Hát rajta, ha nem sikerül a kiszolgáltatott rommagyar médiában érdeklődést kelteni, saját rendezvényt kell szervezni, közvetlenül kell elérni a közönséget, és az online felületek is egyre élénkebbek. A román média jórésze meg egyenesen, vár egy ilyen lehetőséget.
Nehéz volt – legalábbis eddig – fölfedezni az MSZP képviselőit Erdélyben, akik éppen a Tusványosi dzsemborival (lassan-lassan a NER-magyar kormány kihelyezett ülése) egyidőben indultak rövid roadshowra, és Tusnádra is ellátogattak. Mintha senki nem lett volna kíváncsi, mintha a “kertek alatt bujkálva” jöttek volna, pedig …
Úgy vélem, mindkét általuk hozott rövid üzenet, afféle bannerre való mondat, megérne egy misét.
Először. Azt gondolom, hogy a határon túli szavazatok orbáni “megvásárlása”, az itteni politikai szervezetek bedarálása, valóban gond, nagyon sok kettős állampolgársággal rendelkező rommagyar polgár számára, afféle szkizoid helyzet. Ezt jelzi, hogy viszonylag kevesen vesznek részt a magyarországi szavazásokon, és szelektíven, a NER mellett erősen elkötelezettek mobilizálhatók. Ezért a határon túliaknak (csúnya és pontatlan kifejezés, de jobb híján használom) elkülönített helyekre és saját jelöltekre való szavazási lehetőségének a választási rendszerbe való beépítése kívánatos és korrekt megoldás lenne a kialakult helyzetre. Ez lehetne egy eljövendő politikai stratégia része.
Másodszor. Azt mondja Ujhelyi István, hogy a demokratizálódás és román-magyar párbeszéd elősegítésének jeligéjével indult Bálványosi/Tusnádi rendezvény jeligéjét meg kellene változtatni, az “átmenet a demokráciából a diktatúrába” főcím jobban illene ahhoz, amit a NER-magyar kormány és feje tett/tesz. Értem én, hogy a küldöttség nem kívánta legitimálni az orbáni illiberalizmust azzal, hogy részt vesz a “hivatalos” rendezvényen, ahova meghívót kapott, miért is tennék? De azt hiszem sokan – bár éppen azok, akik nem mennek nyáritáborozni, csápolni medveközelben, hanem egyszerűen csak demokraták, “nem félnek”, de kerülik a vásári zsivajt – megfelelő keretben, megvitatnák a kérdést az erdmagyarok közül is. És azt hiszem románok is akadnának szép számmal, akik részt vennének egy ilyen vitán (egyik legjobb értője az orbáni illiberalizmusnak Cristian Parvulescu politológus, de nincs egymagában), vagy “pódium-beszélgetésen”.
Magyarán, az ellenzék, és a baloldal újra kellene építse a határon túliakkal kapcsolatos (csak nyomokban létező, vagy úgy sem) politikai stratégiáját. És biztos vagyok benne, hogy lenne egy olyan értelmiségi réteg, olyan szakértői-előadói gárda, aki mozgósítható lenne, egy rangos ellenrendezvényre. Máshol és más helyszínen, de ugyanolyan érdeklődés övezné azt, helye lenne egy nyitottabb, valóban a román-magyar, és a magyar-magyar párbeszédet szolgáló rendezvénynek, aminek a védnökei az ellenzéki pártok és civil szerveződések lennének. Hát rajta, ha nem sikerül a kiszolgáltatott rommagyar médiában érdeklődést kelteni, saját rendezvényt kell szervezni, közvetlenül kell elérni a közönséget, és az online felületek is egyre élénkebbek. A román média jórésze meg egyenesen, vár egy ilyen lehetőséget.
Magyari Nándor László
