Egy magát leszerelt rendőrnek nevező blogíró a TEK előre eltervezett provokációjának írja le a röszkei határon 2015. szeptemberében lezajlott eseménysort és az ezt megelőző történteket a Keleti pályaudvartól a határig. Minden kommentár nélkül.
Röszkei ostrom és titkosszolgálati manipuláció címmel írta meg – állítása szerint – saját helyszíni élményeit egy – mint írja – volt rendőr a röszkei határon történ áttörésről. A magyar oldalra átdobott kisgyerekről és a többiről, ami annak idején eluralta a nyilvánosságot.
A szerző nem kevesebbet állít, mint hogy a TEK előre eltervezte az akciót, tagjai provokátorként bujtogatták a menekülteket. (A Budapest Beacon már akkor firtatta a TEK felelősségét, a Mérce – akkor még Kettős mérce – pedig két év elteltével vette sorra az események visszásságait, a magyarázat nélküli epizódokat.) A blogger sorra veszi a Keleti pályaudvari eseményeket és néhány akkoriban ismert eseményt – más megvilágításba helyezve. Mi nem foglalunk állást az alább következőkről.
Néhány apróság, amit elsőre biztosan nem hiszel el és a legtöbben talán tizedik olvasatra sem…
Bevezetőben csak annyit, hogy kiugrott egyenruhás vagyok, már évek óta külföldön élek boldogan, a családommal, teljesen más munkát végezve. Gyerekkori álmomat dobtam félre, amikor szembesültem azzal, hogy közeli kollégáim, akikre felnéztem és akikkel együtt vezényeltek a határra hogyan kivetkőztek magukból és hogyan kegyetlenkedtek a menekültekkel. De ez a történet nem erről szól. Most, hogy a választások előtt megint megindultak a migránsok Magyarország felé a propagandasajtóban, így szeretnék elmondani néhány dolgot.
A 2015. szeptember 16-i esemény Röszkei Ostrom néven bevonult a magyar történelembe, a TV-nézők a mai napig úgy tudják, hogy brutális menekültek megostromolták a magyar határt és erről képeket is láttak.
De hogy mi történt valójában, azt soha nem fogják megtudni.
Viszont ehhez nyújtok egy kis muníciót azoknak, akik szeretnék használni az agyukat és megpróbálnak elgondolkodni a történteken. Igyekszem csak a lényegre szorítkozni.
Az ostrom napja fontos, még egyszer: 2015. szeptember 16. Előző napon lépett életbe az a törvény, ami alapján a műszaki határzár átlépése, vagy megrongálása bűncselekménynek minősült. Ekkor csupán néhány száz migráns tartózkodott szerb területen, de este felgyorsult az áramlásuk Röszke felé, sokan csapot-papot elhagyva igyekeztek Röszke felé, ugyanis azt a hírt kapták, hogy szeptember 16-án délben a magyarok kinyitják a kaput és bejöhetnek az országba.
Szeptember 15-én a kora esti órákban egy karaván érkezett a szegedi Novotel hotelhez, a város egyik legelegánsabb négycsillagos szállodájához. A TEK cspatai érkeztek, akik komótosan, cigarettázva, viccelődve pakolták ki a málhájukat. Több emeletet is elfoglaltak a szállodában, egymás melletti szobákat kaptak, a szállást ugyanis jóval korábban lefoglalták a részükre.
De vajon ki lehetett olyan előrelátó, hogy hetekkel korábban lefoglalta a szállást pont a zavargás ideje előtt és előre látta azt is, meddig kell maradniuk a TEK-eseknek?
Aki nem vágta rá azonnal, hogy a titkosszolgálat, az véssen be egy fekete pontot magának. De hogyan lehettek ilyen jól értesültek? Nos, nekik nem azt kellett kitalálniuk, hogy mikor rohamoznak a migránsok, hanem azt kellett megtervezniük, hogy mikor rohamozzanak. Mármint a migránsok. És ezt meg is tették.
2015. szeptember 16-án a TEK emberei 8.30-körül kezdtek szállingózni a NOVO étterembe, svédasztalos reggelire, ami valahogy nem adatott meg a határon szolgáló rendőröknek, tiszteknek. Kötetlen beszélgetés, nyugodt tempójú eszegetés zajlott, semmi zavargás előtti hangulat. 9:45-kor öt titkosszolga hagyta el a szállodát laza felszerelésben, farmerben, pólóban, hastáskával és elsétáltak az egyik sugárút felé. Az egyik kopasz, dús, fekete szakállal, simán elmehetett volna migránsnak. Az ötöket nem sokkal később felvette egy szerb rendszámú kisbusz.
Az ő feladatuk volt előkészíteni a terepet a TEK dél előtti érkezésére, hogy ne tűnjön úgy, hogy feleslegesen vonul fel a Fekete Sereg.
A szerb rendőrök erre már eltűntek, mutatóba hagytak hátra egy-két inges, fegyvertelen rendőrt. De Szerbiának nem is volt érdeke visszatartani a migránsokat.
Az időközben összepiszkolódott ruhájú és arcú „Ötök” közben szerb területen több száz méterre bementek a migránsok sátrai közé, majd arabul és oroszul izgatottan elmondták a „testvéreknek”, hogy a magyarok megnyitják a kerítést, akik ott lesznek, azokat beengedik. Az elgyötört menekülteknek ez hatalmas erőt adott, köszönték a fontos információt, amit azonnal adtak is tovább telefonon a társaiknak. A hír villámgyorsan terjedt és a migránsok sátraikat hátrahagyva igyekeztek a megjelölt helyhez, hogy biztosan átjussanak. És ez a hely véletlenül pont az a hely, ahol időközben felsorakozott a TEK…
Az „Ötök” egyikének egy feladata volt, figyelni, hogy ne legyen kamera a közelben, a dezinformációt négyen terjesztették. Ők azonban nem szerepelhettek egyetlen fotón, videón sem. A biztonság kedvéért végig ügyeltek arra, hogy az átkelőnek háttal álljanak, hiába voltak messze, így teleobjektívvel fotózva is egyek voltak a migránsok közül. A figyelő fején kendő, szemén napszemüveg volt, őt nem lehetett volna felismerni, közeli fotóról sem.
Az „Ötök” még az ostrom előtt eltűntek, visszatértek Magyarországra, egy furgonban átöltöztek és beálltak a kerítésnél gyülekező nézők mellé, viszonylag közel a sajtóhoz, a kamerák ugyanis nem a közvetlen közeli embereket mutatják, hanem a távolabbi eseményeket.
Az ostrom a terv szerint alakult, valójában megvezetett emberek indultak meg a kapu felé, egyáltalán nem ártó szándékkal,
majd a nyomás egyre fokozódott hátulról, mielőtt a TEK vízágyút vetett be.
A Röszkei Ostrom egyáltalán nem volt olyan brutális, mint amilyennek beállították, de ha a néző a fotelből fél tucat kődobáló embert lát közelről, akiknek az arcát kendő takarja, közben elhangzik az Allahu Akbar!, akkor képes az agya még több ezer embert odaképzelni a hátuk mögé. A TEK-nek nem volt nehezebb dolga, mint ha focihuligánokat kellett volna megállítaniuk. Sőt.
Az „Ötök” közben a nézelődők között kommentálták az eseményeket. „Odanézz! Látod??? Átdobta a gyerekét a kerítésen! A marha! Ezt nem hiszem el!” – ebből ugyan semmi nem volt igaz, de a mellettük állók már adták is tovább, hogy a migránsok áthajigálják a gyerekeiket a kerítésen. A valóságban valóban voltak olyanok, akik a gyerekeiket tartották, de nem azért, hogy pajzsként tartsák őket előre és főleg nem dobálták, hanem azzal a céllal mutatták meg, hogy bizonyítsák, ők gyerekkel vannak, engedjék át őket.
Az „ostrom” néhány óráig tartott, a végére a szerb rendőrök is előbújtak rejtekükből, a TEK pedig már a szegedi Novotel éttermében költhette el a vacsoráját és a következő napon távoztak is.
De vajon nem tartottak attól, hogy újabb, a korábbinál hevesebb ostrom következik? Nos, ha te szervezed a támadást, akkor nyugodt lehetsz az időpontok tekintetében, nem kell ott várakoznod tétlenül a kapunál, hátha lesz újabb támadás, pontosan tudták, hogy nem lesz.
A magyarok emlékezetébe azonban sikerült bevésni a Röszkei Ostromot, az első pipa megvolt.
A propaganda csúcsra járatódott, a magyarokba ültetett félelemaknák aktiválódtak. Migráns = TERRORISTA! Ezt nagyon sokan elhitték.
Érdekes módon azonban az emberek még mindig nem gondoltak bele abba, hogy ha a fenti egyenlet igaz, akkor a magyar kormány és a rendőrség miért kényszerített több ezer „terroristát” arra, hogy letáborozzon a Keleti Pályaudvaron egy hónappal korábban és miért tartották ott őket, Budapest belvárosában? Erre vajon tud valaki értelmes választ adni? A kormánynak számos helyszínen lett volna lehetősége, lakott területeken kívül elhelyezni a menekülteket, de ők ragaszkodtak a belvároshoz. Ez sem volt véletlen és már itt szerepe lett volna az „Ötöknek”, de olyasmivel találkoztak, amire a magyar titkosszolgálat nem volt felkészülve.
Amikor már kellő számú menekült táborozott a Keleti Pályaudvar aluljárójában és már több napja tartották őket bizonytalanságban, akkor kezdődött az akció. Az Ötök
gyerekes anyákba kötöttek bele, mondvacsinált indokkal, lökdösték, leköpték őket és közelről belefényképeztek az arcukba, tudván, hogy a férfiak nem hagyják megtorlatlanul az ilyen eseteket.
De mielőtt a helyzet elfajulhatott volna magyar önkéntesek léptek közbe és felelősségre vonták a kötekedőket, illetve fényképeket készítettek róluk. Ez a titkosszolgáknak olyan, mint a vámpírnak a fokhagymával ékesített kereszt, így inkább visszavonulót fújtak.
Néhány kezdetleges próbálkozás volt még televízióstáboktól is, akik provokálták a menekülteket, de nem igazán jártak sikerrel. Így olyasmiket adtak el brutális támadásként, ahol a családfő mérgesen kikéri magának arabul, hogy a feleségét videózták közelről. A háttérhangnak meg olyan izgatott morajlást vágtak be, amiben jól hallható volt az Allahu Akbar. Az nem számított, hogy a háttérhangot nem ott vették fel.
A rendőrök rendszeresen ellenőrizték a menekülteknek segítő önkénteseket, ezek az adatok pedig valahogyan a propagandasajtónál kötöttek ki, néhány kiegészítő információval arról, ki volt már büntetve és miért, aztán ezek alapján, vagy hozzáköltött sztorikkal jó kis lejárató cikkek születtek az önkéntesekről.
A cél az volt, hogy minél kevesebben vállalják a segítéssel járó tortúrát. A leghatásosabbnak azok a cikkek bizonyultak, ahol a segítőkről azt állították, hogy maguknak harácsolják a pénzt.
Ezt nem volt nehéz megírniuk a propagandistáknak, hiszen csak saját élettapasztalatukat kellett betűkbe önteni, de azoknak, akik tényleg segítettek ezzel rengeteget ártottak.
Remek tervnek ígérkezett a román szurkolók bevonatoztatása a Keletibe, akik majd összecsapnak a fogadásukra érkező ultrákkal, a migránsok meg majd két tűz közé szorulva belekeverednek a konfliktusba (természetesen az „Ötökhöz” hasonló provokátorok hathatós segítségével), de ezt is le kellett fújni, mert a sajtó előre cikkezett a lehetőségről, a rendőrség pedig tökön lőtte volna magát, ha úgy tűnik, hogy nekik ez nem jutott eszükbe. Így a titkosszolgálatnak le kellett nyelni, hogy a rendőri vezetők érvei nyertek.
Az aljas húzásokból azonban továbbra sem volt hiány, de ezt megtehették, mert a közvélemény-kutatások szerint a magyarok többsége minden módszert megengedhetőnek talált a migránsokkal szemben. És a minden módszert szó szerint kell érteni. Sokan, ha tehették volna gondolkodás nélkül fejbelövik a gyerekeket és öreg menekülteket is, hiszen terroristák és egy céljuk van, megerőszakolni a magyar nőket és elvenni a munkájukat. (Pedig magyarul figyelmeztették őket, hogy nem tehetik, ugye emlékszünk még a sok milliárd forintos plakátkampányra, ami kizárólag a magyarok megvezetését és félelmének táplálását szolgálta?)
A magyar kormány kéjjel fosztotta meg a migránsokat pénzük nagy részétől, amikor elterjesztették köztük, hogy mikor indulnak a vonatok Németországba.
A pénztárakban közölték, hogy már csak első osztályra vannak jegyek és ezeket úgy adták ki a pénztárosok, hogy ők már tudták, a rendőrök nem fogják felengedni a menekülteket a vonatokra. A pénzt pedig soha nem fizették vissza, az a MÁV júdáspénze lett.
Talán sokan emlékeznek még azokra a képsorokra is, amiben megmutatta a magyar propagandasajtó, micsoda állatok ezek a migránsok, mert „összeszarták”, mocskolták a segítségükre küldött buszokat. Nos, csak egy kis kiegészítés. A buszokra gyakran annyi embert zsúfoltak, hogy állóhely sem maradt, majd rendőri kísérettel vitték el őket a menekülttáborokig, vagy vasútállomásig. Egy 60 kilométeres út akár 8-10 (!) órát is tartott a melegben, a migránsokat pedig a félreállt buszokból nem engedték leszállni. A végeredmény viszont jól mutatott a tévében, el lehetett mondani fintorogva, mennyire civilizálatlan barmok „ezek”. Tessék megcsinálni ugyanezt mondjuk 80 fradistával egy 60 személyes buszon és hasonlítsuk össze a végeredményt. Vajon ők kulturáltabbak lennének?
A migránsokról egyébként elképesztő történetek születtek.
Volt, hogy állítólag tízen letaroltak több hektár salátát, a gazda sírva mesélte, hogy az élete munkája ment tönkre, miközben mutattak a földön szétszórt salátaleveleket, amivel csak az volt a baj, hogy ha órákkal, vagy egy nappal korábban történt a dúlás, akkor azoknak a leszaggatott leveleknek nem szabadott volna üdezöldnek lenniük, de egy fővárosi riportertől nem várható el ilyen mértékű mezőgazdasági ismeret. Valamiért a letarolt földet sem mutatták meg.
Vagy ott volt a szentgotthárdi ablaktörés, ahol a migránsok nézés útján próbálták megerőszakolni a tornacsarnokban edző lányokat, akik a nézéstől nagyon megijedtek és lelki sérülést szenvedtek. Egyikőjüknek még a bokája is kificamodott menekülés közben! A valóságban a rendőrségi udvarra terelt menekültek unalmukban az ablakon keresztül nézték az edzést, ahogyan azt magyarok is megteszik és azt senki nem nevezi nemi erőszakolásnak. De itt kitört egy ablak is, ami kb. 30 centi magasságban volt a talajtól, na ez a kettő már elég bizonyíték volt, hogy ezek az emberek erőszakolni akartak.
Még tüntetést is szerveztek oda politikai erők, amiről természetesen beszámolt a sajtó, a helyiek viszont nem igazán nyilatkoztak felháborítót a tévéknek, mert maximum annyi bajuk volt a menekültekkel, hogy a bicikliúton is sétáltak. Viszont a kisvárosban soha nem látott biztonság köszöntött be. A cirkáló rendőrök és katonák miatt egyetlen helyi rosszfiú sem mert betörni, vagy garázdálkodni.
A saját körülményeimről most nem számolok be, de mi nem TEK-es szintű ellátást kaptunk a határon. Az ellenzéki sajtóban megjelent képek a tákolmányokról, sátrakról szélfogókról, eleinte moslékszerű ételekről valósak voltak, azokat bajtársaim készítették és osztották meg családtagjaikkal, haverokkal. Az áldatlan állapotokért cserébe elnézőbbek voltak a tisztek az alkoholfogyasztással, cigarettával kapcsolatban, de
ahogy múltak a hetek, sokakból előtört az állat és az évek alatt felgyűlt frusztrációt a menekülteken vezették le.
Én ettől sokalltam be és otthagytam az állományt, ami életem második legjobb döntése volt.
Nem érdekel, ha a nagyon nagy többség azt mondja, hogy ez csak mese és kitaláció. Legyen nekik igazuk. Viszont vannak, akik pontosabban tudják, hogy mi az igazság és ők már csak hivatalból is cáfolni fognak, különböző neveken, amik nem valós személyeket takarnak. De a popszakma már csak ilyen.
Az sem érdekel senkit Magyarországon, hogyan szereztek vagyonokat, miből építettek családi házakat azok, akik a határtól fuvarozták Ausztriáig a menekülteket. Ők „véletlenül” elkerülték az ellenőrzést és nem állíthatom, hogy ezért tettek is anyagi áldozatot. Néhány embercsempész bíróság elé állt, nagyon komoly büntetést kaptak, jellemzően 200 ezer forintot kellett befizetniük az államnak, meg egy kis ejnye-bejnye papíron. Eközben egyetlen migráns elcipelése az osztrák zöldhatárig akár 1000 euro, akkori árfolyamon közel 280 ezer forint hasznot hozott a csempészeknek, egy kisbuszban pedig akár 8-9, vagy több menekült is ült. Ezért mentek megállás nélkül ezek a járművek.
Jó lenne, ha ez az egész csak egy lázálom lenne, de sajnos nem az.
Csak ne felejtsétek, bárki kerülhet olyan helyzetbe, mint a menekültek, ha a hatalomnak megtetszik az egzisztenciájuk. Onnan lentről viszont már hiába kiabálnak, a kutyát nem érdekli majd, mert mindenki félti a saját kis életét, egzisztenciáját, amíg rá nem kerül a sor. De a gerinceteket ne adjátok, nem kell lemenni kutyába, mindig van más megoldás!
Ennek a bejegyzésnek nem lesz folytatása. Nem ígérek neveket, beosztásokat, nem közlök kompromittáló képeket. Csak azt szeretném, ha belegondolnátok, hogy amit láttok, amit elétek tesznek, az nem feltétlenül a teljes igazság. És készüljetek, a kurdok török bombázása újabb menekülthullámot indíthat el. Csak ne dőljetek be a propagandának, ők nem divat-menekültek és nem terroristák, hanem emberek, akiknek veszélyben az élete a hazájukban. A kurdok küzdöttek a legkeményebben az ISIS terroristái ellen. Rengeteg férfi és nő adta az életét értünk is. Cserébe a magyar kormány blokkolta a törökök figyelmeztetését, akik aztán meg is támadták a kurdokat. Így keveredik bele hazánk szándékosan a nemzetközi konfliktusba, természetesen a farok rossz oldalán. De szerencsére kiderült, hogy Szijjártó Péter külügyminisztert fél évre fél milliárd (500 millió) forintért védi a TEK… Talán nem tiszta a lelkiismerete?
