Kezdőlap Szerzők Írta Bauer Tamás

Bauer Tamás

371 CIKKEK 0 HOZZÁSZÓLÁS

Díszpolgárok, terek

Csupa rokonszenves döntéssel kezdte főpolgármesteri munkáját a győztes Karácsony Gergely. A kilakoltatások leállítása, a biciklivel érkezés, a Liget-program leállításának tervezett kísérlete biztosan közéjük tartozik. Ilyennek tűnik az a válasza az újságírói kérdésre, hogy nem akar utcanév-táblákat cserélni, és az is, hogy kezdeményezi két elődjének, Demszky Gábornak és Tarlós Istvánnak Budapest díszpolgárává választását. Meg is indokolta a javaslatot: mindkettőjükre nagyon sokan szavaztak, mindketten követtek el hibákat, és mindketten nagyon szeretik Budapestet.

Ezek a hivatkozások helytállóak, és a gesztus valóban szépnek tűnik. Viselkedjünk, ahogy Gergő sokszor mondja, normálisan, intézzük úgy a vezetőváltást Budapesten, ahogy az normális demokráciákban magától értetődik. Csakhogy nem élünk normális demokráciában. Demszky húszéves, illetve Tarlós kilencéves főpolgármestersége között a hasonlóságok mellett volt egy nagyon fontos különbség, ami fontosabb a hasonlóságoknál. Demszky húsz éves főpolgármestersége a szabadság újjáépítésének két évtizedébe illeszkedett, Tarlós főpolgármestersége a szabadság felszámolásának kilenc évébe.

Demszky főpolgármesterségét határozott szegénység-ellenes intézkedések jellemezték, Tarlósét határozott szegényellenes intézkedések, a hajléktalanok kiszorítása.

(Remélem, az aluljárók éjszakai lezárásának Tarlós-féle tervét az új fővárosi vezetés nem hajtja végre.) Demszky főpolgármesterségét Budapest kulturális virágzása jellemezte, Tarlósét az Új Színház szélsőjobboldali kézbe adása, a Fesztiválzenekar támogatásának megkurtítása stb. Igaza van annak a hozzászólónak, aki arra figyelmeztet: először Kertész Ákos díszpolgárságát kellene helyreállítani.
És, gondolom, vissza kellene tenni a helyére Lukács György szobrát is a Szent István parkba. (Emlékeztetőül: a korábbi fővárosi közgyűlésben a Jobbik kezdeményezte az eltávolítását, a Fidesz pedig megszavazta.)
Ami az utcanév-táblákat illeti, általában igaza van, de van szerintem kivétel.

Tarlós ciklusának elején megszüntették Budapesten a Köztársaság teret, a Moszkva teret és a Roosevelt teret.

Ez a három tér a második világháborút követően kapta ezeket a neveket, amelyekhez az 1990-es rendszerváltást követően nem nyúltak, holott a kommunista illetve szovjet személyiségekről, a pártállami korszak neves dátumairól, intézményeiről elnevezett közterületeknek visszaadták a korábbi nevüket.
Így lett a Lenin körút újra Erzsébet- illetve Teréz körút, a Népköztársaság útja Andrássy út, a Kun Béla tér Ludovika tér, a November 7. tér Oktogon, a Majakovszkij utca Király utca, a Szamuely utca Lónyay utca és így tovább. A Köztársaság tér azonban más: nem kommunista intézményről vagy személyről kapta a nevét, hanem azt fejezte ki, hogy Magyarország 1945-ben szakított a régi Magyarországgal, ha tetszik az úri Magyarországgal, amely királyság volt, és ezzel állították szembe az előbb 1918-ban, majd 1946-ban kikiáltott köztársaságot. (Eltérően a skandináv és a Benelux országoktól, de hasonlóan Franciaországhoz, Németországhoz és Ausztriához, a monarchia a reakció, a köztársaság a progresszió korszakainak államformája.) Ugyanígy más a Moszkva tér és a Roosevelt tér: azt szimbolizálták, hogy a második világháború végén Magyarország Debrecenben megalakult ideiglenes kormánya szembefordult a tengelyhatalmakkal és csatlakozott az antifasiszta koalícióhoz.
Tudjuk, hogy a Fidesz 2010 óta számtalan módon juttatta kifejezésre, hogy elutasítja az ország 1945-ben tett átállását a tengelyhatalmaktól az antifasiszta koalíció oldalára, és nem szereti az 1918-as és 1946-os köztársasági fordulatot, a magyar történelemben jelen levő progresszív törekvéseket. E három tér elnevezésének kiemelkedő politikai jelentősége van, teljesen függetlenül attól, hogy mit gondolunk Széchenyiről, Széll Kálmánról és II. János Pálról. Változatlanul bízom benne, hogy előbb-utóbb visszakapják 2010 előtti nevüket.

A támogatott gyilkolás

Egy hete folyik Törökország inváziója Szíria területén, a kurd fegyveres erő megsemmisítésére. Mielőtt elindultak volna Erdoğan katonái, az Európai Unióban ki akartak adni egy nyilatkozatot a török akció megállítására. Magyarország ezt megvétózta.

Amikor a múlt csütörtöki kormányzati sajtótájékoztatón derék újságírók rákérdeztek erre, Gulyás Gergely miniszter a következő indoklást adta:

A magyar diplomáciának nagyon határozott véleménye, hogy ha Törökország annak érdekében tesz lépéseket, hogy a ma a török állam területén tartózkodó mintegy négymillió menekült visszajuthasson mielőbb a saját hazájába, akkor ezt támogatni kell.

Idéztem már ehelyütt ezt a mondatot, mint a legszörnyűbbek egyikét, ami vezető fideszes politikustól elhangzott. (Egyébként nagy a verseny.) A fegyveres inváziót a szomszéd ország területén, a nemzetközi jog nyilvánvaló megsértésével, Gulyás azokkal a szavakkal írja le, hogy „lépéseket tesz”. A szándékolt deportálást meg azzal, hogy „visszajuthasson”. Ezt pedig szerinte „támogatni kell”. Amit erről mondani kell, leírtam a múlt héten, és elmondta a nemzetközi sajtó, Magyarországon civil szervezetek és jeles újságírók.
Most Orbán Viktor éppen a türk országok bakui összejövetelén biztosítja támogatásáról Erdoğant, Szijjártó külügyminiszter pedig magyar nemzeti érdeknek minősíti a török agressziót Szíriában. Engem az igazat megvallva ez a rezsim gonoszságával már nem tud meglepni.
Egy valami azonban meglep, sőt megdöbbent.
Magyarországon működnek ellenzéki pártok, amelyek képviselve vannak a Magyar Országgyűlésben és az Európai Parlamentben. Ezeknek a pártoknak kedvenc időtöltései közé tartozik, hogy sajtótájékoztatókat tartanak illetve közleményeket adnak ki, amelyekben bírálják a kormány tevékenységét. Gondosan figyelek, de több mint egy hét elteltével nem értesültem semmiféle ellenzéki megnyilvánulásról a korábbi kormányzati vétó, annak fenti indoklása miatt. Csak nem ők is támogatandónak tartják a gyilkolást?
Tudom én, hogy vasárnapig önkormányzati választási kampány volt. De, ha nem tévedek, a választási kampányt az összefogó ellenzéki pártok a Fidesz jelöltjeivel szemben, sőt magával a Fidesszel szemben folytatják. Minden fideszes jelölttel szemben az volt (helyesen) a fő vád, hogy fideszes. Ha ez így van, akkor a kampánynak is része lehetne, ha megtámadnák ezt a végtelenül gonosz lépést.

Hogyhogy nem teszik?

Tudom, a politikai stábok azt gondolják, hogy a távoli szír–török határon történtek a magyar választókat nem érdeklik annyira, mint hogy alacsony a nyugdíj, nem lehet időben bejutni a szakrendelésre vagy szemetes az utca a kerületben. De hát az, hogy mi érdekli az embereket, attól is függ, hogy mivel kapcsolatban bírálja a kormányt a párt, amellyel rokonszenveznek, amelyben bíznak. Végül is az az alapvető feladatuk, hogy ha ilyen gonoszságot követ el a rezsim, világossá tegyék a bennük bízó emberek számára, hogy ez elfogadhatatlan, hogy ez gonoszság.

Hogyhogy nem teszik? Akkor meg minek vannak?

Gratulálok!

Mint annyian, én is meg vagyok lepve. Abban reménykedtem, hogy Karácsony Gergely talán nyer – ezt alátámasztották a független közvélemény-kutatók, a Medián és Závecz, hiszen ők fej-fej melletti eredményt vártak a főpolgármester-választáson, tehát nem igaz, hogy a közvélemény-kutatók mind megbuktak, csak a Nézőpont és a Századvég bukott meg –, és abban, hogy azok a vidéki nagyvárosok, Miskolc, Pécs és Szombathely, ahol a Fidesz nem a korábbi polgármestert indítja, megnyerhetők.

Az eredmény ennél sokkal jobb: biztos többség áll a főpolgármester mögött a fővárosi közgyűlésben, hiszen sikerült többséget szerezni négy budai kerületben, az I., II., III. és XI. kerületben, továbbá a pesti oldalon a korábban is ellenzéki XIII., XIV., XV., XIX. kerület mellé a IV., VI., VII., VIII., IX., XVIII. kerületet. A XX. kerületben, ahol az egykor MSZP-s polgármester átállt a Fideszhez, őt magát ugyan újjáválasztották, de a testületben baloldali többség van.
Vidéken hatalmas sikert aratott Márki-Zay Péter, aki mögött immár biztos közgyűlési többség áll, Botka László is nagy sikert ért el Szegeden, baloldali maradt Salgótarján is, és az ellenzék Miskolc, Pécs és Szombathely mellett megszerezte Dunaújvárost, Egert, Érdet és Tatabányát is. A kisebb városok közül Baját, Jászberényt, Szentendrét, Vácot is is (bár Jászberényben nincs testületi többsége, viszont Komlón, ahol a fideszes polgármester nyert, ellenzéki a többség a testületben).

Elfogadtam sok-sok elemzőnek azt a véleményét, hogy olyan hivatalban levő polgármesterrel szemben, akinek nincsenek különösebb botrányai, nem lehet nyerni, és kiderült, hogy lehet:

ezt mutatta sok budapesti kerület, valamint Baja, Dunaújváros, Eger, Érd, Jászberény és Tatabánya példája. Ugyanakkor persze Békéscsaba, Debrecen, Győr, Kaposvár, Kecskemét, Nagykanizsa, Nyíregyháza, Sopron, Székesfehérvár, Szekszárd, Szolnok, Veszprém és Zalaegerszeg fideszes polgármestereit újjáválasztották, és – Nagykanizsát, Szekszárdot és Szolnokot kivéve – többségük is van a közgyűlésben. Ez egy fontos mozzanat:

míg a polgármester személyét tekintve a 23 megyei jogú városból 13 a Fideszé, a közgyűlési többséget tekintve csak 10!

Ez, valamint számos budapesti kerület példája azt mutatja, hogy a hivatalban levő polgármester előnye azért fontos tényező.
Mint annyian, én is nagyon örülök. Örülök annak, hogy sok-sok személyes jó barátom ért el sikert. Gratulálok mindenekelőtt Karácsony Gergőnek, régi politikai barátomnak, gratulálok DK-s barátaimnak Erzsébetvárostól Újbudán át Szegedig, és gratulálok nyertes momentumos barátaimnak Budapest-szerte.

Az EP-választás után ez a választás is megmutatta, hogy a Momentum az ellenzéki politika egyik főszereplője lett.

Nemcsak azzal, hogy Budapesten három polgármesterük is nyert (negyedik polgármester-jelöltjük pedig bekerült a fővárosi közgyűlésbe), hanem az is, hogy valamennyi megyében állítottak listát, illetve részesei voltak egy közös listának, és minden megyei közgyűlésben szereztek mandátumot.
A gratulációt eddig is összekötöttem az eredmények elemzésével, most azt folytatom, bár a javát későbbre hagyom. Érdekes, hogy az ellenzéki pártok közül csak a Jobbik, a DK és a Momentum van jelen minden megyei közgyűlésben, míg az MSZP négy olyan megyében is, ahol önálló listát állított, nem szerzett mandátumot. Igaz, a fővárosi közgyűlésben az MSZP-nek van a Fidesz után a legtöbb, hét mandátuma (a Párbeszédet is hozzáadva kilenc), míg a DK-nak és a Momentumnak négy-négy. A Jobbik és az LMP nincs jelen a fővárosi közgyűlésben, az LMP a megyei közgyűlésekben sem, hiszen nem is állított megyei listákat.

Az eredmények első rátekintésre megerősítik azt, amit az EP-választás is mutatott: a DK és a Momentum a két erős ellenzéki párt, vidéken most – városi polgármesteri pozícióit is tekintve – felzárkózott a Jobbik, lemaradt az MSZP és teljesen eltűnt az LMP.

Hét megyei közgyűlésben szerzett mandátumot a Mi Hazánk (Csongrádban kettőt is), de ez messze elmarad a Jobbiktól, tehát Toroczkaiéknak nem sikerült átvenniük a Jobbik szerepét.
Tordai Bence első mondata az volt ma reggel az ATV-ben, hogy persze nagyon örül, de kicsit meg is van ijedve a felelősségtől. Igaza van. Erről is írok majd, amikor mindannyian túl leszünk az első örömön.

Jóváhagyott rágalmazás

Az ATV-ben Puzsér Róbert is megkapta a maga műsoridejét az Egyenes Beszédben, a választás előtti utolsó adásban, pénteken. Mint tudjuk, az ellenzék polgármester-jelöltjeinek egy részét támogathatónak tartotta, másokat azonban nem.

Tizenegy kerületben azt javasolja támogatóinak, hogy érvénytelen szavazatot adjanak le, mert nincs olyan polgármester-jelölt, akit szerinte támogatni lehetne. Krug Emília megkérdezte tőle, hogy mi a baja például a DK-s László Imrével, amire Puzsér azt válaszolja, hogy az, hogy Gyurcsány Ferenc jelöltje. Ezt így indokolta:

“Gyurcsány Ferenc okozta a Nemzeti Együttműködés Rendszerét. A trükkök százai, a költségvetés-hamisítás, az államháztartási hiány mértékének eltitkolása, a konvergencia-jelentések meghamisítása, ezt követően annak kiszivárgása, a tüntetések során pedig a szemkilövetések, megkülönböztető jelzés nélküli rendőrterroristák által ütlegelt embereknek a megnyomorítása, és ezt követően a le nem mondás.”

Ebből szinte semmi sem igaz. A költségvetést nem hamisították meg, a hiányt nem titkolták el, a konvergencia-jelentést nem hamisították meg.

Ez legenda, ami arra épül, hogy a márciusi hiányadatot nem a választás előtt, hanem csak az április 7-i választás napját követő hétfőn tették fel a Pénzügyminisztérium honlapjára.

Nem titkoltak és nem hamisítottak semmit. Ezek a tizenhárom éve terjesztett állítások rágalmak. A 2006 október 23-i erőszak azzal kezdődött, hogy az Alkotmány utca torkolatában rendbontók támadták meg a rendőrkordont. Utána is arra törekedtek, hogy a Fidesz nagygyűléséről távozókkal összekeveredjenek, és nagy tömeg ütközzön meg a rendőrökkel.

Míg szeptember 17-én a rendőrök meghátráltak a rendbontók elől, október 23-án nem hátráltak meg, hanem erőszakot alkalmaztak a rendbontókkal szemben, ahogy ezt a rendőrség más civilizált országokban is teszi.

A rendőri fellépés során történtek súlyos hibák, melyek a rendőrség felkészületlenségének tudhatók be. Egyetlen embernek a rendőri ügyetlenségből következő szemsérülése súlyos fejlemény, de a „szemkilövetés” Gyurcsánnyal szemben tizenhárom éve terjesztett megalapozatlan rágalom.
A 2002 és 2010 közötti kormányoknak, illetve a kormányok mögött ott álló MSZP–SZDSZ parlamenti többségnek nyilvánvalóan megvan a maga felelőssége azért, hogy 2010-ben Orbán kétharmados parlamenti többséget szerzett. Sokat írtam erről az elmúlt tizenhárom évben. Ez a felelősség azonban nem adathamisításban és nem szemkilövetésben áll, hanem mindenekelőtt felelőtlen, ámbár akkor éppen népszerű gazdaságpolitikai, költségvetési döntésekben, amelyek a 2006 utáni megszorításokat elengedhetetlenné tették. Gyurcsánynak mint az időszak egyik miniszterelnökének persze kitüntetett szerepe volt ebben. A valódi hibák, a valódi felelősség átlátásához persze komolyabb felkészültségre van szükség, mint amivel Puzsér Róbert szemlátomást rendelkezik, és nagyobb hajlandóságra a kitartó gondolkodáshoz.

Rágalmazni persze könnyebb, mint végiggondolni és megérteni a folyamatokat.

Szomorú, hogy e rágalmak elhangzása után a műsorvezető továbblépett a következő kérdéséhez, és semmi észrevételt nem tett Puzsér vádjaihoz. Ezzel mintegy jóváhagyta az elhangzottakat. Elterjedt dolog ez a magyar médiában, de ez nem menti a dolgot. Éppen ellenkezőleg: hozzájárul ahhoz, hogy ezek a rágalmak már-már közhelyszámba menjenek. Nagy kár.

„Lépéseket tesz”

A török hadsereg átlépte Szíria határát, a jelenleg kurdok által ellenőrzött területeken, elűzve onnan a kurd fegyveres erőket, létre kíván hozni egy általa ellenőrzött zónát, és oda a kívánja áttelepíteni a területén levő szíriai menekültek egy részét. Nincs olyan hír, hogy a török hadsereget bármilyen szíriai politikai intézmény „hívta” volna Szíriába.

Ez a nemzetközi jog szempontjából nem nevezhető másnak, mint inváziónak, agressziónak, háborúnak.

Miért fontos ezt leszögezni? Azért, mert az Orbán-kormány az Európai Unióban vétójával megakadályozta, hogy az Unió a határ átlépése előtt nyilatkozatban figyelmeztesse Törökországot ennek jogellenes voltára. Már a határátlépést követően a magyar kormány végül hozzájárult egy módosult szövegű nyilatkozat kiadásához, de fenntartotta, hogy nem kifogásolja a török lépést.
Gulyás Gergely miniszter a kormány szokásos csütörtöki sajtótájékoztatóján kijelentette:
A magyar diplomáciának nagyon határozott véleménye, hogy ha Törökország annak érdekében tesz lépéseket, hogy a ma a török állam területén tartózkodó mintegy négymillió menekült visszajuthasson mielőbb a saját hazájába, akkor ezt támogatni kell.
Ez tehát azt jelenti, hogy az Orbán-kormány az általa kívánatosnak tartott politikai cél, a mostani esetben a menekültek visszatelepítése érdekében elfogadhatónak tartja a fegyveres behatolást egy másik állam területére. A fegyveres behatolást Gulyás a „lépéseket tesz” szavakkal írja le. Gulyás persze érzékelte a dolog visszásságát, mert sietett hozzátenni:

Természetesen a magyar alkotmány világos abban a tekintetben, hogy a háborút mint az államok közötti konfliktusok rendezésének módját Magyarország és a magyar kormány elutasítja. De ezt a két szempontot egyszerre kell érvényesíteni.”

Ez esetben is azzal állunk szemben, hogy az alaptörvény szövegezésekor átvették az 1989-es köztársasági alkotmány számos rendelkezését, amelyekről akkor, 2011-ben nem gondolták, hogy zavarni fogja őket (ilyen volt például a menedékjogra vonatkozó rendelkezés is), és azután később gond nélkül túlléptek rajtuk, vagy a normaszöveg módosításával, vagy anélkül. A két szempontot – hogy elutasítsa az állam a háborút, illetve hogy megértéssel fogadja a háború eszközének alkalmazását valamilyen politikai cél érdekében – nyilván nem lehet egyszerre érvényesíteni.
Az ilyesfajta fegyveres behatolást az adott országban állami főhatalmat gyakorlók egyetértése (kérése) nélkül, ami ellenállás esetén már kimeríti a háború kritériumait, leginkább néhány nagyhatalom alkalmazta az elmúlt évtizedekben: Franciaország és Nagy-Britannia Egyiptomban vagy Líbiában, az Egyesült Államok Libanonban, Irakban és másutt, de ide sorolható Vietnám beavatkozása is Kambodzsában, jelenleg Szaúd-Arábiáé Jemenben.
Törökország valami hasonlót csinál most, a menekültek visszatelepítésére hivatkozva, igazából alighanem az Iszlám Állam elleni harcban megerősödött kurdok megtörésére. Az Európai Unió ezt hivatalosan helytelenítette, amit az Orbán-kormány először megvétózott, másodszorra viszont elfogadott. Gulyás Gergely a sajtótájékoztatón erre hivatkozva nem tartotta indokoltnak, hogy az újságírók rákérdeznek az első menetben alkalmazott vétóra. Az újságíróknak azért volt igazuk, mert Gulyás a kormány nevében az imént idézett indoklást adta az első menetben alkalmazott vétóra.

A menekültek kényszerű visszatelepítésének szándékát tekintik elégséges indoknak a szomszéd állam területére történő fegyveres behatoláshoz, szemben az EU többi országával.

Fő kérdésünk: vajon mi minden lehet még elégséges ok az Orbán-kormány számára, hogy azt mondja, hogy a fegyveres behatolást mint „lépést” „támogatni kell”. (Merthogy Gulyás így fogalmazott.)
És vajon mi lehet elégséges ok ahhoz, hogy az Orbán-kormány alkalomadtán elvárja, hogy mások „támogassák” az ő „lépését”? Ma persze ilyen „lépésekre” a magyar államnak nincs alkalmas fegyveres ereje, de Lázár János óta mások is elmondták már, hogy a régió legütőképesebb hadseregét kívánják létrehozni.

Petőfi, a gyilkos?

Országszerte kulminál ezekben a napokban a Fidesszel szemben álló jelöltekkel szembeni lejárató kampány. Szegeden Koromné Fenyvesi Rózsa, az ellenzék móravárosi–alsóvárosi közös jelöltje ellen dobtak lejárató szórólapokat a választókerület minden postaládájába.

Öt évre visszamenően átnézték Facebook-megosztásait, és a mások szövegeiből a megosztás elején idézett szövegrészeket mutatják be az ő nézeteként, s ezt is tovább torzítva tulajdonítanak neki olyan álláspontot, amellyel megpróbálják a választókat ellene hangolni.
Annak alapján állítják róla, hogy Orbán miniszterelnök meggyilkolására buzdít, hogy az egyik általa megosztott szövegben a románoknak a kommunista rendszerrel szembeni felkelését és Ceauşescu kivégzését idézik fel. Aki így gondolkozik, az vajon mit gondol Petőfiről, aki versében azt írta: „Akasszátok föl a királyokat!” Őt is gyilkosságra való felbujtással vádolnák?

Vagy nem tanultak magyar irodalmat?

A magyar nemzettel való szembenállással vádolják az ellenzéki jelöltet, amiért évekkel ezelőtt megosztott egy olyan posztot, amelynek szerzője „idióta nemzetnek” nevezte a magyarokat, amiért belenyugodnak az Orbán-rendszerbe. És vajon mit gondolnak Adyról, aki ugarnak nevezte Magyarországot?
A magyar irodalom ismerői – akik közé a lejárató szórólap szerzői aligha tartoznak – hosszan sorolhatnák a hasonló példákat legkiválóbb íróinktól, költőinktől. Ilyen és hasonló idézetek alapján követelik a szórólap szerzői a jelölt visszaléptetését, miközben programjáról, terveiről természetesen hallgatnak.
A szegedi választók remélhetően nem azt várják el attól, akire szavazatukat adják, hogy a Fidesz álláspontját és ízlését kövessék, hanem tisztességet, felkészültséget, a szegediek érdekeinek képviseletét.

Eldurvult?

Azt hallom a televíziós műsorvezetőktől, hogy eldurvult a kampány, sokak szerint ilyen mocskos még sosem volt. Itt meg is állnak. Szerintem nem mondanak igazat. Nem általában a választási kampány durvult el, hanem a választási kampánynak a Fidesz illetve az állami intézmények által teremtett háttere.

Merthogy mi történt? A rendőrség házkutatást tartott Pikó András kampánystábjánál a Józsefvárosban, és rendezvényén az önkormányzat illetékesei lekapcsolták az áramot. Előkerült egy lejárató videófelvétel Wittinghoff Tamás budaörsi polgármesterről, polgármester-jelöltről. Nyilvánosságra került egy hangfelvétel Karácsony Gergely beszélgetéséről/beszélgetéseiről politikai barátaival. László Imre ellenzéki polgármester-jelöltet, DK-s országgyűlési képviselőjelöltet egy eltorzított női hang sok évvel ezelőtt elkövetett szexuális zaklatással vádolja meg a kormánypárti TV2-n.

A kampány eldurvulása című állítás azt jelentené, hogy az egymással szembenálló politikusok vágnak egymás fejéhez egyre durvább állításokat. A fenti esetek nem ezt jelentik. A fenti esetek a választási kampány fideszes aláaknázását jelentik.

A Pikóéknál tartott látványos házkutatás óta a rendőrség nem állt elő semmivel, majd bejelentették: megszüntetik a nyomozást. Mert nyilvánvalóan nem találtak jogsértésre utaló nyomot. Számomra hiteles Szabó Tímea állítása, hogy a Karácsony válaszait tartalmazó hangfelvétel a Párbeszéd elnökségi ülésein készülhetett, és nem tőlük maguktól származik. Erre nagyon egyszerű érvem van: a Párbeszéd kicsiny párt, ahol nincsenek olyan sértődött emberek, akik politikailag szemben állnának a Párbeszéd vezetésével, mint az az MSZP-ben az őszödi beszéd kiszivárogtatása esetében nyilvánvaló volt.
Arra sincs okunk, hogy a László Imrével szembeni zaklatási vádnak hitelt adjunk. A #MeToo kampányban elhangzott zaklatási vádaknak Amerikában is és nálunk is az adott hitelt, hogy az érintett nők saját nevükkel és arcukkal adták elő a vádakat. A megvádoltak, ha olykor nem is azonnal, de elismerték, ami történt. A névtelen, eltorzított hangú vádlónak ezzel szemben nincs semmi hitele.

Ezek egytől-egyig lejárató akciók, mégpedig kizárólag a Fidesz oldaláról ellenzéki politikusokkal szemben.

A másik oldalon semmi ilyesmi nem történik, egyszerűen azért, mert az ellenzéki pártoknak nincsenek eszközeik ilyesmire, és nyilván gusztusuk sincs hozzá.
Aki azt a benyomást igyekszik kelteni, hogy a kampány kölcsönösen „eldurvult”, az a Párbeszéd két akciójára szokott hivatkozni: a Tarlós Istvánnak Tordai Bence által személyesen átadott levélre (amire Tarlós megafonnal a kezében válaszolt), illetve a Tarlós rendezvényén nyúljelmezben megjelenő aktivistákra. Csakhogy ezekben az esetekben nem lejáratásra alkalmasnak vélt személyes adatok közzététele történt, hanem provokatív módon hívták fel a figyelmet Tarlós politikusi viselkedésének arra a sajátosságára, hogy nem áll ki vitára kihívójával. Ez teljesen más dolog, mint az ellenzéki politikusok magánszemélyekként való lejáratása.
Ezt a különbséget kenik el azok, akik „a kampány eldurvulásáról” beszélnek.

Ellenzékváltás

Városszerte látjuk Puzsér kis vadplakátjait, melyek közül az egyiken az áll: „ellenzékváltás”. Mindazokat, akik az ellenzéki összefogás jelöltjeitől várják a Fidesz legyőzését vidéki városokban, budapesti kerületekben és mindenekelőtt a főpolgármesteri poszton, amelyet Puzsér magának megcélzott, érthetően bosszantja, sőt felháborítja ez a politikai jelszó.

Alighanem, hátbatámadásnak érzik, már csak azért is, mert maga a szó tudtommal az „ellenzékváltó hangulat” formájában Orbán Viktor egyik beszédében jelent meg először.
Mielőtt azonban felháborodunk, idézzük eszünkbe, hogy az ellenzékváltás ötlete nem új. Akivel szemben Puzsér elindul, az maga is az ellenzékváltás célját követve lépett be a politikai térbe.
Igen, Karácsony Gergőről van szó, aki azok egyikeként, akik elégedetlenek voltak a politikai osztály mindkét oldalával, az LMP képében hoztak létre új pártot 2008-ban. A törekvés már akkor is ellenzékváltás volt. Hasonlóképpen ellenzékváltásra törekedtek 2010 után a Milla majd az Együtt létrehozói, és – másképpen persze – a nagyobb részt az MSZP-ből kiváló, de volt SZDSZ-eseket és MDF-eseket is maga mellé állító DK alapítói is. Az ellenzékváltás tankönyvbe illő sikeres példája a Momentum létrehozása is. Az ellenzékváltás mint szándék tehát a politikai életben elterjedt, nem kifogásolható törekvés.

Csakhogy az effajta, helyeselhető ellenzékváltási törekvésnek fontos sajátossága, hogy azzal kezdődik, hogy egy kisebb csoport, amely elégedetlen a politikai életben rendelkezésre álló alternatívákkal, megfogalmaz egy új politikai platformot, szövetségeseket, híveket gyújt, akciókat szervez, és ezt követően elindul a választáson.

Az ilyen forgatókönyv mentén történő ellenzékváltási törekvés a politikai erkölcs tekintetében nem kérdőjelezhető meg, sőt, a politikai fejlődés kifejezetten kívánatos eleme.
Puzsér esetében azonban ennek fordítottja történt. Azzal kezdte, hogy bejelentette indulását a főpolgármester-választáson. Utána kerített hozzá valamiféle programot, sőt, inkább csak egy programfejezetet – hiszen a Budapest-politika számos fontos kérdését mellőzi –, és gyűjtött maga köré aktivistákat. Ez a forgatókönyv szerintem óhatatlanul bizalmatlanságot kelt a politikai vállalkozó szándékaival szemben. Kiváltképp akkor, ha – eltérően az LMP, az Együtt, a DK vagy a Momentum korábbi példáitól – nem olyan politikai irányt képvisel, amelyet más pártok nem képviselnének. A „sétáló Budapest” ötlete ugyanis jellegzetes zöld ötlet, és zöld pártok vannak jelen a magyar politikában, s akivel szemben Puzsér ellenzékváltó szándéka megfogalmazódik, maga is zöld politikus, aki zöld programmal indul.

Ráadásul a mi esetünkben arról van szó, hogy egy félreérthetetlenül önkényuralmi rendszer áll a politikai tér egyik oldalán, a másikon pedig az önkényuralom ellen védekezők és lázadók.

Aki nem érzékeli a két oldal közötti különbséget, az vagy semmit sem ért a mai magyar politikából, vagy tudatosan vezeti félre közönségét. Ilyen helyzetben állni elő az ellenzékváltás programjával erkölcsileg védhetetlen.

Trócsányi félresikerült buktatása

Az ellenzéki nyilatkozók ünneplik Trócsányi bukását az Európai Parlament jogi bizottságában. Első ránézésre joggal, hiszen Trócsányi Orbán igazságügy-minisztere volt, akiről Orbán minden jót elmondott. Pályájának megkoronázása lett volna, ha az EU bővítési és szomszédsági biztosa lett volna.

Trócsányi biztosi pozíciója azonban elbukott, mégpedig összeférhetetlenségi okból. Korábbi jegyzetemben azért sajnáltam Trócsányit, hogy nem volt módja a külügyi bizottságban tartalmi alapon megküzdeni a politikai ellenfelekkel. De lehetséges, hogy nemcsak Trócsányit kell emiatt sajnálnunk, hanem magunkat, az Orbán-rendszer ellenfeleit is.
Orbán máris megnevezte új jelöltjét, Várhelyi Olivér diplomatát, Magyarország brüsszeli EU-képviseletének vezetőjét. Várhelyi karrier-diplomata, akivel kapcsolatban összeférhetetlenségi probléma biztosan nem merülhet fel, és a magyar jogállam lebontásáért is nehéz lenne őt úgy felelőssé tenni, ahogy Trócsányit joggal készültek felelőssé tenni az elmaradt külügyi bizottsági meghallgatáson.

Azzal, hogy Orbán azonnal belement a jelöltcserébe – azt kell feltételezni, hogy mielőtt von der Leyen ezt nyilvánosan felvetette, megegyezett róla Orbánnal –, minden bizonnyal elkerülte a másik korrekciós lehetőséget, a portfólió-cserét.

Márpedig Orbán számára az lehet ebben az ügyben a fő kérdés, hogy egy elkötelezett híve megkapja az általa gondos mérlegelés alapján kiválasztott bővítési-szomszédsági portfóliót.
Írtam itt tegnap Orbán pártkongresszusi beszédéről. Abból újra kiderült, hogy számára kulcskérdés a szövetségépítés Kelet- és Dél-Kelet-Európában. A DK szóvivői azt hajtogatják, hogy ez jelentéktelen portfólió, mivel a következő ciklusban nem terveznek bővítést. A bővítési tárgyalások azonban néhány országgal folynak, és azok előrehaladására van befolyása a bővítési biztosnak. De ez nemcsak bővítési, hanem szomszédsági portfólió is, és szomszédsági kapcsolatai a poszt-szovjet térséggel, a nyugat-balkáni országokkal, Törökországgal és a Földközi tenger-menti arab országokkal vannak az Uniónak! Azt a furcsa dolgot kell mondanom, hogy ilyen fontos portfóliót magyar biztos még nem kapott az Unióban.
Olyan ügyben érvényesítheti ugyanis valamilyen mértékben a jelenlegi magyar kormány preferenciáit, amelyben az nagyobb mértékben tér el az EU vezető államainak preferenciáitól, mint az adózás, a munkaügy vagy az oktatás kérdésében tértek el az akkori magyar kormány preferenciái.
Márpedig Trócsányi lecserélése után portfóliócserére gyakorlatilag kicsi az esély, Várhelyit mint bővítési és szomszédsági biztosjelöltet fogják meghallgatni, Orbán kívánsága szerint. Trócsányi bukása Orbánnak kétségkívül presztízsveszteséget jelent, egyébként azonban nem járt vele rosszul. Sőt, eléri, amit akart.

Állampárti kongresszus, pártállami ajánlat

A külsőségek a szemlélőt az Építők Rózsa Ferenc Kultúrházára, az egykori MSZMP-kongresszusokra emlékeztették. Vörös zászlók ugyan nem voltak, csak piros-fehér-zöldek, de egyébként… Sorra szólaltak fel a párt nagy emberei Kósa Lajostól Németh Szilárdig, mint egykor a Politikai Bizottság tagjai, és senki sem vitatkozott, mindenki egy irányba beszélt.

Az egyetlen különbség, hogy az MSZMP kongresszusai a főtitkár beszámolójával kezdődtek, a kongresszus formailag arról vitatkozott, míg a Fidesz kongresszusán Orbán csak az újjáválasztása után beszélt. Még a látszatát is kerülték annak, hogy vitatkozni lehetne arról, amit Orbán kijelent.
Orbán beszédéből végre megtudhattuk, mi is az a „keresztény szabadság”. Lejegyeztem, íme.
„.A keresztény szabadság a politikában nem valami elvont dolog. Nagyon is konkrét, érthető és kézzelfogható. Világpolgárság helyett hazafiak, internacionalizmus helyett hazaszeretet. Azonos neműek kapcsolatának propagálása helyett házasság és család. Drogliberalizáció helyett gyermekeink védelme. Migráció helyett határvédelem. Bevándorlók helyett magyar gyerekek. Multikulturális zagyvalék helyett keresztény kultúra. Erőszak és terror helyett rendezettség és biztonság. December 5-i nemzetárulás helyett nemzetegyesítés. Ez a keresztény szabadság.
Hogy mi ebben a keresztényi, az még csak-csak érthető, az azonos neműek kapcsolatának elutasítása. A menekültek elutasítása aligha, hiszen a római pápa és a nagy nyugati egyházak vezetői a menekültek befogadása mellett vannak. De azt, hogy mi ebben a szabadság, az végképp érthetetlen. Orbán „keresztény szabadsága” körülbelül annyira jelent szabadságot, amennyire a második világháború utáni kelet-közép-európai „népi demokrácia” demokrácia volt. Vagyis semennyire. Ahogy a „népi demokrácia” a kialakuló kommunista diktatúra álneve volt, úgy az orbáni önkényuralom álneve az „új államelméleti modell”, a „kereszténydemokrata állam”, melyet Orbán a liberális demokrácia alternatívájaként ajánl nekünk, s amelynek jellemzője a „keresztény szabadság” lenne.

A kongresszusi beszéd legfontosabb eleme a nyugati világnak, ha tetszik Brüsszelnek szóló üzenet volt.

Miután megállapította, hogy Magyarország nincs már egyedül a „keresztény szabadság” politikájával, hanem egyike azoknak az országoknak, amelyek „nem hagyják magukat bevándorló társadalommá, kevert néppé alakítani”, ajánlatot tesz a Nyugatnak a békés európai együttélésre: fogadjanak el bennünket, magyarokat és szélesebben véve közép-európaiakat a magunk „kereszténydemokráciájával”, önkényuralmával. Íme az ajánlattétel, melyet hosszabban kell idéznem:
Mi az Unió tagja vagyunk, és azok is maradunk. Nem akarjuk kenyértörésre vinni a dolgot azokkal az országokkal, akik multikulturális országgá alakították a saját otthonukat. Elvégre az ő hazájuk, az ő otthonuk, az ő életük. De ez itt a mi hazánk, a mi otthonunk, a mi életünk. E fölött a magyarokon kívül más nem rendelkezhet, soha senki más. Éppen ezért megegyezésre kell jutnunk Európa két fele között, és mi meg is akarunk egyezni, Pontosan úgy, ahogy a magyar és közép-európai népek érdeke megkívánja. Bár az Unió nyugati és keleti fele láthatóan más utat követ, más eszmények vonzásában él, és más erényeket tisztel, az együttélés formái még ilyen körülmények között is kialakíthatóak. Azt reméljük, hogy a bizottság új elnökasszonya megbirkózik ezzel a méretes feladattal. Ránk számíthat. Egy ilyen együttélésnek persze világos feltételei vannak. Először is odaát el kell fogadniuk, hogy nekünk jogunk van a keresztény szabadság törvényei szerint berendezni az életünket, és fel kell hagyniuk az államaink és kormányaink elleni nyílt támadásokkal.

Nem vagyunk hajlandók többé európai pénzből finanszírozni a velünk szemben ellenséges Soros-féle álcivil szervezetek garmadáját.

Mi nem küldünk hozzájuk efféle fizetett politikai aktivistákat, hát ők is vigyék haza Közép-Európából a sajátjaikat. A megegyezés föltétele az is, hogy fel kell hagyni a közép-európai kormányok kormányai elleni rejtett akciókkal is. Nem juttathatnak hatalomba nekik tetsző politikai pártokat ilyen eszközökkel. Ibizából egy is elég volt. Az Európai Unió költségvetése nem arra való, hogy a liberálisoknak tetsző csapatokat, a nekik tetsző médiumokat és az ő céljaikat szolgáló bevándorlókat finanszírozzák, tüntetésszervezőket és aktivistákat képezzenek ki és vessenek be nálunk. Mi is látjuk, legfeljebb nem mondjuk, hogy Macedónia belpolitikai instabilitásáért, Románia évek óta tartó kormányzati bajaiért és térségünk néhány más országának nehézségeiért az ő rejtett támadásaik a felelősek. Igen, a nemzetközi baloldal, Washington és Brüsszel nemzetközi politikába beépült liberális hálózatai jelentik a legnagyobb veszélyt a közép-európai térség békés, nyugodt életére és gazdasági fejlődésére. Politikai trükkökkel és fake news hálózatok tucatjaival kell szembenéznünk. Ha valóban egyben akarjuk tartani Európát, akkor ezekkel a praktikákkal fel kell hagyni. Ezért volt helyes, sőt méltó és igazságos, hogy a Soros-megbízott Timmermans alól kirántottuk a bizottsági elnöki széket.”
Magyarul: hagyjanak fel azzal, hogy számon kérik tőlünk azokat a jogállami normákat, amelyek teljesítése egykor uniós csatlakozásunk feltételei voltak, s amelyeket 2010 előtt az ország teljesíteni igyekezett, most azonban elutasít, hiszen mi itt „más utat” követünk, „más eszmények” vonzásában élünk.
Ha tudomásul veszik, hogy mi a „keresztény szabadság törvényei szerint rendezzük be az életünket”, vagyis önkényuralmat vezettünk be, ha nem támogatják többé a nálunk tevékenykedő, az önkényuralmi rendszert megkérdőjelező civil szervezeteket, akkor továbbra is benn maradunk az EU-ban.
A hazai ellenzéket, akiket Orbán egyszerűen csak „a szocialistákként” említ Orbán, ellenségként kezeli, a rendszerével szemben, az emberi jogokért fellépő civil szervezeteket pedig ügynökként jellemzi, akiket a Nyugatnak vissza kell vonnia.

Az ellenzék és a külföld ilyen kezelését a kommunista pártállamokból ismerjük.

Szomorú, de sok jel mutat arra, hogy Ursula von der Leyennél és más uniós vezetőknél lehet erre fogadókészség.
Senkinek sem javaslom, hogy legyintsen Orbánnak erre a beszédére, vagy hogy gyengének gondolja őt. Az EP-választás előtt Orbán – legalábbis akkori szavaiból ítélve – még abban reménykedett, hogy egész Európában megváltoznak az erőviszonyok a szélsőjobb javára, a demokratikus centrumpártok rovására. Azt hitte, hogy szövetségeseivel egész Európának szabhat új irányt. Az EP-választáson csalódnia kellett, ez a várakozása egyelőre nem teljesült. Ebben a helyzetben most arra törekszik, hogy visegrádi szövetségeseivel együtt, a kört lehetőleg Ausztria és Olaszország felé kiterjesztve („… remélem, ma estétől az osztrákok újra, és csak idő kérdése, hogy az olasz szabadság is újra zászlót bontson, és utánuk több is jön talán”) létrehozza a „keresztény szabadság” övezetét, amelyben az Unió jogállami normái nem érvényesek. Ezt hirdette meg ideológiai alapvetésével összekötve a pártkongresszuson.

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK