A mór megtette kötelességét, a mór mehet

Mint tudjuk, a Schiller drámából vett idézettel azokat jellemzik, akiket egy adott feladatra fogadnak fel, utána aztán szélnek eresztik őket, kösz, haver, ennyi volt, nincs rád szükség a továbbiakban.

Mikor a spanyolok kiűzték országukból a mórokat, néhány mór ott ragadt, akiket a győztesek rabszolgaként kezeltek. Ha valamelyikük megmentette a gazdája életét, akkor engedték szabadon, azaz nem akármi volt a szabadulásuk érdekében elvárt hősi tett, főleg azok kerültek rossz helyzetbe, akiknél a gazda jámbor, otthonülő emberként élte életét, akit igencsak nehéz megmenteni. A mórok akkori helyzete hasonlít a japán kamikaze pilótákéhoz, csak ők jutalmul a hősi halált kapták szabadság helyett.

Szentkirályi Alexandra persze se mór, se kamikaze. Rá még számít a FIDESZ, hohó, de mennyire, hiszen ahogyan ő gyurcsányozik, nem gyurcsányozik úgy senki, ezen kívül van neki kamumétere is, bár azt jobb, ha otthon hagyja, mikor a pártja rendezvényére megy.

Így maradt meg fővárosi listavezetőnek, hogy bekerüljön a közgyűlésbe, ahol gyújtó hangú beszédekben szervezheti az ellenállást a húszas csoportban támadó gyurcsányistákkal szemben (annyian vannak a városházán a 950 ott dolgozóból azok, akik legalább egyszer beszéltek már Gyurcsánnyal, azaz Gyurcsány emberei), ugyanis az ilyen hősies ellenállás nagyon fontos egy bűnös városban, amely ráadásul háborúpárti is.

Hogy Szentkirályi visszalépett, az magától értetődik. A FIDESZ persze nem így gondolta ám, hanem azzal számolt, hogy Vitézy, látva, hogy nem győzhet Karácsony ellen, majd egy jó kis zsíros városházi állás ígéretében lemond a hölgy javára, de Vitézy túl önjáró, és túlságosan bízik magában (pedig nem kellene), melynek következményeképpen esze ágában sem volt lemondani, pláne egy olyan valakit támogatva, aki folyamatosan hülyeségeket beszél. Hiszen ennél még ő is okosabb! Ezért választotta a Rogán vezette fideszes agytröszt kényszerből a B változatot, amely szerint Szentkirályi mond le, és Vitézy megszavazására bíztatja a népet.

„Amikor a főpolgármesteri kampányomat elkezdtem, tudtam, hogy egyszerre kell legyőznünk a kormány Lázár János nevével fémjelzett, minden fontos fejlesztést leállító Budapest-politikáját, és a Városháza Karácsony Gergely országos politikai ambíciói által fűtött, panaszkodó, másokra mutogató, halogató semmittevését. Az első győzelem megvan. Vasárnap jön a második! – írta Facebook oldalán Vitézy Dávid Szentkirályi Alexandra visszalépésével kapcsolatban. Bejegyzését azzal folytatta, hogy Szentkirályi Alexandra döntését tudomásul veszi.”

Ez a szöveg pontosan mutatja Vitézy méretes önbizalmát, amelyre majdnem minden oka megvan. Sajnos csak majdnem. A gond az, hogy ezek mind külső okok, a belső szellemi nagyság sajnálatosan hiányzik belőle, viszont ha valaki megszokta a bíborban születettséget, akkor az, kérem, meg szokva. Kikövezett út az övé egészen az elejétől, tán még szőnyeg is van rajta, és többen söprögetik, meg ne botoljon valamiben.

Egyébként Vitézy hálás lehet Lázárnak, a „minden fontos fejlesztést leállító” építési és közlekedési miniszter úrnak, mert a „fontos fejlesztések” címszó alatt valószínűleg az általa kitalált bornírtságokat érti, mint például a 2 metró és a Gödölló-cinkotai HÉV összekötését, amelyet nagyon jó, hogy leállítottak, ugyanis hatszáz, uszkve hatszázharminc fontosabb dologra kell Budapesten a pénz. Ezzel az összekötéssel a budapesti kötöttpályás közlekedési rendszer nem növekedne egy méterrel sem, csak párezer ember az, aki átutazik a téren és nem száll le a Sugárba, az Árkádba, az IKEÁ-ba, vagy az egyéb tömegközlekedési járművekhez igyekezve, ezeknek spórol meg 2*8 percet reggel meg este, azok pedig, akik eddig azért jártak autóval, mert az Örsön át kellett szállni, és most, hogy már nem kell átszállni senkinek, majd leteszik az autót, és hévmetróra ülnek, lehetnek vagy tizenöten. Na jó, huszan. Ennyi haszna lenne ebből Budapestnek.

A hátrányokat tekintve: építeni kell egy nagy, teherbíró hidat a tér fölött, és az összes HÉV és metró szerelvényt le kell cserélni olyanokra, amelyek mindkét fajta pályán tudnak közlekedni. Hatalmas üzlet, azt mondhatom, főleg a szerelvénygyártó cégeknek, minden főpolgármester megnyalná a tíz ujját, ha meglenne neki az a tengernyi pénz, amennyit erre el lehet költeni. Például a nagyobb kátyúk betömése helyett, ahonnan a pénz majd hiányozni fog. Na de az átadás a kis ministránsokkal meg úttörőkkel! Az káprázatos lesz legalább, ahogyan éneklik a gyermekek, hogy „EEEljött már a Kánaán”. Tisztára, mint a nagysikerű tramtrain-nél (számomra érthetetlen, hogy abból sem tanulnak az illetékesek…).

Sorolhatnám tovább a rémálmokat az 5 metrótól kezdve a Nyugati és a Déli vasúti összekötéséig, nem is beszélve az immár ismételten MAGYAR TULAJDONÚ (hurrá!) repülőtér 27 kilométeres kétvágányos vasúti pályaépítéssel való megközelítését a KÖKI-től induló 8 kilométeres egyvágányos metrómeghosszabbítás helyett, és van még további akárhány ilyen, közel nulla hasznú, „átszállást megspóroló” (egyéb előnye nincs), pénznyelő terv a tarsolyban bőven, de inkább hagyjuk ezeket.

Vitézy nem mérnök, hanem közgazdász, és inkább víziós ember, mint a számok ördöge.

Érdekes, hogy a derék főpolgármester jelölt győzelmi tort ül egy abszolút várható lépésnek örvendezve, hiszen biztos volt már a kezdet kezdetén is, hogy ha a FIDESZ agitácója eredménytelen lesz, azaz ő maga nem fog visszalépni (és azt ő tudta a legjobban, hogy nem fog), akkor ez következik. Mint az közismert, a hadászati kézikönyvek szerint a fölényesen vezető ellenféllel szemben, aki jelenleg Karácsony, az összes erőt muszáj egyesíteni. Ha így nem megy, akkor úgy, de mindenképpen, és erről ugyan Orbán nem tud (szerintem nem mondják meg neki, nehogy beleszóljon!), ám a fideszes propagandaosztályon láthatóan vannak szakemberek is.

Az ellenoldal más. Az ott történtekből egyértelmű, hogy például Magyar Péter a hadászati kézikönyveket nem forgatja, nemhogy sűrűn, de inkább sehogy. A megosztást szereti, ráadásul az örökös megosztást, amely mellett hitet is tett, hogy Gyurcsánnyal soha! Ez a taktika a biztos vereség – bár lehet, hogy ő elvárja az összes ellenzéki párt összes szimpatizánsától, hogy rá szavazzanak, mert az a győzelem elengedhetetlen feltétele, ha ő nem hajlandó összefogni senkivel. A baj az (és ez a mi legnagyobb bajunk), hogy azt ugyan várhatja. Az Üstökös fenti viselkedésből egyértelműen levezethető, hogy mennyire kompromisszumkész, valamint hogy mennyire narcisztikus személyiség. A mérőszámok egymás reciprokai.

Vitézyre visszatérve látható, hogy önbizalomból aztán nála sincs hiány. Bár az optimizmus a kampányban kötelező, de Szentkirályit nem a jobb programjával vagy a jobb kampányával győzte le, hanem a hölgyet a FIDESZ léptette vissza, mert így hasznosabb neki. Ha Karácsony győzött, ami várható volt, Szentkirályi nem bukott jelöltként ül be a budapesti közgyűlésbe, de nem ám, hiszen ő nem vesztett, hanem a megválasztásával győzött, míg Vitézy lehet, hogy be se jut.

Ahogy a jelölt fogalmazott az elképzeléseit illetően:

• Nem lesz sem fideszes, sem DK-s főpolgármester-helyettese.
• Bukott pártkáderek helyett szakemberekkel fogja vezetni Budapestet és a fővárosi cégeket. „Gyurcsány emberei mennek, de Orbán emberei sem jöhetnek a helyükre. A Városháza nem lesz sem a Fidesz, sem a DK zsákmánya.”
• A programja, a kampányban tett állításai egytől egyig érvényesek továbbra is. Nemet mond a maxi-Dubajra, nemet mond a kínai magasvasútra, nemet mond az oligarchákra, és igent arra, hogy Budapest végre megkapja a neki járó uniós és hazai forrásokat, elinduljon végre a HÉV-ek fejlesztése. Meg fogja védeni Budapest szabadságát és sokszínűségét bárkivel szemben.

Tehát „Senki más, csak én!” Mintha Magyar Pétert hallanám.

Jellemző még rá, hogy Szentkirályi lemondását, noha ez egyben az ő támogatását is jelenti, nem megköszönte, hanem tudomásul vette. Van itt hasonlóság bőven, nem igaz?

Hogy Vitézy kikre tud támaszkodni a közgyűlésben, ha végül őt hoznák ki győztesnek, és mit szavaznak meg neki egyáltalán, az nagy kérdés. De ezzel egyelőre nem foglalkozom.