A mai Putyinnal való alaszkai csúcstalálkozóra készülő, Donald Trump amerikai elnök valamilyen nem teljesen világos megközelítéssel indul csatába. Felszínre tör belőle a korábbi ingatlanspekuláns és senki által nem értelmezhető „földcserét” emleget, mint megoldást a tűzszünet elérése érdekében.
Mindez nem túl sok jót sejtet a tárgyalások eredményességére nézve. Ugyanis egyik harcoló fél sem óhajt területet átengedni az ellenségnek. Ebből a szempontból még az sem releváns, hogy mely területekről lenne szó. Ukrajna oroszok által megszállt régióit „elsődleges területnek” nevezte, és harcot folytat minden négyzetméter visszaszerzéséért. Ez akkor is így van, ha legbelül tudja, hogy a dolgok jelen állása szerint erre semmi esély nincsen. Marad a tűzszünet melynek keretében határozatlan ideig befagyasztják a jelenlegi állapotot, de a területek visszaszerzése a jövő homályába vész. Zelenszkij ezt még el tudja adni otthon anélkül, hogy a lakosság vereségnek könyvelje el.
Teljesen más a helyzet az oroszoknál, és pont emiatt mondom azt, hogy Trump elnök nincsen tisztában Putyin valódi céljaival.
Trump Ukrajnát ingatlannak tekinti vagy a legjobb esetben is gazdasági szempontok szerinti haszonszerzés területének, az oroszok meg Nagy Oroszországtól elszakított területnek!
Az amerikai elnök meg van arról győződve, hogy akár a területi engedmények békét is hozhatnak. Csakhogy ez nem egy határvita, ahogy Trump látja, itt az orosz elnök szempontjából teljesen másról van szó.
Putyin nem csak a területért indított harcot, hanem Ukrajna függetlenségének eltörléséért. Szóval aki véget akar vetni ennek a háborúnak annak le kell törni Putyin birodalmi törekvéseit.
Sajnos ennek a háborúnak Trumpon kívül is sokan teljesen félreértelmezik célját. Nyugaton is. Ők is saját szempontjaik szerint vizsgálják a történteket, és nyugati szemmel keresnek megoldást a helyzetre. Teljesen más képet fest a helyzetértékelés ha az az oroszok szempontjait nézzük.
A Szovjetunió nagyhatalom volt. Oroszország az atomarzenálja kivételével semmilyen szempontból nem nevezhető nagyhatalomnak! Ezt a számukra megalázónak érzett állapotot nagyon nehezen emészti meg az orosz lélek. Putyinnak ez megakadt a torkán, és még gyomráig sem jut el, hogy emészteni kezdhesse. Ennek megértése nélkül lehetetlen megérteni Putyin szempontjait.
Az oroszok többsége üdvözölte a Szovjetunió bukását azt viszont nagyon nem, hogy Oroszország területének harmadát és lakosságának több, mint felét elvesztette, ráadásul a megmaradt terület mélyszegénységbe süllyedt.
Putyin a Szovjetunió felbomlását katasztrófaként élte meg. Ez a trauma mozgatja azóta is minden lépését. Teljesen mindegy milyen megállapodásokat kötött korábban, milyen szerződéseket írt alá, azokat csak ideiglenes állapotként raktározta el magában. Ez elsődlegesen Ukrajnára vonatkozik. Már a korábbi tagköztársaságok önállósodása tragikus, de mindaz sehol sincsen ahhoz képest, amit Ukrajna elvesztésének traumája okozott.
Még addig hagyján, hogy Ukrajna kivált és önálló, független nemzetté formálódik. Nem csak Putyin, hanem az oroszok többsége is Oroszország történelmi központjaként tudta be Ukrajnát; Kijevre pedig a cári birodalom bölcsőjeként tekintett. Ezt még valahogyan lenyelték, mert a kijevi vezetés az orosz érdekek mentén tevékenykedett. Az már nem illett a képbe, hogy Kijevben az oroszok érdekeit kiszolgáló – csalással hatalomra került – elnök ellen hatalmas tömegtüntetések, tiltakozások kezdődtek.
A hatalom meghátrálni volt kénytelen és a megismételt választást már egy nyugatorientált ellenzéki jelölt nyerte meg.
A „narancsos” forradalom erősen megfeküdte Putyin gyomrát, személyes vereségnek tekintette. Olyannyira, hogy a Szovjetunió bukását „geopolitikai katasztrófának” nevezte.
Ukrajna demokratikus átalakulásától félt, mert például szolgálhat az oroszoknak saját tekintélyelvű rendszerük elleni fellépésre. Minden lehetőséget megragadott, hogy keresztbe tegyen az ukrán független demokrácia kiépülése ellen. Nem jött be a számítása.
Sőt, az ukránok 2014-ben nyíltan dacoltak az oroszok aknamunkájával szemben, amikor az úgynevezett „méltóság forradalma” tüntetéssorozat megszerveződött.
Innen már nem volt megállás Putyin elfoglalta a Krím-félszigetet, és betört a Donyeck medencébe is. Az ukrán kormány, ha nem is hallgatott, de elviselte a korábbi egyezmények felrúgását, viszont továbbra is a nyugati orientáció felé tett határozott lépéseket.
Így jutottunk el 2022 februárjáig, amikor előbb a csúfos kudarccal végződött kijevi kormánybuktató kalandba bonyolódott, amivel csak megerősítette az ukránok nemzeti öntudatát, és még inkább összekovácsolta az ukrán nemzetet. Ennek már egyenes folytatása a mai napig tartó katonai támadás egy önálló független ország ellen.
Putyin minden megnyilatkozásából kiérződik, hogy éppen bármit is mond valódi célja fennhatósága alá akarja kényszeríteni egész Ukrajnát. Hogy ennek mennyi a realitása azt mutatja, hogy három év után Ukrajna mintegy 20 százalékát sikerült elfoglalni, és erőszakos rémuralmát a mindennapok részévé tenni.
Putyin ragaszkodik ahhoz, hogy az ukránok valójában oroszok, ezért Ukrajnát megfosztaná a létezés jogától. Hangoztatja, hogy még a tűzszünet létrejöttét is Ukrajna demilitarizáláshoz kötné, vagyis védtelenné szeretné tenni a későbbi orosz terjeszkedéssel szemben.
Miután Ukrajnát tűrhetetlenül „oroszellenesnek” pozícionálta, nehéz belátni, hogy a ma kezdődő tárgyaláson hogyan elégedhetne meg kevesebbel, mint az ukrán államiság végével.
A mai találkozótól egyik fél sem vár valódi komoly előrelépést. Sem a béke felé, sem a tűzszünet felé, de még csak gazdasági előnyök felé sem.
Ha Trump belátná, hogy az oroszokkal szemben csak az erő alkalmazása hozna végleges eredményt, és az oroszok számára bármilyen tűzszünet csak a háború folytatásához
használható időnyerés, gazdasági lélegzetvétel, akkor kompromisszumokat nem tűrőn tárgyalna Putyinnal. Erre sajnos semmi jel nem mutat.
Ez nem ingatlanügylet, máshoz meg nem ért.
Nobel díj tűzszünetért is jár?
