Ha valaki a Közel-Keletre néz, könnyen azt hihetné, hogy világpolitikai stratégák irányítják az eseményeket. A valóság ennél sokkal lehangolóbb: Putyin félelmei, Trump botrányai és az olajárak mozgása határozza meg, hogy melyik ország ég porrá éppen ma. Közben az EU várja a magyar választást, Irán a saját légvédelmét keresi, Trump pedig továbbra is azt hiszi, a világ egy PR-kampány.
Oroszország előre szólt Iránnak:
„Figyelj, jön egy amerikai–izraeli támadás. Nem lesz nagy ügy, csak bomba itt, rakéta ott, megszokás kérdése.”
És mi történt?
Az első napon meghalt Khamenei ajatollah. A legfőbb vezető. Az az ember, akiről azt hitték, hogy a Forradalmi Gárda élőláncot von köré.
Egyben az is kiderült:
Az orosz S–300-as légvédelmi rendszer egy díszlet, a kínai légvédelem ugyanez piros csomagolásban, Irán pedig nyilván ráfizetett a „Made in Great Power” feliratra.
A Kreml persze csodálkozik:
„Hát ezt nem így terveztük! Tessék mondani, hová lett a légvédelmetek?”
Teheránból a válasz: „Pont ezt kérdezzük mi is.”
Putyin kedvenc játszótere: Irán támogatása annyira, hogy ne nyerjen, de annyira is, hogy belehalni se tudjon
Oroszország és Kína nem szeretik Iránt. Nem is támogatják igazán.
Egyszerűen csak karbantartják — mint egy olyan szobanövényt, amely sohasem virágzik, de jó árnyékot ad, ha az USA betéved a szobába.
Miért adnak nekik fegyvereket?
Mert így Irán leköti az amerikai figyelmet, mint egy rossz valóságshow új évada, ahol minden epizód végén felrobban egy olajvezeték.
Támadófegyver? No, azt nem. Putyin nem akarja feldühíteni Izraelt, ahol — szerinte — „mindenki oroszul beszél”. A világon egyedül Putyin képes azt hinni, hogy a zsidó állam az orosz diaszpóra nyaralóhelye.
De a lényeg:
Irán csak addig fontos, amíg elég bajt okoz az USA-nak, de nem túl nagyot Izraelnek.
Ez a Kreml „barátság” definíciója.
Trump háborút indít — mert miért ne?
A világ egyik fele azon gondolkodik, hogy lesz-e globális háború, Trump pedig azon, hogy mit posztoljon ma a Truth Socialre.
Miért támadta meg Iránt?
Epstein
Trump számára az iráni rakéták csupán meteorológiai jelenség. A valódi veszély az Epstein-dosszié, amely egyre inkább közeledik hozzá, mint egy rossz horrorfilm szörnye, amely mindig a következő ajtó mögött bújik meg.
Ghislaine Maxwell pedig ott ül Texasban, és azt súgja:
„Donald, ha kapok kegyelmet, mesélek.”
Trump ilyenkor azt mondja: „Indítsunk egy háborút.”
Olaj és Kína
Trump áprilisban Kínába utazik. Miért ne érkezzen úgy, mint egy cowboy, aki előtte felgyújtotta a vetélytárs energiaforrásait?
Venezuela letudva. Irán folyamatban. A világpolitika logikája pedig olyan egyszerű, amilyennek Trump elképzeli:
Ha a rivális országok kútjai nem működnek, az amerikai zászló jobban lobog.
Trumpot nem érdekli Irán népe
Anne Applebaum szerint:
„Trumpot hidegen hagyja a 93 milliós Irán sorsa.”
Ez a mondat túl udvarias. Trumpot hidegen hagy minden, ami nem Trump.
A CIA keresi az iráni Delcy Rodriguezt – sikertelenül
Trumpnak annyira tetszett a venezuelai „lepaktálós rendszerváltás”, hogy most újra megpróbálja. A CIA állítólag teljes erővel keresi azt az iráni tábornokot vagy politikust, aki eljátszaná az „áruló–de–hasznos” szerepet.
Csakhogy ez nem Caracas. Ez Irán. A Közel-Kelet. Itt egy tábornok nem átáll. Hanem vagy meghal, vagy megöli azt, aki át akarta állítani.
Trumpnak azonban mindegy: nem rezsimváltást akar — csak címlapot.
Putyin közben pánikol — mert a módszerét ellopták tőle
Putyin eddig élvezte, hogy ő volt a világpolitikában a kiszámíthatatlan gengszter.
Aki egyszer azt mondja: „nem támadunk”, másnap pedig tankokkal indul el.
2022-ben Orbán még hazahozta Moszkvából a hírt: „Putyin nem támad.”
Másnap Ukrajna lángolt.
Most viszont Putyin számára jött el a felismerés: Trump még nála is kiszámíthatatlanabb. És ez már az ő szintjén is aggasztó. Khamenei likvidálása után a Kremlben felmerült:
„És mi van, ha mi vagyunk a következő?”
Putyin számára ez nem paranoia. Ez geopolitikai önismeret.
És mégis: a háború Putyinnak is jól jön
A világpolitika groteszk logikája:
- Putyin retteg a Nyugattól, de közben örül a magas olajárnak;
- fél Trumptól, de profitál Trump háborújából.
Mert ha 100 dollár fölé megy a kőolaj, az orosz költségvetés hirtelen úgy néz ki, mint egy ünnepnapra vasalt ing — távolról egészen jó, közelről már foltos, de legalább nem szakadt.
Végül ott tartunk, ahol mindig: két autokrata egymást másolja, és közben a világ reménytelenül sodródik
Putyin és Trump ugyanúgy viselkednek: háborúznak, mert azt hiszik, ettől erősek, nem látják a háború végét, nincs tervük, nincs stratégiájuk, csak ellenségképük.
Irán pedig ezekben a játszmákban csupán mellékszereplő.
Egy figura a sakktáblán, amelyet a nagyhatalmak tologatnak — majd ha eltörik, vesznek újat.
Végeredmény: a világ nem geopolitikai logika szerint mozog, hanem férfiak félelmein és sértett egóján
A Közel-Kelet lángol, Trump tombol, Putyin retteg, Irán összeomlik, Európa késik, Orbán hallgat, a világ pedig olyan vezetők kezében van, akik stratégia helyett ösztönösen cselekszenek, a diplomácia helyett narratívát építenek, a béke helyett saját túlélésükért harcolnak.
És miközben ők sakkoznak, Irán népe fizeti meg az árát. Megint. Mindig.
