Pekingben véget ért a 36 órás amerikai–kínai csúcs, amelyen Hszi Csin-ping kínai elnök már az első percekben kimondta a lényeget: „háborúzunk vagy együttműködünk?” Donald Trump és Hszi végül az együttműködés mellett tette le a voksát – ezzel a világ két legnagyobb gazdasága újra a stabilitás irányába mozdult el.
A csúcstalálkozó végén Trump diadalmas hangon jelentette be, hogy Kína ismét amerikai olajat vásárol, és „fantasztikus kereskedelmi megállapodások” születtek. A felek gyakorlatilag meghosszabbították a kereskedelmi fegyverszünetet, amely az elmúlt években többször is megingott.
Trump szerint Kína energiaéhsége „kielégíthetetlen”, az Egyesült Államok pedig „kimeríthetetlen energiaforrásokkal” rendelkezik. A kijelentés nem véletlen: Trump politikai bázisának fontos része az amerikai olaj- és gázipar, amely az elmúlt években rekordtermelést ért el.
Kína közvetítene Washington és Teherán között
A kínai vezetés vállalta, hogy közvetít az USA és Irán között a Hormuzi-szoros ügyében. A szoros lezárása világszintű energiaválságot idézett elő, és Kína – amely olajimportjának jelentős részét Iránból szerzi – különösen érdekelt a helyzet rendezésében.
Trump hangsúlyozta: Peking nem szállít fegyvereket Iránnak, viszont amerikai olajat vásárol, ami mindkét fél számára előnyös.
Venezuela: Trump „51. tagállama” és a kínaiak kiszorítása
Trump a pekingi útját arra is felhasználta, hogy újra felvillantsa Venezuelát mint amerikai befolyási övezetet. A korábbi elnök azt állította, hogy „Venezuela az USA 51. tagállama”, és azt is hangoztatta, hogy „imádják őt” az országban. A beszámolók szerint az amerikai beavatkozás részeként Maduro elnököt és feleségét is elfogták.
A venezuelai olajmezők egy része azonban kínai tulajdonban van, és ez akadályozza az amerikai olajcégek gyors terjeszkedését. Trump célja egyértelmű: kiszorítani Kínát a világ legnagyobb olajtartalékáról.
Az USA ma már a világ legnagyobb olajtermelője
A palaolaj-forradalom és az alaszkai kitermelések miatt az Egyesült Államok messze megelőzi Szaúd-Arábiát és Oroszországot. A tavalyi termelési adatok:
- USA: 23,6 millió hordó/nap
- Szaúd-Arábia: 11,21 millió hordó/nap
- Oroszország: 10,53 millió hordó/nap
Kína sokfelől vásárol olajat, de a Hormuzi-szoros lezárása miatt az iráni import is akadozik. Bár Peking hatalmas stratégiai készleteket halmozott fel, ezek gyorsan fogynak – ezért is fontos számára az amerikai olajhoz való hozzáférés.
A kínai–amerikai kereskedelmi megállapodás: három év stabilitás
Hszi Csin-ping „konstruktív stabilitásnak” nevezte a megállapodást, amely három évre rendezi a két ország kereskedelmi viszonyát. A megállapodás furcsa mellékhatása, hogy az USA lényegében Kína nyersanyag-szállítójává válik: olaj, szója, marhahús – miközben amerikai cégek tömege működik Kínában.
Elon Musk legnagyobb Tesla-gyára például Sanghajban található.
A kínai piac továbbra is mágnes az amerikai tech óriásoknak
A csúcson részt vett az amerikai üzleti elit is. A hangulatot jól jelzik a nyilatkozatok:
- Tim Cook (Apple): „Nagyszerű érzés újra Kínában lenni.”
- Jensen Huang (Nvidia): „Hihetetlenül jó a hangulat.”
- Elon Musk fia kínai stílusú öltözékével váltott ki nagy figyelmet.
A PR látványos volt, a konkrétumok azonban korlátozottak.
Trump: „A Hormuzi-szoros lezárása inkább csak PR-probléma”
Trump a sajtótájékoztatón azt mondta, számára a Hormuzi-szoros lezárása „inkább PR-probléma”, miközben a világ energiaellátása éppen emiatt került válságközeli helyzetbe. A kijelentés jól mutatja a két vezető eltérő fókuszát:
Trump a rövid távú politikai haszonra, Hszi pedig a hosszú távú stratégiai stabilitásra koncentrál.
Együttműködés a konfrontáció helyett
A pekingi csúcs legfontosabb üzenete, hogy a világ két legnagyobb hatalma – minden feszültség és rivalizálás ellenére – a nyílt konfliktus helyett az együttműködést választotta. A megállapodás nem old meg minden problémát, de három évre stabilitást ígér egy olyan világban, ahol az energiaválság, a geopolitikai feszültségek és a technológiai verseny egyszerre formálja a jövőt.





















