Világvégünk van

0
1190

Itt van nekünk ez a mai napra rendelt világvégénk. Vagyis, hogy egy David Meade nevű numerológus szerint szeptember 23-án, vagyis ma, vége lesz a világnak.

Eddig még nem lett vége, de még nincs vége a napnak, van hátra néhány óra, bármi megtörténhet. Én mindenesetre feszülten figyelek, nem csak azért, mert világéletemben nyitott voltam mindenre, hanem azért is, mert szeretnék minél hitelesebben beszámolni arról, hogy mi történik a világgal, akkor, amikor már nem lesz.

Tudom, ez egy filozófiai probléma, hogy mi van akkor, amikor mát semmi sincs. Mert nyilván akkor is van valami (ha más nem, a semmi), de ha ezt elfogadjuk, akkor rájövünk, hogy a semmi is valami, ami fogalmi zavar. Nem mennék bele részletesebben, mert már ebből is kiderülhetett, hogy nem értek hozzá, inkább elmondanám, hogy annak idején, amikor a múlt század hetvenes éveinek legvégén előfelvételis katonaként szolgáltam Kalocsán, szintén volt világvégénk.

Igaz, armageddonról akkoriban senki sem beszélt, atomtámadásként kommunikálták felénk a dolgot. A feltételezések szerint a szomszédos Ausztria intézett ellenünk atomcsapást, nekünk úgyis, mint a Varsói Szerződés sorköteles katonáinak, meg volt szabva, hogy mit kell tennünk atomtámadás esetén. Ennyi év után már nem mindenre emlékszem pontosan, de abban biztos vagyok, hogy az akkori parancsban szó sem volt meghalásról, Ezzel szemben az volt a feladat, hogyha ledobják ránk az atomot a szomszédos Ausztriából, akkor mindenki burkolózzon be egy lepedőbe, fogjon a kezébe egy jegyzettömböt és egy ceruzát, hogy tízperces időközönként le tudja rajzolni az atomfelhő alakját. Hogy ennek mi értelme volt, azt nem kötötték az orrunkra, megkérdezni nem mertük, valószínűleg nem is akartuk.

Tényleg nem akarok cinikus lenni, de nem tudom, hogy vesztenénk-e valamit egy valódi világvégével. Én úgy képzelem, hogy Mészáros Lőrincnek van a legtöbb vesztenivalója, mert nem tudna több újságot, hotelt, jachtot vásárolni. De Garancsi István sem járna jól, mert nem nyerne el újabb építési tendereket, és Orbán Viktor a nagy vesztesek közé tartozna, főként azért, hogy nem riogathatna senkit a migránsokkal, és a Soros-tervvel.

Megjegyzem, az ellenzéki oldalon sem lenne minden fenékig tejfel. Mert nem tudnák megmagyarázni, amit mostanság naponta többször is megtesznek: hogy miért nem működnek együtt a többiekkel. És még üzenni sem tudnának a potenciális szövetségeseiknek, hogy dögöljenek meg, de az a minimum, hogy elmennek a jó édes anyukájukba.

Szóval, várom, hátha éjfélig történik valami. Ha nem lesz világvége, az sem olyan nagy baj. Majd csak kibírjuk azt is valahogy.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .