Újabb magyar irodalmi Nobel-díjas

A 2025-ös irodalmi Nobel-díjat Krasznahorkai László magyar író kapja, „lenyűgöző és látnoki életművéért, amely az apokaliptikus terror közepette megerősíti a művészet erejét”.

Krasznahorkai László a Kafkától Thomas Bernhardig terjedő közép-európai hagyomány nagy epikus írója, akit abszurdizmus és groteszk túlzások jellemeznek. De több vonója is van, és kelet felé is tekint, és elmélkedőbb, finoman kalibrált hangot vesz fel.

A szerző Krasznahorkai László 1954-ben született a délkelet-magyarországi Gyula kisvárosban, a román határ közelében. Hasonló távoli vidéki terület Krasznahorkai 1985-ben megjelent első regénye, a Sátántangó (Sátántangó, 2012) színhelye, amely Magyarországon irodalmi szenzációnak számított, és a szerző áttörést jelentő műve. A regény erőteljesen szuggesztív kifejezésekkel ábrázolja egy elhagyatott vidéki kolhozban élő szegény lakócsoportot közvetlenül a kommunizmus bukása előtt. Csend és várakozás uralkodik, mígnem hirtelen megjelenik a színre a karizmatikus Irimiás és cimborája, Petrina, akiket mindenki halottnak hitt. A várakozó lakosok számára a remény vagy az utolsó ítélet hírnökeinek tűnnek. A könyv címében említett sátáni elem jelen van rabszolgaerkölcsükben és Irimiás szélhámos színlelésében, amelyek hatásosak és megtévesztőek, szinte mindegyiküket csomóba kötik. A regényben mindenki arra vár, hogy csoda történjen, egy olyan reményre, amelyet a kezdetektől fogva átszúr a könyv bevezető Kafka mottója: „Ebben az esetben elszalasztom a dolgot, ha várok rá.” A regényből 1994-ben Tarr Béla rendezővel közösen készült egy rendkívül eredeti film.

Susan Sontag amerikai kritikus hamarosan Krasznahorkai-t koronázta meg a kortárs irodalom „apokalipszis mesterévé”, erre az ítéletre jutott, miután elolvasta a szerző második könyvét, Az ellenállás melankóliája (1989; Az ellenállás melankóliája, 1998). Itt, egy Kárpátok völgyében fekvő magyar kisvárosban játszódó lázas horrorfantáziában a dráma még tovább fokozódott. Már az első oldaltól kezdve – a bájos Pflaum asszonnyal együtt – szédítő szükségállapotba kerülünk. Baljós jelek bővelkednek. A drámai eseménysorozat szempontjából döntő fontosságú egy kísérteties cirkusz megérkezése a városba, amelynek fő attrakciója egy óriási bálna teteme. Ez a titokzatos és fenyegető látvány szélsőséges erőket indít el, ami az erőszak és a vandalizmus terjedését is kiváltja. Eközben a hadsereg képtelensége az anarchia megakadályozására diktatórikus puccs lehetőségét teremti meg. Krasznahorkai László álomszerű jelenetekkel és groteszk jellemzésekkel mesterien ábrázolja a rend és a rendetlenség brutális küzdelmét. Senki sem menekülhet a terror hatásai elől.

A Háború és háború (1999; Háború és háború, 2006) Krasznahorkai a magyar hazája határain túlra tereli figyelmét, és hagyja, hogy a szerény levéltáros, Korin élete utolsó cselekedeteként úgy döntsön, hogy Budapest külvárosából New Yorkba utazik, hogy egy pillanatra elfoglalhassa helyét a világ közepén. Otthon az archívumban talált egy kivételesen szép ősi eposzt a visszatérő harcosokról, amelyet reméli, hogy megismertethet a világgal. Krasznahorkai prózája a hosszú, kanyargós, pontok nélküli mondatokkal a gördülékeny szintaxis felé fejlődött, amely a védjegyévé vált.

A Háború és háború a maga gördülő pikareszkjében a Báró Wenckheim hazatér (2016; Wenckheim báró hazatérése, 2019), bár ezúttal a szülőföldre való visszatérésen van a középpontban, hiszen Krasznahorkai bőkezűen játszik az irodalmi hagyományokkal. Itt Dosztojevszkij idiótája reinkarnálódik a reménytelenül megbolondult báróban, szerencsejáték-függőségével. Most tönkrement, hazafelé tart Magyarországra, miután sok évet töltött száműzetésben Argentínában. Reméli, hogy újra találkozhat gyermekkori szerelmével, akit nem tud elfelejteni. Szerencsétlenségére útja során az áruló Dante kezébe adja életét, egy gazember, akit Sancho Panza mocskos változataként mutatnak be. A sok szempontból komikus csúcspontját jelentő regény csúcspontja a helyi közösség örömteli fogadtatása, amelyet a melankolikus főhős mindenáron el akar kerülni.

Ezekhez az „apokaliptikus” eposzokhoz egy ötödik mű is hozzáadható: Herscht 07769: Florian Herscht Bach- regénye (2021; Herscht 07769: Regény, 2024). Itt nem egy lázas rémálomban találjuk magunkat a Kárpátokban, hanem egy kortárs kisváros hiteles ábrázolásában a németországi Hüringenben, amelyet társadalmi anarchia, gyilkosságok és gyújtogatások is sújtanak. Ugyanakkor a regény rémete Johann Sebastian Bach erőteljes örökségének hátterében játszódik le. Ez egy könyv, egyetlen lélegzetvétellel írva, az erőszakról és a szépségről, amelyek „lehetetlenül” összekapcsolódnak.

A Herscht 07769-et nagy kortárs német regényként írták le, mivel pontosan ábrázolja az ország társadalmi nyugtalanságát. A főszereplő Herscht ugyanilyen mértékben egy hiszékeny, nagyszívű gyermek archetípusa, egy Dosztojevszkij szellemében lévő szent bolond, aki erősen reagál, amikor rájön, hogy Voluszkához hasonlóan ő is bízott azokban az erőkben, amelyek a városban zajló pusztítások mögött rejlenek. Krasznahorkainál mindig van hely a kiszámíthatatlannak, amint azt a regény végkifejlete is teljes mértékben bizonyítja.

Krasznahorkai László a Kafkától Thomas Bernhardig terjedő közép-európai hagyomány nagy epikus írója, akit abszurdizmus és groteszk túlzások jellemeznek. De több húr van a vonóján, és hamarosan kelet felé tekint, és elmélkedőbb, finoman kalibrált hangot vesz fel. Az eredmény egy sor mű, amelyet a kínai és japán utazásai által hagyott mélyen gyökerező benyomások ihlettek. 2003-ban megjelent regénye, az Északról hegy, Délről tó, Nyugatról utak, Keletről folyó (2022) egy titokzatos mese, erőteljes lírai szakaszokkal, amely Kiotótól délkeletre játszódik. A mű a gazdag Seiobo járt odalent (2008; Seiobo There Below, 2013), tizenhét történetből álló gyűjtemény Fibonacci-sorozatban a szépség és a művészi alkotás szerepéről a vakság és a mulandóság világában. Eposzkvintettje mellett Krasznahorkai fő műve. Különösen felejthetetlen a nyitójelenet, amelyben egy hófehér gém mozdulatlanul áll a kiotói Kamo folyó közepén, és az alatta lévő pezsgőfürdőkben várja áldozatát. Az elhaladó emberek tömegei számára láthatatlan madár a művész sajátos helyzetének megfoghatatlan képévé válik.

A könyv közös szála a japán mítosz Seibobóról, aki a legenda szerint védi a kertet, amely háromezer évente halhatatlanságot adó gyümölcsöt terem. A könyvben a mítosz egy műalkotás létrehozásáról szól, és epizódok sorozatában követjük nyomon egy ilyen mű keletkezését a legkülönfélébb időkben és környezetekben. Az alkotás aktusa gyakran hosszú előkészítési időszak után következik be, amelyet a hagyomány és a gyakorlott kézművesség jellemez. A művek késleltetett vagy zavaros körülmények eredményeként is létrejöhetnek, mint például a neves reneszánsz művész, Pietro Vannucci befejezetlen festményének veszélyes szállításának történetében Firenzéből Perugiába, utóbbi szülővárosába. Míg mindenki azt hiszi, hogy Perugino, ahogy közismert, felhagyott a festészettel, Perugiában csoda történik.

Maga a művész, mint oly gyakran a Seiobo There Below-ban, hiányzik ezekből a történetekből. Ehelyett olyan figurákat mutatunk be, amelyek kissé elállnak a hamarosan létrejövő mű egyik oldalán. Ide tartozhatnak gondnokok, szemlélők vagy odaadó kézművesek, akik ritkán vagy soha nem értik meg annak a munkának a jelentését, amelyben részt vesznek. A könyv mesteri ábrázolás, amelynek során az olvasót „oldalajtók” során keresztül vezetik a teremtés megmagyarázhatatlan aktusába.

Krasznahorkai László széleskörűségét és irodalmi regiszterét bemutató másik magával ragadó mű a 2018-ban megjelent Aprómunka egy palotáért: bejárás mások őrületébe című rövidebb történet. Ez a rendkívül szórakoztató és meglehetősen őrült történet egy Manhattanben játszódik, amelyet az egykor ott élő nagy Herman Melville szellemei és fanatikus tisztelői kísértenek. Ez a könyv nemcsak az utánzás átkáról, hanem az ellenállás áldásáról is szól. Lehet, hogy melankolikus, de lehet, hogy nem.

Anders Olsson
a Nobel-bizottság elnöke