A hatalom dühe még nem csillapodott. A választási vereség után a propaganda-gépezet recsegve-ropogva forog tovább, mintha a bunkerban is az utolsó lövedéket keresnék. Az MTVA falai közt „pitbullok” lihegnek, de a parancs világos: az utolsó töltényig harcolni! Csakhogy a vezér talán már csomagol.
Amikor az MTVA hírigazgatója kijelentette, hogy „ki kell csinálni Magyar Pétert, és akkor hamar megbuknak”, a rendszer valójában már omladozott. A közmédia, amely másfél évtizeden át a kormány szolgálatában állt, hirtelen vezetői nélkül maradt. Az állambiztonsági tisztek eltűntek, a híradók néhány napra visszatértek az európai normákhoz – ám hamar megérkezett Németh Zsolt, a hírhedt „pitbull”. Nyugodt hangon közölte:
„Az utolsó töltényig harcolunk.”
Oké, de ki akar meghalni Orbán Viktorért?
A közmédia régóta nem a tájékoztatásról szólt. Rogán Antal irányítása alatt a propaganda és a titkosszolgálat egybemosódott – a hírek parancsra készültek, a valóság hátra volt rendelve. És most, hogy a rendszer megremegett, Orbán Viktor is tudja: a háború már nem a szavazófülkékben, hanem a sötét hátsó szobákban dől el.
Fico árnya
Szlovákiában a történet már lejátszódott. Robert Fico bukása és visszatérése intő jel volt: a hatalom nem tűnik el, csak más arcot ölt. Fico újságírót öletett, maffiózókkal üzletelt, és mégis visszatért – a nacionalizmus és a cinizmus keverékével. Orbán is ezt a receptet követte, csak épp jobbról: ha kellett, keresztény, ha kellett, harcos iszlámellenes – de mindig önmaga ura.
A kérdés csak az: meddig lehet túlélni a saját árnyékunkat?
Orbán tudta, de nem mondta
Amikor a titkosszolgálati iratok napvilágra kerültek, amelyek leírták Orbán és Szijjártó orosz kapcsolatát, a miniszterelnök érezte: eljött a határvonal. Nyugaton már nem hunytak szemet. A NATO és az EU türelme lejárt, és hiába álmodott Trump–Putyin paktumról, a nagy játékosok lapot cseréltek.
Orbán alkudozott – talán már csak a menekülésért. A színfalak mögött a hatalom átadásáról tárgyalt, „európai módra”. Csak egy feltétellel: a családját ne bántsák.
Tetemrehívás
Április végén a párt választmánya összeül a romokon. A kérdés nyíltan az asztalra kerül: elárulta-e Orbán Viktor Magyarországot, amikor Oroszország felé fordult, és végül saját pártját is, amelyet ő maga alapított?
A nemzedéke legtehetségesebb politikusa most a történelem peremén áll. Könnyen a tankönyvek szélére kerülhet – nem mint államférfi, hanem mint bukott autokrata, aki túl sokáig hitt a saját mítoszában.
És miközben a „pitbullok” az utolsó töltényt keresik, a vezér már a kijárat felé tart. Mert a háborúk nem mindig a lövésekkel érnek véget – néha a csendben, amikor a kapitány először néz szembe a tükrével.
