A bírói szakban kellett nyomozati munkát végezni – interjú Szabó Pál volt posta-elnökkel, miniszterrel

0
453
  • Ha ezt az ügyet csak önmagában, mint gazdasági tranzakciót vizsgálnánk, a bűntetőügy közelébe sem juthatott volna

  • A Postapalota-értékesítését nem a valóságos döntési helyzetbe ágyazva sulykolták a közvéleménybe

  • A bírónő szerint sem lehet nem tudomásul venni azt a politikai elemet, amely övezte az ügyet  

  • Az Állami Számvevőszék 2009-ben nem vette figyelembe, hogy öt évvel korábban maga tett olyan megállapítást, amelynek megfelelően járt el a Magyar Posta

  • Az ilyen perekben eljáró bírókat érő támadásokra Handó Tündének kellene azonnal visszavágnia

 

Önt és öt vádlott-társát a Fővárosi Törvényszék bírája első fokon felmentette. Az Ön számára melyek a leglényegesebb mozzanatai, netán tanulságai az ügynek?

Az első, hogy az ügyészség által, egyetlen szakértői véleményre támaszkodó, a nyomozóhatóság és a vádlottak részéről megtámadott, legalábbis ellentmondásos állítások alapján emelt vádat a bírósági eljárás 3,5 éve alatt több más igazságügyi szakértő egybehangzó tételes cáfolatával gyakorlatilag megsemmisítettek. Ami maradt, az a meglévő szabályok, törvények szerint végrehajtott, egy gazdálkodó szervezet életében szokásos vagyongazdálkodási döntés, amely nem arról a hétszáz főről szólt, akik eredetileg a média által felkapott Krisztina kőrúti Postapalotában dolgoztak, hanem a Magyar Posta hat budapesti telephelyén dolgozó összesen 1600 dolgozójának az elhelyezéséről – ahogy azt egyébként a székházak tranzakcióját kívánatosnak nevező 2004-es Állami Számvevőszéki jelentésmegállapította. A második ezzel szorosan összefügg: az, hogy a Postapalota értékesítését és ügyét a közvélemény számára a politika addig erőltette, amíg közéleti beágyazódást nem ért el, s

a politikai kurzusváltásoknál szokásos magyar bűntetőeljárási elszámoltatási kultúra eszközévé nem tett.

Az ügyészség erőfeszítései ellenére mégis felmentő ítélet született – bűncselekmény hiányában –, mégpedig annak ellenére, hogy erőteljesen politikai színezetű ügyről van szó. Szóba került-e akármilyen módon a bírói munka során a politikai vetület?

A bírónő két dolgot tartott fontosnak hangsúlyozni az ügy körülményeiről azelőtt, hogy belefogott volna a felmentő ítélet jogi elemzésébe: elsőként azt taglalta, hogy maga a gazdasági döntés 1600 irodai férőhely kérdéséről szólt, mégis a mai napig az 1920-ban épült Krisztina kőrúti Postapalota sorsa az egész mozgatórugója. Pedig – hangsúlyozta – 700 ember dolgozott csak ott, a feladat pedig 1600 ember különféle módozatok közötti választás alapján hozott elhelyezésének a kérdése volt; mindazonáltal senki nem beszélt és beszél 900 ember dolgáról. Miként arról sem, hogy a hat érintett telephely közül csak egy volt a Postapalota, miközben  többi telephelyen is felmerültek különböző problémák, mint ahogy azt az eredeti, 2004-es ÁSZ-jelentés is kimutatta.

Tehát a döntést nem a valóságos döntési helyzetbe ágyazva sulykolták a közvéleménybe.

A másik, amire a bíró felhívta a figyelmet az az volt, hogy az ügyet nem lehet a napi politikától kiragadva kezelni, hiszen a vádlottak között ott van egy, az előző politikai kurzus kormányának volt minisztere is.

Nem lehet nem tudomásul venni azt a politikai elemet, amely éppen ezért övezte az ügyet

– mutatott rá a bíró, aki ezt előre bocsátva fogott magába az ítélet indoklásába. Ebben összevetette a vádirati tényállást és a bírósági tényállást – ez a kettő egész mást jelent; bemutatta, hogy miért valós ez a 3,5 év munkájával született bírósági a tényállás, s bebizonyította, hogy a tanuk, a szakértők, a vádlottak, az ügyész, a vádlottak jogi képviselőinek beadványai, észrevételei ütköztetésével milyen munkát végzett.

És milyent Ön szerint?

Nagyon alaposat. A tények önmagukért beszélnek: volt egy feljelentés, amiből semmi sem volt igaz; volt egy nyomozás, amelynek során a nyomozóhatóság nem talált semmilyen bűncselekményre utaló bizonyítékot, viszont beszerzett egy olyan silány, minősíthetetlen igazságügyi szakértői véleményt, amelytől ugyan maga a nyomozóhatóság is elhatárolódott a vádemelés előtt, ám ez nem gátolta meg az ügyészséget abban, hogy ilyen ingatag bizonyítékokra alapítva ne emeljen vádat. Ezzel a bíróságot hozta olyan helyzetbe, amely így egy semmire sem alkalmas vádiratot kapott az ügyészségtől.

Ezért kellett 3,5 évig dolgoznia, hogy bírósági szakban elvégezze az ügyészség által el nem végzett  nyomozati munkát. És elvégezte.

A bírónő istentelen alapossággal megtanulta, letárgyalta az ügyet, rengeteg szakértőt hívott be, többszörösen ütköztette a szakértőket. A bíró végig tárgyalt 3,5 évet, mindenkinek minden esélyt megadott, a védekezésre, a támadásra egyaránt. Megjegyzem, mindezt tette úgy, hogy az ügyészség szó nélkül hagyta az egészet, nem próbált reagálni. Pedig az eredeti vádiratból mára már egy szó, annyi igaz nem maradt, nemhogy az eredeti, 2010 februárjában, még a választások előtt megtett Balsai-feljelentésből. Egyértelműen kimondható, hogy olyan alapos ítélet született, amelybe nem lehet belekötni – de persze tisztában vagyok azzal, hogy hol élek…

Az első fokú ítéletnek már a másnapján aljas támadások érték a kormányhű médiában a bírónőt, s ennek apropóján korábbi perek más bíróit is. A szakmai szervezetnek meg kellene védenie a bírói tisztességet.

Az ítélet ugyanis annyira alapos, hogy ezt be tudja bizonyítani. Éppen ezért  erre és más ilyen támadásra Handó Tündének kellene azonnal visszavágnia. Ha ennek nem lesz jogi válaszlépése a bírósági szervezet részéről, akkor valóban egy közép-afrikai ország közéletéhez közeli állapotba került Magyarország.

Mik voltak a felmentéshez vezető legfontosabb elemek?

Az, hogy ha ezt az ügyet csak önmagában, mint gazdasági tranzakciót vizsgálnánk, bűntetőügy közelébe sem juthatott volna. Nem volt ugyanis másról szó, mint a normális, szokásos gazdálkodó szervezet életében meghozott döntések sorába illeszkedő vagyongazdálkodási kérdésről, amelyből tizenkettő egy tucat.

Naivan megkérdezem: hogyan lehetséges, hogy így kisiklott egy normális gazdasági döntés ügye?  

Itt már közbelépnek a mélyebb, a magyar közéletre jellemző mocskos, aljas, rosszszándékú történetek és elhallgatott információk. Egyébként mondok egy érdekeset:

ha lett is volna bűncselekmény, akkor azt az ÁSZ követte volna el, amely bűnbe kényszerítette a Magyar Postát és annak tulajdonosát,

hiszen a Magyar Posta és annak  tulajdonosa, az állam, illetve a tulajdonosi jogokat egyszemélyben gyakorló ÁPV Zrt. az állami számvevők akkori, 2004-es – az interneten ma is fellelhető –  jelentésének megállapításai alapján értékesítették a Postapalotát és menedzseltek öt további telephelyet, majd béreltek székházat a Magyar Postának.
Gondolom, a védekezés során erről bőven szó esett. Az ügyészség erre sem reagált?

Miként arra sem hogy később, 2009-ben az ÁSZ már ezzel gyökeresen ellentétes megállapításokat tett:  amikor ősszel – ekkor már egyértelműen látszott, hogy tavasszal kormányváltás lesz – hirtelen elkezdte vizsgálni az állami cégek székházeladásait, beleértve a Magyar Postáét is. Érdekes módon azonban ez utóbbi jelentésben egy szó utalás sem esik arról, hogy a 2004-es ÁSZ-megállapításokra hogyan reagált a Posta, miközben minden egyes ÁSZ-jelentést úgy szoktak kezdeni, hogy a megtett megállapításokból mit hajtottak végre a címzettek. Ugyanis a 2004-es jelentésben az állt, hogy a Magyar Posta  fővárosi igazgatási irányítási apparátusának szétszórt elhelyezése rossz hatékonyságú és gazdaságtalan.

Tehát a Magyar Postát tulajdonló ÁPV Zrt. nem tett semmi mást 2006-2007-ben, mint hogy végrehajtotta ezt az ÁSZ-megállapítást.

Erre nem utal vissza a 2009-es ÁSZ-jelentés, holott minden ilyen jelentésnek azzal kell kezdődnie, hogy a korábbi vizsgálatok megállapításaira milyen intézkedések születtek

De hát 2009-ben még Bajnai-kormány volt, nem lehet ráfogni, hogy Fidesz-nyomásra működött volna az ÁSZ.

Akkor már lehetett tudni, hogy a szocialista kormány meg fog bukni, s teljesíteni kellett a Fidesz részéről érkezett igényeket a botrányra. Mindenesetre az is érdekes és sarkalatos kérdés, hogy az ügyészség és persze a sajtó nagy része elfelejtette felvenni ezt tényt a mérlegelési szempontok közé. Nem beszélve az ÁSZ-ról magáról, pedig a 2009-es jelentés készítőinek az egyike – aki már a 2004-es jelentésben is közreműködött – megnyilatkozott az ügyben, s azt bírta mondani, hogy a Magyar Posta jobban tette volna, ha semmit nem csinál. Az már csak egy plusz adalék, hogy

mind a két jelentést az akkori elnök, Kovács Árpád jegyezte. Kérdem én: akkor az ÁSZ mit tett volna jobban? 2009-ben elmondja, hogy 2004-ben leírta azt, aminek most éppen az ellenkezőjét állítja?

De a bírósági ítéletben ez előjött, nem? Mármint a két ÁSZ-jelentés egymásnak ellentmondó megállapításai és azok szerepe, ha már az nem is, hogy ezzel az ÁSZ érintett emberi is tökéletesen belesimulakt a beköszönő új politikai rendszerbe, s hogy szépen átmentsék magukat a következő érába.

A bírósági ítéletben gyakorlatilag benne van, igen. És az ügyészség nem is érvelt ellene, úgy tett, mintha nem is létezne ez a két jelentés. Pedig ez önmagában egy olyan körülmény, amelynek ki kellett volna iktatnia  bűncselekménynek még a szándékát is. Egyébiránt a bírói ítéletben volt olyan kitétel is, hogy voltak a Magyar Posta által a tulajdonosi jogokat gyakorló ÁPV Zrt. számára készített előterjesztésben bizonyos hiányosságok, ám ezek nem voltak megtévesztők, nem tették alkalmatlanná az ÁPR Zrt. igazgatóságának reális döntését. Csak csendben jegyzem egyébként meg: nekem egymilliárd forintig terjedt a döntési kompetenciám, a posta igazgatóságának 1 és 5 milliárd közötti értékben, az afeletti ügyekben a vagyonkezelőnek, mint egyszemélyes részvényesnek volt joga határozatot hozni, amelyet a Magyar Postának végre kellett hajtani.

Hogyan élte, éli meg, hogy elvettek 3,5 évet az életéből?

Többet, jóval többet. Hiszen 2010 február óta tart az ügy. Akkor ugyan még állítólag szocialista irányultságú volt az ügyészség – de hát látjuk, a Balsai István által tett feljelentést nem dobták vissza, hanem az akkor főügyész elrendelte a nyomozást anélkül, hogy figyelembe vette volna azt a soron kívüli rendkívüli vizsgálatot, amelyet az akkori pénzügyminiszter, Oszkó Péter rendelt el még 2009 őszén, az ÁSZ-jelentés nyomán a vagyonkezelő ellenőrző bizottságánál arról, hogy mi igaz a MÁV, a Magyar Posta, a Magyar Televízió és a Magyar Rádió székházainak értékesítésével kapcsolatos állítólagos visszaélésekkel. Ha az igazság lett volna érdekes, lehetett volna még várni három hetet – ugyanis márciusban jelent meg a 120 oldalas vizsgálat, amely olyanokat mondott ki, hogy a tulajdonos akarata szerint, gazdaságosan és jól végrehajtott tranzakció volt a Magyar Posta részéről, mentes a hiányosságoktól, s hogy visszaélésre okot adó körülményt nem volt. Az ügyészség elkérhette volna a jelentést, és még az  áprilisi választások előtt vissza is dobhatta volna az egész ügyet. Megjegyzem, akkor még nem egypárti volt a vagyonkezelő ellenőrző bizottsága, s  egy ellenszavazattal mindenki támogatta a jelentést. De az ügyészség elkezdett nyomozni, majd a kormány- és főügyész-váltás után, Polt Péter boldogan folytatta azt.

Ön mit tudott csinálni ilyen teher árnyékában?

2010 májusa után semmit. Akkor már az oroszlányi Vértesi Erőműnél dolgoztam, ugyanis 2008-ban a Monor erdei vasúti tömegszerencsétlenség után lemondtam miniszteri posztomról, s Oroszlányba kerültem. Amikor Orbánék átvették a hatalmat, Simicska üzent nekem, hogy mennem kell, de én akkor már tudattam, hogy közös megegyezéssel távozni akarok, nem szeretnék én sem velük dolgozni. Ezután persze nem találtam a képzettségemnek, szakmai múltamnak megfelelő munkát, feladatot.

Teljesen ellehetetlenítettek. A nyugdíjamat ugyan megkaptam – 64 éves voltam –, anyagi problémáim nem igen voltak, de ettől még nem voltam boldogabb. Intellektuálisan és mentálisan méltatlan volt mindez egész addigi életemhez, pályámhoz.

És akkor még nem beszéltem az olyan dolgokról, hogy milyen az, amikor rabosítják az embert – nem vagyok egy gyenge ember, de majdnem elsírtam magam, amikor ártatlanul végig kellett élnem a megaláztatásokat.

Kapcsolódó cikkek

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..