Csődgondnok – ez a szerep jutott a nagy magyar írónak, akinek konstatálnia kell: az internettel a hagyományos értelmiségi világ lassacskán véget ér. Magyarországon az irodalom és a művészet valláspótlék volt, mint a nagy francia forradalom után mindenütt Európában. A kommunista rendszer is erre használta a kultúrát miután a világmegváltó mítosz villámgyorsan elillant amint hatalomra jutott a mindentudó Párt.
1956-ban épp Budapesten bukott meg a kommunista világmegváltó mítosz és gyakorlat a tízéves Spiró Gyurka szemeláttára. Akinek édesapját majdnem lecsukták mint ellenforradalmárt holott semmit sem csinált, mert épp kórházban volt. Tudták ezt az ávósok is, akik Kádár zászlaja alatt a szovjet tankok védelmében helyreállították a kommunista rendszert, melyben maguk sem hittek már de azt is tudták Moszkva locuta, causa finita! Magyarország a szovjet érdekszférába tartozik, ezért itt akkor is kommunista rendszer lesz, ha az emberek 99%-a ezt nem akarja. Spiró ennek a kompromisszumnak az írója: az X-ek ezt a világot mutatja be. A reménytelenség derűjével: nevet rajtunk? – kérdi a főhőst a túlvilágra segítő egyik apáca a másiktól.
Igen, a 80 éves Spiró nemcsak rajtunk, de saját magán is nevet…
“Jönnek a szarból…”
A nemzeti oldal mindmáig nem bocsátja meg Spiró Györgynek ezt a rövid verset, amely pedig csak annyit közöl: a nemzeti gondolat az internet, a globalizáció korában halott!
Isten halott – mondta Nietzsche, és megkezdődött az Ivan Karamazovok és a Naphták kora. A kommunizmus, a fasizmus vagy a nácizmus világháborús válságtermék. Spiró György szívesen nevetne rajtuk, de nem lehet, mert ott a holokauszt. Kertész Imre Sorstalanságát az elsők között fedezte fel.
Mi lehet az oka a zsidóság tragikus történetének?
Spiró nagy vállalkozása a Fogság: a kiválasztott nép, amely nem tudja elviselni saját magát. A vallás és a nemzet szimbiózisa, amely egyszerre az erő és a gyengeség forrása.
A zsidó Jézus, aki általában az emberről beszél, mellékszereplő Spiró regényében holott mégiscsak hozzákötődik az időszámítás. A remek regény épp a megváltás reménytelenségét mutatja meg: a Messiás, ha el is jön, észrevétlenül távozik.
Majdnem olyan ez mint Dosztojevszkij nagy inkvizítora, aki távozásra szólítja fel a Messiást mondván: ez a világ nem a Te országod!
Búcsú a nemzettől
A magyar irodalmat a nemzeti gondolat emelte magasra, és változtatta politikai tényezővé.
A Padmaly – Táncsics Mihály és felesége hányódása a forradalom és szabadságharc után – mítosz romboló, de egyúttal bemutatja azt is, hogy mindez nem más mint a kapitalizmus kialakulása: ez igazi forradalom, amely átformálja a valóságot, és amely Magyarországot a csúcsra juttatta: az első világháború előtti évben állt legközelebb a magyar társadalom a világszínvonalhoz. Az esély a két világháborúval elveszett, és 1989-ben lehetett volna újra közelíteni a világszínvonalhoz. Csakhogy ez már egy globalizált világ, melyben Európa is kétségbeesetten keresgéli a helyét: vigyázó szemünket nem vethetjük Párizsra, mert ott sem tudják, hogy merre van előre. Pontosabban szegény Macron elnök tudná, de nem tud mögé társadalmi támogatottságot találni.
A 80 éves Spiró György felidézheti József Attilát:
”okos fejével biccent, nem remél.”
