Két évvel ezelőtt Bayer Zsolt azt írta a Magyar Hírlapban, hogy a Népszabadsággal a „Kádár-rendszer egyik legutolsó, legaljasabb műhelye tűnik el talán örökre”, a most bezárt újság olvasóit pedig rohadt, tetves komcsiknak nevezte, akiknek majd „szét kell cseszni” a fejét.
Azt nem részletezte Bayer, hogy ő maga miért volt valamikor kilenc hónapon át a Népszabadság munkatársa. Nyilván azért, mert megtévesztették, és pisztolyt szegeztek a tarkójának. Vagy belülről bomlasztott, ahogyan az ilyenre utólag emlékezni szoktak.
Együttérzés helyett Bayer úgy tett, mintha nem tudta volna, hogy a Népszabadságnál emberek dolgoztak. Újságírók, családos emberek, akiknek attól az októberi naptól kezdve még az addiginál is nagyobb bizonytalanság jutott osztályrészül.
Persze, nem csupán a Népszabadság munkatársairól volt szó. Sőt, főként nem róluk. A Népszabadság eltüntetésével a nyilvánosság szenvedett vereséget. A tájékozódáshoz való jog, a demokrácia sínylette meg ezt a gazemberséget.
Rogán Antal újból utazhat helikopteren, ha kedve úgy tartja, akár parasztfiúként is urizálhat, mert a Népszabadság bezárásával eggyel kevesebb hely lett, ahol ezt meg lehetett írni. Matolcsy Görgy is gond nélkül kistafírozhatja – később feleségül vett – kedvesét, valamint annak családját, a magyar emberek a Népszabadságból már nem szereznek erről tudomást. És Mészáros Lőrinc is kedvére gyarapíthatja a vagyonát, számolatlanul és ellenőrizetlenül, mert már a látszatra sem kell adnia, Garancsi István, a miniszterelnök kötélbarátja is gazdagodhat, látástól vakulásig, Orbán Viktor magánrepkedéseiről nem is beszélve. A Fidesz-kormány szétlophatja az országot, már csak néhány lapot és internetes portált kell elhallgattatni, és a magyar emberek ezt sem fogják megtudni a sajtóból.
Egyszer persze majd biztosan feltűnik nekik, hogy nem maradt semmijük, mert amijük volt, azt a hatalmasok zsebre vágták. Akkor majd nagyon mérgesek lesznek a magyar emberek. Talán még az is az eszükbe jut, hogy hatvankét évvel ezelőtt volt egy forradalom. És akkor majd Bayer Zsoltnak sem lesz jó lenni.
