Don Quijote belefáradt

0
1123

Tényi István, az igazságért rendíthetetlenül küzdő feljelentő, azt mondja, kezd elege lenni abból, hogy a visszaélésekről, csalásokról szóló feljelentéseit az illetékes hatóságok rendre lesöprik az asztalról. Legutóbb, július 16-án a józsefvárosi polgármester választás során tapasztalt szavazatvásárlásokra hívta fel az ügyészség figyelmét.

Mi az ami ismét felborzolta az igazságérzetét?

Az atv egyik műsorában a független ellenzéki jelölt azt állította, hogy tudomásara jutott, miszerint a VIII. kerületben most is, és minden korábbi választáson, bevett gyakorlat volt a roma lakók szavazatainak megvásárlása. Fejenként ötezer, családonként 20 ezer forintot fizetnek a kormánypártra leadott voksért.

Van erre bizonyíték?

Ezt nem tudom. Annyit árult el, hogy megkeresték őt a kerületben élő vállalkozók, hogy tegyen ez ellen valamit, de ő nem vállalta a feljelentést, mert úgymond „nem pereket, választást akart nyerni”. Ez nagyon furcsa az én szememben, mert

ha valaki egy kerület igazgatásáért indul csatába, akkor egy ilyen hír hallatán hivatalból feljelentést kellene tennie.

Bizonyos szempontból megértem az álláspontját, más szempontból egyenesen felháborít. Gondoljunk bele: ha egy politikusnak ilyesmi a tudomására jut, hivatalból lépnie kellene. Ő ezt nem tette meg, de ország-világ előtt szóvá tette,

Ön érezte kötelességének, hogy valamiféle nyomozásra bírja a rendőrséget, az ügyészséget?

Igen. A nyomozó hatóság komolyan vette az ügyet, és ismeretlen tettesek ellen meg is indította a nyomozást. Nem tudom meddig tart majd az eljárás, és mi lesz a vége…

Borítékolhatom? Soha, egyetlen bejelentőnek sem volt erre kézzel fogható bizonyítéka.

Valóban, akkor lehet csak az ilyen ügyeket felderíteni, ha a bejelentő konkrét tényekkel is alá tudja támasztani az állítását. De ha a nyomozók valóban a végére akarnak járni az ilyen bejelentéseknek, megtehetik. A Józsefvárosban meg lehet kérdezni azokat a vállalkozókat, akiket említett a műsorban a jelölt, és a tőlük szerzett információk alapján dönthetnek: tovább lépnek, vagy lezárják a kutakodást.

El tudja képzelni, hogy egyetlen ember akad, aki bevallja, hogy őt megfizették?

Nyilván ilyen nem lesz. Olyan sem, aki bevallja, hogy ő osztogatta a párkasszából ilyen célra felvett bankókat. Van egy gyanú, az ügyészeknek meg kell vizsgálniuk a valóságtartalmát. De

akár titkos módszereket is igénybe vehetnének, vannak fedett nyomozóik, és így tovább.

A lényeg azonban nem ez: van egy gyanú, ami mögött bűnügyet lehet vélelmezni, nem nekem kellene feljelentést tennem, a hatóságoknak hivatalból illene eljárniuk.

Nem gondolja, hogy minden ilyen feljelentés szélmalomharc?

Nálunk talán az, de mondjuk Németországban a hatóságok maguktól is „beindulnak”, ha visszaélésre utaló nyomot találnak. Az igazságügyi nyomozó szervek Magyarországon „sajátságosan” működnek. Ezt a harcot nem nekem kellene szorgalmaznom. Az ügyészségnek vannak emberei, akik figyelik a híreket, nekik kellene az ilyen információkra „ráugraniuk”.

Azt akarom elérni ezekkel a feljelentésekkel, hogy felfigyeljenek a hasonló anomáliákra, és ráébredjenek az illetékes szervek, hogy mi a dolguk valójában.

Az elmúlt években több mint ötszáz beadványt készítettem, a legtöbb ügyben mélyen hallgatnak, de van úgy nyolcvan, amit még nem tudtak lesöpörni az asztalról. Az is megesett, hogy amikor beadtam egy feljelentést, az asztal túlsó felén ülő hivatalnok rám nézett és azt mondta: ugye tudom, hogy ebből nem lesz semmilyen eljárás.

Sosem fárad bele?

Egyre kevesebb olyan dolog van, ami arra késztetne, hogy talán szóvá kellene tennem.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .