Valahol egyszer leírtam már, hogyan kapják a szuverének az egyre nagyobb vérszemet: ezt is megteheti, na meg még ezt is… no, ezt már nem… de mégis, sőt, még azt is… de amazt már végképp nem fogják tűrni, az már túl sok mindenkinek… és mégsem az! Csöndben vannak az emberek. Így fejlődik a hatalom korláttalanná akár demokráciában is.
A gond akkor kezdődik, mikor a Padrone, a Don, a Capo (kinek mi szimpatikusabb) úgy gondolja, ha ezt otthon eltűrik neki, akkor azokban a szövetségi rendszerekben is el fogják tűrni, ahol az ő országa tag. És bizony ez így is van. Az első ilyen sároscsizma asztalratevésnél ugyanis annyira meghökkennek a többiek, hogy azt hiszik, rosszul látnak, és nem szólnak egy szót sem, mire a nagyfőnök egója rögtön növekedésbe kezd, és elkezdi próbálgatni, meddig mehet el. Ezt a tevékenységet az országszuverenitás védelmi harcának hívja. Előbb-utóbb persze megbukik vele, mert a többi tag nem hülye, csak toleráns meg udvarias (egy darabig), viszont otthon egyre nagyobb a sikere, hiszen, mondják a többiek, úgy küzd értünk, mint senki más! Még a Néppártból is kilépett, hogy dühödt harcát ne korlátozhassa semmi!
Sajnos az itthoniak nincsenek tisztában azzal, hogy a Padrone sohasem „értünk”, hanem mindig a saját elképzeléseiért, plusz a saját dicsőségének növelése érdekében harcol, az pedig, hogy itthon ezeket az ország szuverenitását védő lépéseknek állítja be, csak egy átverés az újabb és újabb választási győzelmek érdekében.
Hogy ez így van, azt világosan mutatja a jelenlegi EU pénzvisszatartás, hiszen ha jól küzdött volna értünk, akkor most több pénzt kapnánk a betervezettnél, nem pedig semmit valami helyett! Ezek szerint rosszul küzdött vagy ostobán, mindenesetre mást csinált, mint ami célszerű. A helyzetet látva mondhatnám azt is, ha annyit sikerült elérnie, hogy mindenki ránk haragszik, és még pénzt sem küldenek, fejezze be a hülyéskedést, és menjen haza, ne kelljen a következő választásig erre várni! De mi nem mondunk ilyet. Inkább lapulunk tovább. Jó magas a fű.
Régi trükk már Brüsszel és Soros hibáztatása (ezúttal már a kisebbik az ördög, ő vette át a szerepet). Megy is a plakátharc mindenfelé, Rogán fizeti gavallérosan. Ahogy a népnemzeti konzultációt. Sok mindenre telik évi ötvenmilliárdból, pláne, ha az közpénz, így a jelentősebb birtokfejlesztéseket (pl.: Hatvanpuszta) és ingatlanügyleteket (pl.: BDPST) nem érinti, azokat tőkekivonással nem zavarja meg. Amit ők már besöpörtek, ott is marad.
Von der Leyen meg a kis Soros. Gonosz, kártékony duó, mert mindig a magyarok ellen áskálódnak. Tiszta Trianon. Szegény Padrone is magyar, de ő aztán nem tehet semmiről, hiszen ott se volt. Hogyhogy hol? Sehol nem volt, kérném tisztelettel! Őt csak belerángatták az ügybe azzal az ürüggyel, hogy a kormányzata a Magyarországnak előírt előírt 27 feltételt nem teljesíti. Különben is, szerinte teljesen érthetetlen, mennyit akadékoskodnak ezzel Brüsszelék, mennyire nincs fogalmuk arról, hogy ezzel durva módon sértik a magyarok szuverenitását. Szemét bürokraták! A boszorkánnyal meg a filantróp fiúval együtt! Azt sem tudják ezek az ostobák, mi a jogállam definíciója!
Igaz, azt a Padrone sem tudja. Szerinte nincs is definíció. Egy gond azért akad: a 27 darab EU feltétel mind konkrétum, nem kell hozzá se jogállam, se a meghatározása, anélkül is lehet mindet teljesíteni. De a Padrone nem teszi. Ő csak egymagában pávatáncol! Ha más fütyül, az összes lépést elfelejti, és bambán bámul maga elé. 27 feltétel, gondolja bosszúsan. Hát a hogyismondjam nem kéne, hülye füttyösök?
Az EU-ról mindenki tudja, hogy egy gazdasági közösség nyitott határokkal, valamint szabad tőke meg munkaerő áramlással. Ez az abszolút alap, tehát bárkit államilag előnyben vagy hátrányban részesíteni, azaz a szabad versenyt megzavarni rettentőn tilos. Aki nem tartja be, az ilyen közösségbe nem való.
Mégis megtörtént a megtörténhetetlen
Mint tudjuk, Lázár János a kisebb agytrösztök egyike. Azért agytröszt, mert a haverjával összehozott trafikrendszeren valószínűleg nagymennyiségű pénzt kaszál, valamint sikerült elintéznie, hogy néhány ezer kiválasztott rengeteg közpénz milliárdért két átszállást megspórolhasson ott lent délkelet felé, és azért a kisebbek közül való, mert az ő birtoka Hatvanpusztához képest smafu.
A botrány elkerülése érdekében nem a Padrone mondta, amit kitaláltak, hanem a kisebb agytrösztöt bízták meg vele. Lázár szólásra is emelkedett:
„Lejárt az ideje a francia és német építőipari megszállásnak. Kár kilincselni politikusoknál, üzletembereknél, a legegyszerűbb, ha értékesítik a vállalkozásaikat a magyar államnak, magyar vállalkozóknak, és leteszik a lantot.”
Mint az közismert a visszautasíthatatlan ajánlat a maffia köreiben volt használatos, ám én biztos vagyok benne, hogy a maffia módszerei sehol sincsenek azokhoz képest, melyeket a többek között Lázár vezette, illetve többek között Lázár birtokolta magyar állam fog majd alkalmazni, ha az ajánlatot visszautasítaná valaki.
Rideg tényekből ennyi. Jöjjön most a következtetés
Be kell valljam, soha nem hittem volna, hogy az EU abszolút alapelveit ilyen nyíltan fenyegetőzve rúghassa fel egy EU tag ország bármelyike. Pláne nem Magyarország, amely kis állam ezer gazdasági, munkaerőpiaci, pénzügyi, segítségnyújtási és egyéb szállal kötődik az Unióhoz, és ugyan a Brexit okozott nehézségeket a briteknek, de az bakfitty ahhoz képest, amit a kilépés fog nekünk okozni. Feltéve, hogy Lázár nem hülye, valamint nem egyedül találta ki, és nem engedély nélkül mondja ezt a szöveget, az EU-ból való távozásunk már csak pár lépésre van. Megértem ugyan, hogy a paksi építkezéshez tenger cement kell, és a kormányzat nem szeretné, ha az abból származó haszon külföldre jutna, mert az ország hatalmas pénzhiánnyal küszködik, de hogy az EU tűz körül ülők egyike így borítsa fel a közös levest, az teljesen érthetetlen… illetve egy esetben érthető: ha a kilépésünk már eldöntött tény. Onnantól lehetünk akár száz százalékos szuverének is. Borzasztó jövő. Persze nem mindenkinek.
Tulajdonképpen így normális, hiszen Orbán egyéni spíler, összjátékban és gólpasszban gyönge, sallerben viszont menő (ahogy a mellékelt plakát mutatja). Ha valaki azt kérné tőle, hogy rendelje alá a játékát az EU csapat érdekeinek, nagyon megorrolna rá. A kérést ugyanis fütyülésnek hallaná, amelyre ő ugyan nem fog táncolni semmiképpen, mert az a tánc, amelyhez nem ő szerzi a zenét, nem ő a koreográfus, nem ő diktálja a ritmust, vagy nem neki van haszna belőle, sérti a szuverenitását. Ezért nem kéri már senki, Brüsszelben inkább B terveket dolgoznak ki.
Se az EU-nak, se Orbánnak nem jó, hogy tagok vagyunk, egyedül nekünk, magyarországi lakosoknak az. Illetve az volt. Mostanáig. Ma már nekünk sem annyira, és a közös jövőnk egyre bizonytalanabb. Látszottak már jelek, például annak fideszes hangsúlyozása, hogy lehet élni EU pénzek nélkül is. A rossz érzés egyre nő, sőt hatványozódik. Ijesztők ezek a Lázár mondatok.
Nem várok semmi jót.
- De legalább nem a Gyurcsány – ad hálát sóhajtva az Úrnak Kati néni a hideg szobában réti növényekből készült szörpjét kortyolgatva. Reméljük, hogy nem mérgező. Nehéz orvoshoz jutni mostanában.
A Stockholm szindróma már sok éve megbízhatóan működik.
