„Az itt elő magyarság lélekszáma 200 ezer fő alá csökkent és közelebb van a 150 ezerhez, mint a 200 ezerhez, a csökkenés üteme pedig tovább gyorsul. Ennek a drámai méreteket öltő elvándorlás és természetes népességfogyás egyik alapvető oka. De bebizonyosodott, hogy a pénz önmagában nem alkalmas eszköz a közösségmegtartásra, amennyiben nem párosul az embereknek reményt adó személyes tartással és példamutatással.”
Az ellenzékben levő vajdasági Magyar Mozgalom levelet intézett a magyar miniszterelnökhöz, amelyben két olyan fejleményre – a nemzeti tanácsokról szóló törvény módosításának közvitán levő tervezetére, illetve a vagyon-visszaszármaztatás körüli, a magyar embereket hátrányosan érintő visszásságokra – hívja fel Orbán figyelmét, és ezekkel kapcsolatban a magyar kormány segítségét kéri.
A levél rámutat arra, hogy a 2017 november 27-én, Szerbiában közvitára bocsátott törvénymódosítás munkaváltozata „látványos kudarca annak a megalkuvó kisebbségi politizálásnak, amelyet a Szerb Haladó Párt kormányra kerülése óta Pásztor István vezetésével folytat a Vajdasági Magyar Szövetség”, és hogy
a javasolt megoldások „a történelem során legjobbnak minősített magyar-szerb államközi kapcsolatoknak a megcsúfolását is jelentik.”
A Magyar Mozgalom álláspontja szerint a napvilágot látott tervezet a délvidéki magyar közösségre nézve egyszersmind sértő és megalázó, mert annak számos rendelkezése csorbítja, szűkíti, illetve megszünteti a nemzeti tanácsok – így a Magyar Nemzeti Tanács – hatásköreit és jogosítványait, ezzel pedig gyakorlatilag kiskorúsítja és gyámság alá helyezi az itt élő magyarság legfelsőbb önigazgatási szervét.
A magyar közösség tagjaitól a második világháború után elvett vagyon visszaszármaztatásának folyamatával kapcsolatban a Magyar Mozgalom arra hívja fel Magyarország miniszterelnökének figyelmét, hogy a vajdasági magyar kérelmezők többsége esetében – kevés kivételtől eltekintve – a bírósági rehabilitációs eljárásokban kedvező ítéletek születtek ugyan, de a Vagyon-visszaszármaztatási Ügynökség sorra utasítja el a jogerős bírósági ítéletekkel rehabilitált magyar igénylők kérelmeit, azokra a hét évtizeddel ezelőtti katonai közigazgatási és államvédelmi dokumentumokra hivatkozva, amelyek alapján a második világháborút követően megállapították a kérelmezők felmenőinek bűnösségét. „A Vagyon-visszaszármaztatási Ügynökség tehát sorra bírálja felül a jogerős rehabilitációs bírósági ítéleteket, ami
homlokegyenest ellentétes a jogállamiság alapelveivel, másrészről mélyen igazságtalan a magyar közösséggel szemben”,
állapítja meg levelében a Magyar Mozgalom.
Fentiek ismeretében a Magyar Mozgalom, mint a délvidéki magyar közösség egyik legitim, politikai tevékenységet folytató civil szervezete arra kéri Magyarország Kormányát, hogy jelezze Szerbiának, hogy a Magyar Nemzeti Tanács autonómiájának további leépítését és a délvidéki magyarok vagyon-visszaszármaztatásának kormányzati részről történő tudatos akadályozását nem tudja támogatni.
A levél egyben reflektál Pásztor Istvánnak, a VMSZ elnökének nemrégi, nyilvánosan elhangzott becslésére is a vajdasági magyarok mai lélekszámára vonatkozóan, mely szerint még „mindig jóval, jóval 200 ezer felett vagyunk, közelebb a 250 ezerhez, mint a 200 ezerhez.”
„Az évről évre csökkenő diáklétszám, a magyarlakta településeken üresen álló és eladó házak és a betöltetlen álláshirdetések száma mind-mind arra utalnak, hogy az itt elő magyarság lélekszáma 200 ezer fő alá csökkent és közelebb van a 150 ezerhez, mint a 200 ezerhez, a csökkenés üteme pedig tovább gyorsul. Szervezetünk helyzetértékelése szerint a drámai méreteket öltő elvándorlás és természetes népességfogyás egyik alapvető oka, hogy a vajdasági magyar közösségnek nincs közmegbecsülésnek örvendő politikai ereje és vezetője, akire felnézhetnének, akit tisztelhetnének, akiben megbízhatnának az itt elő magyar emberek. Bebizonyosodott, hogy a pénz önmagában nem alkalmas eszköz a közösségmegtartásra, amennyiben nem párosul az embereknek reményt adó személyes tartással és példamutatással” – írják a levélben.
