Államtitkár az Egyenes Beszédben

A kormány sajtótájékoztatóján újságírók nem lehettek jelen, a miniszter ott csak előre elküldött kérdésekre válaszolt, így erről a döntésről még nem kellett újságírói kérdésre válaszolnia. Újabban a kormány államtitkárai gyakrabban mennek el az ATV stúdiójába, így ezúttal is módja volt az ATV műsorvezetőjének Dömötör Csaba miniszterelnökségi államtitkárt, az ellenzék napirend előtti felszólalásainak gyakori megválaszolóját kérdezni erről.

ATV: „Miért döntött a kormány úgy, hogy úgy, ahogy van, felszámolja a tranzitzónákat? Ez nem lett volna kötelezettsége.”

DCS: „Kettő alapelv miatt. Az egyik a határok védelme, a másik pedig az, hogy Magyarország nem szeretne bevándorlást, és ezt ilyen körülmények között így lehet biztosítani, mert, mint tudjuk, született két egymással is ellentmondásos bírósági ítélet, és a másodikból, amelyik az elsőnek ellentmond, abból következik ez a kormányzati döntés, hogy szeretnénk megvédeni a határainkat.”

ATV: „Igen, de a luxemburgi ítéletben az nincs benne, hogy a tranzitzónákat meg kell szüntetni, csak arról szól, hogy nem lehet börtönként használni.”

DCS: „Az nincs benne, de hogyha gyakorlat ellehetetlenítik a tranzitzóna jelenlegi működését, abból az fakad, hogy nem tudjuk úgy megvédeni a határainkat, ahogy szeretnénk. Egyébként lehetőség lesz kérelmek benyújtására, külképviseleteken.”

ATV: „Egyébként ez mennyire reális? Tehát azok az emberek, akik eddig a zöld határon érkeztek mondjuk Szerbia felől, azok menjenek el valahova egy külképviseletre.”

DCS: „De hát valahogy meg kell oldani azt, hogy százezrek érkeznek a déli határra, és szeretnének bejutni. És van, aki úgy oldja ezt meg, hogy kinyitja a kaput. Mi ezt ellenezzük, mi ezt nem szeretnénk. De egyébként azt mondjuk, hogy tudomásul vesszük, hogy más ország így dönt. De mi ezt nem szeretnénk. És a tranzitzóna szerintünk egy jó megoldás volt arra, hogy megfelelő keretek között lehessen ezt az eljárást lefolytatni. Lett most egy bírósági döntés, azt tudomásul vesszük, egyet nem értünk vele, úgy hogy lépéskényszerbe került a kormány.”

ATV: „Lesz majd valami más, ami felváltja a tranzitzónát, vagy ez, hogy külképviseleten kell… Dolgoznak rajta?”

DCS: „Most egyelőre ez a döntés született. Természetesen folyamatosan figyelemmel kell kísérni az eseményeket. Több mint százezer potenciális bevándorló van úton a dél-balkáni útvonalon, ás valószínűleg lesz ez még több is, ha abból indulunk ki, hogy Törökországban mennyien vannak.”

ATV: „Az ENSZ menekültügyi szervezete kész segíteni Magyarországot abban, hogy felelős és hatékony, egyben tisztességes módon biztosítani tudja a menedékkérők belépését az országba, és hozzáférésüket a menekültügyi eljáráshoz, ezt mondja a szervezet regionális vezetője. Elfogadják-e ezt a segítséget?”

 

ATV: „De mondjuk az ENSZ-re nem sorosista szervezetként tekintenek?”

DCS: „Hát nézze, hogyha már fölhozza ezt a kérdést, nagyon sokan osztoznak a milliárdos véleményében. Abban, hogy ez egy lehetőség. Ő például azt mondta, hogy a határok, azok akadályt jelentenek a migráció előtt. A kormány nem ezen az állásponton van. Ez a vita velünk marad.”

Ha az ember ezt így végighallgatja, arra figyel fel, hogy a legfontosabb, adódó kérdéseket a műsorvezető nem tette fel az államtitkárnak. Tudjuk, az Orbán-kormány emberei 2015 óta következetesen összemossák a menedékkérőket a bevándorlókkal. Bevándorlónak azt tekintjük, aki azzal a szándékkal érkezik egy országba, hogy ott tartósan letelepedjen. Menedékkérőnek pedig azt, aki üldöztetés elől, életét, biztonságát, szabadságát féltve menekül el lakóhelyéről, hazájából, és védelmet kér egy másik, biztonságos országban.

A műsorvezetőnek meg kellene kérdeznie a kormány államtitkárától, hogy miért nem látszik tudni erről a különbségről.

Mellesleg a 2015 óta érdemben soha fel nem tett kérdést is fel lehetne tenni, hogy tulajdonképpen miért is ellenzi a kormány a bevándorlást. Merthogy az államtitkár ezt mondja. Magyarország népessége évek óta csökken, hasonlóan Európa más országaihoz. A gazdasági szakértők szerint az országnak – Európa más országaihoz hasonlóan – kifejezetten szüksége lenne bevándorlókra.

Csak a 2015-ös menekültválság késztette Orbánt arra, hogy gyökeresen megváltoztassa álláspontját, és mindenképp elkerülendő, veszedelmes iránynak nyilvánítsa az Európán kívülről jött menekülők megjelenését Európában, támaszkodva a magyar lakosság meglevő idegenellenességére, és masszív propagandakampánnyal a végletekig erősítve azt. (Kivéve persze a letelepedési kötvények fizető kedvezményezettjeit.)

Az pedig már mindennek a teteje, amikor azt kérdezve, hogy nem tekinti-e az államtitkár „sorosista” szervezetnek az ENSZ-t, elfogadható osztályozási szempontnak tekinti, hogy valamely nemzetközi szervezet „sorosista”-e avagy sem.

Más részeiben is tanulságos volt az államtitkárral folytatott beszélgetés. A műsorvezető hirtelen rátért arra, hogy rendszeresen Dömötör államtitkár válaszol Gyurcsány Ferenc napirend előtti felszólalásaira:

ATV: „Feltűnt nekem, hogy egy páros mérkőzést vív Gyurcsány Ferenccel. Most már hetek óta, számok tekintetében. Pont ez lenne a kérdés, hogy kedvét leli Ön ebben, vagy egyszerűen kiosztották a feladatot, hogy Ön válaszol ezekre a támadásokra, felvetésekre. Miért működik ez így?”

DCS: „A parlamenti koordináció nekem feladatom, illetve az is, hogy a napirend előtti vitákban részt vegyek. Én nem azt mondanám, hogy kedvemet lelem, bár szeretem a munkámat. Inkább azt mondanám, hogy ez a dolgom. Tehát hogy ha a kormány számára felvetnek bizonyos kérdéseket, kérdeznek tőle, akkor nekem válaszolnom kell, minden hétfőn. Hogy ha Gyurcsány Ferenc tesz fel kérdéseket, akkor neki. Ha Jakab Péter, akkor neki.”

ATV: „Szóval személyes meccs, akkor ez nincs benne, ez a hivatallal jár?”

DCS: „Nem is lehet, mert mi nem tudjuk, hogy ki szólal fel az egyes ellenzéki pártok részéről.”

Az utóbbi állítás nyilvánvalóan hamis, hiszen a frakcióknak a parlamenti ülést megelőzően kell bejelenteni, hogy ki szólal fel napirend előtt a frakció nevében. A napirend előtt egyébként nem is kérdéseket tesznek fel, hanem álláspontokat fejtenek ki, és erre reagálhat a kormány képviselője.

Az államtitkár azt a kérdést, hogy miért folytat „páros mérkőzést” Gyurcsánnyal, azzal az általánossággal üti el, hogy az a dolga, hogy az a dolga, hogy válaszoljon a napirend előtti felszólalásokra.

A műsorvezetőnek azonban, ha követi a parlament működését, észre kellett vennie, hogy míg más napirend előtti felszólalóknak az utóbbi hetekben gyakran válaszol Szijjártó Péter, Gyurcsánnyal napirend előtt sem „áll szóba”, neki mindig Dömötör válaszol. Erre is rá kellett volna kérdezni, miként arra is, hogy Dömötör válaszai miért Gyurcsány becsmérléséről szólnak, és miért nem arról, amiről a napirend előtti felszólalás szólt. Erre azonban mintha nem terjedne ki a műsorvezető figyelme.

DCS: „De azért ez a vita sok szempontból méltatlan. Az egyik mélypontja volt az elmúlt heteknek, amikor elhangozhatott az, hogy a halálozási adatokat tekintve Magyarország a legrosszabbul áll az egész világon. Ezt Szabó Tímea mondta. Azért idáig nem kellene eljutni. Mert hogyha megnézik a számokat, és elnézést, hogy puskázok, de fontosnak tartom, hogy ha Belgiumban százezer főre vetítve nyolcvanan haltak meg, Spanyolországban ötvenkilencen, Egyesült Királyságban ötvennégyen, Svédországban harmincheten, Magyarországon öten.”

ATV: „Hogy a világon a legrosszabb lenne, ezt én sem gondolom. Államtitkár Úr, köszönöm, hogy eljött.”

A kormány képviselői – mint ezúttal Dömötör – mindig az egyes országok népességéhez mérik a halálozásokat, és a világjárvány által korábban elért nyugat-európai országokat használják összehasonlítási alapul, ami kedvező színben tünteti fel Magyarországot. Ezzel szemben egy korábbi felszólalásában Szabó Tímea a fertőzöttek számához viszonyította a halálozások számát, és kétségtelenül túlzásként azt állította, hogy az nálunk a legmagasabb a világon.

De csak ezekben az országokban – valamint Magyarországon. Németországban, valamint Finnországtól és Észtországtól Bulgáriáig és Görögországig – tehát a fertőzés által később elért országokban – ez az arány sehol sem haladja meg a hét százalékot, sőt a legtöbb országban 5 százalék alatt marad. Szemben a 13 százalékos magyar aránnyal. Korábban hajlamosak voltunk ezt annak tulajdonítani, hogy nálunk keveset tesztelnek, és ezért a halálozásokat a valóságosnál sokkal kevesebb nyilvántartott fertőzéshez viszonyítjuk. Csakhogy a négy orvosegyetem reprezentatív vizsgálatának eredményei alapján azt valószínűsíthetjük, hogy valóban jóval kevesebb nálunk a fertőzés, mint a nyugat-európai országokban, s e kevesebb fertőzéshez képest a halálozások száma bizony jóval magasabb, mint a többi, később megfertőződött országban. Erről a magasabb arányról beszélt legutóbb Gyurcsány is, amire Dömötör az interjúban is megismételt módon válaszolt. Ezt a választ a műsorvezetőnek nem lett volna szabad az idézett módon helyben hagynia: neki szembesítenie kellett volna az államtitkárt azzal a következtetéssel, amely az ellenzékiek által alkalmazott összehasonlításból adódik.