Egy tüntetés margójára, avagy a pártökuménia kísérlete

0
1055

Amikor a Simicska médiabirodalom egyik arca, Puzsér Róbert színpadra lépett a pénteki tüntetésen és azzal nyitott, hogy: „Összeáll a szkinhed, a cigány és a zsidó, hogy megmentsék a jogállamot” a körülöttem levő, Jobbikos zászlókat lengető emberek hirtelen elnémultuk és csak akkor lazultak el, amikor a tévés műsorvezető elkezdte ekézni az ATV-t, Köves Slomót Bayer Zsoltot, a Fideszt és az MSZP-t.

Nem mellékes a Jobbik vezetősége számára, hogy miként reagál a tagság az újabb pályamódosításra, de a Lendvay utca előtti rendezvény nem elsősorban nekik szólt. És még csak nem is az Állami Számvevőszéknek (értsd: Orbán Viktornak), amely a több mint félmilliárdos pénzbüntetéssel meg akarja fojtani a legnagyobb ellenzéki pártot. Hanem a még többnyire vonakodó konzervatív, baloldali és liberális szavazóknak. A Jobbik vezetőjének pénteki beszéde ugyanis a politikai korrektség mintapéldája volt és ezzel sikerrel léphetett volna fel bármelyik néppárti fórumon, nemcsak Magyarországon.

Vona Gábor meghirdette az ellenzéki pártok közötti ökuméniát, amelynek a felütésével éppen a már említett Puzsér szolgált: „Bródy és Szörényi közös igazsága a hitünk”.

A pártelnök a „közös igazság” alapja a szabadság szeretete, amely összeköti a magyar embereket.

A magyarok sokáig tűrnek, de a szabadságukat nem adják.”

Tehát Orbán Viktorhoz hasonlóan Vona is szabadságharcról beszélt, de a miniszterelnök ellen, aki „félmeztelen, mert derékig elsüllyedt a lopott pénzben”.

Volt egy kevésbé idézett része a Vona-beszédnek, amely történelmi támaszt is adhat egy új, általa vízionált összefogásnak, amelyben helye lenne, szinte biztosan, az LMP-nek, a Momentumnak és az Együttnek. Ezek a pártok egyébként, ha szerényen, diszkréten és kissé félrehúzódva is, de ott voltak a tüntetésen.

A történelmi analógia, amely az új koalíció akár eszmei alapja is lehet az 1867-es kiegyezés.

Vona azt mondta: sokat elmond a hatalomról, hogy semmi mondanivalója nem volt az idén épp 150 éve megkötött kiegyezésről, pedig páratlan fejlődés követte.

A sokak által elvárt bocsánatkérés a Jobbik enyhén szólva is gondba ejtő múltja miatt ugyan elmaradt (nem is volt reális ez az egyébként jogos követelés), de ehelyett Vona azt a megoldást választotta, hogy hagyjuk a múltat, mert ennek fájdalmait nem lehet begyógyítani, inkább itt a jövő, ami összeköt.

A Times of Israel, amelyet nehéz lenne ebben az esetben pozitív részrehajlással vádolni, azt a címet adta budapesti tudósításának: A magyarországi Jobbik vezetője feladja a párt antiszemitizmusát. A lap miután felsorolja a Jobbik múltbéli állásfoglalásait Izraellel, a „cigánybűnözéssel”, Moszkvával kapcsolatban, idézi Vonát, aki szerint a Jobbik néppártosodása visszavonhatatlan folyamat.

Vajon a széles párttagság és a radikálisok (pl. Toroczkai) ezt a békát hogyan nyeli le, még nem egészen világos. A pénteki tüntetők egy-két harsányabb része is zavarban lehetett, mert csak néhányszor hangzott fel egy-egy magányos és elhaló „és a zsidók” felkiáltás.

 

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .