Alexander Yakobson, a Jeruzsálemi Héber Egyetem történész professzora előadást hirdetett Diverzitás és demokrácia címmel az izraeli társadalomban az ELTE bölcsészkaron, ahol ellentüntetők várták: “nem engedjük, hogy propagandát folytassanak a népírtás helyett!” – harsogták a jelszót, melyet már sok nyugati egyetemen lehetett hallani a gázai háborús idején.
Most, hogy fegyverszünettel a háború véget érni látszik, a párbeszéd idejének kellene következnie, de erre mindkét oldalon csak kevesen hajlandók igazán. Közéjük tartozik Alexander Yakobson, aki két jelentős könyvet is kiadott: az egyik a római demokráciával foglalkozik, amely bizonyos mértékben fennmaradt a császárok idején is. Ez azért érdekes, mert árnyalja a demokrácia – diktatúra ellentétet, amely jelenleg szinte az egész világon vitatéma, mert Donald Trump, Vlagyimir Putyin vagy épp Orbán Viktor politikai szereplése mutatja, hogy miképp lehet a demokráciát “kreatív módon” autokráciává változtatni.
A másik könyvet talán még aktuálisabbnak tekinthetjük, mert azzal foglalkozik, hogy Izraelnek miképp kell viszonyulnia a Diaszpóra zsidóságához és más népekhez, miképp kell szabályoznia a bevándorlást: Israel and the Family of Nations.
A demográfia kulcskérdés a mai vitákban Izraelben éppúgy, mint a palesztinok között hiszen a tervezett Nagy Izrael területén már jelenleg is több arab él mint zsidó. Ezért érvelnek a szélsőséges pártok Izraelben a gázai lakosság tömeges kitelepítése mellett.
Yakobson és Rubinstein ugyanakkor a cionizmus védelmére kel mondván: menekültek alapították meg Izraelt, ahova sokan a holokauszt túlélése után érkeztek meg.
“Az önrendelkezés joga általános alapelve: azoknak, akik ezt követelik a palesztinoknak, el kell ismerniük Izrael jogát is az önrendelkezésre! Vagy ott a tábla az önrendelkezési klub ajtaján: zsidóknak belépni tilos?!”
Yakobson professzor megpróbál párbeszédet folytatni a másképp gondolkodókkal, de ezek a tüntetők nem erre vágytak, hanem a konfrontációra, ezért a dékáni hivatal kénytelen volt elhalasztani az előadást Budapesten az ELTE bölcsészkaron – számolt be erről a Facebookon Gábor György professzor.
Yakobson professzor és a szovjet zsidóság kálváriája
Aleksandr Anatoljevics Yakobson 1959-ben született Moszkvában, nagyszülei hittek a kommunizmusban, és a szovjet hírszerzésnek dolgoztak. Sztálin politikai antiszemitizmusa őket is érintette: a diktátor le akart paktálni Hitlerrel, ezért a kommunista párt és hadsereg valamint a titkosszolgálat vezetői között “anticionista” tisztogatást rendelt el. Így került a Gulagra Molotov külügyminiszter felesége is. A második világháborúban Sztálin kihasználta a szovjet zsidókat arra, hogy szimpátiát keltsenek a Szovjetunió iránt Nagy Britanniában és az Egyesült Államokban.
A származása miatt a náci Németországból elmenekült Klaus Fuchs atomfizikus bekerült Oppenheimer csapatába, és onnan jelentős mennyiségű információt továbbított a szovjet atomprogramnak, melynek élén Lavrentyij Pavlovics Berija, a titkosszolgálat rettegett főnöke állt. Később Sztálin el akarta távolítani Beriját mondván: felesége a világméretű cionista összeesküvés ügynöke! Berija szerencséjére Sztálin 1953-ban meghalt, de előtte még legyilkoltatta a Csehszlovák kommunista párt zsidó származású vezérkarát – Slansky per-, és elrendelt “anticionista” tisztogatást Magyarországon is: ezért tartóztatták le 1953- ban Péter Gábor altábornagyot Budapesten. Életét csak annak köszönhette, hogy Sztálin idejében a túlvilágra költözött.
Sztálin meghalt, de a politikai antiszemitizmus még Putyin alatt is virágzik a Kremlben
1956-ban Nyikita Szergejevics Hruscsov rendelt el újabb “anticionista” kampányt a szocialista táborban, mert a XX. kongresszuson elmondott titkos beszédét egy lengyel zsidó kommunista juttatta el a Moszadnak, amely közölte a Sztálin bűneit leleplező beszédet a világgal. Különösen jelentős tisztogatás indult meg a Lengyel Kommunista Pártban, ahonnan a zsidó származású káderek tömegesen menekültek Nyugatra vagy Izraelbe.
A következő “anticionista” kampányt Jurij Vlagyimirovics Andropov vezényelte le Moszkvában. A KGB főnöke, a Szovjetunió egykori budapesti nagykövete, épp akkor került a titkosszolgálat élére amikor Izrael döntő győzelmet aratott az arab szomszédai elleni háborúban – 1967. A Szovjetunió az arabok oldalára állt, és megszakította kapcsolatait Izraellel. Erre kényszerítette szövetségeseit – így Magyarországot is. Andropov, aki egyébként maga is zsidó származású volt, így magyarázta a döntést Pacepa tábornoknak, a román titkosszolgálat főnökének, aki nem sokkal később Nyugatra távozott:
”A zsidók – bár nagy a befolyásuk – de kevesen vannak – mindössze 15 millióan, a muzulmánok létszáma több mint egymilliárd!”
Andropov maga eltüntette születési anyakönyvi dokumentumait és nagyszabású tisztogatást rendelt el a párt és kormányzati apparátusban, mind a Szovjetunióban, mind a szövetséges országokban, ahol a zsidó származású kádereknek dönteniük kellett: kihez lojálisak? Izraelhez vagy a Szovjetunióhoz?
Magyarországon ennek a tisztogatásnak esett áldozatul Péter György, a Központi Statisztikai Hivatal elnöke.
“Lengyelországban a kommunista hatalom válsága a világméretű cionista összeesküvés műve!” – harsogta Andropov a nyolcvanas évek elején annak ellenére, hogy mindenki előtt nyilvánvalóvá vált: II. János Pál pápa tekintélye az erkölcsi támasz a Szolidaritás Mozgalom mögött.
Putyin lepaktált az Izrael létét is kétségbevonó Iránnal, Oroszországból nagy számban menekültek el a zsidók: Moszkva egykori főrabbija, ma az európai zsidók vallási szervezetének élén áll.
Izrael erkölcsi tőkéje veszélyben
A zsidó állam megalakulását a holokauszt szörnyűségei tették lehetővé: még Sztálin is megszavazta Izrael létrejöttét – így lett a zsidó népnek újra hazája csaknem 2000 év után. 1948 után tömegesen érkeztek a zsidók mindenünnen – így a kelet-európai szocialista országokból is.
A Jakobson család 1972-ben emigrált Izraelbe, így az akkor 13 éves Alexander Yakobson már a zsidó államban folytathatta tanulmányait. Jelenleg már a Jeruzsálemi Héber egyetem történész professzora, aki Izraelben baloldalinak számít, mert aktívan képviseli a párbeszéd szükségességéta zsidók és a palesztinok között.
Az 1967-es háború győztese, Jichak Rabin miniszterelnök képviselte azt az álláspontot, hogy a palesztinoknak is joguk van az önrendelkezésre.
Egy fanatikus zsidó fiatalember meggyilkolta, mert azt a nézetet vallotta, melyet az izraeli jobboldal jelentős része: Izrael az Úr által a zsidóknak kijelölt terület, ahol a palesztinoknak nincs helyük!
Yakobson rendszeresen publikál a Haaretz című baloldali lapban, mely élesen bírálja Benjamin Netanjahu politikáját, mely a szélsőjobboldallal együtt arra irányul, hogy megteremtsék Nagy Izraelt vagyis az 1967-ben elfoglalt összes területet annektálják: Jeruzsálem és a Golán fennsík már Izrael része, hátravan még a gázai övezet és Ciszjordánia. A Haaretz megírta: a szélsőjobboldal már előkészítette a törvényjavaslatot a gázai övezet és Ciszjordánia bekebelezésére, de Trump – arab szövetségeseinek tiltakozása miatt – leintette őket. Mindennek ellenére sem Benjamin Netanjahu, sem a szélsőjobboldal nem mondott le a Nagy Izrael megteremtéséről annak ellenére sem, hogy ez erőteljesen erodálja Izrael erkölcsi tőkéjét. A sors iróniája, hogy a baloldali professzor nem tarthatta meg előadását Budapesten, noha ő is azt vallja, hogy
“nem lehet szabad az a nép, mely másokat elnyom.”
