Dita Kraus Kafka városában, Prágában született 1929-ben zsidó családban, mely boldogan élt mindaddig, amíg a náci Németország hadserege be nem masírozott Csehszlovákiába, melyet felosztottak: Cseh főkormányzóság lett Csehországból, melyet a holokauszt legfőbb szervezője, Reinhard Heydrich, a Birodalmi Biztonsági Hivatal helyettes vezetője közvetlenül irányított.
1939-ben Dita Kraus ügyvéd édesapja, mint zsidó elveszítette az állását és a megélhetését, tízéves kislányát kirúgták az iskolából. Ha utcára léptek a zsidó család tagjai, akkor nagy sárga csillagot kellett viselniük a mellükön.
Reinhard Heydrichet az emigráns csehszlovák hadsereg bátor tisztjei meggyilkolták Prágában 1942-ben, ő volt a legmagasabb rangú náci Európában, aki ilyen merénylet áldozatává vált. Hitler brutális bosszút rendelt el: megkezdődött a zsidók elszállítása a lágerekbe.
Kezdetben Dita Kraus családja a nácik mintatáborába került, Theresienstadtba, ahol viszonylag jó körülmények uralkodtak, mert Hitler ezt a lágert mutogatta a világnak, hogy elfedje a haláltáborok borzalmait.
Azután a zsidó család 1943-ban került Auschwitzba, ahol több mint egymillió embert gyilkoltak meg – döntő többségükben zsidókat. Itt halt meg Auschwitz könyvtárosának édesapja, és itt végezte életét a Magyarországról 1944-ben elhurcolt több mint félmillió zsidó jórésze is. A Nobel díjas Kertész Imre is itt szerezte meg élményeinek jelentős részét Sorstalanság című regényéhez, melyért 2002-ben a díjat megkapta. Kertész Imre pontosan egyidős volt Dita Kraus-szal, Auschwitz könyvtárosával. Akit azután a lágerből édesanyjával tovább szállítottak Hamburgba majd Bergen Belsenbe. Az anyát ott érte a halál, a 15 éves Dita ott szabadult fel.
Auschwitz könyvtárosa
Fredy Hirsch iskolát szervezett a gyerekek számára a haláltáborban, ennek az iskolának lett a könyvtárosa a 14 éves Dita, aki itt ismerkedett meg később férjével is. Hány könyv volt az iskola könyvtárában? Mindössze nyolc, ennyit sikerült becsempészni a lágerbe, ahol tilos volt a könyvek olvasása. Ezért Dita súlyos büntetést kockáztatott a könyvtárosi munkával. Későbbi férjével együtt szerencsésen túlélték a holokausztot, és Prágába visszatérve összeházasodtak 1949-ben. Szerencséjükre úgy döntöttek, hogy kivándorolnak Izraelbe, ahol azután mindketten tanítóként dolgoztak.
Sztálin élete utolsó szakaszában antiszemita kampányokat folytatott, melyek elérték a kommunista Csehszlovákiát is: Rudolf Slansky pártfőtitkárt és társait zsidó származásuk miatt érte a halál 1951-ben. Franz Kafka városában, Prágában újra antiszemita tisztogatás kezdődött, melyet ezúttal nem Berlinből, hanem Moszkvából irányítottak.
Dita Kraus Izraelben kiadta memoárjait, és ennek alapján írta meg az Auschwitz könyvtárosa című regényét a spanyol Antonio Iturbe. A könyvet 2020-ban Magyarországon is kiadták.
Hallgatás a holokausztról
Sztálin támogatta ugyan Izrael megalakulását, de miután kiderült, hogy a zsidó állam a nyugati normák szerint kíván élni, megindította a tisztogatást nemcsak a Szovjetunióban, de a szövetséges szocialista országokban is: mindenütt veszélybe kerülhettek a zsidó származású emberek, elsősorban azok, akik fontos tisztséget töltöttek be, mert őket Sztálin azzal gyanúsította, hogy nemzetközi cionista összeesküvés keretében gyengítik “a béketábort”, ahogy a harmadik világháborúra készülődő szovjet diktátor a kommunista blokkot nevezte.
Sztálin tisztogatásának első áldozatai azok a szovjet zsidók voltak, akik a második világháború idején Nyugaton pénzt gyűjtöttek a Szovjetuniónak. Őket azzal gyanúsították, hogy nyugati kémek, és ezért sorra végeztek velük.
Péter Gábor, az ÁVH főnöke 1946-ban találkozott Allen Dulles-szel, aki a CIA elődjét, az OSS-t vezette Svájcban a második világháború idején és néhány évig utána is. Sztálin kedvelte Péter Gábort, aki a harmincas években a Szovjetunióban kapott kiképzést, és 1945 óta állt a kommunista állambiztonság élén Magyarországon, ahol jogilag kétesen megalapozott népbírósági perek zajlottak a háborús bűnösökkel szemben. Amikor Péter Gábor, aki emiatt találkozott Allen Dulles-szel – beszámolt Sztálinnak a magyar állambiztonság kezdeti akcióiról, a szovjet diktátor tüntetően őt ölelte meg egyedül a magyar küldöttségből 1946-ban. Akkor még az USA a Szovjetunió szövetségesének számíthatott.
A prágai Slansky per után a magyar kommunista vezetők remegve vártak arra, hogy mikor kerül rájuk a sor hiszen a Moszkvából küldött négyesfogat mind a négy tagja zsidó volt: Rákosi Mátyás, Gerő Ernő, Farkas Mihály és Révai József.
Összedugták a fejüket, és Sztálinnál feljelentették Péter Gábor altábornagyot mint a világméretű szovjetellenes zsidó összeesküvés magyar hálózatának vezetőjét.
Bizonyítékul az Allen Dulles-szel készült közös fotót mellékelték. A stroke után agyilag leépült Sztálin üldözési mániában szenvedett, és bekapta a horgot: elrendelte Péter Gábor letartóztatását. Ez meg is történt Rákosi Mátyás dolgozószobájában, ahol a gyanútlan ÁVH főnököt Farkas Mihály tartóztatta le. Utána a börtönben saját ávós tisztjei addig verték Péter Gábort amíg be nem vallott mindent, és halálbüntetést kért a saját fejére. Ez be is következett volna, ha nem hal meg időközben Joszif Viszárionovics Sztálin. Így Péter Gábor még a kommunizmus bukását is megérte Magyarországon, ahol a politikai antiszemitizmus a legutóbbi időkig fontos szerepet játszott – gondoljunk csak a Soros György elleni kampányokra.
