A Vatican News legfrissebb felületén olvasom, hogy a négynapos varsói gyermekvédő konferencián Adam Żak jezsuita, a lengyel püspöki kar gyermekvédelmi koordinátora szerint – aki hangsúlyozva, hogy az egyháznak meg kell küzdenie a szexuális visszaélések elleni küzdelmet fékező, a katolikus országok többségére jellemző egyházi hárító magatartással és az áldozathibáztatással –, hiba volt azt gondolni, hogy az egyházak részéről elkövetett szexuális visszaélések a nyugat dekadenciájának, a szexuális forradalom túlkapásainak tudhatók be.
Nem tudom, hogy ott volt-e a konferencián Veres András megyéspüspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke, mert ha igen, remélem sokat tanult és jegyzetelt, hogy átgondolja a nem is oly rég, 2019-ben hangoztatott álláspontját, miszerint
- „a kiskorúak zaklatása és szexuális molesztálása legkevésbé egyházi ügy. Alapvetően világi jelenségről van szó” (a jezsuita Adam Żak által is emlegetett jellegzetes hárító magatartás),
- „Nálunk valószínűleg kevesebb visszaélés történt, mint más országokban. Én úgy látom, a magyar ember és a magyar kultúra gyerek- és családbarát, ami akadályozza az ilyen irányú bűnelkövetést” (tribalizmus, jellegzetes nemzeti-törzsi szemlélet, amelynek az egyetemes katolicizmusban (katholikosz) való önellentmondó jelenlétét Ferenc pápa és környezete „törzsi katolicizmus”-nak (cattolicesimo tribale) nevezi.) Végül arra a kérdésre, hogy idehaza elterjedt a hallgatás és az áldozathibáztatás kultúrája, Veres püspök azt felelte, hogy
- „Ezzel együtt a gyerekek védelme erősen benne él a magyar társadalomban” (Veres püspök vagy kozmetikázni igyekszik a helyzetet, vagy a szociológusok, a pszichológusok és a gyermekvédelemmel foglalkozó szakemberek által feltárt valóságról mit sem tud), hogy végül a magyar püspök az alábbi konzekvenciához jusson el:
- azokban az országokban, ahol sok visszaélésre derült fény, ott nem a sajtó szerepét és a sajtószabadság helyzetét illeti elismerés, hanem amott bizonyára sokkal több ilyen eset is történhetett, minthogy „meglátásom szerint liberálisabbak nálunk” (íme az Adam Żak által említett ujjal mutogatás szándéka, amely az egyházon belüli szexuális visszaéléseket a nyugati dekadenciának, a szexuális forradalom túlkapásainak kívánja betudni.)
Amúgy,
ha már a szexuális forradalomról és a liberalizmus ártó hatásairól van szó, ajánlom Veres András figyelmébe azt a hatalmas irodalmat, amely a XVIII. századi katolikus Írország Magdolna-mozgalmáról és annak kriminális alakulásáról, förtelmes „szennyeséről” számol be,
mára már feltárt és ismertté vált történelmi tények alapján, abban a nem titkolt reményben, hátha a liberalizmus világot tönkretevő züllöttségéről és határokat nem ismerő erkölcstelenségéről, ártó dekadenciájáról némileg differenciáltabb képhez jut ezáltal.
S ha Veres András olvasás helyett inkább mozizni szeret, tekintse meg a 2002-ben készített „The Magdalene Sisters (A Magdolna nővérek) c. angol-ír filmdrámát.
Nem kívánok spoilerezni, de annyit elárulok: legkevésbé a liberalizmusról lesz benne szó.
Gábor György
* a szerk. megjegyzése: A közép-kelet-európai térség számára tartott varsói konferencián püspökök, papok, szerzetesek és szerzetesnők, rendi elöljárók, pszichoterapeuták és világi szakemberek vettek részt. Magyarországot Marton Zsolt váci püspök, a MKPK családreferense, Kocsis Fülöp érsek hajdúdorogi metropolita és Szentes Judit SSS szociális testvér, a Katolikus Pedagógiai Intézet gyermek- és ifjúságvédelmi szakembere képviselték.
