,64 százalék (1803 szavazat)

 

Bús Balázs ismét rájött, hogy nagy az átmenő forgalom Kaszásdűlőn

Pont az önkormányzati választás előtt ismét észrevették Óbuda vezetésében az évek óta akut problémát, a Kaszásdűlőt elárasztó autóforgalmat. A navigációs rendszerek által odaterelt kocsik elé lakó-pihenő övezettel vetnének gátat.

Kaszásdűlő egyik legnagyobb problémája az átmenőforgalom. A közösségi navigációs alkalmazások sok autóst vezetnek keresztül a lakótelepen, mert azt semmilyen szabály nem korlátozza. Az ott élők életét viszont megkeseríti a forgalomnövekedés, ezért sokan fordultak az önkormányzathoz, hogy sikerüljön valamilyen megoldást találni a helyzetre – olvasható Óbuda hivatalos oldalán.

E sorok írója a környéken lakik, tanúsíthatja, hogy ez a helyzet nem új keletű. Olyannyira nem, hogy nem egészen öt éve már arról írt a kerületi újság „Új forgalmi rend a kaszásdűlői lakótelepen” címmel, hogy beruházást hajtanak végre a parkolásszabályozás felülvizsgálata, a gyalogos közlekedés biztonságának növelése, és a lakótelep belső útjainak átmenő forgalom alóli mentesítése érdekében.

Most pedig a Bús Balázs (Fidesz) vezette önkormányzatnak a főváros forgalomtechnikusaival és független szakértőkkel folytatott egyeztetései arra a konklúzióra vezettek, hogy Kaszásdűlő nagy részét úgynevezett „lakó-pihenő övezetté” kell nyilvánítani. A KRESZ szerint az ilyen övezetre vonatkozó legfontosabb szabályok:

  • csak célforgalmat engedélyez;
  • legfeljebb 3,5 tonnás gépjármű hajthat be külön engedély nélkül;
  • legfeljebb 20 km/h sebességgel szabad közlekedni;
  • a vezetőnek fokozottan ügyelnie kell a gyalogosok (különösen a gyermekek) és a kerékpárosok biztonságára;
  • a gyalogosok az utat teljes szélességében használhatják, a járművek forgalmát azonban szükségtelenül nem akadályozhatják;
  • parkolni csak az erre kijelölt területeken szabad.

Ezzel a változtatással várhatóan sikerülne jelentősen csökkenteni Kaszásdűlő átmenőforgalmát. Szabályosan haladva (tehát például közösségi navigációs alkalmazás segítségével vezetve) attól kezdve nem a lakótelepen keresztül közlekednek az autósok – előlegezi meg az eredményt a közlemény.

A kerület elkészíttette a terveket, ezekre megszerezte a szükséges engedélyeket is, és jelenleg már folyamatban van a tervek beárazása. A várható költségek ismeretében születhet döntés a megvalósítás időpontjáról, amire az önkormányzat szeretne minél hamarabb – lehetőség szerint még idén – sort keríteni.

Az emberek érzik a közigazgatás romlását

A közigazgatással kapcsolatba kerülők 42 százaléka szerint romlott a színvonal, elsöprő többségük lát túlterheltéget és okolja ezért az alacsony béreket. Ugyancsak nagy többség a kormányt teszi felelőssé a helyzetért.

A nyár folyamán több sajtóhír is megjelent arról, hogy a sorok csökkentéséért, vagy egyáltalán a korábban megállapított nyitvatartási idők betartása érdekében a fővárosba kellett „átirányítani” hivatali dolgozókat. Ezután a Magyar Köztisztviselők, Közalkalmazottak és Közszolgálati Dolgozók Szakszervezetének (MKKSZ) megbízásából a Policy Agenda kutatást készített arról, hogy mi a véleményük az embereknek a kormányhivatali-, járási-, kerületi hivatali ügyintézésről. Érzik-e a választók, hogy a szolgáltatás minősége csökkenne, és kit tartanak ezért hibásnak?

Romlik a színvonal

A szolgáltatás minőségének változásáról feltett kérdésre abszolút többség (55 százalék) azt mondta, hogy nem tapasztal változást, és 30 százalék szerint valamilyen mértékben romlik a szolgáltatás minősége. Amikor azonban csak azok válaszait nézzük, akik saját bevallásuk szerint az elmúlt egy hónapban voltak valamilyen ügyet intézni, már rosszabb az arány. 42 százalékuk azt mondja, hogy romlott a szolgáltatás minősége. Közülük

45 százalék jelentős mértékűnek érzi ezt.

Az iskolai osztályzásnak megfelelő osztályozáskor az ügyintézés minőségére a teljes lakosság 3,9-es átlagot adott. A hivatalokkal az elmúlt egy hónapban kapcsolatba kerültek ennél hajszállal rosszabb, 3,8-es értékelést adtak.

A munkaerőhiány egyik okozója az alacsony bérszínvonal, következménye pedig a dolgozói túlterheltség. A kutatás során azt is megkérdezték, mit gondolnak erről az emberek. Éppen kétharmaduk túlterheltnek tartja/gondolja a hivatali ügyintézőket, amikor azonban a véleménnyel rendelkezőket nézzük, akkor ez az arány 76 százalék.

Itt is külön megvizsgálták, hogy mit gondolnak azok, akik az elmúlt egy hónapban kerültek személyes kapcsolatba a hivatalok valamelyikével. Az adatok alapján látszik, hogy minél közelebbi a személyes kapcsolat a hivatalokkal, annál erősebb az az érzés, tapasztalás, hogy jelentős a túlterheltség.

A szolgáltatásokat az elmúlt egy hónapban igénybe vevők 72 százaléka érzi a túlterheltséget.

Kívülről nehéz megítélni, hogy a bérek milyen mértékűek, az elmúlt években a szakszervezetek több kampányt folytattak, megpróbálván felhívni a figyelmet a hivatali ügyintézők béreire. Ezért is kérdezték meg a kutatásban részt vetteket, hogy mit gondolnak, a hivatali ügyintézők bérezése megfelelő-e. A véleményt nyilvánítók 58 százaléka szerint nem megfelelő. Alig 17 százalék szerint teljes mértékben megfelelőek, további 25 inkább megfelelőnek gondolja a fizetéseket.

Politikai szempontból nagyon fontos kérdés, hogy mit gondolnak a választók, kinek a hibája, ha nem megfelelő egy állami szolgáltatás színvonala. Azoknak tették fel ez a kérdést, akik úgy ítélik meg, hogy romlik a szolgáltatás minősége. Nem meglepő, hogy 61 százalékuk szerint a kormány hibája, 19 a hivatalok vezetőit, míg 7 a dolgozókat teszi felelőssé.

Arra – a kormányzati magatartást nézve – fiktív helyzet megítélésére kérték a válaszadókat, hogy mit gondolnak, egy esetleges béremelés milyen hatással lenne a munkaerőhiányra és a szolgáltatások minőségére. A relatív többség (38 százalék) azt mondta, hogy csökkenne a munkaerőhiány, és javulna a szolgáltatás színvonala. További 17 százalék egyetért ezzel, de szerintük ettől nem csökkenne a munkaerőhiány.

Győri polipról ír a Borkai-szivárogtató

A malackodás után üzleti ügyekről ír a Borkai-szivárogtató, de bizonyítékok nélkül. Lényege: évente egymilliárdot szivattyúz ki a „győri polip” magánzsebekbe, amelyből évente Maldív-szigeti kiruccanást is szerveznek maguknak. „Elég ismert” emberről ígér folytatást.

Borkai Zsolt nem a családjára és nem a városára büszke, hanem arra, hogyan hálózták be páran egész Győrt, hogy aztán szétlophassák. Borkai egy évben nagyjából egymilliárd forintot lop ki a városból, és visz ki külföldre. Bő tíz éve vidáman működtetik a pénzszivattyút, csak mert senki nem gátolja meg őket ebben – írja sorozata új részében az Ez az ördög ügyvédje.

Ezután sorra veszi azokat az embereket, akik szerinte e kör részei. Vannak üzletemberek, Borkai közvetlen munkatársai. Mivel bizonyítékokkal nem lépett elő, nem írjuk le a neveket.

Ez alkalommal már a minden évben megrendezett háromhetes Maldív-szigeteki kiruccanásokról ír az állítólagos ügyvéd. Aki azzal zárja bejegyzését, hogy tegnap már konkrét fenyegetések érték, de nem tudják megijeszteni. „Ha velem bármi történik, sokkal több szar fog a nyakukba ömleni, mint amennyit valaha el tudtak képzelni.”

Az ugyanezen szerző által létrehozott Borkai Zsolt valódi arca Facebook-oldalon hozzászólásként tette közzé, hogy

„a következő ember, akiről majd jönnek az információk, elég ismert”.

De az ő esetében is a bulvár részre fókuszál, hogy egyáltalán foglalkozzanak vele az emberek. Hány fős személyzet dolgozik neki, mi folyik a nála tartott partikon. Már fotó is van róla, hiába tetetik le a vendégeikkel a telefont. Mennyi pénzt költ a felesége egy évben ruhákra. Ilyenek. Van időm szépen mindenre. Remélem – írja.

A keresztény szabi

A Borkai-féle családmodell – aligha túlzás – Orbán eddigi legnagyszabásúbbnak szánt, mi több, nemzetközileg is sikerreceptként ajánlott, rendszeralkotónak tekintett szlogenjét hajítja a kukába. Bár, Orbánt ismerve, aligha fog egyből leszállni erről a dakota lóról, de az eddig is üresen kongó dagályos mondatok talán már a leghívebbeknek is egyre kényelmetlenebbek.

Pedig mit meg nem tett Orbán, az elmúlt hónapokban nem volt olyan szónoklata – az állami rádióban péntekenként vagy valamilyen nagygyűlésen -, ahol ne építette volna tégláról téglára verejtékben úszva

a „keresztény szabadság”, sőt, mostanában már a „keresztény rendszerváltás”

építményét.

A tábor is érti?

Legutóbb bő három hete a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége kongresszusán fejtette ki nézeteit, a jól kipróbált és megbízható KÉSZ-esek pedig hálásan megtapsolták. Nem tudom, holnap is párás szemekkel hallgatnák-e a tirádát, annak ellenére is, hogy ezek a magukra oly büszke „értelmiségi gondolkodók” az elmúlt húsz évben minden, de tényleg minden gazemberséget meg tudtak magyarázni, de legalábbis úgy tenni, mintha azok nem léteznének.

A keresztény szabadság eszménye

Akkor még nem sejtettem, vezette a bacsói mondat a Párt oldalát szerkesztő kezet, amikor az önmagában morális fölény tudatában már címnek is azt adta a beszámolónak, hogy Mutassuk meg a világnak, milyen a keresztény szabadságra épített élet! Orbán pedig nem kevesebb igénnyel lép fel mostanra, mint hogy a magyarok küldetése, hogy

megmutassák a világnak, milyen a keresztény szabadság eszményére épített élet.

A hálás egytáborbeliek pedig már azt is tudhatják, hogy

  • a hivatását vesztett liberális demokráciákkal szemben Közép-Európában ma a kereszténységből fakadó kulturális és civilizációs életerő nyilvánul meg;
  • ne féljünk kimondani, hiszen már mindenki látja: Magyarország a hegyen épült város, és köztudott, hogy azt nem lehet elrejteni; nőjünk fel ehhez a küldetéshez, teremtsük meg magunknak és mutassuk meg a világnak, milyen is az igazi, mély és magasabb rendű élet, amelyet a keresztény szabadság eszményére építettünk, hátha az összezavarodott, tájékozódását vesztett és végzetes bajoktól gyötört Európának is mentőöv lesz ez;
  • Magyarországon létrejött egy új állam- és politikaelméleti modell, egy sajátos kereszténydemokrata állam;
  • nem elég azt megmondani, mitől akarunk szabadok lenni, arra a kérdésre is meg kell találni a választ, mire akarjuk használni a szabadságot;
  • a második rendszerváltás kijavítja és kiteljesíti az elsőt, megadja annak értelmét. Ez nemzeti, illetve keresztény rendszerváltás, amely kereszténydemokráciát eredményezett, középpontjában a keresztény szabadsággal.

A felsőbbrendűség érzete

És miben is nyilvánul meg a keresztény szabadság felsőbbrendűsége a liberális szabadsággal szemben? Míg az előbbi szerint mindent szabad, ami a másik szabadságát nem sérti, addig az utóbbi tanítása szerint amit nem akarsz, hogy veled cselekedjenek, azt te se tedd másokkal. És főleg:

  • a liberális szabadság szerint az egyéni teljesítmény magánügy, nem eshet a közösség erkölcsi megítélése alá;
  • a keresztény szabadság szerint viszont az az egyéni teljesítmény érdemel elismerést, amely a közösség javát is szolgálja: öngondoskodás és munka, saját egzisztencia megteremtésére való képesség, tanulás, egészséges életmód, adófizetés, családalapítás, gyermeknevelés, a nemzet dolgaiban és történelmében való eligazodás képessége, a nemzet önreflexiójában való részvétel.

Az értelmet adó küldetés

Ezek után nem is kétséges, hogy ez a kerek szép új világ mi mindenre hivatott. Mert orbáni szemmel az európai civilizáció döntő változás előtt áll,

a liberális szabadságra épülő demokráciák pedig nem tudnak többé értelmet adni a kontinensnek.

A kereszténydemokrata válasz az új helyzetre az, hogy Európának világos civilizációs küldetése van, újra és újra meg kell alkotnia a keresztény szabadságot.

Az ismert gondolatok filozófiai, de legalább politikaelméleti értéke erősen vitatható, a kérdés azonban most nem is ez. Magyar Bálint, majd nyomában más alkotótársak tizenéve írják körül szorgosan a láthatót, igyekezvén tudományos igénnyel rendszerbe foglalni ezt. Mások (Ungváry Rudolf) inkább történelmi gyökereket vélnek fellelni. Az idő, a tudomány kíméletlen rostája fogja elvégezni, hogy a maffiaszerkezet vagy a fasizmus-modell ver gyökeret, netán valami más.

Eddig is láttuk, de ez más

Ebbe rongyolt bele az egyelőre névtelenségbe burkolózó állítólagos ügyvéd, aki nem nagy terjedelmet veszteget elméleti fejtegetésekre (semmit), hanem a posztmodern kor módszerével látványelemekkel feldobva mutatja be ugyanazt a láthatót. S ebben

nem a bulváros malackodás a fontos, hanem az ezt felvezető esetleírások, a képekkel csak megerősítve és oksági kapcsolattá láncolva.

Az, ahogyan összeér a telek (majdani Audi-gyáré) eladása a havernek, ennek a hivatali pozícióból átminősítése az önkormányzatban, majd a végső értékesítés sokszoros áron. És az ehhez hasonló ügyletek, ahogyan azt ügyvédünk – (eddig) konkrétumok nélkül – sorolja szépen. Hogy aztán ugyanezek a szereplők az így szerzett „magánjövedelemből” induljanak a földi paradicsomi túrákra az off shore-ba „okosított” magángépekkel és a milliós bérletű jachttal, meg, ha igaz, a kokóhegyekkel. S mindez pünkösd idején.

Dzsentrik-párttitkárok világa

Ahol Fekete Pákó didizésére tolják a bérbe vett lyányokat. Ez még annál is lejjebb van, ahogyan Orbán és pár haverja a fehérvári huszárokat nótázza el már nem szomjasan, mert ez mégis jól ismert a dzsentrik-párttitkárok országában. De egy migráncs? Hát igen, vajon mit szólna az igazán keresztény konzervatív Beke Kata, ez a nagyszerű asszony (hogy csak egyvalakit említsek) ha látná, egykori párttársai, sőt padtársai az MDF-ből kik közé kerültek. Ma hogyan sikítana fel benne a jó ízlés annak láttán, ahogyan ezek az emberek a kamerába vigyorogva mutatják, hogy

hé, ti, parasztok, mi mindent megengedhetünk magunknak. Ezt is, így is.

A felfoghatatlan rongyrázást eddig is láttuk, a soktízmilliós csodajárgányokat és karórákat, a távoli felvételeket arról, ahogyan az ország gázszerelője a magánjetbe száll be vagy onnan ki, az esetlen-bumfordi téblábolást a tízmilliárdos luxushajón. Annak is bőséges dokumentációja van, honnan hová repkednek a népünk bölcs vezére által kiválasztottak, és a nemzeti vő éppen hányadik kastélyt veszi a mi pénzünkön.

Egy újabb politikai termék

De a – szó szerint – pőre valóság bemutatása ezer szónál és okos tanulmánynál ékesebben mutatja be a látható mérhetetlen züllöttségét,

a szajkózott elvek és a valóság közti cinikusan vállalt szakadékot.

Az akol melegében felmutatott összekacsintás a dorbézolás közben – na, így kell élni, ez nekünk jár – letaglózó, bár korántsem meglepő. (De legalább nem értekeznek arról, hogy „mi különleges anyagból vagyunk gyúrva”, csak elszomorítóan röhejesen beszélnek arról, hogy „talán okosabb vagyok Zuckerbergnél”.)

Azt már eddig is tudtuk, hogy a „polgári Magyarország” csak egy politikai termék volt. Elhasználódott, eleve nem rezonált valami jól a néplélekben, ki is dobták. Ennek helyébe jött ez a keresztény izé. Tágasabb, általánosabb, patinásabb, kellően tartalmatlan és semmitmondó ahhoz, hogy aki vonzódik a vezényszavakhoz és előre megrágott elvekhez, azt magához vonzza.

Ebből a hosszasan épített várból csinált ócska rabicot három nap alatt Borkai. Valójában persze a gőg türemkedett elő az acélperemes fedő szorítása alól. A fék(eze)tlen, sőt, szabadjára engedett kivagyiság – pláne, ha ilyen suttyó parvenüséggel ölelkezik – mindig előállítja a maga önleleplezéseit. Hiába tiltják (legalább ne fotózzatok), a diadalt muszáj dokumentálni, más értelme talán nincs is ennek a dőzsölésnek. (Ahogyan a nácik is minden parancs ellenére végigfényképezték a rémtetteket.)

Borkai most mindenesetre gyorsan szabira ment.

És magyarázkodása a nem kérdező kamerába éppoly kevéssé meggyőző, ahogyan az őt alighanem erre instruáló gazda hangja se annyira érces, mint amikor azt zengte az ideiglenes amerikai ügyvivőnek, hogy „legyen férfi, álljon ki!”, mármint menjen perre a korrupció gyanújába került NAV főnökével. Hol van már a keresztény szabadság magabiztossága. A fentebb idézett

magasztos elvekkel szembejövő valóság nem is szülhetett más hivatalos Fidesz-választ, mint hogy mindez magánügy.

A 11. parancsolat

Mi jön most? Meglátjuk. Valószínűleg minden eddiginél ádázabb bosszú. A „11. parancsolat” szellemében, amelyben a „bajtársiasság” a legfontosabb, „ne mondj rosszat fideszes társadról”. Aki nem lojális, annak sorsát eddig is ismertük. De most – az éjszakai sötét erdő mélyén magát biztatóhoz hasonlatosan – arról szónokolt az egy jelöltes, 99 százalékos elnökválasztást hozó (de szép, régi idők!) kongresszuson Orbán, hogy egyre inkább komolyan vehető ellenfél nélkül maradnak. Ám maga is tudja, hogy ez nem igaz. És ugyan szerinte egyre kevésbé az ellenfél támadásai, mind inkább a bajtársiasság tartja egyben őket, de bízvást kijelenthető, hogy a féktelen düh mindenkire le fog sújtani. Belül és kívül egyaránt.

Fékre lépnek a szuperpapír miatt

A láncbefektetésnek vet gátat az államadósságkezelő azzal, hogy megtiltja a bankoknak, hogy lakossági állampapírt fogadjanak el fedezetként hitelekhez. Ezzel a „szuperállampapírra” alapozott extraprofitot veszi el.

A magyar állam mint kibocsátó szándéka, hogy a lakosságnak szánt állampapírok kizárólag a tényleges megtakarítással rendelkező magánszemélyek számára biztosítsák a kiemelkedő kamatozást. Ezért a forgalmazók lakossági állampapírt nem fogadhatnak el fedezetként semmilyen hitel-, kölcsön-vagy egyéb ügylethez (pl. lombardhitel, derivatív ügyletek). Az ÁKK rövid, szakzsargon-közleménye a hihetetlenül népszerűvé vált Magyar Állampapír (MÁP) Plusz eddigi rövid ideje alatt feljegyzett

befektetési ügyletek (köz-)pénzcsapját zárja el.

Arról van szó, hogy sokan a megvásárolt MÁP Plusz – államilag garantált és kiemelkedő, évi csaknem 5 százalékos kamatozású – kötvényt fedezetül használva vesznek fel úgynevezett lombardhitelt, amelyből aztán újabb „szuperpapírt” jegyeznek, és így tovább. Itt persze nem átlagember néhány milliós megtakarításáról beszélünk, hanem

fejenként minimum több tízmilliós összegek forognak

a bankok kiemelkedő, úgynevezett privátbanki ügyfeleitől, akik mélyen a szokásos kamat alatt juthatnak ilyen kötvényfedezetű kölcsönhöz.

Ha tudja, se árulta el eddig az ÁKK és a nemzeti bank, mekkora összegek indultak el ilyen vándorútra. A június óta a 1800 milliárdot már jelentősen meghaladó MÁP Plusz-jegyzésen belül azonban bizonyosan legalább több tízmilliárdról lehet szó, ha az ÁKK fontosnak tartotta a fékre lépni.

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!