A magyar történelem során az ország vezetői gyakran hoztak az egész nemzetre káros, hosszan ható döntést: rossz oldalra álltak, rossz szövetségeseket választottak, bűnös ideológiát követve és hirdetve. Orbán is beállt ebbe a sorba. Újhelyi István vasárnapi nyílt levele.
Aki hazudik, az csal; aki hazudik, az lop! Hazudni, csalni: csúnya dolog! – szól Nagy Feróék legendás dalsora, amely méltó válasz lenne Orbán tegnapi tusványosi beszédére. A magyar miniszterelnök ugyanis hazudik, csal és lop. Ez csúnya dolog. Ejnye.
Orbán hazudik, amikor az általa ördögként felfestett, liberális „brüsszeli elitről” és annak elkergetéséről beszél. Orbán ugyanis hosszú évek óta tagja ennek a brüsszeli elitnek, vagyis ha komolyan vesszük a miniszterelnököt, akkor tegnap nem tett mást, mint saját megbuktatását hirdette meg. Kormányfőként a Fidesz elnöke ugyanis minden alkalommal ott ül a brüsszeli döntések meghatározó fórumán, az Európai Tanács ülésein és hathatósan befolyásolja a folyamatokat. Kormányfőként saját bizalmasát delegálta abba az Európai Bizottságba, amelyet most az úgynevezett Soros-terv legfőbb végrehajtójának tart. Miért is nem hívta vissza Navracsicsot, ha mindez így van? A Fidesz prominensei a Hősök terén kampányoltak négy éve Jean-Claude Juncker megválasztása mellett (a szociáldemokrata Martin Schulzcal szemben), most alkoholistázzák, soros-ügynöközik a luxembourgi politikust.
Nem sül a képükről a vastag narancsbőr? Orbán hazudik, amikor „liberális” európai vezetőkről beszél, hiszen az Európai Unió minden fontos pozíciójában keresztény-konzervatív politikusok ülnek. Az EU sikertelen problémakezelése (például a menekültkérdés ügyében) az európai intézmények jobboldali vezetésének kudarca. Orbán Viktor és keresztény-konzervatív párttársainak kudarca. Orbán hazudik, hiszen az Európai Bizottság, az Európai Tanács, az Európai Parlament élén az általa támogatott Néppárt vezetői ülnek, a legnagyobb és így legtöbb befolyással bíró frakció pedig a néppárti képviselőcsoporté. Orbán hazudik, amikor ezt eltagadja, elfedi, elfelejti.
Orbán csal, amikor deviáns és nemzetölő értékrendként festi fel a liberalizmust, holott nemrég még önmagát is liberálisként definiálta; sőt nyolc éven át volt alelnöke a Liberális Internacionálénak. Fiatal volt és kellett a pénz?
Orbán csal, amikor a demokrácia és benne a sajtószabadság haláláról beszél Nyugat-Európában. Gyomorforgatóan hazug ahogyan erről beszél, miközben legyilkolta a Népszabadságot, felvásároltatta és igába hajtotta a megyei napilapokat, oligarcha-fojtásba tuszkolta a kritikus platformokat, az adófizetők pénzéből hizlalja a propagandamédiáját és a nyalonc közmédia mikrofonján kívül gyáva döbrögiként, nyikhaj sajtósok mögé bújva menekül a kérdések elől.
Orbán hazudik, amikor önmagát „bennmaradáspártinak” mondja, eközben tegnap hivatalosan is meghirdette az Európai Unió szétverését, párttársai pedig immár nyíltan az európai közösség működésének blokkolásával zsarolják a sajátjaikat.
A magyar történelem során az ország vezetői gyakran hoztak az egész nemzetre káros, hosszan ható döntést: rossz oldalra álltak, rossz szövetségeseket választottak, bűnös ideológiát követve és hirdetve. Orbán is beállt ebbe a sorba. Tusványosi beszédéből világos a nárcisztikus szándék: bekerülni az európai történelemkönyvekbe. Benne lesz. A legsötétebb lapokon.
A magyar miniszterelnök vízválasztó, az illiberális államot meghirdető, 2014-es tusványosi beszéde után megfogadtam, hogy európai képviselőként nyílt levélben fogom minden héten figyelmeztetni a közvéleményt a rezsim bűneire. Kétszázkettedik alkalommal kongatom a harangokat, mert úgy látszik, még mindig szükség van rá. És mert radikális európai demokrataként ez a dolgom.
