Bekérette a budapesti svéd nagykövetet a Külgazdasági és Külügyminisztériumba Szijjártó Péter a svéd miniszterek elmúlt napokban tett, Magyarországot bíráló nyilatkozatai miatt.
Margot Wallström svéd külügyminiszter szerdán a Twitteren azt írta: Orbán Viktor miniszterelnök és Matteo Salvini olasz belügyminiszter a demokraták és a baloldal ellen alakítanak szövetséget. Heléne Fritzon svéd migrációs miniszter egy dél-svédországi, uniós kérdésekkel foglalkozó szemináriumon bírálta Magyarország menekültpolitikáját. A külügyminiszter asszony egy miniszteri találkozón emlékeztette Magyarország külügyminiszterét: 1956-ra, amikor Svédország lelkesen fogadott be magyar menekülteket. A svéd miniszter szerint elvárás lenne, hogy Magyarország ugyanilyen módon vállaljon felelősséget az EU közös menekültpolitikájában.
Szijjártó Péter sem maradt sokáig adós a válasszal. Visszautasította a vádakat, mondván, a bevándorláspárti svéd kormány újabb támadást indított Magyarország ellen. Orbán Viktor és Matteo Salvini pedig egyértelműen fogalmaztak: az illegális bevándorlás ellen harcolnának. Szijjártó szerint Svédország beavatkozott a Brüsszel és Magyarország közötti perbe is, amelyben Brüsszel és a svéd kormány azért támadja Magyarországot, mert átláthatóságot vár el a külföldről finanszírozott bevándorláspárti szervezetektől.
Aki csak ezeket a diplomáciai adok-kapok kijelentéseket olvassa, könnyen zavarba jöhet:
ez most egyfajta politikai háború kezdete volna a két ország között?
Szentiványi István szerint egyelőre erről szó sincsen, hiszen a nagykövetek „bekéretése” megszokott gyakorlat a nemzetközi diplomáciában. Pusztán arról van, az adott ország rosszal valamit a másik kormány kijelentései miatt. Ez egy erős jelzés, amelyhez egy írásban átadott „szóbeli” jegyzék is tartozik. Ebben foglalja össze a „megbántott” fél azokat a kifogásait, és esetleges elvárásait, amelyeket a nagykövet útján a másik fél tudomására kíván hozni.
A két ország kapcsolatában ez természetesen egyfajta konfliktust jelent, de komolyabb nézeteltérések esetén hazarendelik konzultációra a nagykövetet, ami a diplomáciai kapcsolatok egyfajta felfüggesztését jelenti, és már nagyon komoly jelzésnek számít a két ország viszonyában.
Az egykori nagykövet szerint önmagában Szijjártó lépése nem tekinthető különösnek, azonban megfontolandónak tarja, hogy egy ország úgynevezett „konfliktus diplomáciát” folytasson, mert
ha a bekéretések gyakorivá válnak, az bizonyos értelemben az ország tekintélyének inflálódásához vezethet.
Mint mondta, a magyar külügyminiszter gyakran a másik országra, vagy annak vezetőjére, külügyminiszterére tett sértő megjegyzésekre ragadtatja magát, amelyre egyre több helyről válasz sem érkezik. Nem veszik komolyan, amin ugyancsak illene egy diplomatának elgondolkodnia.
A nagykövet bekéretésével és a szóbeli jegyzék átadásával azonban nem mindig tekinthető elintézettnek két ország diplomáciai vitája. Bizonyos esetekben elvárható, hogy az adott ország politikusai valamilyen formában elnézést kérjenek, pontosítsák a sérelmezett kijelentéseket. Természetesen
erre csak abban az esetben kerül sor, ha belátják, hogy igazságtalan kijelentést tettek.
Emlékezetes, a közelmúltban a távozó holland nagykövet bírálta igen kemény szavakkal a magyar politikai állapotokat, s noha sor került a két ország közötti pengeváltásra, a hollandok nem változtattak az álláspontjukon.
A svédek válaszáról, hogy a hazánkat illető bírálatok miatt valamilyen módon elnézést kérnek, vagy a hollandok módján – fenntartva az állításaikat -, hallgatnak-e, egyelőre nem tudni.
