85 évvel ezelőtt többezer zsidó várta Litvánia akkori fővárosában, Kaunaszban, sorsának jobbrafordulását a náci Németország és a kommunista Szovjetunió által egyaránt fenyegetett kis balti országban.
Csiune Sugihara több mint hatezer vízum kérelmet írt alá, és így a litvániai zsidók egy kis csoportja megmenekült a holokauszttól, amely különösen kegyetlen volt a kis balti országban, mert a helyi lakosság egy része is szerepet játszott ebben. Miután a náci Németország elfoglalta Litvániát, amely rövid ideig szovjet megszállás alatt állt, SS ezredek alakultak, melyekben litvánok szolgáltak, és részt vettek a zsidók tömeges legyilkolásában. A náci uralom alatt az egész zsidó népességet legyilkolták 1941-1944. Döntetlen egy pillanatra címmel írta meg a litvániai zsidóság kálváriáját Meras, aki hazájából Izraelbe vándorolt ki, hogy meneküljön a Szovjetunióban tapasztalható antiszemitizmus elől. Ebben a könyvben van a híres párbeszéd egy kiválóan sakkozó zsidó fiú és a náci lágerparancsnok között.
Az SS tiszt azt kérdezi a zsidó fiútól: melyik az üvegszemem? A fiú azonnal eltalálta! Hogy találtad ki – kérdezte az SS láger parancsnok. A válasz: az üveg szemében csillogott némi emberség!
A zsidók kétségbeejtő dilemmája Litvániában
A Hitler – Sztálin paktum a három kis balti államot a Szovjetuniónak juttatta, meg is jelent ott három pribék, hogy szovjet tagállammá változtassa Litvániát, Lettországot és Észtországot. Dekanozov berlini nagykövet volt abban az időben, amikor a náci Németország és a kommunista Szovjetunió között diplomáciai kapcsolat állt fenn. Szerov tábornok később a KGB parancsnoka lett, és igen csúnya szerepet játszott 1956-ban Magyarországon: ő tartóztatta le a tárgyalásokra érkezett magyar küldöttséget Tökölön. Maléter Pál hadügyminisztert a Nagy Imre perben halálra ítélték és felakasztották. A harmadik, Mihail Szuszlov vitte a legtöbbre: ő is járt Magyarországon 1956-ban, de már mint a majd mindenható Politikai Bizottság tagja. Szuszlov volt a Szovjetunió ideológusa, ami azt jelentette, hogy a hatalom lemondott a gondolkodásról, már csak a túlélésre koncentrált. Szuszlov már nem érte meg a Szovjetunió bukását 1991-ben.
1940-ben Szuszlov, Szerov és Dekanozov azt a parancsot kapta Sztálintól, hogy villámgyorsan változtassák szovjet tagállammá a három kis balti államot, ahol a kommunisták támogatottsága és az oroszbarátság minimális volt. A helyi lakosság polgári engedetlenségi mozgalmat indított a szovjet uralom ellen. Ebben a helyzetben Sztálin mindhárom mindenre elszánt pribékje a zsidó közösséghez fordult mondván: működjetek együtt velünk, mert mi megvédünk titeket a náciktól!
A zsidó közösség jelentős része kétségbeesve vállalta az együttműködést a szovjet titkosszolgálattal. Emiatt a helyi lakosság meggyűlölte őket, és hitelt adott a nácik judeo bolsevista propagandájának 1941 június után amikor Hitler megtámadta a Szovjetuniót és a Baltikum is náci megszállás alá került. Sztálin egyáltalán nem köszönte meg az együttműködést a zsidó közösségnek Litvániában, Lettországban és Észtországban. Kiadta a parancsot a visszavonuló állambiztonsági szolgálatnak: öljék meg a velük együttműködő zsidókat, akik náci fogságba kerülve esetleg elmondanák azt, hogy mit is műveltek az orosz diktátor pribékjei a Baltikumban.
A japán diplomata megtagadta a parancsot amikor vízumot adott a zsidóknak
Tokiótól természetesen hivatalosan engedélyt kért a vízumok kiadására a fegyelmezett japán diplomata, aki megdöbbent amikor a japán fővárosból nemleges válasz érkezett. Ezért újra írt, de a válasz ugyanaz volt: tilos vízumot kiadni a zsidóknak Litvániában! A japán diplomata harmadszor sürgönyt küldött, hogy élet – halál ügyről van szó. Kérése süket fülekre talált. Erre az utasítást megtagadva kézzel kezdte el megírni a vízumokat, több mint hatezret sikerült is átadni a zsidóknak. Már vérzett a keze, de tovább írt és pecsételt hiszen egyetlen hiba is életveszélyt jelentett volna a menekülő zsidók számára. Családtagokkal együtt mintegy 40 ezer zsidó köszönhette az életét a parancsot megtagadó emberséges japán diplomatának. Aztán Japán bezárta konzulátusát Kaunaszban. A japán diplomata még a vonatból is hajított ki aláírt és lepecsételt vízumokat a zsidóknak, akiktől elnézést kért:
“bocsássátok meg, hogy csak ennyit tudtam tenni értetek!”
Hazatérve Japánba a külügy kirúgta, és ezután fordítóként dolgozott kereskedelmi cégeknél.
1985-ben ismerte el a Jad Vasem embermentő akcióját. A 86 éves japán ex diplomata megérte még az elismerést, de szerényen csak annyit mondott:
”Nem tehettem mást! Emberek voltak, akiknek meg kellett mentenem az életét!”
