Azt mondja az Ország Veje, hogy nála a jobboldaliság az anyatejjel jött.
Mint említette, egyik ágról orvos, másik ágról ügyvéd és bíró, azaz értelmiségi felmenői vannak. Ahogyan azt tudjuk, az 1986-87-es, neki anyatejes időszakban kapitalista nagyvállalkozók nálunk még nem voltak, tehát a „jobboldaliság” Tiborcz értelmezésében csak a képzetlen népréteg megvetését jelentheti, ami viszont nem jobboldaliság, hanem valami egészen más.
Érdekes interjúkezdés a Vezér vejétől egy olyan országban, ahol a Vezér kényelmes posztját döntő részben a tudatlanságban leledző (tartott?) néprétegeknek köszönheti. A jelenlegi regnálók szerencséje, hogy a fenti értékelés nem jut eszükbe, más meg nem mondja el nekik, illetve, ha el is mondaná vagy írná, úgysem hallgatnák meg, vagy olvasnák el, mert más dolguk van. Imádkozniuk kell Orbán Viktorért. Minden este. Abszolút megbízható szavazóbázis.
A jobboldaliság helyetti felsőbbrendűségi képzet a Vő szellemi képességeit elég jól illusztrálja, ugyanakkor bemutatja azt a magabiztosságot is, amely szerint ő ezt megérdemli, neki ez jár, valamint hogy nem érinti kétely egy pillanatra sem (beata ignorantia). Neki aztán abszolút természetes, hogy 38 éves korára 150 milliárdos vagyona van, és ehhez Orbán Viktornak „semmi köze”.
Természetesen, ha ezt úgy érte volna el, hogy pl. gyárt valamit, amelynek a 90 %-át exportálja, ezáltal sok pénzt hoz be az országba, az államnak sok adót fizet, és sok embert foglalkoztat, (mint pl. Gyurcsány MOTIM-ja), ráadásként az állammal sohasem üzletel, pláne olyankor nem, mikor szoros kapcsolatban van a kormánnyal, az más. Akkor én sem szólnék egy szót sem. Így viszont…
A jobb- vagy baloldaliság örök vita. A jobboldali azt mondja, ne vegyünk el a vállalkozásoktól magas adókkal sok pénzt, mert akkor azok a náluk maradó összeget fejlesztésre meg fogyasztásra fordítják, így az majd lecsorog az alsó néprétegekhez, míg a baloldaliság szerint a gazdagokat jól meg kell adóztatni, és az így bejövő összeget a szegényeknek szétosztani, azaz a gazdagoknak a megnövekedő fogyasztásból több pénzük lesz, amelyből majd a többlet adóikat fizetni tudják.
A két módszer között az a különbség, hogy a szegények rá vannak kényszerülve a fogyasztásra, a gazdagok meg nem. Ráadásul a fejlesztésre sem. Növeli a különbséget, hogy a szegények sokan vannak, a gazdagok viszont kevesen, ráadásul nem is ugyanazt fogyasztják. A jobboldali politika esetén a jachtgyártók termelése fog felfutni (évi 1 db helyett évi 2 db), a pékek viszont ott maradnak, ahol voltak, mert a gazdagok akkor sem fognak kéz zsömle helyett négyet enni, ha az adózás után sok pénzük marad. Sőt, mivel a szegények így kevesebbet vesznek, a pékek még rosszabb helyzetbe kerülnek.
Ezen jócskán egyszerűsítő meghatározásoknál persze a valóság sokkal bonyolultabb, igazából az adók arányát belőni úgy, hogy a mindenkori világgazdasági helyzetet, az ország jelen állapotát és a szükséges célokat is optimálisan vegye figyelembe, nem egyszerű feladat.
További gazdasági zavarokat okoz, ha az országnak saját valutája van. Ennek világpiaci, azaz a többi valutához viszonyított értékét a nemzetközi hitelminősítők besorolásait, az adott ország nemzeti bankja által megállapított kamatot és a valuták ingadozásait figyelő emberek, úgynevezett spekulánsok mozgatják, amikor adják-veszik például a forintot, dollárért, jüanért, euróért, mikor hogy. Ezt hívják piacnak. A spekulánsok nélkül, akik a valuták piaci árait az adásvételeikkel kialakítják, képtelenek lennénk üzletelni, mert sohasem tudná senki, mennyit ér a forint a többi valutához képest. A spekulánsokat ezen hasznos munkájuk ellenére a Rákosi-Kádár-Orbán korszakok szívós propagandájának eredményeképpen a „mi, magyarok” gazembernek tartják. A csak egyszerűen magyarok ugyan nem (például én sem), de ők sokkal kevesebben vannak.
Két megjegyzés:
- A valahai Szovjetunióban egyáltalán nem volt szükség spekulánsokra, mert ott a Berjozka üzletekben, ahol nyugati valutáért olyan árukat lehetett kapni, amelyeket a normál üzletekben nem, az állam határozta meg az árfolyamot. A pénztárnál ki volt írva, hogy 1 dollár az 0,64 rubel, punktum. Az orosz Medve erősebb, mint a kövér, szivarozó, amerikai Tőkés. A pultoknál ugyanakkor az ár rubelben volt feltüntetve, aki tehát levett a polcról valamit, amelyre rá volt írva, hogy 20, az hiába akart 20 dollárt fizetni a pénztárnál, mert ott 31 dollárt és 25 centet vasaltak be rajta. Rém egyszerű ez a kiírásos módszer, sokkal jobbnak tűnik, mint a bonyolult adásvételek halmaza, melyek miatt az árfolyam ide-oda ugrál, nem is értem, miért szűnt meg ez a Berjozka üzlethálózat. Akár nálunk is lehetett volna. Bár, ha Orbánon múlik, még lehet… csak az a kérdés, hogy küldi ki majd később a ruszkikat a Hősök terén szónokolva, ha már egyszer ő hívta be őket.
- A NER propagandalapjaiban sokszor feltűnt a magyar származású Soros György, aki a szöveg szerint csalfa üzelmeivel 1992 szeptemberében bedöntötte szegény britek gyönge kis valutáját. Természetesen az nem bűn, ha valaki nem ismeri a font gyengülésére való fogadás egy másik spekulánssal (shortolás) fogalmát, ahol az egyik nyer, a másik veszít, de ha valakinek fogalma sincs Soros akkori teljes vagyona és a Bank of England pénzügyi lehetőségei közötti sok nagyságrendes különbségről, az már igencsak nagy hülye kell legyen.
Az persze természetes, hogy az Ország Veje pont olyan oldali, mint a Nemzet Apósa, hiszen nem is tehetne másként. Kies hazánkban ma már minden értéktelen ember az út szélén van hagyva, a fogyasztást adóztatják, nem a bevételt, a nyugdíjakat csak az inflációnak megfelelő mértékben emelik, aki beteg, az fizessen, ha ellátást akar, és ugyanez van az oktatással is, mivel minden fillér a jobboldaliságra kell.
Egyetlen baj van, a gazdagoknak juttatott pénz valahogy az istennek sem akar lecsorogni az alsóbb néprétegekhez, és ma már Bulgária is többet fogyaszt nálunk. Igen, jól olvasták, nem azt írtam, hogy az alacsony adók révén a gazdagoknál otthagyott, hanem hogy a gazdagoknak
juttatott pénz, ugyanis a kormány által kitenyésztett magyar oligarchia csak úgy magától nem keresne semmit. Munkát kell nekik adni. Államilag. Csak úgy tudják megduplázni a vagyonukat egy év alatt (lásd itt).
Így aztán Mészáros a kínai vasutat építi, Tiborcz meg az állammal irodaházak eladása révén üzletel (lásd itt).
A fentiekből látható, olyan jobboldaliak vagyunk, mint a hatványozott héja. És persze békepártiak. Meg sovinisz… naciona… szóval patrióták. Is. Ezért nem szeretnek minket. Egyedül azért szeretnek, mert: “…a forint értékének mozgatásával pénzt lehet keresni – mondta a Mandinernek adott interjúban Orbán Viktor –, a Soros Györgyhöz hasonló héják nyerészkednek rajta.”
Hát ja. Azok a rohadék héják. Azok csinálják a bajt. Degeszre kereshették magukat az állandó forint shortolással, ahogy az euró 2010 áprilisától máig 266 HUF-ról 415 HUF-ra erősödött. És ha esetleg mégsem a külföldi, hanem a hazai héják csinálták volna, akkor el kell ismerni, egy ilyen zuhanásszerű gyöngülés szép teljesítmény egy deklaráltan jobboldali kormánytól, melyekre a kis adósságállomány meg a stabilan erős valuta a jellemző.
Az egyetlen probléma, hogy vajon kik lehetnek a vesztesek, ugyanis a spekulációs fogadáshoz két ember kell. Az egyik nyer, a másik veszít, csak ezt a miniszterelnök úr nem tudja, mert azt hiszi, hogy a spekulánsok közül mindig mindenki nyer. Hogy honnan veszi ezt a hülyeséget, az egy miniszterelnök(!) esetében nagyon nagy rejtély. Mondták neki? Vagy ő találta ki?
Kezdem azt gondolni, hogy külföldön nincs is ilyen nyerő meg vesztő páros, helyette itthon állítható szembe egymással két csapat. Az egyikbe tartoznak Orbán Viktor plusz a rokonai, a barátai és az üzletfelei, a másikba meg a többi országlakó. Hogy ki a nyertes, és ki a vesztes, azt mindenki találja ki maga.
