A többi között arról beszélt Orbán Balázs, a miniszterelnökség politikai igazgatója egy erősen jobboldali amerikai vélemény vezérrel Budapesten, hogy a magyar kormány megvenne egy amerikai egyetemet.
Christopher Rufo Magyarországon körülnézett, majd megírta tapasztalatait – elemezve Orbán Viktor stratégiáját a hatalom megszerzésére és megtartására. Külön kiemeli a média, az oktatási és kulturális szféra fontosságát, ahol
“Orbán Viktor legjelentősebb tette az volt, hogy újraformálta a köz és magán intézményeket, hogy azzal konzervatív ellen hegemónia jöjjön létre. Ez kiterjedt az iskolákra, egyetemekre, civil szervezetekre, a médiára, a kormányzatra egyaránt.”
Erre épül fel azután a Mathias Corvinus Collegium.
“Ennek célja egy új nemzeti elit megteremtése.”
Christopher Rufo így összegzi tapasztalatait a nemzeti együttműködés rendszeréről:
”Orbán nem kér bocsánatot. Ha van egy állam, akkor a konzervatívoknak tudniuk kell kormányozniuk azt, és még inkább a saját értékeik felé orientálni. Máskülönben az ellenségük rendszerének az ügyintézői lesznek.”
Na és a korrupció? Christopher Russo megírta, hogy azok a Fidesz politikusok, akikkel találkozott elismerték ugyan ennek létét, de csak magánemberként, mert világosan látják: ez a rendszer meghatározó eleme!
Azzal indokolták, hogy a baloldal oligarchái helyett a Fidesz létrehozta a maga oligarchiáját.
“Magyarország nem modell mindenben: kevés az innováció, az állam túlságosan ellenőrzi a médiát, a korrupció tartós probléma, de a Fidesz család politikáját érdemes megfontolni. Magyarország progresszív eszközöket használ konzervatív céljai elérésére” – vonja le a tanulságot Christopher Russo.
A modell a kommunista Kína?
Orbán Viktor nyíltan célzott erre Tusnádfürdőn, ahol a nyugati világ problémáit ecsetelte. Némi gondot okozhat neki, hogy Magyarország nem Kína. Peking ugyanis sikeres gazdasági modellt valósít meg, amely kihívója lehet az Egyesült Államoknak is. A magyar gazdaság teljesítménye a demokrácia 33 éve alatt szánalmasan gyenge. Orbán Viktor 17 évig miniszterelnökként állt az ország élén, és még folytatni szeretné. Kínában a diktatúrát gyakorló kommunista párt kiváló gazdasági eredményeket és emelkedő életszínvonalat tud felmutatni. Hát Orbán Viktor?
A magyar miniszterelnök “eredményei” ebben a tekintetben sokkal inkább Vlagyimir Putyin csődbejutott rendszerét idézik: gyenge gazdasági növekedése, stagnáló életszínvonal
– miközben egy törpe kisebbség, a hatalomhű “oligarcha elit” villámgyorsan gyarapszik.
Lopni sokan tudnak, de cserébe gazdasági eredményt produkálni kevesen.
Magyarország népessége csökken, a gazdaság stagnál, az infláció rekordokat döntöget. Perspektíva nulla! A megfáradt bokszoló, aki már nem akar visszamenni a ringbe, az Orbán Viktor szerint az Európai Unió. Valójában a magyar miniszterelnök belenézett a tükörbe, és ott önmagát látta mint kiégett bokszolót. A politika ugyanis nem boksz: nem elég az ellenfél kiütése. Produkálni is kell valamit: emelkedő gazdaságot, életszínvonalat, oktatást és egészségügyet. Orbán Viktor több mint harminc éve van a pályán, politikusi tehetségét nem vitatja senki.
Csak épp az ország, az nem ment előre…
