Bizony mondom néktek, ilyen vala a Föld, mielőtt a Jóisten megteremté a világosságot. A nagy sötétségben csak ezt lehetett látni, és semmi mást. Az alaktalanság és az üresség jelzőket illetően az Úr tevékenységét írásban dokumentálók úgy gondolták, ezzel jelzik, hogy mennyire, de mennyire sötét volt akkoron. Bármi lehetett a nagy sötétben rejtekezve, a rendtől a zűrzavarig bármi, amíg az Úr ki nem jelentette, hogy „Legyen világosság!” És lőn.
És látá Isten, hogy ez jó, mert a világosság révén a tohu immár tökéletesen elvált a wa-bohutól, a Föld üres volt, de már nem alaktalan, azaz pontosan láthatunk mindent, de aki mégse látna úgy, ahogyan kell (mert nem mindegy ám, hogyan szemléljük a dolgokat), azt a Jóisten földi képviselői szívesen felvilágosítják. Azért vannak. Lásd például Orbán Viktor magyar miniszterelnököt, aki az RMDSZ kongresszusán a következőket mondta:
„Elárulom Önöknek, hogy nekünk, magyaroknak, van egy rémálmunk. Talán más népeknek is van, hogy a románoké mi lehet, azt nem tudom, de a magyarokét ismerem. A magyarok rémálmában megjelenik a Jóisten és megkérdezi a magyaroktól, »kik vagytok ti és miért?«. Ez azt jelenti, hogy miért, mi okból vagytok a világon. S ha erre a kérdésre nem tudunk megfelelni, vagy a válaszunk nem elég jó, akkor a Jóisten kihúz bennünket a nemzetek könyvéből, és akkor nekünk végünk. Örökre.”
Hát bizony, mikor az ember ilyen rémisztőt álmodik, elönti ám a hideg verejték piszkosul! Na de nincs ám semmi baj, mert a mimagyarok fasza egy népség, és a derék hazafiak azt válaszolhatják az éjjel rájuk rontó Jóistennek, hogy:
„ … nézz Uram az Árpád-házi Szentjeinkre, a nándorfehérvári diadalunkra, Széchenyi Istvánra, Neumann Jánosra, Puskás Öcsire, az olimpiai bajnokainkra, és nézz Uram a Nobel-díjasainkra. Vagyis a Nobel-díj a magyaroknak jogcím a létezésre. Ezért kell megköszönnünk Krasznahorkai Lászlónak, hogy munkásságával szerzett ismét néhány évtized a magyar nemzet számára. Köszönjük szépen.”
Tehát, ha valaki nem tudta volna, hogy többek között a zseniális Hunyadi Jánosnak köszönhetően nem részesült nemzettársaival együtt a Jóisten általi, kihúzásos nemzethalálban, akkor most megtudhatta. Ennek ismeretében igencsak meglepő, hogy a Nándorfehérvárnál hatalmasat bukó törökök miért nem lettek kihúzva a nemzetek könyvéből Muráddal az élen. Lehet persze, hogy Szulejmán 85 évvel későbbi, dicsőséges városfoglalása rántotta ki őket a bajból, kiköszörülve a belgrádi csorbát. Az ominózus város akkoron Buda, a Jóisten meg Allah néven tevékenykedett, tekintve, hogy az ezerötszázas évek környékén a mohamedánok voltak feljövőben a középeurópai keresztények kárára. Mégpedig komoly kárára. Mi például három részre szakadtunk. Hogy miért tette ezt velünk a Jóisten, azt csak a Jóisten tudja.
Aztán változtak az idők, és mint hallhattuk a miniszterelnök úrtól, a nemzetek, többek közt a magyar nemzet fennmaradását már nem a szentek meg a győztes hadvezérek, hanem Nobel díjasok és olimpiai bajnokok biztosították. A világbajnokok már nem annyira, lásd 1954. július 4., Bern, 3:2 oda… habár lehet, hogy az a meccs nem is a magyar, hanem a nyugatnémet nemzet fennmaradásához volt szükséges. Fenn is maradt még egy darabig, de 1990-ben hiába nyertek megint (Róma: NSZK – Argentína: 1:0), eljött számukra a vég. A Jóisten Kohl meg Gorbacsov segítségével úgy kihúzta őket a nemzetek könyvéből, mint a sicc. Ma már se keletnémet, se nyugatnémet nemzet nincs.
Persze a Nobel díjakkal is vigyázni kell, hiszen, mint azt Jeszenszky Zsolttól tudjuk (nem Géza; Zsolt), Krasznahorkai nem Orbán hívő, így aztán szemét a svédek a neki adományozott Nobel díjjal álltak bosszút azért, hogy sokáig mondvacsinált okokkal blokkoltuk a NATO tagságukat. Ha valaki ennek J.Zs. által kiókumlált svéd bosszúprojektnek a hallatán azt feszegetné, hogy az emberi hülyeségnek vannak-e egyáltalán határai, meg tudom érteni. Einstein szerint egyébként nincsenek.
Be kell valljam, hogy noha magam is a magyar kultúrához tartozom, még soha nem volt olyan álmom – pláne nem rémálmom – amelyben számon kérte volna tőlem bárki, hogy mit adtak a magyarok az Emberiségnek. Se a Jóisten, se más nem jött el hozzám ebben az ügyben, meg különben is, mennyiben vagyok én azért felelős, ha esetleg valaki kevesli a magyar teljesítményeket? És hogy képzeli az a valaki, hogy az ő szubjektív keveslése miatt egy teljes nemzetet, köztük engem kiirtással fenyeget? Persze, ha maga a Jóisten, az más, ő nagyon profi ebben, egyszer például úgy pusztította el a teljes emberiséget (Noén és családján kívül), hogy jobban se kell. Azt, hogy az állatokat miért kellett elpusztítania, nem tudom. Talán ők is rosszak voltak, mint az emberek.
Nem érzem azt sem, hogy nekem bármilyen szerepem lenne bármelyik Nobel díjasunk vagy olimpiai bajnokunk sikerében (merthogy sajnos nincsen), és nem szeretek senkit, csak azért, mert magyar. Pláne, ha rosszat tesz nekem.
Természetesen, ha amiatt fenyegetnek embereket, esetleg azért szenvednek ezek az emberek hátrányt vagy konkrét elnyomást, mert ők magyarok (ahogy például Petőfiék korában, mikor gyarmat voltunk), az más, akkor a magyarokkal én is össze fogok fogni, hiszen azonos az érdekünk, de egyébként nemzetállamot játszani, azaz magamat más nemzet fiainál/lányainál pusztán a magyarságom miatt többre tartani, vagy ezért előjogokat vindikálni soha nem fogok. Ha pedig csapatban játszom (EU, NATO), akkor a közös előnyök érdekében feladom a szuverenitásom egy részét, az ugyanis nem csapatjáték, hogy ami nekem előnyös, az mind jöhet, de ami nekem hátrányos, azokból egy darab se! Aki minden labdát önző módon elrugdos a lelátóra, nem megy hátra védekezni, viszont elvárja, hogy mindenki mindig neki passzoljon, azt hamar megutálják a többiek. Akkor is, ha egyébként jelentős tagja a csapatnak. Hát még, ha nem!
Belátom ugyanakkor, hogy egyes politikai csoportoknak, például a mostani regnálóknak igencsak hasznos a korlátlan magyarkodás. Gazdasági sikereik nincsenek, politikai még annyi se, lopnak, mint a szarkák, és ezt már mindenki tudja. Ráadásul tehetségtelenek, az országban majdnem minden az összeomlás szélén áll, az oktatás, az egészségügy, a vasút, az ipar, a vízgazdálkodás – kivéve a stadionokat, mert a miniszterelnöki hobbi az miniszterelnöki hobbi ugyebár. A sikerük nulla, ezért az egyetlen esélyük, hogy elterjesszék, ők a „magyarok érdekeit” képviselik, és ha nem képviselnék, akkor szerintük rosszabb lenne „a magyaroknak”. Még ennél is rosszabb? Igen, még ennél is, hülyegyerek! Hogy kik a magyarok, azt ők mondják meg, ahogy azt is, hogy melyik magyarnak mennyi jut.
Ez az érdekképviselet sajnos nem mindig sikeres. A jelenleg regnálók intézték el, hogy 22 milliárd eurót az ország immár évek óta ne kapjon meg az EU-tól (több mint egyötöde az egész évi költségvetésnek!), azaz a „magyar érdekképviselet” eredménye erősen negatív.
Ehhez kapcsolódó érdekesség, hogy például a holland kormány már eleve Brüsszel bábja, mindig pont azt csinálják, amit azok mondanak (talán mert ők is azt akarják, de ez Orbánék szerint hülyeség), így aztán nem is vétózgatnak, rezsicsökkentésük sincsen, sőt háborúpártiak, és mégse megy nekik olyan rosszul, mert a holland egy főre jutó GDP: 68.000 USD, a miénk meg: 28.000 USD, ráadásul ők nem kapnak pénzt az EU-tól, hanem befizetnek, hogy mi kaphassunk. Hogy hogyan csinálják a sikert mégis, az rejtély. Számunkra legalábbis az.
Mint az köztudott, a magyarokból van más országokban is. Az ő oktatásukat, egészségügyi ellátásukat, nyugdíjukat meg egyéb igényeiket nem Magyarország biztosítja, magyarán egyáltalán nem érzékelik, hogy milyen a magyarországi helyzet, ők csak szavaznak arról, hogy mi legyen Magyarországon. És még Orbánéknak van pofájuk azzal vagdalkozni, hogy az ellenzék külföldről kap támogatást, mikor ők nem is támogatást kapnak, hanem szavazatokat, sok-sok szavazatot, ami egyértelműen külföldi beavatkozás Magyarország belügyeibe, az itt élők szuverenitásának csorbítása. Ezt a nyílt beavatkozást a személyesen a FIDESZ szervezte meg a./ a maga hasznára, b./ közpénzből, c./ külföldön, ami aztán mindennek a teteje. És a nép bambán bólogat, miközben a Szuverenitásvédelmi Hivatal kussol, mint az odatévedt nyúl a medve barlangjában. Megjegyzendő még, hogy a Romániában élő magyarok – lévén mindkét ország EU tag – semmilyen más hátrányt nem szenvednének el a magyarországi szavazatuk elvesztésén kívül, ha nem lennének magyar állampolgárok.
A fentiek alapján egyértelműen mondható, hogy a fenti, Orbán féle tohuvabohu tökéletesen megfelel a nevének, mert formátlan és üres, egyetlen célja a szavazatok biztosítása magának, mégpedig magyar közpénzért, ugyanis a magyar miniszterelnök például Romániában egy olyan embert támogatott a választáskor, aki román patrióta jellegének tökéletesen megfelelve utálja a magyarokat, és ha nyert volna, nagyon veszélyes lett volna az ottaniakra nézve, de Orbánnak szövetségese lehetett volna az EU-ban. Na ja, ha az ember igazán „patrióta”, akkor a személyes önzőség úgy írja felül a nemzeti önzőséget, mintha az ott se lenne. Ahogy például Hatvanpuszta is a mi pénzünkből épül, mert az a pénz inkább legyen a magyar Orbán Győzőé, mint a magyar egészségügyé vagy a magyar oktatásé.
Hát, ennyire vannak az érdekeink Orbánék által képviselve. Ha valaki eddig nem tudta volna.
