Miért baj az, ha a miniszterelnök kötélbarátja luxusgépén utazik? Miért nem tudunk teljes szívünkből örülni a mások örömének? Ha neki az a jó, hogy el tud jutni a Vidi meccsére, akkor ne irigyeljük tőle ezt a kis boldogságot.
Tessék összebarátkozni Garancsi úrral, kötélbarátjának lenni, helyzetbe hozni, hogy gazdagodhasson, és akkor majd másokat is elvisz repülővel a Vidi meccseire.
Miért gond az, hogy Szijjártó Péternek már 36 éves korában 167 millió forintos házikója lett Dunakeszin? Mindenki tudja, hogy a szülei segítették e furcsa frizurás külügyminisztert a ház megvásárlásában. Nem holmi lopott pénzből adták a fiuknak a rávalót, hanem egy élet megfeszített munkájának gyümölcsei épültek be a dunakeszi házba. Tessék jó, gondoskodó családba születni! Nem olyanba, ahol a megszerzett jövedelmet gázszámlára, villanyszámlára, magyarul, megélhetésre költik, hanem olyanba, ahol félre tudnak tenni annyit, hogy hozzásegíthessék a gyereket egy 167 millió forintos ház megvásárlásához.
Tanuljunk meg örülni a mások sikerének. Volt már ilyen, jelesül az ötvenes években, amikor a konyakról köztudott volt, hogy a dolgozó emberek itala, amelyet választott képviselőik által fogyasztanak.
Képzeljük azt, hogy Orbán a mi nevükben repül, amikor Garancsi magánrepülőjén utazik, Szijjártó pedig helyettünk lakik Dunakeszin a 167 milliós házikóban.
Tessék minket még hülyébbnek nézni! Fát vágni a hátunkon, a szemünkbe röhögni, hadd örüljünk ennek is!
