Ezer éve együtt élünk Európában. Ez nem kampányszlogen, nem politikai díszlet, hanem a magyar államiság legmélyebb rétege. Magyar Péter kormányának augusztus 20-i üzenete pontosan erre a történelmi valóságra mutat rá, szemben Orbán Viktor avítt, poros nacionalizmusával, amely már csak a múlt árnyékában talál kapaszkodót.
Lech Wałęsa, a lengyel Szolidaritás legendás alakja mondta ki a lényeget: a nemzetállamok kora a huszadik században lejárt, és a huszonegyedik század kihívásait csak európai vagy globális szinten lehet megoldani. Ez nem ideológia — ez a világ rendje.
Szent István öröksége nem a bezárkózás, hanem a belépés volt Európába. A magyar államiság kezdetei eleve soknemzetiségűek: bajor királyné, velencei örökös, olasz, francia, német, román eredetű uralkodók. A magyar történelem nem a nemzeti magány története, hanem az európai beágyazottságé. Jeanne d’Arcot, a francia nemzeti érzés első nagy alakját éppen azért égették meg, mert a nemzeti eszme akkor még szembement Európa keresztény univerzalizmusával. A történelem tehát nem Bayer Zsolt fantáziáit igazolja, hanem éppen az ellenkezőjét.
Bayer Zsolt most a Takla Makán sivatagban érzi magát — „a sivatagban, ahonnan nincs visszatérés”. A kép találóbb, mint gondolná.
A Fidesz ötös számú tagkönyvének tulajdonosa valóban egy olyan politikai tájban bolyong, ahol már csak a múlt visszhangja hallatszik. A Mandineren arról ír, hogy az Európai Egyesült Államok a végzet, a Minotaurosz, amely majd felfalja Magyarországot. Egy erdélyi barátja szerint 2030 és 2035 között „kényszerítik be” az országot az integrációba, államcsőd előidézésével — mintha a modern Európa valami titkos összeesküvés lenne, nem pedig a kontinens demokratikus döntéseinek eredője.
A valóság azonban könyörtelenül szembefordul ezzel a sivatagi látomással: a fiatalok kilencven százaléka azért szavazott Magyar Péterre, mert számára vonzó az európai integráció mélyítése.
A jövő nem a homokban bolyongó, múltba révedő férfiaké, hanem azoké, akik képesek Európában gondolkodni. Ki akar Bayer Zsolttal vagy Orbán Viktorral együtt búslakodni a Takla Makánban, miközben a világ rég továbblépett?
A politikai rendszer repedései máshol is látszanak. A Nemzeti Kulturális Alap 17 milliárd forintot osztott ki a kampány idején Fidesz-közeli művészeknek, megsértve a pártfinanszírozási törvényt. Bús Balázs, az NKA volt alelnöke hetek óta előzetesben van. Élettársa szerint a Csillag börtönben egy poloskákkal teli cellában tartják. Nehéz nem felidézni, hogy Orbán Viktor a kampányban „poloskáknak” nevezte az ellenzéki politikusokat — most pedig saját embereit találja ugyanilyen körülmények között.
Tusnádfürdőn, a választási vereség után Orbán már úgy beszélt, mint egy nyugdíjas táltos, akinek elfogyott a varázsereje.
Oroszul idézte Csernisevszkij híres esszéjét: „Mi a teendő?” A kérdésre azonban nem tud válaszolni. Miközben ő szerbiai kocsmákban pálinkázik, Volodimir Zelenszkij Vucsics szerb elnökkel tárgyal. A szerb államfő — Orbán egykori szövetségese — ma már távolodik Putyintól, mert szeretne bekerülni abba az Európai Unióba, amelyet Orbán továbbra is elszántan bírál.
Orbán Viktor ma olyan benyomást kelt, mint Napóleon Waterloo után: a „legyőzhetetlen” hadvezért legyőzték, és a világ már nem kíváncsi rá. A sivatag, amelyben bolyong, nem Európa — hanem a saját politikai múltja.
