Csupa rokonszenves döntéssel kezdte főpolgármesteri munkáját a győztes Karácsony Gergely. A kilakoltatások leállítása, a biciklivel érkezés, a Liget-program leállításának tervezett kísérlete biztosan közéjük tartozik. Ilyennek tűnik az a válasza az újságírói kérdésre, hogy nem akar utcanév-táblákat cserélni, és az is, hogy kezdeményezi két elődjének, Demszky Gábornak és Tarlós Istvánnak Budapest díszpolgárává választását. Meg is indokolta a javaslatot: mindkettőjükre nagyon sokan szavaztak, mindketten követtek el hibákat, és mindketten nagyon szeretik Budapestet.
Ezek a hivatkozások helytállóak, és a gesztus valóban szépnek tűnik. Viselkedjünk, ahogy Gergő sokszor mondja, normálisan, intézzük úgy a vezetőváltást Budapesten, ahogy az normális demokráciákban magától értetődik. Csakhogy nem élünk normális demokráciában. Demszky húszéves, illetve Tarlós kilencéves főpolgármestersége között a hasonlóságok mellett volt egy nagyon fontos különbség, ami fontosabb a hasonlóságoknál. Demszky húsz éves főpolgármestersége a szabadság újjáépítésének két évtizedébe illeszkedett, Tarlós főpolgármestersége a szabadság felszámolásának kilenc évébe.
Demszky főpolgármesterségét határozott szegénység-ellenes intézkedések jellemezték, Tarlósét határozott szegényellenes intézkedések, a hajléktalanok kiszorítása.
(Remélem, az aluljárók éjszakai lezárásának Tarlós-féle tervét az új fővárosi vezetés nem hajtja végre.) Demszky főpolgármesterségét Budapest kulturális virágzása jellemezte, Tarlósét az Új Színház szélsőjobboldali kézbe adása, a Fesztiválzenekar támogatásának megkurtítása stb. Igaza van annak a hozzászólónak, aki arra figyelmeztet: először Kertész Ákos díszpolgárságát kellene helyreállítani.
És, gondolom, vissza kellene tenni a helyére Lukács György szobrát is a Szent István parkba. (Emlékeztetőül: a korábbi fővárosi közgyűlésben a Jobbik kezdeményezte az eltávolítását, a Fidesz pedig megszavazta.)
Ami az utcanév-táblákat illeti, általában igaza van, de van szerintem kivétel.
Tarlós ciklusának elején megszüntették Budapesten a Köztársaság teret, a Moszkva teret és a Roosevelt teret.
Ez a három tér a második világháborút követően kapta ezeket a neveket, amelyekhez az 1990-es rendszerváltást követően nem nyúltak, holott a kommunista illetve szovjet személyiségekről, a pártállami korszak neves dátumairól, intézményeiről elnevezett közterületeknek visszaadták a korábbi nevüket.
Így lett a Lenin körút újra Erzsébet- illetve Teréz körút, a Népköztársaság útja Andrássy út, a Kun Béla tér Ludovika tér, a November 7. tér Oktogon, a Majakovszkij utca Király utca, a Szamuely utca Lónyay utca és így tovább. A Köztársaság tér azonban más: nem kommunista intézményről vagy személyről kapta a nevét, hanem azt fejezte ki, hogy Magyarország 1945-ben szakított a régi Magyarországgal, ha tetszik az úri Magyarországgal, amely királyság volt, és ezzel állították szembe az előbb 1918-ban, majd 1946-ban kikiáltott köztársaságot. (Eltérően a skandináv és a Benelux országoktól, de hasonlóan Franciaországhoz, Németországhoz és Ausztriához, a monarchia a reakció, a köztársaság a progresszió korszakainak államformája.) Ugyanígy más a Moszkva tér és a Roosevelt tér: azt szimbolizálták, hogy a második világháború végén Magyarország Debrecenben megalakult ideiglenes kormánya szembefordult a tengelyhatalmakkal és csatlakozott az antifasiszta koalícióhoz.
Tudjuk, hogy a Fidesz 2010 óta számtalan módon juttatta kifejezésre, hogy elutasítja az ország 1945-ben tett átállását a tengelyhatalmaktól az antifasiszta koalíció oldalára, és nem szereti az 1918-as és 1946-os köztársasági fordulatot, a magyar történelemben jelen levő progresszív törekvéseket. E három tér elnevezésének kiemelkedő politikai jelentősége van, teljesen függetlenül attól, hogy mit gondolunk Széchenyiről, Széll Kálmánról és II. János Pálról. Változatlanul bízom benne, hogy előbb-utóbb visszakapják 2010 előtti nevüket.
