Kezdőlap Címkék NZZ

Címke: NZZ

A Moszad és az iszlám atom

Az izraeli Moszad német és svájci cégeket ellen követett el robbantásos merényleteket, hogy leállítsák a pakisztáni atomfegyverprogramot – jelentések szerint Pakisztán az 1980-as években Irán tiltott nukleáris programjának megsegítésén dolgozott.

A Moszadot azzal gyanúsítják, hogy az 1980-as években bombákat robbantott és fenyegetett német és svájci vállalatokat, amelyek közvetlenül részt vettek a Pakisztáni Iszlám Köztársaság megsegítésén, annak születőben lévő atomfegyver-programjában.
A Neue Zürcher Zeitung (NZZ) neves svájci napilap szombaton számolt be először az eredményekről. A lap szerint „felmerült a gyanú, hogy a Moszad állhat a támadások és fenyegetések mögött.

Izrael számára egzisztenciális fenyegetést jelentett az a kilátás, hogy Pakisztán az első iszlám állammá válhat amelyik atombombával rendelkezik.”

A lap arról számolt be, hogy Pakisztán és az Iráni Iszlám Köztársaság az 1980-as években szorosan együttműködött nukleáris fegyverek gyártásában. A lap szerint a német és svájci cégek intenzív munkája az iráni nukleáris program támogatásában „viszonylag jól kutatott”. Azonban „a berni és washingtoni archívumokból származó új, korábban ismeretlen dokumentumok élesítik ezt a képet.”

A lap idézte Adrian Hänni svájci történészt, aki szerint a Moszad valószínűleg részt vett svájci és német vállalatok elleni bombatámadásokban, hozzátéve azonban, hogy nem volt „füstölgő pisztoly”, amely bizonyítaná, hogy a Moszad hajtotta végre a támadásokat.

Egy dél-ázsiai nukleáris fegyverek elterjedését megakadályozó szervezet, egy korábban ismeretlen szervezet, a svájci és a németországi robbanásokért vállalta a felelősséget.
Az NZZ beszámol a néhai pakisztáni atomtudós, Abdul Qadeer Khan, Pakisztán atomfegyver-programjának atyjának szerepéről, aki az 1980-as években átszelte Európát, hogy technológiát és tervrajzokat szerezzen a nyugati intézményektől és cégektől egy nukleáris fegyverhez. A lap azt írta, hogy Khan egy zürichi szállodában találkozott az Iráni Atomenergia-szervezet küldöttségével 1987-ben. Az iráni delegációt Masud Naraghi mérnök, az iráni atomenergia-bizottság főnöke vezette.
Két német mérnök, Gotthard Lerch és Heinz Mebus, valamint Naraghi, aki az USA-ban szerzett PhD fokozatot, találkozott Khan csoportjával Svájcban. További találkozókra Dubajban, az Egyesült Arab Emírségekben került sor.

Pakisztán nukleáris fegyverprogramjának felgyorsítására tett gyors ütemű erőfeszítéseivel szemben az Egyesült Államok kormánya sikertelenül próbálta elérni, hogy országaikban a német és a svájci kormány lépjen fel a Pakisztánt segítő cégek ellen.

A feltételezett Moszad-ügynökök állítólag Svájcban és Németországban léptek fel a Pakisztánt segítő cégek és mérnökök ellen.
Az NZZ szerint „Néhány hónappal az amerikai külügyminisztérium Bonnban (az akkori Nyugat-Németország fővárosa) és Bernben történt sikertelen beavatkozása után ismeretlen tettesek veszélyes támadásokat hajtottak végre három ilyen cég ellen: 1981. február 20-án a a Cora Engineering Chur egyik vezető alkalmazottjának háza; 1981. május 18-án a Wälischmiller cég markdorfi gyárépületén; végül 1981. november 6-án Heinz Mebus erlangeni mérnöki irodájában. Mindhárom támadás csak anyagi kárt okozott, csak Mebus kutyája halt meg.”
A lap megjegyezte, hogy „A robbanóanyag-támadásokat több telefonhívás kísérte, amelyekben idegenek angolul vagy törött németül fenyegettek más szállítócégeket. Néha a hívó elrendelte a fenyegetés rögzítését.

„Önnel is megtörténhet az a támadás, amit a Wälischmiller cég ellen követtünk el”

– ezzel megfélemlítették a Leybold-Heraeus adminisztrációs irodát. Siegfried Schertlert, a cég akkori tulajdonosát és vezető üzletkötőjét, Tinnert többször is hívták magánvonalakon. Schertler a svájci szövetségi rendőrségnek is beszámolt arról, hogy az izraeli titkosszolgálat felvette vele a kapcsolatot. Ez derül ki a nyomozási aktákból, amelyeket az NZZ először láthatott.”
Schertler elmondta, hogy Izrael németországi nagykövetségének egyik alkalmazottja, akit Davidnek hívtak, felvette a kapcsolatot az cégvezetővel. A cég vezetője elmondta, hogy David sürgette, hogy hagyja abba „ezeket az atomfegyverekkel kapcsolatos üzleteket”, és térjen át a textilüzletre.

„E beszállítók közül sokan, főleg Németországból és Svájcból, hamarosan milliós értékű üzletet kötöttek Pakisztánnal:

a Leybold-Heraeus, a Wälischmiller, a Cora Engineering Chur, a Vakuum-Apparate-Technik
(a fő vevő Friedrich Tinnerrel) vagy a Buchs fémművek, hogy csak néhányat említsünk. Egy fontos körülmény hasznot húzott nekik: a német és a svájci hatóságok igen nagyvonalúan értelmezték a kettős felhasználásra vonatkozó rendelkezéseiket: az urándúsításhoz szükséges alkatrészek többségét, például a nagy pontosságú vákuumszelepeket elsősorban polgári célokra használják.”

Az NZZ arról számolt be, hogy a washingtoni Nemzetbiztonsági Archívum nemrégiben közzétette az Egyesült Államok külügyminisztériumának 1980-ban folytatott bonni és berni diplomáciai levelezését.

„Ez azt mutatja, hogy az Egyesült Államok komolyan nehezményezte a két ország laza kezelését a pakisztáni kényes szállításokkal kapcsolatban.

Egy alkalmazott feljegyzésében Bern viselkedését „elengedett megközelítésnek” minősítették – ennek megfelelően a helyi hatóságokat azzal vádolták, hogy szemet hunytak a kétes tevékenység folytatása fölött.

A most nyilvánosságra hozott, korábban titkosnak minősített küldeményeken először szerepelnek azok a cégek, amelyeket az Egyesült Államok azzal vádolt meg, hogy szállításaikkal támogatják a pakisztáni atomfegyver-programot. A listán körülbelül fél tucat cég szerepelt Németországból és Svájcból.

A következő kancellárnak nem elegendő a minimális konszenzus

Az SDP szoros győzelme után, a következő kancellár szoros ellenőrzés alatt lesz. Ezért a nemzetközi sajtó különös figyelemmel kíséri a Bundestag-választás eredményeit. 

Az eredmények tagoltsága miatt, egy összetett koalíciós politika fogja „eldöntnei, hogy az ország melyik utat választja Angela Merkel korszaka után”.  Azonban aligha kerülhető el az a következtetés, hogy „a pártok és a választók a statikus status quo-t részesítik előnyben a világos, erőteljes átrendeződés helyett”.

A koalíciós tárgyalásokon a London Times szerint az SPD kancellárjelöltje,

Olaf Scholz számára az lesz a kihívás, hogy rávegye az „üzletbarát” FDP-t, hogy kössenek egyezséget az SPD-vel és a zöldekkel. Az FPD „magas árat” kérne ezért a zöld lámpás koalícióért, beleértve az adóemelések blokádját, amelyet az SPD és a Zöldek akartak érvényesíteni.

A konszenzus elveszettnek tűnik

De Tijd belga lap szintén hosszú koalíciós tárgyalásokra számít: Németország instabil szakaszba lépett Angela Merkel ( CDU ) kancellár megbízatásának lejárta után.

„Újraindításra van szükség, amely lehetővé teszi a stabilitás új szintjét.”

Németországban az új koalíció gyors létrehozása – „bármilyen színnel” – lenne a legjobb jele Európa biztonságának. De Németországban is úgy tűnik, hogy a konszenzus „elveszett”.

A holland De Telegraaf nehéz kezdő pozíciót lát az új kancellár számára: „A következő berlini kormányfő egy gyengébb kancellár lesz. Ez rossz hír az Európai Unió számára. Az új német kancellár valószínűleg inkább primus inter pares lesz – az első az egyenlők között, mint a holland miniszterelnök esetében.

Merkel utódja kérdésében ez a választás nem hozott egyértelmű győztest

– írja a Guardian . Az SPD és a Zöldek most közeledést mutattak, bár mindkét párt elmulasztotta tényleges céljait megvalósítani. A New York Times a szavazatok széttöredezését a gyengébb német vezetői szerep bejelentésének tekinti Európában.

Az El País című spanyol lap azt írja, hogy Németországban most véget ért azoknak a pártoknak a korszaka, amelyek a szavazatok 30 vagy 35 százalékát szerezték meg, és megengedhették maguknak, hogy egyetlen partnerrel kormányozhassanak. A szavazatok széttöredezése ezen a választáson szokatlan helyzetet teremtett, amikor két 25 százalékos párt és három másik párt mozog 10 és 15 százalék. Az FDP-vel és a zöldekkel most két „már nem olyan kis párt” a döntő a következő kormány megalakításában.

A Neue Zürcher Zeitung a közelgő koalíciós tárgyalások előtt a zöldekre összpontosít: Annalena Baerbock álma, hogy kancellár legyen, megbukott, de pártja eredménye erősebb, mint valaha.

NZZ: Új politikai garnitúra kell

0

Eric Gujer, a Neue Zürcher Zeitung főszerkesztője úgy látja: a populisták megerősödése azt igazolja, hogy a földrészen sokan nem több, hanem kevesebb Európát akarnak, ám a politika nem veszi komolyan a nemzeti erők reneszánszát és dacosan megy tovább a maga útján.

A francia, görög és lengyel populisták után a hasonszőrű olasz pártok is megtalálták a megfelelő ellenségképet: Németországot, de csak azért, hogy eltereljék a figyelmet arról, mennyire nincsen elképzelésük. A saját gazdasági házi feladatukat az olaszoknak maguknak kell megoldaniuk, itt az unió nem sokat segíthet.

Viszont Merkel azt is értésre adta a minap, hogy nem támogatja Macron átfogó reformterveit. A jelszó, majd csak átjutunk a nehézségeken.

Ám ily módon nem lehet megoldani az EU politikai válságát.

A brüsszeli bürokraták által szorgalmazott mélyebb integráció, valamint a globalizációval együtt járó migráció sok emberben azt az érzést kelti, hogy elveszti a saját hazáját. Ez vezetett a választási eredményhez az olaszoknál, szlovéneknél és osztrákoknál. Orbán és Kaczynski kihasználja a nemzeti gondolat újjászületését. Csak a vak nem látja, milyen népszerűtlenné vált a határok nélküli Európa, mert az emberek úgy vélik, hogy az ellenőrzés kicsúszott a hatóságok kezéből. Itt nem segít semmiféle hitvallás a nyitott kontinens mellett, noha látnivaló, hogy az új olasz vezetés sarlatán módjára játszik a tűzzel.

A kiút az volna, hogy erősítsék a közös kötelékeket, de adjanak több helyet a nemzeti különbségeknek.

Persze az uniformizált euroövezetben könnyű ezt mondani. Azaz az eltérések leginkább a nemzetállami politikában jelenhetnek meg. Immár nem lehet egységesíteni az EU-t és szigorúan nevelni a népeket, mert újból jönnek a gusztustalan populisták. Ehhez nem Merkel és Macron kell, hanem új politikai garnitúra. Kurz jól mutatkozott be, mert megszelídítette a Szabadságpártot. Lehet, hogy ő az az ember, aki meg akarja tartani Európát, de tisztában van annak határaival.

(Szelestey Lajos/B1)

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!