Én nagyon megértő vagyok, mindent meg tudok érteni. Még magamat is, mikor erős emocionális késztetést érzek arra, hogy fölrobbantsam az általam tervezett energetikai létesítményt, mert abból olyan emberek is hozzájutnak elektromos áramhoz, akik érzelmileg egészen másként viszonyulnak Orbán Viktorhoz, Magyar Péterhez, sőt (horribile dictu!) Gyurcsány Ferenchez, mint én. Mert az megengedhetetlen.
Már épp indulnék a boltba bevásárolni a szükséges TNT mennyiséget, mikor a racionalitás közbeszól, és hirtelen eszembe jut, hogy tejóisten! Hiszen az már nem az enyém, mert bizony minden hónapban fölvettem a fizetésemet, azaz a ténykedésem ellenértékét, ezért aztán semmi közöm hozzá, hogy a tulaj jelenleg mit csinál vele, kinek adja el a terméket, és még ha kiderülne is, hogy szerintem rossz helyre, mert olyanok tudnak ennek révén TV-t nézni, akik az MTVA csatornáit privilegizálják (MTVA: közpénzen működtetett fideszes pártmédium; 150 milliárd HUF/év).
Még kevésbé lenne hozzá közöm, ha a terv egy korábbi, hasonló létesítmény tervének másolata lenne, amelyet csak adaptáltam, ezt-azt átnevezve, néhány paramétert kissé változtatva, satöbbi, valahogy úgy, mint egy dalfeldolgozás, amely nem az azt éppen játszó zenekar szerzeménye, hanem egy másik zenekaré. Na, mindegy, a lényeg annyi, ez a hajó már elment, és ha más előnye nincs is a hajóelmenésnek, legalább a robbanóanyag költségét megspórolta az ember.
Olvasom az újságban, hogy a Pride-on (ami nem egészen az volt, lásd itt), egy drag queen előadott egy jelenetet, amelynek során a Quimby „Most múlik pontosan” c. számának Csík zenekar általi feldolgozása hangzott el. Orbán Viktor közösségi oldalán osztotta meg a videót, amely szerint egy nőnek öltözött férfi táncolt a dalra, a ruháján lévő kokárdát eldobta, helyette elővett egy szivárványos vásznat. „Van, aki erre büszke. Mi nem kérünk belőle!” – írta a bejegyzéshez a miniszterelnök úr.
Róla köztudott, hogy… izé… szóval nem nagyon érti a dolgokat (fogalmazhattam volna sokkal csúnyábban is, de az nem lenne ildomos, hiába tény), ezért a történtek némi magyarázatot igényelnek.
A Quimby által írt dalszövegből számomra világosan kiderül, hogy itt egy se veled se nélküled állapot elváláskori keserveiről van szó, azaz egy olyasvalamitől való elválásról, ami fontos volt a szerzőnek, mégis muszáj megtennie. Gondolom, sokaknak ismerős a helyzet, a kőpokol az elválás utáni állapotot jellemzi, és ez az értelmezés akkor is rendben van, ha a szöveg egy részét (pl. indián lidérc) nem igazán tudom hová tenni. Na, persze nem is kell, azok már a szerzői szabadság részei, mely szabadságot tiszteletben kell tartanunk.
Különben is, primitivizálni nem a dalszöveget, hanem a politikai mondanivalót szokták, hogy még a legkevésbé értelmes választó is értse. Lásd például: „Van, aki erre büszke. Mi nem kérünk belőle!” Ilyen esetben vissza lehetne kérdezni, hogy „Ki az a mi”, de nem érdemes, mert már megszokhattuk, hogy Orbán fejedelmi többest használ, ahol a „Mi” természetesen Magyarországot jelenti. Mármint az igazi, drag queen-ektől, és egyéb hasonló borzalmaktól mentes Magyarországot, amelynek az ellenzéki erők meg effélék nem tagjai, és amely a miniszterelnök úrral minden kérdésben abszolúte azonos nézeteket vall (lásd még: „L’état c’est moi”).
Az ominózus színpadi jelenetben a nőnek öltözött férfi először egy hatalmas, piros-fehér-zöld kokárdát visel a ruháján, de később megszabadul tőle, és a számot egy szivárvány színekkel ékes kendővel fejezi be. A dalszöveget is figyelembe véve immár nem kérdés a mondanivaló, ő ugyan magyar, és ez a hovatartozás egyáltalán nem lenne ellenére, de az ország, illetve hát a hivatalos államhatalom, az ő másságát nem fogadja el. Ezért kénytelen választani. Rosszul érzi magát tőle, de döntenie kell, mert ha itt marad, nem lehet önmaga. Tudja, hogy szomorú lesz a döntés eredménye, ezt a szöveg egyértelműen közli, ugyanis nem véletlen a dal, hanem tudatos választás eredménye:
„Azóta szüntelen őt látom mindenhol. Meredten nézek a távolba, otthonom kőpokol. Szilánkos mennyország, folyékony torz tükör. Szentjánosbogarak fényében tündököl.”
Nem egy vidám dolog hát Magyarország lelki, esetleg testi elhagyása, mégsem tehet mást. Nem ő viszonyul az országhoz negatívan, hanem az ország nem kér belőle. A másság miatti helyzete kicsit hasonló a Romániában élő magyarok helyzetéhez (ott ők a nagyon utált mások), nyilván ezért választották a jelenethez a Csík zenekari változatot az eredeti Quimby helyett, ami a megerősítése annak, hogy mit is akarnak mondani.
Megállapítható tehát, hogy a miniszterelnök úr egy árva betűt nem értett meg a jelenetből, ő csak a kokárda eldobását látta a nőnek öltözött férfiútól, és miután a tudományos bonyolultkodásnál többre tartja az úgynevezett józan észt, kézenfekvő a következtetés, a nőnek öltözött férfiak főtevékenysége a magyar kokárda eldobása a Csík zenekar zenéjére. Nem csoda, hogy Orbánék nem kérnek belőle.
Szent Alaptörvényünkkel egybehangzón a miniszterelnök úr is áperte kijelentette, a hatalom csak egyenférfiakat és egyennőket ismer, más nem lehetséges, így ha sikerül ezekből az úgynevezett LMBTQ+ akármikből néhányat kiűzni innen, Orbán örülhet, mert pár szégyellnivalóval ismét kevesebb. A dolog két érdekessége közül az egyik, hogy ilyen emberek az Alaptörvény szerint nem is léteznek, ez a másság csak egy undorító és rosszindulatú szokás részükről, ami nagyon csúnya dolog a normálisokkal szemben, a másik pedig, hogy ha esetleg mégis léteznének, az ország Alaptörvényének megírására egyik-másik azért alkalmas. Persze kizárólag vonaton, Budapest és Brüsszel között.
Elvileg van egy harmadik érdekesség is, amennyiben a Magyar Tudományos Akadémia Biológiai Osztálya nagy többséggel cáfolta, hogy az ember kizárólag vagy férfi, vagy nő lenne, de ez a cáfolat nyilván csak a 38 akadémikus gyerekes hülyesége, mert ennek a definíciónak az Alaptörvénybe az ország 135 legbátrabb embere, azaz az abszolút elit jóvoltából sikerült bekerülnie. Mivel pedig 135 > 38, sapienti sat. Ennyi, vagy hogy szokta Deutsch mondani.
Na, eddig semmi hézag az eseményeket, meg a miniszterelnök úr mindig és mindenben perdöntő véleményét illetően (helyes vagy helytelen voltáról nem nyitok vitát), a folyamat megy a maga szokásos útján, egy nap után már a fene sem törődik a drag queenes jelenettel… ha közben nem történt volna egy kis baj. A Csík zenekar énekesnője megijedt.
Az ijedtségről megállapíthatjuk, hogy jogos, ki tudja mi lesz abból a mai világban, ha a miniszterelnök úr felhúzza a szemöldökét. Mostanában különben is ideges, sok gondja van mind itthon, mind külföldön, nem jó jel, ha neki kell észrevenni, mik történnek minálunk egy betiltott fölvonuláson, amelyet pont azért tiltottak be, hogy gyermekeink ilyen szörnyűségeknek ne lehessenek szemtanúi, mert ha mégis, a lányok azonnal fiúnak öltöznek majd, plusz vicaverza, amitől a komplett és tömeges átoperálás sincs már messze.
A Csík zenekar egyébként is különleges helyzetben van, lévén a Fidesz politikai rendezvényeinek évek óta visszatérő szereplője… bár 2011-ben Szabó Attila, a zenekar hegedűse az fn24-nek adott interjújában azt mondta, ettől még nem politikailag elkötelezettek, egyszerűen sosem hívják őket szocialista rendezvényre. Szóval, mint megtudtuk, az MSZP lökte őket a FIDESZ karjaiba, viszont most már ott vannak. Ráadásul még az a Kossuth díj is, amely megköveteli a zenekar minden szempontból megfelelő viselkedését, így aztán nem csoda, hogy szegény művésznő azonnal az alábbi szavakra ragadtatta magát:
„Igyekszem tisztességgel minden alkalommal a közönség összetételétől függetlenül, szórakoztatva közvetíteni a zenét. Mélységesen felháborít, hogy nekem, mint előadónak nincs jogom megelőzni, hogy valaki ezt tegye a hangommal”
Ja. Ezt tették a hangjával. Csak úgy felhasználták a szemetek. Ha lejáratták volna vele valamelyik drag queent, nem szólt volna egy szót se. Úgy látszik, a művésznő zeneközvetítése mégiscsak függ a közönség összetételétől valahogy.
Pláne, ha abban a miniszterelnök úr is szerepel.