Eric Gujer, a Neue Zürcher Zeitung főszerkesztője úgy látja: a populisták megerősödése azt igazolja, hogy a földrészen sokan nem több, hanem kevesebb Európát akarnak, ám a politika nem veszi komolyan a nemzeti erők reneszánszát és dacosan megy tovább a maga útján.
A francia, görög és lengyel populisták után a hasonszőrű olasz pártok is megtalálták a megfelelő ellenségképet: Németországot, de csak azért, hogy eltereljék a figyelmet arról, mennyire nincsen elképzelésük. A saját gazdasági házi feladatukat az olaszoknak maguknak kell megoldaniuk, itt az unió nem sokat segíthet.
Viszont Merkel azt is értésre adta a minap, hogy nem támogatja Macron átfogó reformterveit. A jelszó, majd csak átjutunk a nehézségeken.
Ám ily módon nem lehet megoldani az EU politikai válságát.
A brüsszeli bürokraták által szorgalmazott mélyebb integráció, valamint a globalizációval együtt járó migráció sok emberben azt az érzést kelti, hogy elveszti a saját hazáját. Ez vezetett a választási eredményhez az olaszoknál, szlovéneknél és osztrákoknál. Orbán és Kaczynski kihasználja a nemzeti gondolat újjászületését. Csak a vak nem látja, milyen népszerűtlenné vált a határok nélküli Európa, mert az emberek úgy vélik, hogy az ellenőrzés kicsúszott a hatóságok kezéből. Itt nem segít semmiféle hitvallás a nyitott kontinens mellett, noha látnivaló, hogy az új olasz vezetés sarlatán módjára játszik a tűzzel.
A kiút az volna, hogy erősítsék a közös kötelékeket, de adjanak több helyet a nemzeti különbségeknek.
Persze az uniformizált euroövezetben könnyű ezt mondani. Azaz az eltérések leginkább a nemzetállami politikában jelenhetnek meg. Immár nem lehet egységesíteni az EU-t és szigorúan nevelni a népeket, mert újból jönnek a gusztustalan populisták. Ehhez nem Merkel és Macron kell, hanem új politikai garnitúra. Kurz jól mutatkozott be, mert megszelídítette a Szabadságpártot. Lehet, hogy ő az az ember, aki meg akarja tartani Európát, de tisztában van annak határaival.
(Szelestey Lajos/B1)
