A No Music for Genocide összefogás

Most szeptemberben indult el a „No Music for Genocide” mozgalom. Ez egy nemzetközi kulturális bojkott, melyben zenészek és lemezkiadók fogtak össze tiltakozásul a Gázában történő izraeli katonai beavatkozás módja és a palesztin népet érő következményei ellen. A csatlakozók az akció keretében eltávolítják a zenéiket az izraeli streaming platformokról, illetve blokkolással megakadályozzák azok elérését az izraeli területeken. 

A cél a jelenlegi izraeli politikai vezetés legitimitásának támadása, mert a szervezők szerint az súlyos emberi jogi visszaéléseket követ el. A kampány az izraeli kulturális ipart támadja, amely (véleményük szerint) a művészetet politikai érdekek tisztára mosására használja (artwashing-jelenség). Legutóbb Björk csatlakozott az összefogáshoz, ahol 400 fölött van már a csatlakozók száma, közülük talán az 1988-ban alakult Massive Attack együttes a legismertebb a bojkottban részt vevők közül a cikk megírásakor.

Természetesen van a csatlakozók között általam nem vállalható művész is, például a Magyarországról kitiltott Kneecap, amelyik Hezbollah-zászlóval tüntetett többször Izrael ellen.

Velük kapcsolatban nem tudom osztani a Sziget Fesztivál tisztességes véleményét a szólásszabadság tekintetében: valahol meg kell húzni a határt.

Ez olyan kérdés, mint a rasszista közbeszéd megtűrése szemben az emberi méltóság alapjogával. Vagy az egyiket vagy a másikat tartja az ember erősebbnek. Dönteni kell.

A mozgalom legismertebb előzménye a dél-afrikai apartheid-rendszer elleni kulturális bojkott. Az Anti-Apartheid Mozgalom (AAM, ma 1994-től Akció Dél-Afrikáért, ACTSA) 1954-ben felhívást tett közzé egyfajta kulturális bojkott bevezetésére Dél-Afrika ellen, ezt 1959-ben az Afrikai Nemzeti Kongresszus (ANC) is támogatta. A cél akkor az volt, hogy aki tehet,i szakítsa meg a kulturális kapcsolatokat Dél-Afrikával, ezzel elítélve az apartheidet. A később megalakuló Rolling Stones és a Beatles is csatlakozott a mozgalomhoz, és 1969-ben maga az ENSZ közgyűlése is felhívta a tagállamokat minden kulturális és gazdasági kapcsolatok megszakítására Dél-Afrikával. Később az 1985-ben alakul „Artists United Against Apartheid” csoport tagjai (például The Smiths, Stevie Wonder) is aktívan tiltakoztak az apartheid ellen (keress rá a Sun City dalukra). Az orosz-ukrán háború 2022-es ideiglenes kulturális bojkottja ettől jelentősen eltért. Egyrészt azokra az orosz művészekre vonatkozott, akik támogatták Oroszország ukrajnai invázióját, másrészt törvénnyel tiltották bizonyos orosz zenéknek a médiában, illetve a közterületeken való lejátszását. Ez alól azoknak a művei mentesültek, akik nyíltan elítélték az orosz agressziót.

A No Music for Genocide szervezői is tudják, hogy nem emiatt a kampány miatt fogja Izrael befejezni a Hamász ellen vívott háborúját.

Ugyanakkor nem szabad elfelejteni, hogy globális világban élünk, Izrael pedig önmagában csak egy apró zenei piac, azaz nem jelent a művészeknek komoly bevétel kiesést, ha letiltják a műveiket a Netanjahu-uralta területen. Ha a kezdeményezés komollyá válik, az az izraeli polgárokat talán arra fogja sarkallni, hogy tegyenek végre valamit az őket amúgy is súlyosan terhelő háborús időszak mielőbbi befejezéséért.