Még utalás sem tett az előttünk álló év legfontosabb belpolitikai, – nem túlzás nélkül – az ország számára sorsfordító eseményére a 2018-as országgyűlési választásokra Áder János újévi köszöntő beszédében. A köztársasági elnök rövid, a Magyar Televízióban is közvetített köszöntőjében a sorok között olvasva lehet csak fellelni bárminemű aktuálpolitikai üzenetet.
A leginkább aktualizálható üzenete az volt, hogy a jókívánságok célzottjanak a sorában igencsak előkelő helyen az elesetteket is megemlítette:
„Adjon az Isten bizakodásra okot adó új esztendőt az elesetteknek, a segítő kezet nyújtóknak, a szárnyaikat próbálgatóknak.”
Beszédének gyakorlatilag két eleme volt: szinte tételesen felsorolva minden lakossági réteget kívánt a legjobbakat az idei évre, miközben említést nem tett az ország előtt álló kihívásokról. A másik elemként az ország egységének minimális alapjára igyekezett felhívni a figyelmet, kimondva:
„Bár sokfélék vagyunk – minket, akik éjfél után a Himnuszt énekeljük – összekötnek Kölcsey sorai, amelyekkel mindannyian jókedvet, bőséget és „víg esztendőt” kérünk magunknak, egymásnak, hazánknak.”
Kívánsága az elnöknek pedig az, hogy
„Őrizzük meg e pillanat varázsát az egész esztendőben!
Hiszen rajtunk múlik, hogy az első órák öröméből, reménységéből, szeretetéből mennyi marad velünk a folytatásra.”
Áder János Assisi Szent Ferenc gondolataival búcsúzott:
Szeretet legyen ott, ahol ma gyűlölet van.
Megbocsátás, ahol bűn.
Egyetértés széthúzás helyett
Legyen igazság, ahol tévedés van
És öröm ott, ahol ma szenvedés.
Sötétség helyén hit legyen!
A teljes beszéd itt olvasható.