Molnár Gyula azt ígéri és vállalja, hogy most már kézbe veszi a párt irányítását. A fejében már megvan az a makulátlan, de mégis ismert miniszterelnök-jelölt, aki pártokon felül állva képes lesz megteremteni az integrációt, amelyre e pillanatban a hat demokratikus ellenzéki pártból csak négy nyitott. Az MSZP hajlandó elmenni akár egy bizonyos mértékű önfeladásig is, hogy egységesen vágjanak neki a választásoknak, mert csak így lehet megszorítani, vagy leváltani a Fideszt. Az MSZP elnökének volt vitája Botka Lászlóval, az utolsó hónapban már nyilvánvaló, hogy járhatatlan útra tévedt, mint ahogy maga a párt is. Azt mondja: véget vet a nyilvánosság előtti konfliktusoknak, és november végéig megnevezi a miniszterelnök-jelöltet, valamint az egyéni indulókat is. Azt állítja: a választók megbüntetik azokat, akik nem tesznek meg mindent az Orbán-kormány leváltásáért. Azt is állítja, hogy bár az emberek fejében Orbán Viktor nem diktátor, de ettől még ma Magyarországon diktatúra van.
Mikor veszi végre a kezébe a pártot?
Helyes és jó kérdés. A mi pártunk egyik sajátossága az, hogy itt soha senki nem lehet Orbán Viktor, vagy Vona Gábor. Most azonban új helyzet van; mindenki azt mondja, hogy az elnöknek most nem a precíz demokratikus rendszer alapján kell működnie, hanem nagyon határozottan és világosan kell döntenie. Mind a politikai akarat kérdésében, mind a kommunikációban, mind a személyi kérdésekben ma olyan mandátumom van és a személyes szándékom is az, hogy gyorsan és határozottan hozzunk döntéseket.
Nem szeretnék botkázni, de azt gondolom, hogy az elnök, tehát ön súlyos hibát követett el, amikor elfogadta, hogy a szegedi polgármester az elnökséget és önt megkerülve jelentkezett be egy újságon keresztül miniszterelnök-jelöltnek, s miután ezt tudomásul vette, onnan kezdve csak sodródott, miközben látta, hogy Botka egy sor hibát követ el…
Nekem a módszer és a dolog ténye között kellett választanom, és ma is úgy gondolom, hogy a tény, vagyis Botka szándéka és programja fontosabb volt, mint az, hogy milyen úton jelentkezett be a posztra. Az, hogy ez később újra megtörtént, vagyis, hogy kényszerhelyzet elé állított bennünket a miniszterelnök-jelölt, ez a sors sajátos fintora. Nem vitás persze, hogy voltak belső dilemmák, hogy jó irány-e az, amit Botka László oly karakteresen megfogalmazott, és az már a mi pártunk sajátossága, hogy ezek a dilemmák többnyire felnagyítódnak, de az is igaz, hogy voltak személyes hibák, amit a jelölt elkövetett. Olyan típusú kommunikációs és taktikai hibák, amelyek oda vezettek, hogy az utolsó egy hónapban már nyilvánvalóvá vált az igény a korrekcióra. Amúgy pedig a legnagyobb tévedésünk, mondhatom mindannyiunknak, az volt, hogy folyamatosan negatív példaként mutattuk be a 2013-14-es összefogást; a stratégiánk nagy része arra épült, hogy ne ismételjük meg az akkori hibákat. Ma más a helyzet, mert oly sokan akarnak változást, hogy ez elfedte volna a régi hibákat.
Ez Ma úgy tűnhet, hogy a gyors és eredményes összefogás akadály maga a szocialista párt volt.
Ennél rosszabbat is tett szerintem a párt, vagy egyes képviselői, főként a miniszterelnök-jelöltje: folyamatosan bírálta az MSZP kormányzati időszakát, miáltal a párt visszamenőleges bírálata fontosabbá vált, mint a jövője, és talán az elnök hibája is…
Igen. Ha akkor lett volna egy pontosabb szereposztás, vagyis a Botkának az új szavazók irányába lépni, a mi szerepünk pedig a stabilizálás lett volna és a szövetségi politika kialakítása, akkor eredményesebbek lehettünk volna, így viszont még a saját bázisunkat is fogyasztottuk. Most különben visszatérünk ahhoz, amit annak idején is mondtam, hogy
nem kérünk bocsánatot, tanultunk a hibáinkból, de vagyunk annyira okosak, hogy mások hibáiból is, azaz látjuk mit ront el most a Fidesz és mi ezeket a hibákat nem követjük el.
Hat-hét hónapos késéssel mondom újra ezt a mondatot, és ehhez tartom magam.
Az ön karaktere, az imént megfogalmazott gondolatokból is következik nem ilyen, mégis hagyta magát sodródni…
Nem így gondolom. Én már az elnökké választásomkor megfogalmaztam, hogy szükség van miniszterelnök-jelöltre, és ha ez a saját sorainkból kerül ki, akkor annak Botka Lászlónak kell lennie. Ebben pedig benne rejlik az is, hogy ebben az esetben a párt vezetője lényegében a miniszterelnök-jelölt. Most is azt állítom, hogy Botka szándéka jó volt, nem annak a néhány százezer embernek akart megfelelni, akiről tudjuk hova szavaz, hanem szélesebb körnek. Ugyanakkor szükség lett volna részéről korrekcióra a nyáron több beszélgetésben is igyekeztem jelezni neki, próbáltuk rávenni, hogy adja át a szövetségi politikával kapcsolatos tárgyalásokat a választmány és a párt elnökének, mindkettőnk sokkal elfogadottabb partnerei voltunk a potenciális partnereinknek, de ez nem sikerült.
A folyamat úgy lett volna eredményes, ha a miniszterelnök-jelölt először megszerzi a pártja támogatását, ez viszonylag gyorsan meg is történt, utána tárgyal a lehetséges partnerekkel, utána pedig foglalkozik azzal, ami az igazi dolga: az ellenféllel és az országgal.
Sajnos a kezdeti lendület megtört, és Botka egyre többet kezdett el foglalkozni a párt belső ügyeivel. Ennek a mélypontja a nyári 168 órás interjú volt, amelyben ugye Botka árulózott. Annak az interjúnak nem volt eleje, volt ez a bizonyos közepe, de nem volt vége sem. Ez sajnos, így, egy alapos és jónak ígérkező építkezést megtört, és belevitt bennünket egy olyan politikai spirálba, ahol többet foglalkozunk magunkkal, mint a valódi kérdésekkel és problémákkal. Ezt pedig, jól láthatóan, megbüntetik a választók. Az elkövetkezendő időszakban, éppen ezért már nem ezekről a hibákról akarok beszélni, hanem arról, hogy a mai Magyarország egy igazságtalan ország, azok, akik a mai hatalomhoz kötődnek folyamatosan gazdagodnak, miközben három-négymillió ember meg szegényedik. Azzal akarok foglalkozni, hogy az egészségügy és oktatás milyen mértékben épül le a Fidesz-hatalom alatt.
Eddig nem tudtam úgy interjút adni, hogy a beszélgetés kétharmad része ne arról szóljon, mi van nálunk, a párton belül. Ebben a versenyhelyzetben, ami a választási időszakban jellemző, több mint luxus.
Május 27-ig az építkezésünk töretlen volt. Aztán belementünk a nyárba, amikor lett volna lehetőség a folytatásra, ehelyett azonban befelé fordultunk, ráadásul a miniszterelnök-jelöltünk is beszállt abba, hogy a gangon, a nyilvánosság előtt cirkuszoljunk. Most visszavisszük hátra, a tisztaszobába a politikai vitáinkat, és a gangot szabadon hagyjuk.
De most éppen megint kivitték a Nyakó-üggyel a gangra ezeket az ellentéteket… Itt is azt mondják, hogy ön hibázott azzal, hogy a nyilvánosság előtt csapta el a sajtófőnököt, vagyis, ahogy ön fogalmazott, a gangon…
Sajnálom, ha így látszódik, de hogy világos legyen: nem tartottam helyesnek, ha a partnereinkkel folytatott tárgyalás közepette megjelenik egy ellenőrizetlen hír. A kérésem, hogy ez ne jelenjen meg, nem valósult meg, de ekkor még csak helyi szinten publikálódott. Ezek után a sajtófőnök azt a hibát követte el, hogy miközben azt az utasítást adtam, hogy az ügyről nem adunk ki közleményt, nem emeljük országos szintre, mégis kiadta Nyakó Pista a közleményt.
Én nem attól vagyok elnök, mert okosabb vagyok mindenkinél, hanem mert nálam futnak össze az információk, és, ha ezek alapján én döntök, akkor azt illik betartani.
Nyakó Istvánnak nyilván fogunk találni más feladatot, de azt, amit most tett, nem fogadhattam el.
Akkor most újra aktuális az első kérdés: mikor veszi a kezébe a pártot?
Ha valaki eddig azt érezte, hogy nem vagyok elég markáns és világos, akkor azt üzenem: mostantól az leszek. Ez három dolgot jelent, amit tűzzel-vassal keresztül fogok vinni, még akkor is, ha ez belső konfliktusokkal jár, de igyekszem majd úgy megoldani a gondokat, hogy azok kívülről ne látszódjanak. Először is befejezzük a belső köldöknézést és felelős keresést, a második: folytatnunk kell a tegyünk igazságot programot. Nem elég arról beszélni, hogy váltsuk le Orbán Viktort, mert ez ma már kevés.
Ma kétmillió ember Magyarországon úgy gondolja, hogy Orbán Viktor Csaba királyfi egyeneságú leszármazottja, aki a csillagösvényen beviszi Magyarországot a mennyországba.
Őket ettől nem lehet eltéríteni. De ott van legalább három és félmillió ember, akik azt mondják: változásra van szükség. Nekik meg kell mutatnunk, hogy tudjuk mi a probléma és tudjuk a megoldást is. Vagyis: csökkentenünk kell az egyenlőtlenségeket az oktatásban, a bérekben, a nyugdíjakban, de azt is, hogy mit gondolunk az alaptörvényről, a köztársaságról, az önkormányzatiságról, az elszámoltatásról, az ügyészség lehetséges szerepéről. Mindezekről beszélni fogunk, leszűkített kommunikációs csapattal. A harmadik feladatunk pedig a megállapodás, mégpedig minden áron.
Akár egy kis önfeladással?
Igen. Nyilván nem toljuk le a nadrágunkat, de tudomásul véve azt, hogy ma a választók büntetik azokat, akik nem hajlandóak a váltásért mindent megtenni. Mindenütt azt hallom: csináljanak már végre valamit. Amiből számomra az következik, hogy kell miniszterelnök-jelölt, akit amúgy már nem a sorainkból keresek, hanem a mindenki, vagy a többség által elfogadott civilek között…
Azt érzem, hogy már tudja is kiről lenne szó.
Igen, és azt ígérem, hogy nem lesz casting. Csak az lesz az érvényes, amit én mondok ki. Amiből az következik, hogy mi szeretnénk ajánlatot tenni, ám, hangsúlyozom, nem diktátum, hanem ajánlat. Ehhez kell majd a lehető legeredményesebb konstrukciót hozzárendelni.
Szóval van név az ön fejében.
Igen.
Egy név van a fejében.
Igen.
Ezzel a névvel fog odaállni a többi párt elé.
Igen.
Nézze, akkor van esély a Fidesszel szemben nyerni, ha a szocialista párt vezetésével megpróbáljuk felépíteni a kormányváltó szövetséget, új alapokon.
Botka Lászlónak nem sikerült, de mi most megcsináljuk: ez az üzenetem október 23-ára. Nem kell minősítenünk senkit, hanem partnernek kell tekinteni mindenkit, aki le akarja váltani Orbán Viktort. Az alapkérdésekben persze meg kell állapodnunk, de nem kell belemennünk a részletekbe. Bemutatjuk azt a huszonöt-harminc törvényt, amit azonnal be kell vezetnünk ahhoz, hogy Magyarország igazságosabb, normálisabb európai ország legyen. Azt is tudomásul kell vennünk, hogy ma az emberek fejében Orbán nem feltétlenül diktátorként jelenik meg, pedig a 2017-es modell szerint ez mégiscsak egy Orbán-vezérelte diktatúra, ám ezt nem tudtuk megértetni az emberekkel. Viszont a váltás szükségességét érzik, és ha képesek vagyunk az egyéni körzetekben is egymás mellé állni és egy jelöltet indítani, akkor ez a hatalom megrendíthető.
Szakértők mondják: ez a hatalom nem lassan fog kimúlni, hanem szét fog robbanni. A kérdés most az, hogy képesek vagyunk e most elősegíteni ezt a robbanást.
Mikor lesz nyilvános, hogy végül ki lesz az az ember, aki a szükséges integrációt jelképezni fogja?
November 18-án a szocialista párt választmánya programot fog hirdetni, listát fog állítani, december 9-ére kongresszust hívunk össze, november 30-áig szeretném a koordinációt, vagy közös listát tető alá hozni. Ebből az is következik, hogy bő egy hónapon belül szeretném felmutatni azt a főszereplőt, aki a közös akaratot jelképezi. És biztos is vagyok benne, hogy meglesz ez a konszenzusteremtő személy.
Vagyis az, aki egyelőre csak a fejében létezik, de létezik.
Igen, egy makulátlan ember, aki már ismert, ugyanakkor nem kötődik párthoz. Ha az emberek azt fogják érezni, hogy van erő ebben az összefogásban, akkor erre fognak szavazni. Sajnálom, hogy elvesztegettünk bő fél évet, annak ellenére, hogy jó irányba indultunk, de sajnos elvétettük az utat. Most vissza kell találnunk. Az idő szorít, és ez most segíteni fog. Azok, akik ma egy-két százalékon állnak, nem tudom, miben reménykednek. Muszáj stratégiát váltaniuk, ahogy mi, szocialisták most stratégiát váltottunk.
Október 23-a is egy határidő volt, de máris módosítani kellett rajta.
Mi egy jelképes tablóképet akartunk összehozni az ünnepre, ez azonban az eredeti elképzelés szerint nem sikerült. Most azon dolgozunk, hogy a Közös Ország Mozgalom rendezvénye előtt közösen koszorúzzunk, ily módon pedig mégiscsak lesz tablókép. A lehetséges együttműködés kereteit november 4-én fogjuk bemutatni a választmánynak. Most ott tartunk, hogy a hat pártból néggyel tárgyaltunk, az LMP és a Momentum jelezte, hogy számukra ez most nem aktuális. A többiekkel már csak néhány órányira vagyunk attól, hogy megkössük a megállapodásokat és felszálljon a fehér füst.
Említette, hogy lesznek új kommunikátorai az MSZP-nek. Kik ők?
Mondom, de előbb hadd említsem meg, hogy a Botka László által behozott szereplők itt maradtak velünk, azaz Komáromi Zoltán, Szent-Iványi István, Andor László, Ács Sándorné Kishantosról. Ami pedig a kommunikációs csapatot illeti: Bangóné Borbély Ildikó, Kunhalmi Ágnes, Kórozs Lajos, Gőgös Zoltán és Bárány Balázs kap nagyobb szerepet. A volt elnököket, így Lendvai Ildikót és Mesterházy Attilát is felkértem, vállaljanak nagyobb szerepet a párt mellett. Ugyanígy Kovács László is segíteni fogja a munkát. Decemberig egyébként pártkampányt folytatunk, az egyéni jelöltek felépítését pedig januárban kezdjük.
Akkor tehát jól hallom, hogy most végre Molnár Gyula lett a pártelnök?
Hahaha…
