A politikai kinevezések körüli viták nem új keletűek: a modern demokráciák történetében számos vezető választott családtagot vagy bizalmi embert kulcspozícióba. A francia politika egyik legemlékezetesebb példája Nicolas Sarkozy elnök „castingja” volt 2007-ben, amikor a sokszínűség jegyében egy fiatal, tapasztalatlan, de ambiciózus jogászt nevezett ki igazságügyi miniszternek. A történet jól mutatja, hogyan fonódhat össze személyes lojalitás, politikai számítás és közéleti botrány.
Sokan kifogásolják, ha egy politikai vezető családtagot vagy közeli rokont jelöl fontos kormányzati tisztségre. Pedig a világon számos döntéshozó mérlegel személyes szempontokat is, amikor kabinetet állít össze.
Antall József például unokahúga férjét nevezte ki külügyminiszternek, mert a diplomácia kulcskérdéseit maga kívánta kézben tartani. Ő tárgyalt például Helmut Kohl német kancellárral Magyarország pénzügyi válságának kezeléséről.
Az Egyesült Államokban John F. Kennedy 1960-as megválasztása után öccsét, Robert Kennedyt tette meg igazságügyi miniszternek. A döntés mögött az a félelem állt, hogy J. Edgar Hoover, az FBI legendás igazgatója terhelő információkat gyűjtött a Kennedy családról. Robert Kennedy nem tudta leváltani a mindenható FBI-főnököt, de sikeresen védte a család magánéletét: a Fehér Ház botrányai, köztük a Kennedy-házaspár magánügyei, nem kerültek nyilvánosságra.
Franciaország: amikor a miniszteri poszt is casting kérdése
2007-ben Nicolas Sarkozy – Franciaország első félig magyar, félig szefárd zsidó származású elnöke – olyan kormányt akart, amely tükrözi a francia társadalom sokszínűségét. Ezért szokatlan módon „castingot” tartott a fontosabb posztokra.
Franciaországban azonban az igazságügyi minisztérium nem tartozik a „királyi tárcák” közé. A külügyet, a belügyet és a hadügyet az elnök irányítja akkor is, ha pártja épp ellenzékbe szorul. Az igazságügyi miniszter így gyakran háttérbe szorul, és az elnökök ritkán fordítanak különösebb figyelmet a személyére.
Sarkozy is így tett – egészen addig, amíg meg nem jelent a jelöltek között egy fiatal, színes bőrű bírósági gyakornok: Rachida Dati. A fiatal jogász felismerte a lehetőséget, és nem titkolta, hogy hálás lesz, ha őt választják. Sarkozy végül őt nevezte ki igazságügyi miniszternek.
A közvélemény megdöbbent, de a francia elnökök magánéleti botrányai hagyományosan nem ártottak népszerűségüknek. François Mitterrand például két családot tartott fenn párhuzamosan, és a sajtó csak elnöksége után írhatott erről.
A botrány, amely véget vetett Dati karrierjének
Rachida Dati hamarosan gyermeket szült, és a sajtóban felmerült a kérdés: ki az apa? A pletykák Sarkozy elnököt sem kímélték. Az államfő DNS-vizsgálatot rendelt el, amely egyértelműen kizárta az apaságát. A botrány azonban megtette a hatását: hiába tért vissza Dati néhány nappal a szülés után a minisztériumba, politikai értelemben már „dead woman walking” volt.
Sarkozy nem menesztette azonnal – az túl átlátszó lett volna –, de az első kormányátalakításkor megvált tőle. Dati azóta is aktív a politikában, de soha nem tért vissza korábbi befolyásához.
Sarkozy bukása és utóélete
Nicolas Sarkozy később több korrupciós ügybe keveredett, elveszítette pártja támogatását, majd a népszerűségét is. Egyik ügyében letöltendő börtönbüntetésre ítélték – ezzel ő lett az első francia exelnök, aki ténylegesen börtönbe vonult. Bár jó magaviselet miatt néhány nap után kiengedték, elektronikus nyomkövetőt kellett viselnie.
A tapasztalatról így nyilatkozott: „rosszabb, mint a pokol.”
